Rippl-Rónai József festő, grafikus, iparművész, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselője 150 éve, 1861. május 23-án született Kaposváron a Zárda utcában. Édesapja Rippl József megbecsült igazgató-tanítója volt az úgynevezett “cigli–iskolának”, a szakmunkásképző elődjének. Édesanyja Knezevich Anna Paulina négy fiúgyermeket nevelt fel, majd katolikus leányneveldét vezetett. József, az elsőszülött, négy gimnázium után szülővárosában volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerészeti mesteroklevelet szerzett. 1882-ben Zichy Ödönnél házi tanítóskodott, közben rajzórákat vett. 1884-től a müncheni művészeti akadémián tanult. 1887-ben Párizsba ment, ahol Munkácsy Mihály segédjeként dolgozott. Munkácsy képeinek másolása mellett megszülettek első jelentős alkotásai.

1982-ben számos képen halhatatlanná tett élettársával, későbbi feleségével, Baudrion Lazarine-nal és skót festőművész barátjával Knowles-szal  Neuillybe költözik, s ott tíz évre nyugalmas otthont talál. 

   
 Kalitkás nő  Nő fehérpettyes ruhában

 Öreganyám

 

1889-től 1902-ig tartó korszakát "fekete" vagy "színredukciós korszak"-nak nevezik. Festményei a fekete, a sötétzöld, a barna harmóniájára építenek. Az art nouveau mesterévé vonalainak ritmusa, lendületes körvonalai avatták.

 

 

1895.: első itthoni kiállítása. Nem arat sikert vele. A közönség és a kritika java része még az akadémikus eszménynél tart. Adódik azonban egy gyümölcsöző ismeretség Andrássy Tivadar grófé. Portrémegrendeléseket kap, és a legfőbb: 1896-ban a gróf felkérte, hogy tervezze meg budai palotájának ebédlőjét berendezésével együtt, beleértve az üvegablakokat, bútorokat, porcelánokat és gobelineket. Ez lett első iparművészeti munkája. A Rippl-Rónai által tervezett minták közül Nő rózsával a leghíresebb, amelyet francia felesége készített el. A faliszőnyeg a párizsi nemzetközi kiállításion 1897-ben díjat nyert. Szecessziós iparművészetünk kiemelkedő vállalkozása volt ez. Nagy része elpusztult Budapest ostromakor.

Párizsban már ünnepelték, mikor magyarországi kiállítását még közönyösen fogadták. 1902-ben mégis a hazatérés mellett döntött. Miután hazatért, Kaposváron telepedett le.  Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is.  

"Fekete korszaka" ezzel véget ért, témái közé került idős szüleinek, barátainak ábrázolása. Szobabelsők intim világába helyezett kisvárosi embertípusok, stilizált karakterek, mint a Mózes–szakállú édesapja, a nagyorrú Piacsek bácsi, migrénes fiatal hölgyek, rokongyermekek lettek Rippl-Rónai képeinek szereplői. E képeken kezdett magára ismerni a magyar közönség. Képein a valóságos tér, a vidék harmóniája jelenik meg.

 
 Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett  Piacsek bácsi és a család a szőlőben

 

Rippl-Rónai az 1906-ban, a Könyves Kálmán Szalonban rendezett negyedik budapesti kiállításával egyszerre válik híres és gazdag emberré. Rendezi magánéletét: feleségül veszi a korai párizsi évek óta élettársát, Lazarine-t, műtermet bérel Budapesten a Kelenhegyi úti műteremházban, rövidesen házat vesz a kaposvári Róma-hegyen. Tökéletesen világos előtte, hogy a jövőben ő már bármit csinálhat: a hosszú félreismertség miatti rossz lelkiismeret kinyitja előtte a kapukat. Szörnyű egzisztenciális szorongatottságából szabadulva mélyen átéli művészi hitelessége legalizálásának diadalát és az ebből fakadó megkülönböztetett helyzetét. Megittasultan áll festőállványa elé, bátrabb kalandoknak enged utat, feltámad játékos és még egyszer - újító kedve. Új stílusa néhány kezdeti lépés után úgyszólván kirobban belőle.

1908-ban megvásárolt   Róma-villa modern művészeti központtá vált. Híres írók és festők vendégeskedtek ott. A birtok bora, állatfarmja a vendéglátást szolgálta. A legfontosabb gyümölcse, a művészi termése lett, az ott született "kukoricás" stílusú képek, melyek  az új nyugat-európai áramlatok hatása alatt állnak. A hangsúlyos kontúrok durván egymás mellé helyezett, széles ecsetvonásokkal felvitt foltokat ölelnek körül. A festékfoltok csak bizonyos távolságból alkotnak egységes képet.  Íme, az eljárás receptje: "Abból áll ez, hogy színeket egymásra semmi körülmények között nem rakunk. Minden szín megvan a tubusban, csak ki kell venni belőle, úgy, ahogy van."

     
 Festő modellekkel      Aktok
 Kaposvári műterem

 

Az első világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodott, s mert az ellenséges országok egyikének állampolgára volt, hét hónapra internálták. Szabadulása után  1915-ben tért haza Kaposvárra, a Róma-villába. Háborús képeiből kiállítást szervezett.

Megfáradt, elkényelmesedett, s 1914 után ritkán festett olajképet, évente talán egyet. Az utolsót nyolc évvel halála előtt festi. 1916-tól számos kép modellje Bányai Elza, az ifjú színésznő, akihez Rippl-Rónait, a festőt és az embert egyaránt érzékeny szálak fűzték. Az utolsó olajfestmény is őt ábrázolja: Bányai Zorka fekete ruhában (1919.).

 
 Fekete kesztyűs nő - Zorka  Bányai Zorka fekete ruhában

 

Ezután a könnyebben kezelhető pasztell a fő technikája. A pasztellkorszak kiemelkedőbb két sorozata azonban az önarcképeké és íróbarátaié.

Magam képe vörös sipkában, 1924, 

 

     
Babits Mihály    Móricz Zsigmond  Szabó Lőrinc

 

Betegsége agyvérzéssel kezdődött. A balatonfüredi szívkórházból való hazaszállítása után szélütés érte, tüdőgyulladást kapott, végül vese-elégtelenség okozta a halálát 1927. november 25-én. Sírja a kaposvári Keleti temetőben van.

 

 

 

Rippl-Rónai József a festészeten kívül üvegablakok tervezésével és készítésével is foglalkozott. 1912-ben ő készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Nemcsak festményeket és grafikákat készített, tervezett üvegablakokat és poharat, lámpát is. 

 A magyar művészet történetében szinte páratlan életmű, mintegy 2400 olaj- és pasztellkép, 800 rajz, 30 rézkarc és litográfia és több mint 100 iparművészeti tárgy maradt utána.