„...Bill, az öreg Bill, a zseniális Bill, az ember, a színész, az apa, a nagyapa, itthagyott minket...Lehetetlen, hogy összetörte kedves hangját, megszakította zseniális színészi mozdulatainak finom fonalát. Nem hisszük el. Hiszen tegnap még itt ült, belemosolygott az arcunkba és mindentudó, huncut bölcsességgel tudtunkra adta: érdemes élni, érdemes játszani, érdemes, érdemes... Bilicsi családteremtõ színész volt. Nem sztár volt - rokon. Művészetének is ez volt a titka: családot varázsolt maga köré. Határtalan csodára volt képes ez a színész, ez az ember."

 

Bilicsi Tivadar ma harminc éve halt meg. Táncos buffóként kezdte és drámai erejű karakterszínészként fejezte be hat évtizedet átölelő pályafutását.  Groteszk báj, humor, emberség áradt alakításaiból. Minden műfajban otthonosan mozgott. Az igazi nagy clownok közé tartozott

Ki ne ismerné a szülői gyengédségtől sugárzó dalát: "Apu, hod med be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?"

 

Bilicsi Tivadar eredeti nevén Grawatsch Tivadar - 1901. szeptember 6-án született Budapesten az Iskola u. 38-as számú házban, ahol nem csak az otthonuk, hanem édesapjának könyvkötő műhelye és papírkereskedése is volt. Édesanyja Tarczal Szerafin énektanárnő, a Budai Iskolában tanított. A családban nem akadt színész, ahogy írta önéletírásában: "Nem csörgedezett bennem komédiás vér, kispolgári ősök, kiskereskedők, hivatalnokok leszármazottja vagyok."

 A Medve utcai elemi iskolába íratták be szülei, ahol többek között osztálytársa volt a híres íróvá lett Németh László. Első színházi élménye a Bábszínház. Ezt követően kedvenc játéka egy édesapja által készített házi bábszínház volt, amiben maga kigondolt meséket, színdarabokat adott elő. Életében először hétévesen lépett fel a Budai Polgári Lövészegyesületben a céllövőversenyek után rendezett műkedvelő előadáson. Ezt követően nem lett belőle gyerekszínész, de ez a  fellépés meghatározó élménye volt, mert a színházért ettől kezdve rajongott.

Az elemi után a Ferenc József Gimnáziumba járt, ahol az osztály kedvence lett hetek alatt, humora, jó utánzókészsége miatt, amivel sok örömöt szerzett a gyerekeknek, annál több bosszúságot tanárainak. Mindez persze a tanulás rovására ment, így nem csoda, hogy bukdácsolt. A negyedik osztályt már a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte, ám itt sem sokáig koptatta az iskola padját, eltanácsolták, így került be a Felső Kereskedelmi Iskolába. Sok nehézség árán - miután sosem volt a kedvenc elfoglaltsága a tanulás - leérettségizett. Közben egyre gyakrabban járt színházba, némafilmeket játszó moziba és cirkuszba. Ez a miliő, ez a világ vonzotta igazából.  A valóságban azért ennél sokkal prózaibb munkahelyre ment dolgozni. A Nagymező utcai postahivatalba, aminek szülei nagyon örültek, hiszen ez akkor nyugdíjas állás volt.

 "Ám egy szép napon megláttam egy újsághirdetést, ami így hangzott: Budapesti Színház jó megjelenésű, jó énekhanggal rendelkező nőket és férfiakat keres kórusba való felvétel céljából - mint a villámcsapás, úgy hatott rám ez a hirdetés. Gondolkozás nélkül letettem a tollat, illetve stemplit, és elindultam a Feld Színház felé. Miután külcsínem és belbecsem megfelelt - felvettek! Nálam boldogabb ember nem volt akkor. Már másnap felmondtam és örök búcsút vettem a postától."  Füzy Barnabás színtársulatához szerződött és Rákosi Szidi színiiskolájába járt.

1920-ban Simonyi Dezső színházigazgató hívására Miskolcra szerződött. Itt már kisebb-nagyobb szerepeket is játszott a rendkívül változatos zenés, prózai, drámai előadásokon. Első sikerét a "Náni" című darab hozta meg. Ösztönszerűen a komikus szerepekhez vonzódott, a humor, a komikum volt az, ami mindig vonzóvá tette számára ezt a pályát.

 1923-ban beiratkozott a főiskolára. A két év úgy telt el, hogy délelőtt 8-2-ig dolgozott a Belügyminisztériumban mint adminisztrátor, délután a színiiskola óráin vett részt, este pedig színházakban statisztált, mert ez meg kötelező volt mindenkinek. 1925-ben kapta kézhez a diplomáját.

 1925–ben Szegedre, majd Miskolcra szerződött színésznek, 1926–1927 között a Király Színház színésze. 1928–1929-ben a Belvárosi Színház színésze volt, majd 1929–1931-ben a miskolci színházban játszott. Itt  egyik jobb szerepet játszotta a másik után, a színházi kritikák egybehangzóan szinte csak dicsérték. Két év alatt 60 szerepet játszott el.

1931–1932-ben a Fővárosi Operettszínház tagja, majd 1932-ben a Teréz körúti Színpad színésze lett. Egyre népszerűbb, egyre ismertebb és egyre kedveltebb lett a közönség, a kritikusok és a rendezők körében is.

A filmrendezők egész sora figyelt fel egyéni humorára, kedvességére, tehetségére. Ahogy az akkori sajtó is írta: egy igazi tehetséget fedezett fel a magyar filmgyártás. 

