1941. december hetedike, vasárnap reggel. Az északi csendes-óceáni szigetvilághoz tartozó, de amerikai fennhatóság alatt lévő Hawaii harmadik legnagyobb szigetén, O’ahun állomásozó amerikai csapatok tagjai éppen csak túlestek az ébredezés percein, s a reggeli kávén jár az eszük. A Csendes-óceáni Flotta (8 csatahajó, 9 cirkáló és 31 romboló) a Pearl Harbor-i kikötőben horgonyoz.

Helyi idő szerint 07.55-kor az Első Császári Japán Flotta hat hordozójáról felszállt harci repülőgépek első csoportja megjelenik a sziget felett és lecsap az amerikaiakra. A Pearl Harbor elleni támadást Jamamoto Isoroku tengernagy tervezte meg .

 Két hullámban, nagyjából másfél óra alatt a japán repülőgépek húsz hadihajót elsüllyesztettek (köztük négy csatahajót) vagy súlyosan megrongáltak, 190 repülőgépet teljesen megsemmisítettek (további mintegy százötvenet használhatatlanná tettek). 2500 halott (közülük kilencszáz a telibe talált USS Arizona csatahajón), 1300 sebesült. A japán támadók oldalán: 29 lelőtt (lezuhant) repülőgép, négy (más források szerint öt) elsüllyedt mini-tengeralattjáró, továbbá 70 halott.

         klikk a képre

A támadás másnapján az Amerikai Egyesült Államok hadat üzent Japánnak, s ezzel formálisan is belép a második világháborúba. Három nappal később, 1941. december 11-én Hitler hadat üzen az USA-nak.

Egyes nézetek szerint az USA kormánya tökéletesen tisztában volt a támadás várható idejével. Az elmélet hívei szerint indokra volt szükség – gazdasági érdekek – a második világháborúba való belépésre, amit az amerikai polgárok többsége ekkor nem támogatott.

Az elméletet erősíti a japán nagykövet esete, aki kezében a hadüzenettel 1941 december 7-én 12.45-kor Washingtonban kihallgatást kért a külügyminisztertől, aki csak 13.30-kor (Pearl Harbor-i idő szerint 08.30) fogadta. Az Egyesült Államok így megvádolta Japánt a hadüzenet nélküli támadással.

A hivatalos álláspont nem tagadja, hogy a hírszerzés rendelkezett információkkal az esetleges támadásról valamint a hadüzenetről, de a késlekedést az információk értékelésének hibáival indokolja.

Nyolc  különleges hatáskörrel felruházott bizottság vizsgálta át részletesen a Pearl Harbor-i tragédia előzményeit. A november 27-i, 28-i és december 6-i tájékoztatások több  vizsgálóbizottság érdeklődésének fókuszában álltak.

1941. november 15-én George C. Marshall (akkor még csak négycsillagos tábornok), a US Army vezérkari főnöke (későbbi Nobel-békedíjas, a róla elnevezett európai gazdasági segélyterv atyja) összehívja a vezető amerikai sajtótermékek húzóneveit (Associated Press, Time, Newsweek, The New York Times, stb.), és tájékoztatja őket arról, hogy  japán kódokat olvasva egyértelmű: a háború közeleg. A várható japán akcióról annyit mondott az összegyűlt újságíróknak, hogy valamikor december elejére prognosztizálható, a Csendes-óceán északi részén.  Azt kérte a sajtótól, hogy ezt az információt még legalább három hétig tartsák titokban, mert „az USA és talán az egész emberiség érdeke is ezt kívánja”.

1941. november 28-án a Hadügyminisztérium Haditengerészeti Parancsnoksága a következő szövegű tájékoztatást adja Roosevelt elnök katonai irodájának: „Az elkövetkezendő napokban a csendes-óceáni térségben várható egy agresszív japán katonai lépés”.

1941. december hatodikán az összes japán nagykövetség kap egy minden eddiginél hosszabb, ünnepélyes és vésztjósló szövegű anyagot Tokióból, melynek hangulatáról sokat elárulnak a következő szavak:

„Nem kevesebb, mint maga a Japán Birodalom került veszélybe azáltal, hogy az angol-amerikai gyarmatosító dominancia az elmúlt száz évben földrajzilag körbezárta hazánkat. A japán kormány a továbbiakban nem fogja tűrni ennek az offenzív politikának a továbbfolytatását.”

Erről minden amerikai politikai és katonai illetékes (beleértve Franklin Roosevelt elnököt is) soron kívüli tájékoztatást kapott, még aznap.

Az idén elhunyt Kermit Tyler a légierő főhadnagyaként 1941. december 7-én a radarinformációs központban teljesített szolgálatot, amikor két közlegény arról tájékoztatta: szokatlanul nagy jelet látnak radarképernyőjükön, ami szerintük 132 mérföldes távolságban lévő, gyorsan közelítő repülőkötelék lehetett. "Ne aggódjanak miatta" - hangzott a történelemkönyvek lapjaira bevonult híres válasz Tyler szájából. A főhadnagy azt gondolta, a raj valójában amerikai B-17-es bombázók köteléke. A történelem azonban csúnyán megtréfálta a tisztet: a gépek ugyanis valóban japán repülők voltak, méghozzá az akció első hullámát jelentő vadászrepülők és bombázók, amelyek támadása egycsapásra a világháború részvevőjévé tette az Egyesült Államokat.

Roosevelt elnök határozott utasítására a felelősöket – Husband E. Kimmel tengernagyot, a csendes-óceáni amerikai flotta parancsnokát, illetve Walter Short tábornokot, a csendes-óceáni amerikai hadsereg parancsnokát – menesztették. Állítólagos súlyos mulasztásuk ellenére sosem hallgatták ki és haditörvényszék elé sem citálták őket. A mai napig Husband Edward Kimmel tengernagyot tekintik felelősnek a tragédiáért. Ezt a véleményt kortársai és főnökei is osztották: az események miatt két csillagot elveszít a négyből, s megtörten, megszégyenülten ellentengernagyként vonul nyugállományba pár hónappal később.)

Marshall tábornok sem úszta meg a vizsgálatot és a kihallgatásokat: 1944-ben az Army Pearl Harbor Board nevű bizottság elé, ahol szánja-bánja összes mulasztását, különösen azt, hogy a december hatodiki tájékoztatót elfelejtette Pearl Harbornak  megküldeni. Marshall szóbeli feddést kap, cserébe sem Roosevelt elnök, sem más politikus esetleges felelősségét nem említi, úgyhogy 1944 decemberében megkapja az ötödik tábornoki csillagot is.)

Az 1941-es meglepetésszerű és vakmerő Pearl Harbor-i japán támadás megbénította az USA csendes-óceáni flottáját. A háború ezzel valóban világméretűvé szélesedett. Az Egyesült Államok és Franklin D. Roosevelt elnök (aki a támadás után  a Kongresszus előtt ezt mondta: "[december hetedike] az aljasság dátuma”) csendben eddig is mindenféle módon támogatta Nagy-Britannia háborús erőfeszítéseit, de óvakodtak attól, hogy fegyveresen beavatkozzanak az európai konfliktusba. A japán támadás és a német – olasz hadüzenet után az USA sem vonhatta ki magát a harcból, s ezzel tulajdonképpen el is dőlt a háború kimenetele.

A telibe talált USS Arizona csatahajó