A Lánchíd az első - Pestet és Budát egymással összekötő - állandó Duna-hidunk, s az 1838. évi árvíz által elpusztított főváros feltámadásának és világvárossá fejlődésének jelképe. Első építménye annak a Budapestnek, amely formálisan csak negyedszázaddal később jött létre.

 Először rév szállította át a fontos kereskedelmi útvonalat kettészelő folyón az utasokat, de már a 15. század elején hajóhíd állt a vízen. Télen a befagyott Dunán gyalog és szekérrel is át lehetett kelni, de jégzajláskor teljesen megszűnt az összeköttetés a két part között. Gróf Széchenyi István aki legendásan sokat tett az ország és a város fejlődéséért 1820 dermesztően fagyos decemberében teljes hétig várakozott, mire talált egy hajóst, aki elég merész volt ahhoz, hogy a mozgó jégtáblák között átszállítsa őt Pestről Budára. Akkor jelentette ki, hogy egyévi jövedelmét adná egy állandó híd megépítésére.

 

Kezdeményezése és fáradhatatlan tevékenysége nyomán egy neves angol hídépítő mérnök, William Tierney Clark tervezte. Az építkezés megvalósítására megalakult a Lánchíd Részvénytársaság, és ez a hídvámszedés jogosultsága ellenében magára vállalta a hídépítéssel kapcsolatos összes költséget. A részvénytársaság - a kor szokásait követve - Clarkot bízta meg az építkezéssel is. Abban az időben ugyanis még nem különült el egymástól a tervezői és kivitelezői munka. A tervezőnek minden esetben - ha terveit elfogadták - vállalnia kellett, hogy munkáját kivitelezi. Csak a kivitelezési munkát térítették. Clark már mint kivitelező vállalkozó szervezte meg azt a csoportot, amelynek élén állott névrokona, Clark Ádám építésvezető mérnök, az a skót fiatalember, aki néhány évvel korábban, az első dunai kotróhajó megépítése és üzembe helyezése kapcsán Széchenyiék számára is ismerős volt.

Rudolf Alt osztrák festő múlt századi látképe a Lánchídról

 

  A második világháború végén - Budapest összes hídjával együtt - a Lánchidat is felrobbantották. Az újjáépített hidat az első forgalomba helyezésének századik évfordulóján, 1949. november 20-án vasárnap adták át.

 

A nyelv nélküli oroszlánok legendája


Számos anekdota fűződik a hídhoz, legismertebb az, hogy a hídfőket díszítő oroszlánoknak nincs nyelvük, s ezért annyit csúfolták a szobrászt, hogy az a Dunába ugrott. Valójában még az 1870-es években is élt és ezt üzente a gúnyolóinak: "Úgy legyen nyelve a te feleségednek, mint az én oroszlánjaimnak, akkor jaj neked!" Az oroszlánoknak valójában van nyelvük, csak alulról, a járda szintjéről nem látszik
 

 

 

 

 

 

 

 

A Lánchíd történetének naptára

 
1436.
Zsigmond király tervbe vette, hogy Budát és Pestet állandó híddal köti össze.

1480 körül
Mátyás király márványhidat akar építeni a trójai-híd mintájára Buda és Pest között. Ez is csak terv maradt.

1703.
I. Lipót császár vámszedési jogot ad Buda és Pest városának.

1767.
A két fővárost hajóhíd köti össze. Ez előbb a Kishíd-utcánál, majd később a Nagyhíd-utcánál állott.

1784.
II. József császár is tervbe vette, hogy a két várost kőhíddal köti össze. Balla Antal pestmegyei mérnök örökítette meg ezt a tervet.

1819. július18.
Campmiller József beadványt intéz Pest városához, amelyben előadja az állandó híd tervét és kijelenti, hogy hajlandó tervezetthídjának kis mintáját is bemutatni.

1821. január

Széchenyi csúf időben, jégzajlás közepette átkel a Dunán. Ekkor gondol már arra, hogy itt állandó hidat kellene építeni.

1823 május 6.
Baritz György mérnökkari százados hídterve a Magyar Kurir-ban megjelenik.

1825 január

Szvoboda János láncokon függő híd építését javasolja.

1828 február
Petrózai Trattner Károly mérnökkari százados ismerteti a függőhíd tervét a Tudományos Gyűjtemény-ben.

1828.
Gr. Sándor Móric Angliában egy építendő lánchídra és költségeire készíttet terveket.

1834 február 3.
Malvieux József Keresztély pesti kereskedő előadja hídtervét a pesti kereskedők kaszinójában.

