1832. december 15-én Dijonban született Alexandre Gustave Eiffel a mérnök, aki Magyarországon is számos épület tervezője volt.

Egyetemi tanulmányai után vasúti mérnökként dolgozott, és főként hidakat tervezett. 1865-ben Párizs mellett egy hatalmas gépgyárat alapított, amely nemcsak a gazdagságot hozta meg számára, hanem a hírnevet is. Az 1878-as világkiállításra megalkotta a Párizs városának pavilonját. Az ő gyárában készült el a Bartholdi által tervezett, New York városában álló Szabadság-szobor is. Aztán következett egy újabb világkiállítás 1889-ben, amelynek monumentális építménye az Eiffel-torony

Még ebben az évben a francia akadémia tagjává választották. Nem sokáig örülhetett sikereinek. 1892-ben a francia képviselőházban kitört Panama-botrányba ő is belesodródott.  Kénytelen volt az esküdtszék elé állni, ahol azzal vádolták meg, hogy az általa gyártott vasáru a csatorna körüli építkezésekkor használhatatlan volt. E vádak alapján a bíróság Eiffelt 2 évi fogságra és 20.000 frank fizetésére kötelezte. de ügyvédjének köszönhetően a legfelsőbb semmítőszék felmentette és ez az ítélet lehetővé tette rehabilitálását. Visszavonult,  s kizárólag tornya örökkévalóságának szentelte magát.  Franciaországban úgy tekintettek rá, mint aki örök dicsőséget szerzett az országnak. Az idős férfi 1923. december 27-én hunyt el párizsi, Rabelais utcai palotájában. Rangjához méltóan temették el a Levallois-Perret-i temetőben.

Az Eiffel-torony kecses, sudár, modern, jellegzetes körvonalai világszerte ismertek. Aligha akad olyan ember, ki nem vágyik a tetejére, hogy lenézhessen onnan, s szívébe zárja Párizs látképét.

Az ipari forradalom jelképe mára Franciaország szimbólumává vált. Tervezője és konstruktőre Maurice Koechlin svájci építészmérnök volt. Magassága kereken 300 méter volt 1957-ig, amikor tévéantennát szereltek rá, így 320,8 méter lett. Alapja 125 m, élhosszúságú négyzet. Négy pilonon nyugszik, amelyek mindegyike a saját alapozásában van kihorgonyozva. Tömege 7175 t, kereken 15 000 alkotórészét két és fél millió szegecs tartja össze. Három fogadószintje van 57, 115 és 276 m magasságban. Kánikulai napokon a hőtágulás következtében a toronycsúcs 30 cm-rel is kitérhet. 1921-ben innen szólalt meg az első, nyilvános rádióadás.

Gustave Eiffel alkotása mindig az érdeklődés középpontjában állt, de nem mindig a feltétlen dicsőítés tárgyaként. A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik - egyesek Csúfságnak hívják, mások Öreg Hölgynek. Többször le akarták bontani, és felrobbantani. Kétszer is eladta egy szélhámos ócskavasként. A második világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni. Végül 1964-ben műemlékké nyilvánították. A torony a Szajna-part építészeti együttesének részeként 1991 óta  Világörökségi védettséget élvez.

Eiffel építette New York-i  Szabadság-szobor tartószerkezetét. A Franciaországtól  1886-ban ajándékba kapott szobor a világ legnagyobb fémből készült szobra, a legfőbb turisztikai látványosságok egyike New Yorkban: a 19. és 20. században a  New York kikötőjébe érkező bevándorlók milliói számára ez volt az első, amit  megláttak az ígéret földjéből.

A szobor egyik felirata: "A Francia Köztársaság népének ajándéka az Egyesült Államok népének. Ez az egész világra sugárzó Szabadság-szobor emlékeztessen a két nemzetet összefűző kapcsolatra az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének kivívásában, s jelképezze a tartós barátságot."

Magassága 46 m, súlya 225 t. 350 darabból áll. Acélkeretét több mint 300 rézlemez borítja. 27 m magas talapzaton áll, amely 20 m magas betonalapzaton nyugszik. Belsejében lift visz fel a szobor talpáig, lépcső vezet a sugárkoronáig, onnan létrán lehet feljutni a fáklyához. 1886. október 28-án avatta fel Stephen Grover Cleveland elnök.

A 2001. szeptemberi 11-i terrortámadások után biztonsági megfontolásokból az egész Szabadság-szigetet lezárták, száz nappal később viszont újra megnyitották. A műemlék múzeumi részét és a talapzati kilátót 2004-ben nyitották meg ismét a közönség előtt, annál magasabbra, a szobor belsejébe viszont senkit nem engedtek.

 

Gustave Eiffel épített hidat Bordeaux-ban, Iquitosban operaházat,  Nizzában csillagvizsgálót, Budapesten pedig a Nyugati-pályaudvart (1877).  Magyarországon még két építmény elkészítésében vett részt vállalata, a Margit-híd munkálataiban és a szegedi közúti híd építésében. 

Jelentős kutatásokat végzett az aerodinamika területén, sőt a repülés első kísérletezői között is számon tartják.