Negyvkét évvel ezelőtt, 1968. december 21-én indult az Apollo-8, fedélzetén Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders űrhajósokkal, akik az emberek közül először pillanthatták meg saját szemükkel a Hold túlsó oldalát.

Az Apollo-8-at sokáig a holdkomp első emberrel történő kipróbálásának szánták, de az űrverseny üteme mást diktált: a Szovjetunió által a Holdhoz küldött Zond nevű automatikus űrhajók azt sugallták az amerikaiaknak, hogy az ellenfél hamarosan embert küld a Holdhoz, ráadásul a holdkomp (LM) elkészülte több hónapos késésben volt. Az oroszok megelőzése mindenek előtt álló feladat volt, ezért a NASA  merész elhatározást hozott, ami szerint a holdkomp Föld körüli pályán történő kipróbálását elhalasztották és egy terven kívüli utat iktattak be, melyen az űrhajónak el kellett repülnie a Holdig és vissza.

1968. december 21. reggelére tűzték ki az indulást. Az Apollo-8-nak kettős feladatot szántak. Kiváncsiak voltak arra, hogy tényleg képes-e a hordozóeszköz eljuttatni az űrhajót a Holdhoz, valamint a holdűrhajó tényleg képes-e manőverezni a holdközi térségben, majd Hold körüli pályára állni. A másik feladata az volt az Apollo-8 utasainak, hogy a későbbi leszálló küldetések számára kiválasztott lehetséges leszállóhelyeket, valamint a Földről sohasem látható túlsó oldal jellegzetességeit kellett fényképeznie. 

Az Apollo 8 keleti parti idő szerint reggel 8 órakor  indult el 240 ezer mérföldes útjára. Lovell úgy emlékezett vissza arra a pillanatra, amikor a földi atmoszférát elhagyva kilőtték az űrhajót "transzlunáris útra", mintha egy alagútban utaznának, amelynek hátsó ablakából egyre kisebbnek látszik annak bejárata - a Föld.

Amerika első emberes Saturn V startjára többszázezer néző volt kíváncsi. A rakéta nem is okozott csalódást, rendben Föld körüli pályára gyorsította az űrhajót. Másfél Föld körüli fordulat erejéig még parkolópályán keringett az Apollo-8 (amely idő alatt rendszerellenőrzéseket futtattak végig az űrhajósok), majd ezután kapták meg a történelmi parancsot: - Indíthatjátok a TLI-t. (Trans Lunar Ignition – Hold irányú hajtóműindítás). 

A háromnapos odaút során történt néhány kisebb gikszer. A Saturn rakéta 3. fokozatáról való leválást követően az űrhajóval el kellett távolodni az S-IVB-től, majd újra randevúzni vele (imitálva a későbbi utak egyik legfontosabb manőverét, a holdkomp és az anyaűrhajó összekapcsolódását), de egy elsietett döntés miatt az Apollo 8 letért a számára kijelölt biztonságos, ún. „szabad visszatérés” pályájáról. Aztán Borman parancsnokot döntötte le a lábáról egy hányással, hasmenéssel és szédüléssel járó betegség, melyet kezdetben olyan súlyosnak gondoltak az orvosok, hogy azt javasolták az irányításnak, hozzák haza az Apollo 8-at idő előtt.

Végül a tévéközvetítés során elromlott a kamera objektívje, így amikor az űrhajósok meg akarták mutatni a tévénézőknek a Földet, csak egy nagy fényes folt mutatkozott a képernyőkön. (A bajok természetesen megoldódtak: az űrhajót visszamanőverezték a „szabad visszatérés” pályájára, Borman egy napi betegeskedés után teljesen felépült, és a kamerát is sikerült rendbe hozni a következő közvetítésre.)