Ez a villa eladó  (1935. - Gereblyei Tivadar) Barátságos arcot kérek  (1935. - Miklós apja)

  

Alig lehetett elképzelni a 30-as évek végén, a 40-es évek elején filmet nélküle. Partnerei is közismert, kitűnő színészek, színésznők voltak.

 A papucshős (1938.) Hétszilvafa  (1940.)  , Leányvásár (1941.)   Behajtani tilos! (1941.)

 

Katyi  (1942.) Sziámi macska (1943.)

   

1930-tól 1952-ig 81 filmszerepet játszott el. Számos filmje, melyben játszott, elveszett a háború forgatagában.

1933-tól 1944-ig a Magyar Színházban játszott. 1938-ban került a színházhoz Tímár Liza, akivel 1942-ben összeházasodtak. 43-ban megszületett Mária, majd 44-ben Katalin, ezután 46-ban Erzsébet és végül 48-ban Éva. Így nem is volt kétséges, hogy a szép reményű tehetséges színésznő ezután már csak "anya"-szerepet vállalt. Emellett társa, partnere, támogatója, egyszóval mindene lett Bilicsi Tivadarnak egy életen keresztül. Felnevelte a négy lányt. „Menedzser-titkárnő” is volt. Ő tárgyalt a rendezőirodával, a kultúrházakkal, sofőrökkel, zongorakísérőkkel. Fiatal éveiben még partner is volt a reggeli teniszpartikban a Pozsonyi úti pályán.

A háború után kezdetben folytatódik a sikerszéria. 1945-ben a Belvárosi Művész Színházban és az Operettszínházban játszott. 1946-ban a Medgyaszay Színházban operettekben lépett fel. 1947-1948-ban a Művész Színházban színész.

1949–1952 között a Fővárosi Operettszínház színésze.  Aztán a személyi kultusz éveiben összetűzésbe került Gáspár Margittal, az operettszínház igazgatónőjével, mert visszaadott egy nem neki való szerepet. Gáspár ezt szabotázsnak minősítette, s Bilicsit elbocsátották a színháztól. Bár ő maga nem egy politikus alkat, a politika mégis átrajzolta életét. Nem kap több film főszerepet. Talán ezért? 

1952–1954 között a Vígszínház tagja. 1954-ben A Magyar Néphadsereg Színházához szerződött. Itt vegyesen kapott jó és kevésbé jó szerepeket, aztán inkább már csak epizódfeladatokkal bízták meg. Ez nagyon bántotta, s mikor egy külföldről hazatelepült színész miatt a megszokott öltözőjéből is kitették, olyan elkeseredett lett, hogy 1957. év elején elhatározta,  elhagyja az országot egész családjával együtt. A disszidálási kísérlet nem sikerült, a határnál feltartoztatták a külföldre távozni szándékozókat. Visszahozták Budapestre. Itt legjobb barátja, Feleky Kamill, és a Néphadsereg Színházának akkori igazgatója, Magyar Bálint mindent megtettek annak érdekében, hogy emiatt ne legyen bántódása.

Azután a siker angyala rámosolyog újból, és vele bandukol  tovább a pálya végéig mindannyiunk örömére... 

Turnézott Amerikában és Kanadában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Svédországban.

1962-től 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig a Vígszínház tagja volt.

Népszerű színész volt, ezért gyakran szerepelt a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban.

 

Szeretett gyerekeknek is játszani.

A Csinn-Bumm Cirkusz nekik született; Keleti László Szamócaként, Bilicsi Tivadar Bruhaha Kelemenként szerepelt benne.

1962-ben érdemes művész, 1975-ben kiváló művész lett.

    

Egészségi állapota hétről hétre romlott. Orvosai szerint nem volt lehetőség a műtétre. Lefogyott és egyre nehezebben lélegzett. Elment belőle az élet. 1981. július 11-én, Balatonon, családja körében aludt el csendesen, örökre. Élt 80 évet.
 
Ahogy legjobb barátja és kollegája mondta: "Olyan elegánsan halt meg, ahogy élt. Nem kellett előadást lemondani miatta, nem okozott gondot színházának, a nyári szünetben hagyta itt az árnyékvilágot."
 
Könyve megjelenését már nem érhette meg, Hol vagytok ti régi játszótársak? című visszaemlékezése 1982-ben látott napvilágot.
 
"Ez az ember mindenkor készséges volt, mindig ráért figyelmesen áldozni perceiből bárkinek; a mosolyából, a harmóniájából, a derűjéből mindenkinek, aki megszólította, és mindeközben nem volt képmutató, nem volt hízelgő, nem volt gyanús, hogy „biztos akar ez is valamit”, nem volt szolgalelkű, pedig élt az „ilyen” rendszerben is, meg az „olyan” rendszerben is, nem volt „elkötelezve”, nem lehetett látványosan háttérbe kényszeríteni!..."
 

 

Bilicsi Tivadar 2001-ben lett volna 100 éves. Ebből az alkalomból lányai és családja megalapították a Bilicsi-díjat, melyet azóta minden évben kiosztanak.

 

Bilicsi Tivadar a közeljövőben a tévében:

Hogy volt!?  M1 2011-07-10 16:15; 2011-07-16 16:20;

                 M2  2011-07-14 20:30;  2011-07-15 20:30; 2011-07-21 20:30; 2011-07-22 20:30;