“Igazságot hirdetni, vagy hasznos dolgokat javasolni az embereknek, biztos módja annak, hogy üldözzenek minket."

Voltaire (1694. november 21. — 1778. május 30.) élete a felvilágosodás nagy kalandregénye. Életműve a legnagyobb hatású irodalmi teljesítmény, amelyet „a fény százada", a csillogó francia XVIII. század létrehozott.

A francia forradalom a felvilágosodás filozófiájával, irodalmával és publicisztikájával kezdődik, ez volt a szellem forradalma, amely előkészítette a társadalom forradalmát s vele az európai polgári társadalmat. Ennek a felvilágosodásnak, ha voltak is nagyobb filozófusai, mint Voltaire, egyik sem volt olyan tömegeket mozgató hatású, íróként pedig vitathatatlanul ő áll az első helyen; szépprózája és publicisztikája mindmáig példát ad az emberséges célokért való nagy hatású írásbeli kiállásra.Voltaire (eredeti neve: Francois Marie Arouet) már diákkorában rendkívül művelt, és aggastyánkoráig minden nap műveltebb akart lenni, mint addig volt. Riadtan elfordult családja bigott vallásosságától, és lett harcosa az értelemnek. Már ifjan költői sikerei voltak, jó állásokba került, kiderült üzleti érzéke. Egyszerre harcolt egy hosszú életen keresztül az emberségért, a polgári jogokért, a jobbágyság felszabadításáért, az egyház ellen, a feudális hatóságok ellen, aratott költői, színpadi, filozófiai és főleg írói sikereket — és közben kitűnő érzékkel vett részt minden adandó vállalkozásban, s aligha volt valaha is nála gazdagabb író a világon.

Harmincéves korára már országosan ünnepelt költő és divatos drámaíró. Ugyanakkor volt olyan nagyúr, aki szolgáival megverette, volt olyan rendőrfőnök, aki börtönbe csukatta. A börtönben lett filozófus és minden megalázott, jogtalanul megsértett szószólója. Harmincéves korában úgy szabadul a Bastille-ból, hogy el kell hagynia az országot. Akkor megy Angliába, ahol megismeri a már kialakult angol polgári irodalmat, találkozik Swift-tel is és az angol klasszicizmus főalakjával, Pope-pal. Newton tudományos eredményeinek első ismertetője és népszerűsítője a kontinensen. S amikor három év múlva visszatér, életét elkötelezettnek tudja az emberségesség nagy céljai érdekében.

Otthon előbb ünneplik, azután üldözik. Először egyik szerelmének (Émilie du Châtelet) határ menti kastélyába menekül, majd az asszony halála után elhagyja Franciaországot, és hét évig II. Frigyes vendége lesz Poroszországban.

1759-ban birtokot vásárol  Ferney-ben,  amelynek egyharmada Svájcban van, egyharmada Franciaországban, egyharmada Németországban. Ha ettől kezdve valamelyik művéért meggyűlik a baja, egyszerűen átmegy saját birtokának egy másik országban fekvő részébe. Itt, Ferney-ben írja meg a nagy életmű legfőbb alkotását, a világirodalom egyik legfontosabb regényét, a Candide-ot. (Candide, vagy  az optimizmus)

Ekkor már hatvanéves. Úgy dönt, hogy mindhalálig éli a derűs, okos aggastyán életét. Tekintélye már világraszóló. A fél világ levelez vele, s ő mindenkinek válaszol. Leveleinek vaskos kötetei a francia széppróza klasszikusai közé tartoznak. Humor, filozófia, publicisztika, napi politika és a tudományok problémái s mindezek mögött az egész kor képe bontakozik ki a szerteáradó levelekből.

Úgy halt meg, hogy nyolcvannégy éves korában végre hazalátogatott Párizsba, ahol királyoknak kijáró pompával fogadták. A város házai előtt diadalkapu várta, a színházban az ő drámáját játszották, fogadás fogadást ért, pohárköszöntő pohárköszöntőt. Ebbe az ünneplésbe halt bele. Rosszul lett, ágyba fektették. Tudta, hogy vége. Ez volt a végső mondata, amelyet az egész világnak és az utókornak üzent: „Úgy halok meg, hogy imádom Istent, szeretem a barátaimat, megbocsátok ellenségeimnek, de gyűlölök minden üldöztetést."

 

Művei:

Történeti:
XIV. Lajos százada (eszményi államformának a felvilágosult abszolutista monarchiát tartja)

Filozófiai művei:
Filozófiai levelek (álnéven vagy névtelenül írt leveleinek zárópasszusa: “Tiporjátok el a gyalázatost!” – egyház)
Filozófiai ábécé

Szépirodalmi művei:
eposz: Henriade
tragédia: Mohamed, Zaire, Oedipus
regény: A vadember

A negyventalléros ember  

Candide, vagy az optimizmus