Mi van ma?

110 éve született  Adler Zsigmond minden idők egyik legsikeresebb és legismertebb ökölvívó edzője (Budapest, 1901. április 17. – Budapest, 1982. február 12.), ökölvívó, kétszeres magyar bajnok, szövetségi kapitány; Papp László edzője, az első magyar ökölvívó mesteredző.

Nem volt igazán kiemelkedő sikerű ökölvívó, mesteredzőként viszont mindent elért.

Fél évszázadig meghatározta a magyar ökölvívás fejlődését.

1901. április 17-én született Budapesten népes családban. 16 éves korában kezdett öklözni. a III. kerületi TVE (Torna és Vívó Egylet), 1925-től a BTK (Budapesti Testgyakorlók Köre) ökölvívója volt. 1924. június 1-jén – Sas néven – szerepelt a magyar ökölvívó válogatott első nemzetek közötti találkozóján. 1925-ben légsúlyban magyar bajnoki címet szerzett. Ugyanebben az évben Stockholmban a magyar csapat tagja volt az első ökölvívó Európa-bajnokságon. A 1928-as visszavonulásáig több alkalommal szerepelt a válogatottban, és az utolsó évben tagja volt a magyar csapatbajnokságot nyert BTK csapatának. 1928-ban a  csapatával magyar csapatbajnoki címet szerzett.  

Már aktív korában 1927-től edzősködött 1948-ig a BTK egyesületénél, s edzője volt az 1930-as és 1934-es Európa-bajnokságon és a 1932-ben és 1936-ban az olimpián induló magyar ökölvívóknak.

1940-ben szerzett ökölvívó szakedzői oklevelet a Testnevelési Főiskolán. A BTK megszűnésétől a Vasas és az Újpesti Dózsa edzője, ezzel párhuzamosan 1952 és 72 között a válogatott szövetségi kapitánya és vezető edzője. Tevékenysége alatt volt a legsikeresebb a magyar ökölvívás. 

A legnagyobb siker Papp László volt, akinek felkészülését 1953-tól 1962-ig irányította, s akivel szakmailag, emberileg is nagyon közel álltak egymáshoz. A két ember szinte verhetetlen párost alkotott. És nem csak a szorító közelében. A bunyó más területeken is folyt, és Papp Laci sokszor kiállt legendás edzője védelmében.

Az 1955-ös berlini kontinensbajnokságon a már kétszeres olimpiai bajnok Papp Laci nem indult el, mert a „nagypofájú” Ádlert a sportvezetés nem engedte kiutazni. Így szégyen szemre egyetlen ezüstérem jutott hazánknak, amit a kisváltósúlyú Budai Pál szerzett.

Akkor Papp Laci megúszta a szolidaritást. Akkor. Mert jóval később az MSZMP politikusai által uralt sportvezetés benyújtotta a számlát, a már profiként is verhetetlen bajnokot nem engedte a profi világbajnokságért indulni. Ez Pappnak élete végéig keserűséget okozott, a biztos profi világbajnokságtól fosztották meg vele. Sokkal később a World Boxing Council /akkor még egyetlen profi szövetség volt jóval nagyobb súllyal, mint most/ utólag megítélte, elküldte neki a világbajnoki övet, elismerve, hogy nem lett volna méltóbb tulajdonosa.

Adler sem úszta meg szárazon, az ökölvívást csak a TV-ben látott politikus sportvezetők sem az 1964-es tokiói, sem a '68-as mexikóvárosi olimpiára nem adtak neki kiutazási engedélyt. A csupa szív Adlernek ezzel éveket vettek el az életéből.

Az 1968-as mexikói kudarc után a sportvezetés kénytelen volt belátni, hogy a legjobbak további mellőzésével leépül az ökölvívás, így az Adler/Papp kettős kapott megbízást a vezetésre. Ketten különleges varázserővel bírtak. A sikertelen sportágból már az első, 1969. évi bukaresti Európa-bajnokságon két aranyérem volt az eredmény /Gedó György, Orbán László/.

Két év múlva Madridban pedig Gedó ismételt, Badari Tibor és Kajdi János is Európa-bajnokságot nyert. A müncheni olimpián Gedó ismét bajnok, Orbán és Kajdi a döntőben veszített. Száját tátotta a világ az Adler-Papp kettős vezette gárda diadalmenete láttán. A müncheni olimpiai érmek felülmúltak minden előzetes álmot. Aki magyar volt, csillogó szemekkel beszélt az ökölvívásról. 

Az öregedő mesteredző az 1972-es müncheni olimpia után vonult nyugalomba.

Emlékére a Vasas szakosztálya „Adler Zsigmond emlékverseny” névvel nemzetközi ökölvívóversenyt rendez. 

 "Szinte apámként szerettem, tiszteltem őt. A sok mesterem közül az első, a kiemelkedő volt. Azt mondom, hogy sok-sok Adler Zsigmondra lenne szükség ma is" - mondta róla nemrég Gedó György.  Amúgy egyre kevesebben emlékeznek rá.