|
"Az idei Emberi jogok napján ösztönözzenek minket azok, akik azért küzdenek, hogy világunk igazságosabb legyen"
|
1948. december 10-én az ENSZ közgyűlésén elfogadták Az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot. A világ összes országa ratifikálta. Ennek emlékére az ENSZ 1950. december 4-i közgyűlése december 10-ét az emberi jogok napjává nyilvánította
„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek” – mondja ki az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 1. cikke.
A II. világháború borzalmaitól éppen csak magához térő világban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata volt az első olyan globális közlemény, amelynek megállapításait ma már magától értetődőnek veszünk -- minden emberi lény elidegeníthetetlen méltóságát és egyenlőségét.
A Nyilatkozat összefoglalja az ENSZ álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A Nyilatkozatot John Peters Humphrey kanadai jogász és emberjogi aktivista szövegezte meg az ENSZ kérésére, többek között Eleanor Roosevelt egyesült államokbeli First Lady, René Cassin francia bíró, Charles Malik libanoni diplomata és P. C. Chang kínai professzor segítségével.
Napjainkban az ENSZ mellett regionális szervezetek egész sora próbál érvényt szerezni az emberi jogoknak – Európában az Európa Tanács, az Európai Unió és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. Világszerte számos szervezet és magánszemély használja fel arra Az emberi jogok nemzetközi napját, hogy megemlékezzenek ennek a történelmi jelentőségű dokumentumnak az elfogadásáról, és hogy felhívják a figyelmet azokra az alapelvekre, amelyeket a dokumentum felsorol.
A lefektetett alapvető szabadságjogok azonban még ma sem váltak valósággá mindenki számára. A kormányokból túl gyakran hiányzik a politikai akarat az általuk önként elfogadott nemzetközi normák betartására.
A világnapok arra valók, hogy az évnek legalább azon a napján végiggondoljuk azokat a hiányosságokat, amikkel emberiségünk küzd. Elgondolkodjunk azokon az olykor természetesnek vett előnyökön, adottságokon, amikkel mi bírunk, de lehet, hogy embertársaink többsége nem. Először csak gondolkozunk, de lehet, hogy holnap már tenni is fogunk az egyenlőtlenségek megszüntetéséért. Illúzióink ne legyenek: ezek a különbségek sosem fognak megszűnni teljesen, de tenni mindig tudunk - és kell - ellenük.
Utolsó kommentek