Kaszás Attila a mi Holdbeli csónakosunk, a mi színpadi holdunk bátor és csodálatos evezőse itt hagyott bennünket. Átköltözött arra a másik, hatalmas égi Holdra, melyet éjszakánként láthattok az űrben lebegve. Attila most már ott, a végtelenben és az örökkévalóságban evez tovább, és mégis velünk marad. Elég éjjel az égre nézni. Vagy bármikor a szívünkbe.

(Valló Péter)

 

 

 

 

 

 

A megannyi nagyszerű szerep megtestesítője, remek dalok énekese, a Jászai Mari-díjas színművész,  Kaszás Attila  1960. március 16-én született Vágsellyén, az akkori Csehszlovákia, ma Szlovákia területén. Syermekkorát Vágfarkasdon töltötte, ahol szülei a helyi iskolában tanítottak. A komáromi Selye János Gimnáziumban végzett, majd 1979-ben felkerült Budapestre a Színház és Filmművészeti Főiskolára, amit 1983-ban végzett el Horvai István és Kapás Dezső tanítványaként.

1984-ben a Vígszínházhoz szerződött, ahol nagyszerű karakterek nagyszerű megszemélyesítője lett. A közönség hamar szívébe zárta a tehetséges, 24 éves fiatalembert. aki szimpatikus, megnyerő stílusát nem csak a színpadnak tartogatta, hanem azon kívül is barátsággal fogadott minden felé irányuló érdeklődést. 

 A média is fokozatosan fedezte fel magának, miközben egyre több film epizód-mellék- vagy éppen főszerepét kapta meg. Hatalmas sikert aratott a filmvásznon, amikor Gryllus Dorka partnereként szerepelt az Érzékek iskolája (1996.) című filmben, amelynek rendezője Sólyom András volt.


Emlékezeteset alakítása volt továbbá a Cha-cha-chában (1981.), a Üvegtigrisben (2000.), valamint az Egy hét Pesten és Budán (2003.) című filmben is. 

 

Színpadon az első komoly sikerét 1990-ben, Georg Büchner Leonce és Léna című darabjában Leonce megformálásával érte el, amiért megkapta a legjobb férfialakítás díját.

Emlékezetes szerepe volt a   Dühöngő ifjúságban (Vígszínház) Partnere Eszenyi Enikő.

 

Pályája során mintegy ötven darabban játszott főszerepet, televíziós és mozifilmekben szerepelt, különleges muzikalitása, kitűnő hangi adottságai révén számos zenés darabban és musicalben is remek alakítást nyújtott. 

    

Már elismert és sikeres vígszínházi színészként szülőföldjén, Bor József rendezésében játszott Jókai Mór Az aranyember című regényéből készült musicalban.

1998-ben önálló lemezzel jelentkezetett, amelynek a Tomboló Hold címet adta. Az albumom főként rock nóták találhatók, szám szerint 14. Mindegyik mély érzelmekről és tisztánlátásról árulkodik.

Tagja volt a méltán nagysikerű musicalnak, A padlás (Presser-Horváth-Sztevanovity), szereplőgárdájának, ahol a Rádióst formálta meg.

 

2001-ben  új hanglemezt adott ki Kovács Ákossal,  amelynek a Hét parancsszó címet adták, s A rajta található megzenésített verseknek ismét komoly üzenet-tartalma volt. Harmadik albuma: Kit ringat a bölcső… Janikát! (2007.)

Tizenöt éven át volt a Vígszínház társulatának tagja, majd négy évig szabadúszó színész volt. 2003-ban átigazolt a Nemzeti Színházhoz, ahol szintén nagy sikereket ért el, ünnepelt és elismert színésze volt a társulatnak.

Vidéki városokban is játszott: Győrben, Szegeden, Sopronban, Kecskeméten és Esztergomban is szívesen látott vendég volt.

A Magyar Színház tűzte műsorára Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját, Attila- Isten kardja címmel, amelyben Önögész alakját remekül alakította. Laborc szerepét alakította az István a király című rockoperában, amely szintén a Szörényi-Bródy szerzőpáros nevéhez fűződik.

 Emlékezetes előadást tartottak a rockoperával 2004-ben, amikor az Esztergomi Nyári Játékokon mutatták be azt.

2006. október 19-én a Budapest Sportarénában csendült fel Horváth Péter-Mihályi Tamás 56 csepp vér című rockmusicalje, amelyben Lőrinc szerepében tündökölt a kiváló színész és énekes. A film bemutatóját már nem érhette meg.

Eszenyi Enikővel kötött első házassága, majd Balázsovits Edittel való kapcsolata után másodszor is megnősült. 2005-ben megszületett kisfia, Jancsi, halála után, 2007 decemberében pedig kislánya, Luca.

Színésztársa, elmondása szerint már napokkal rosszulléte előtt erős fejfájásra panaszkodott. 2007. március 19-én a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt hirtelen összeesett. A mentőben újraélesztették, és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet intenzív osztályára szállították, ahol agyvérzést állapítottak meg nála. Négy napon keresztül kómában feküdt, életét a március 22-én éjszaka elvégzett tehermentesítő koponyaműtét sem tudta már megmenteni, március 23-án 19 óra 40 perckor meghalt. Élt 47 évet.

Játszott drámát és zenés darabot, játszott Shakespeare-t, Csehovot, meg rockmusicalt egyaránt, népszerű és jelentős filmekben szerepelt, verseket mondott. Felhívta magára a figyelmet minden műfajban, tehetsége előtört a Nemzeti színpadán éppúgy, mint az Operettszínházban vagy a filmvásznon. Sikeres volt és népszerű, mégis képes volt megőrízni magánélete függetlenségét.

 

 Díjai, kitüntetései:


1988 – Hegedüs Gyula emlékgyűrű
1990 – Színházi találkozó legjobb férfialakítás díja
1990 - Jászai Mari-díj
1992 – Ajtay Andor-emlékdíj
1992 – Ruttkay Éva-emlékdíj
2005 - Súgó Csiga Díj

2008-ban megalapították a Kaszás Attila-díjat, melyet azok a színművészek kaphatják meg, akik az átadást megelőző évadban kiemelkedő művészi teljesítményük mellett jelentős közösségépítő szerepet vállaltak társulatukon belül.