Mi van ma?

Rippl-Rónai József festő, grafikus, iparművész, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselője 150 éve, 1861. május 23-án született Kaposváron a Zárda utcában. Édesapja Rippl József megbecsült igazgató-tanítója volt az úgynevezett "cigli-iskolának", a szakmunkásképző elődjének. Édesanyja Knezevich Anna Paulina négy fiúgyermeket nevelt fel, majd katolikus leányneveldét vezetett. József, az elsőszülött, négy gimnázium után szülővárosában volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerészeti mesteroklevelet szerzett. 1882-ben Zichy Ödönnél házi tanítóskodott, közben rajzórákat vett. 1884-től a müncheni művészeti akadémián tanult. 1887-ben Párizsba ment, ahol Munkácsy Mihály segédjeként dolgozott. Munkácsy képeinek másolása mellett megszülettek első jelentős alkotásai.

1982-ben számos képen halhatatlanná tett élettársával, későbbi feleségével, Baudrion Lazarine-nal és skót festőművész barátjával Knowles-szal Neuillybe költözik, s ott tíz évre nyugalmas otthont talál.

Kalitkás nő	Nő fehérpettyes ruhában	Öreganyám

125 éve (Röchlarn, 1986. március 1.) született Oskar Kokoschka osztrák festő, grafikus, drámaíró és költő, az expresszionizmus mestere.

18 évesen ösztöndíjat kapott a bécsi iparművészeti iskolába, ahol rajzot, litográfiát és könyvkötészetet tanult, esténként pedig órákat adott. A bécsi iparművészeti stúdió megbízásából képeslapokat s könyvborítókat készített. Valójában festeni szeretett volna, de anyagi okokból ideje nagy részét iparművészettel töltötte.

Adolf Loos bécsi építész felfigyelt korai képeire, és megrendelésekkel segítette karrierjét. Kokoschka eleinte főleg tájképeket festett, melyek vibráló vonalvezetése és színhasználata későbbi munkáinak is egyik jellegzetessége maradt.

Személyesen ismerte a fin de siecle valamennyi művészeti nagyságát, és tagja lett a Wiener Werkstätte elnevezésű szerveződésnek. Ekkoriban kezdődött írói pályája: színdarabjai, köztük a Gyilkos és Az asszonyok reménysége (1910.) az expresszionista dráma előfutárai voltak. Ez utóbbiból Hindemith írt operát. Színdarabjai akkora botrányt kavartak, hogy elbocsátották tanári állásából.

Korai festményei Gustav Klimt, a dekoratív a szecesszió hatását mutatják, ám hamar szakít a divatos irányzattal, és önálló formanyelvet teremt a német expresszionista stílus keretein belül.

Egy évig Berlinben élt, itt rendezték meg első kiállítását a Der Sturm galériában. Kandinszkij, Klee és Marc művei mellett állították ki képeit. 1911-ben a festő visszaköltözött Bécsbe, újra elfoglalta tanári állását az iparművészeti iskolán, és beleszeretett Gustav Mahler özvegyébe, Alma Maria Mahler-Werfelbe. Kettős arcképet festett magukról (1912.), és A vihar című művén is ketten láthatók.

"Illuzionikus látás nélkül nincs művészet."

Gulácsy Lajos, az eredeti tehetségű, tragikus sorsú, víziós festő, a magyar festészet egyik nagy magányos mestere 79 éve halt meg.

1882. október 12-én született egy budapesti dzsentri családban. Egykor nagyberegi főmérnök apja állásának elvesztése után a MÁV napidíjas mérnökeként dolgozott. Édesapja lelkes bíztatása mellett végigrajzolt gyermekkor után egy festményét már gimnazista korában kiállította a Műcsarnok (A szegénység laka). Le sem érettségizett, hanem 1900-ban a Mintarajziskolában (a Képzőművészeti Egyetem elődje) Balló Ede tanítványa lett. Egy év múlva kimaradt, 1902-ben pár hetet Rómában, majd hosszabb időt Firenzében töltött, ahol beiratkozott a Festészeti Akadémiára.

1902-től művei rendszeresen szerepeltek Nemzeti Szalon, 1903-tól a Műcsarnok tárlatain. 1906-ban Párizsba ment, és ettől kezdve gyakran utazgatott, főként Olaszországban.

Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. - Montreux, Valmont 1926. december 29.) költészete egyedi a világirodalomban: szinte gyermeki naivitás, nőies lágyság és szelídség, a szegények iránti keresztényi részvét jellemezte. Az élet és halál, az öröm és bánat, a valóság és a képzelet nagy egységének összképe ez az életmű.

Rilke elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak. Szülei katonai pályára szánták, a gyenge fizikumú, érzékeny fiú azonban nem bírta a kadétiskola vakfegyelmét, és abbahagyta tanulmányait. A linzi kereskedelmi akadémián, majd a prágai egyetemen tanult tovább, ahol jogot, filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott. Németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a "szobrászok szobrászánál", Rodinnél volt titkár.

Korai versei még a századvégi dekadencia közérzetét variálták a szecesszió német változatának, a jugendstil jegyében

Szecessziós a dekorációja, dekadens a halálerotikája az Ének Rilke Kristóf zászlós szerelméről és haláláról című líraian dallamos és ritmikus kis próza-románcának is, amelyet 1899-ben egyetlen éjszaka alatt írt, de csak 1906-ban publikált, és ekkor valóságos bestseller-sikert aratott vele.

Oroszországi élményei nyomán írta az Imádságoskönyv (1905) verseit, amelyek egy orosz szerzetes imáinak, himnuszainak képében Istenről, a szegénységről, a halálról vallanak. Már itt feltűnik a később gyakran visszatérő rilkei motívum: az élethez természetesen és szervesen hozzátartozik a halál, de kinek-kinek a maga halála, amitől a modern kor megfosztja az embert. Mint az életét, úgy a halálát is tömegesíti, nivellálja.

1902-ben, majd bővítve 1906-ban jelent meg a Képek könyve című kötete, amelyben a versek már már a lét egészéről vallanak. A dolgok lényegének megragadására irányuló erőfeszítést Rilke Rodintől tanulta. Megtanult mellette másképp "látni": behatolni a látható dolgok mélyére és ott feltárni, megragadni láthatatlan lényegüket. Úgy akart eljárni költőként, ahogy a szobrász Rodin és általában a modern képzőművészet: tiszta formát, dolgokat létrehozni, amelyeknek lelkük van.