1832. február 14.
Megalakul a Budapesti Hídegyesület.

1832. június 14.
A Hídegyesület folyamodványt ad be Pest megyéhez, amelyben az ügy pártfogását és annak a törvényhatóságok figyelmébe való ajánlását kéri.

1832. augusztus 16.
Széchenyi István és Andrássy György tanulmányútra indulnak Angliába.

1832. november 24.
Széchenyi visszaérkezik Angliából az országgyúlés megnyitására.

1833 március
megjelenik Andrássy és Széchenyi "Hídjelentés"-e, amelyben beszámolnak angliai útjukról.

1833. június 26.
Pest megye kerületi ülésén Dubravitzky első követ indítványozza, hogy az eszmét tegye magáévá a megye és küldjön üzenetet a rendekhez az országos bizottság kiküldése érdekében. Ezt el is fogadják.

1833. november 22.
Az országgyűlési bizottság elfogadja a jelentést.

1835. augusztus 14. és 19.
Buda város tanácsa lemond az ügy érdekében a híd tulajdonjogáról.

1835. szeptember 19.
Pest megye is lemond a híd tulajdonjogáról.

1836. május 2.
A király szentesíti az 1836. évi XXVI. törvénycikkelyt: "Egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről".

1836. június 15.
Megjelenik Széchenyi pályázati felhívása.

1836 október
Széchenyi felszólítja Sina György bárót, hogy vegyen részt a Lánchíd építkezésében.

1837. május 3.
Sina György báró beadja az országos küldöttségnek ajánlatát.

1837 szeptember elején
Pestre érkezik Sina meghívására Clark W. Tierney angol mérnök, hogy a helyszínen tanulmányozza a híd megépítésének lehetőségeit.

1838. március 13.
A Duna elönti a két fővárost; ez az esemény rövid időre háttérbe szorítja az állóhíd ügyét is.

1838. július 16.
Sina és Wodianer szerződést kötnek a híd közös megépítésére vonatkozólag.

1838. szeptember 27.
Létrejön a szerződés a Hídegyesület és Sina báró között, majd ezt a szerződést csekély módosítással szentesíti a király is.

1840. július 28.
Leverik a Duna partján az első zárógát első cölöpét.

1842. augusztus 24.
A Lánchíd alapkőletétele, ünnepélyes keretek között.

1845. augusztus 11.
A nádor elhelyezi a pesti pillér alapkövét.

1848. március 28.
A pesti hídfő és a folyampillér között felhúzzák az első láncot.

1848. július 18.
Az utolsó láncszakasz a felhúzáskor elszakad és a Dunába zuhan, magával rántva a munkahidat és az azon tartózkodó Széchenyit.

1848. szeptember 4.
Kivonat Széchenyi naplójából:
"Négy órát aludtam. Azután megint az Eumenidák ostoroznak. Öngyilkos akarok lenni. Tasner tart vissza. Kossuth-hoz megyek tanácskozásra. Ők felmentenek engem az együttműködéstől. Elhatároztam magam, hogy itt fogok élni vagy meghalni. Elbúcsúzom Tierneytöl és Ádámtól. (A két Clarktól.) Irok István főhercegnek és Sinának.
Soha, senki se hozott több szerencsétlenséget az életbe, mint én. Oh Istenem! Irgalmazz nekem!"

1849 január

Az osztrák sereg 70 ezer emberrel és 270 ágyúval átvonul a hevenyészett hídon.

1849. május 21.
Alnoch von Edelstadt császári ezredes megkísérli a híd felrobbantását. De csak kevéssé rongálódott meg, a merénylő ellenben életét vesztette.

1849. november 20.
A Lánchíd megnyitása.

1870. július 1.
A Lánchíd megváltás folytán az állam tulajdonába megy át.

1883.
A Lánchíd anyagának felülvizsgálata.

1913.
A régi Lánchíd átépítésének és megerősítésének kezdete.

1915. november 27.
Az átépített Lánchidat átadják a forgalomnak.

1918 november
A budapesti Dunahidatok eltörlik a hídvámot.

1945. január 17-ről 18-ra virradó éjjel
A fasiszták felrobbantják a Lánchidat.

1947. szeptember 15. és 16.
Országos Gyűjtés az újjáépítendő Lánchídra.


1949. november 20.
A Lánchíd megnyitásának százesztendős évfordulóján újból átadják a forgalomnak az újjászületett Lánchidat.