Két napja, húsz órája és 4 perce repültek az űrhajósok, amikor újabb történelmi parancsot kaptak: - Indíthatjátok a LOI-t! (LOI – Lunar Orbit Insertion – Holdpályára állás). Ennek értelmében az Apollo 8-at Hold körüli pályára állíthatták az űrhajósok az SPS hajtómű fékező gyújtásával. (Ehhez a menetiránnyal szembe kellett fordítaniuk az űrhajó orrát és úgy begyújtani a főhajtóművüket). Maga a manőver azonban csak kicsit később következhetett, mivel a számítások szerint annak a Hold túloldala felett kellett megtörténnie. Ám ott a földi rádióhullámok már nem érték el az űrhajót, így ezt a parancsot az irányítás kénytelen volt idő előtt kiadni, mielőtt az űrhajó el nem tűnt a bolygótest háta mögött. Aztán a kellő időben Hold körüli pályára állt az űrhajó.

"Földkelte"  (Fotó: NASA) 

A Holdnál a repülési terv szerint tíz keringés várt "űrhajósokra, melyet legfőképpen fényképezéssel kellett eltölteniük.

Több, mint 600 fénykép készült a holdfelszínről a 110 km magas keringési pályáról. A legkülönlegesebb fénykép azonban mégsem a Holdról készült: az űrhajósok az egyik keringésük során tanúi voltak, ahogy a Föld „felkelt” a Hold töredezett, kráterszaggatta horizontja felett. A líraian szép  ikonná vált fotóját ("Földkelte") Anders készítette el az emberiség számára.

A kék üveggolyóhoz hasonló bolygónkról az űrből készült felvételek nem csak az „öncélú” szépségükért érdekesek. Mióta az Apollo-8 képei napvilágot láttak, az emberiség fokozatosan meghódította a Föld közvetlen űrbeli környezetét. Felismertük, hogy a földi klíma változik.  Meg tudjuk figyelni a tengerek vízszint-emelkedését, a sarkvidéki jégtakaró olvadását. Nyomon követhetjük a levegő szennyeződésének terjedését. Felismertük a Déli-sarkvidék feletti ózonlyuk nagyobbodását, és lépéseket tettünk a folyamat megállítására.Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az űrkorszak kínálta új perspektíva forradalmasította a földtudományokat is.

 Lovellt különösen az sokkolta, hogy hüvelykujjával megmérte a Földet, és ujja teljesen átfogta planétánkat. "Akkor jöttem rá arra, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk, hogy mindaz, amit eddig tudtam, elfér a hüvelykujjam alatt. Ennek ellenére nem hiszem, hogy akkor ott, bármelyikünk is megértette volna annak jelentőségét, amit láttunk".

Végül a kilencedik keringés során – a Földön éppen Szenteste volt - még egy tévéközvetítést sugároztak az űrhajó fedélzetéről, melyben bemutathatták az egymilliárdnyira becsült tévénézőnek a holdfelszínt. A képek mellé a három űrhajós leírásai adtak aláfestést, érdekes módon idegen, színtelen, barátságtalan „csatatérnek” jellemezve a Holdat. Búcsúzóul az Apollo-8 legénysége egy kis meglepetést tartogatott még a tévénézőknek. A Genezisből (a Biblia Teremtés Könyvéből) felolvasták azt a rész, ahogy Isten megteremtette a világot. A pillanathoz fantasztikusan illő hangot sikerült találniuk Bormanéknak ezzel a pár perces előadással.

A tizedik keringés végén aztán, ismét a Túloldal felett újra beindították a főhajtóművet, hogy sebességet nyerve kigyorsuljon az Apollo-8 a Hold körüli keringés pályájáról.

Az Apollo 8 legénysége 6 nap 3 óra és 42 másodpercnyi út után csobbant a Csendes-óceán vizébe és ezzel beteljesítette történelmi küldetését: először jutott ki űrhajó(s) a földkörüli pályáról, először jutottak emberek egy másik égitest közvetlen környezetébe.

Frank Borman, James Lovell és William Anders történelmet írt, amikor végrehajtotta az első Hold-missziót, tesztelte a Parancsnoki-Szerviz Modult (CSM) és a létfenntartó rendszert, ezzel előkészítette a későbbi, Apollo 11-es landolást.

RÁADÁS: 

Pink Floyd: Dark Side of the Moon