Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint a lucaszék készítésére.

Luca neve a Lux (fény, fényesség, világosság) szóból ered. Luca katolikus szent volt, a vakok, szemfájósok, utcanők és menyasszonyok védőszentje

A legenda szerint Lucia az ókeresztény időkben élt, fiatal szűzlányként. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott, minek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak lekötözött teste előtt. Végül megégették, így vértanúvá vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.

A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Luciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás. Megbünteti azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.

Luca nap estéjén és éjszakáján nemcsak tréfálkozni lehetett, de még a lopkodás is megengedett volt. Voltak, akik az udvarokon álló kútból vizet loptak, volt, aki bohócnak öltözve koldulni indult. Rengeteg ház udvara reggelre kapu nélkül maradt, mert a lopkodók magukkal vitték. Megtalálni csak valamelyik szomszédnál lehetett, vagy egy gödörbe vagy a pincébe hajítva.

Luca estéje a néphit szerint mindenekelőtt a boszorkányoknak volt kedvező időpont. Már Mikszáth Kálmán is írt szülőfaluja boszorkányos Luca-estjéről: Mikszáth Kálmán: A jó palócok Galandáné asszonyom

Luca napját gonoszjáró napnak tartották. Ekkor ugyanis - a hagyomány szerint a bűbájosok, boszorkányok nyugodtan tevékenykedhetnek, megronthatják az embert, állatot. Védekezésül Luca előestéjén ablakot, ajtót zárva tartották, seprűiket eltették hogy a gonosz boszorkák ne tudjanak bemenni és seprűn nyargalni sem. Néhány vidéken fokhagymával keresztet rajzoltak az ajtókra, így védekeztek a rossz, ártó boszorkák ellen. Közben ezt mondogatták: „Luca, Luca, távol légy!"

Elődeink a jövőt és a termékenységet is meg akarták tudni, sőt, befolyásolni is szerették volna azt. Ez volt a lucázás szokása. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserébe pedig tojást kaptak ajándékba.

 

További Luca napi szokások:

kotlóvarázslás: Egyik asszony este hétkor leül, s azt szavalja: "Édes tyúkom tojj, koty, koty! Másé ne tojj, ne koty, koty!" Másik asszony napkelte előtt apróra tört lopott szalmával dobálja meg a tyúkokat, de előtte elás egy záptojást a rivális kertjében. Egy harmadik lopott forgácsot rak a tűzhely négy sarkára, hogy úgy pattogjon a tyúkból a tojás, mint a forgács.

lucaszéke: A Luca székéről népünk azt tartja, hogy aki karácsony estéig minden este annyit farag rajta, amíg éppen a mondott időre teljesen el nem készül vele, az az éjféli mise alatt rajta ülve (vagy ráállva, ha kicsiny formájú és alacsony lábú), meglátja a helység összes boszorkányait.

Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. (Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a lucaszéke.) A készítésnek nagyon szigorú kritériumai voltak, amit be kellett tartani ahhoz, hogy a hiedelem szabályainak megfeleljenek. Meg volt határozva, hogy milyen fából készüljön a szék (a hagyomány szerint többnyire kilencféle fából: kökény-, boróka-, körte-, som, jávor-, akác, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából), szöget nem volt szabad használni, csak fa éket, és karácsonyig el kellett készülnie. 

lucaostor: ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavani, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok.

Különféle jóslások is kapcsolódtak e naphoz:

lucabúza: Luca napján a gazdasszony tányérba, meleg helyre tette a magvakat és rendszeresen locsolgatta. Egyes helyeken gyertyát, vagy mécsest is tettek a növekvő búza közelébe. Ha a szemek karácsonyra szárba szökkentek (30-40 cm-re) ezt jó jelnek tekintették a következő év búzatermését illetően.

lucapogácsa: a pogácsába férfi neveket tartalmazó cédulákat sütöttek, Kinek milyen név van a pogácsájában, olyan nevű lesz a férje.

lucakalendárium: a Luca nap és karácsony közötti 12 napon jegyezni kell az időjárást. Ez mutatja meg a következő év hónapjainak időjárását.

 Népi szokás volt még a vöröshagymából való jóslás is. Luca napján hat vöröshagymát félbevágtak, megsózták a közepét és attól függően, hogy mennyire eresztett levet egy-egy fél vöröshagyma, következtetni tudtak az elkövetkezendő időjárásra, hogy mennyire lesz  csapadékos.

 lucázás: ezt a december 13-i népszokást még kotyolásnak és palázolásnak is nevezik. Leginkább a szlovén befolyást közvetítő területen, tehát az ú. n. Göcsej-Hanság vidékén terjedt el. Ama számos téli népszokások egyike, melyek az állatok jövendő termékenységének babonás elérésével függenek össze: a ráolvasásokkal, kenegetéssel stb. Egy idősebb legény 6-7 iskolás gyerekkel (néha a gyerekek maguk) Luca nap hajnalán "lopott" fahasábot vagy szalmát cipelve belopózkodnak a házakba. Az ajtót maguk mögött betéve rögtön leülnek a maguk hozta fára, vagy szalmára s dünnyögve kezdik mondókájukat. Rigmusokban kívánnak sorra a háziak állatai számára bő szaporaságot. Gyakran a háziasszony kukoricát szór rájuk és vízzel megfröcsköli őket, s ezt a baromfiaival feleteti-felitatja.

Luca napi tanácsok: Luca szerint semmit nem szabad kiadni a házból. Sem egy szerszámot, sem egy kanalat, sem egy zacskócska lisztet, sem egy kis paprikát.  Egy pohár vizet se. De a pénz a legfontosabb. Az összeg inkább gyarapodjon ezen a napon, mintsem csökkenjen. Ha jó boltosunk van, érjük el, hogy hitelbe adjon!

Ha volna kintlévőségünk, legyünk kemények, erőszakosak behajtásában, mert a Luca napon visszaszerzett hitel aranynak számít a következő évben, és az arany vonzza a többi aranyat, értékállóvá teszi vagyonkánkat.

Lehetőleg ne látogassuk meg a szeretőnket. A Luca napi légyott azt is jelenti, nem becsüljük valódi értékeinket. A szerető minden más napon értéknek, jókedvnek és örömnek számít, de mivel nem a mi valóságos vagyonunk, inkább költséges szórakozás, ráadásul ellenőrizetlenségében más vagyona is lehet párhuzamosan, amit ő kap, azt kiadjuk a házból.

A jó szónak is a családon belül kell maradnia. Luca tudja, a jó  szóval, a kedvességgel, a gyengédséggel nehéz bánni a nehéz időkben, így tehát azt tartja, amit nem visznek ki a házból, az a házé marad és gyarapszik.

A fokhagyma:  Luca szerint már előző este fokhagymát kell enni. Reggel megint. Csak úgy pusztán, minden nélkül. Az rendben, hogy gyógyfűszer. De be kell kenni a kilincseket, az ágylábakat, a szoba négy sarkát, a kaput. Be kell rakni egy csokrot a párna alá, hogy a boszorkány meg ne szállhassa, hogy legyen tej a gyereknek, legyen erő, egészség, termékenység.