Nathaniel B. Palmer, amerikai hajóskapitány felfedezte az utolsó kontinenst,  az Antarktiszt . 

Az Antarktisz csak alig 300 éve játszik szerepet az emberi civilizáció történetében. Ekkor kezdődött felfedezése, melynek során évről-évre közelebb jutottak a kutatók a kontinenshez.

James Cook (a 18. század legjelentősebb földrajzi felfedezője) nevéhez fűződik Ausztrália és Óceánia felfedezésén túl az Antarktisz első körülhajózása, melynek során a még mindig titokzatos földrészt tágan behatárolta.

Az Antarktisz körüli útjának tapasztalatait így foglalta össze:

„Nem vonom kétségbe, hogy a sark közelében lehet kontinens vagy jelentékeny földrész...Ez azonban természettől örök hidegre kárhoztatott, a napsugarak melegét nélkülöző föld...”

 

 

Cook semmit sem látott az új kontinens partjaiból.

Az 1820-as évektől kezdve fóka- és bálnavadászok érkeztek a Tűzföld felől. Az angolok szerint az ő honfitársaik, William Smith és Edward Bransfield pillantotta meg először az Antarktiszi szárazföldet. Smith a Horn-fokot akarta megkerülni egy teherhajóval, de délnek sodródva szárazföldet pillantott meg. Jelentést tett a Brit Tengernagyi Hivatalnak, ami az Andromache nevű hajót küldte ki Valparaiso-ból, felderítésre. Ennek a parancsnoka volt Bransfield hadnagy, és az úton vele tartott Smith is. A kettejük által felfedezett partot a tengernagyi hivatal első lordjáról nevezték el Graham-földnek. (Wikipédia)

Az amerikaiak azonban kétségbe vonták, hogy Bransfield és Smith földet láttak volna, szerintük csupán egy szigetet fedeztek fel, így ők az amerikai Nathaniel Palmernek hittek, aki Hero nevű hajójával fókavadászat közben "hitelt érdemlően" pillantotta meg a kontinenst a Deception-sziget közelében.  Később az ő nevét kapja az antarktiszi Palmer-félsziget.

 

Az első ember, aki Antarktiszra lépett, a norvég C. E. Borchgrevink volt.