Mi van ma?

„Vállalom magamat, mások döntsék el, mennyit vállalnak belőlem”

85 évvel ezelőtt 1926. január 26-án született Budapesten a színészlegenda, a régi vágású, mindig elegáns, bölcs humorú, talpig úriember Mensáros László. Aki csak egyszer látta, az is emlékszik homlokának ráncolására, kezének legyintésére, és arra a jellegzetes hangra, melyen és ahogy megszólalt. Ahogy prózában és dalban egyaránt átütött személyisége, talán nem is lenne mástól elképzelhető.

1946-ban a Színész Akadémián kezdte meg tanulmányait, Csak 1952-ben diplomázott. Pályáját két ízben – 1949–1951, ill. 1958–1961 között – szakította meg politikai okból történt bebörtönzése.

Illegális határátlépés szándéka miatt letöltött börtönbüntetés  és a színiakadémiáról történő kizárása után a teljesen taccsvonalra került színész(jelölt)et   Görgey Gábor bevitte  statisztálni a Nemzeti Színházba.  Itt Szörényi Éva segítette a fiatal Mensárost, akiben nem mindennapi tehetséget fedezett fel. Ő járta ki, hogy Téry Árpád szerződtethesse Mensárost a debreceni színházhoz. Így 1952–1957 között a debreceni Csokonai Színház tagja lett. Itt több nagy drámai szerepet játszott el: Hamlet, Ármány és szerelem (Ezzel a darabbal szerepelt a Csokonai Színház 1954-ben a vidéki szíházak budapesti találkozóján. Az  előadás végén  Örkényi Évát és Mensáros Lászlót részesítették olyan tapsorkánban részesítették a pesti nézõk, amihez hasonlót csak Honthy Hanna szokott kapni.)

(Zárójelben egy személyes emlék: sohse felejtem el, hogy - akkor még Debrecenben laktunk - nagyon kicsi koromban édesanyám egyszer azzal jött haza, hogy a színházban egy csodálatos darabot látott, egy csodálatos színésszel. S amíg elmesélte, mit látott - a darab az Ármány és szerelem volt, s a színészt Mensáros Lászlónak hívták -, a könnyei folytak. Megdöbbentem, mert talán addig nem is láttam őt sírni. Nem értettem: mi az a színház, kik és mit játszanak ott, ki az a Mensáros. Talán ez az élmény, ez a kíváncsiság indított el, hogy tini koromban a Csokonai Színház, majd később a pesti színházak nézője, rajongója lettem.)

Mensáros László első filmje a Hannibál tanár úr volt. (1956.)

Debrecen után két évadra a Madách Színházba szerződött. (1957-59.)

Mensárost 1958-ban olyan gondolatokért ítélte ela debreceni bíróság, amelyeket regnálása első pár hónapjában maga Kádár János is nyilvánosan hangoztatott. Büntetésével példát akartak statuálni, meg akarták félemlíteni a magyar művészvilágot. Mensáros erre megfelelő „alany” volt, hiszen 1949-ben már egy év egy hónapi börtönre ítélték, s 1956-ban tagja volt a cívis város forradalmi bizottságának.

Márianosztrán együtt raboskodott  Obersovszky Gyulával, az 56-os szabadságharc egyik hősével.  Obersovszkyt Mensáros László mély istenhite egy különösen szép vers megírására ihlette:

Szabadulása után, eltiltásának lejártával először a Butaságom története c. kedves filmvígjátékhoz hívták, melyet Gyárfás Miklós írt és a szakma legnagyobb rutinjával rendelkező Keleti Márton rendezett.

Később több meghatározó filmben láthattuk: Aranysárkány (1966.) Falak (1968.) (Kovács András díjnyertes filmje) Szerelem (1970.),   Utazás a koponyám körül (1970.)  141 perc a befejezetlen mondatból , Redl ezredes (1985.) stb.

1961 őszén Berényi Gábor igazgató elérte Aczél Györgynél, hogy az akkor éppen pincérkedő színész a Szigligeti Színházhoz szerződhessen. Először Aczél nemet mondott. Packázik velünk Mensáros, meg akar bennünket szégyeníteni, azért vállalt pincéri állást – dohogott. Három gyermeke van, érvelt Berényi, el kell őket valamiből tartani! Aczél elcsodálkozott: „ezt nem is tudtam”. Végül is „megengedte” a nagyszerű színésznek, hogy újra színpadra lépjen.

Mensáros nagy szerepei emlékének egész sorát hagyta a városban: Tuzenbach volt a Három nővérben, Gloster Mádi Szabó mellett a Lear királyban, Talbot a Stuart Máriában. Higgins professzora is felejthetetlen.

A színház igazgatósága, neves kollégái és a közönség féltő, óvó szeretettel vette körül a megbélyegzett színészt, nehogy újabb kellemetlenségei legyenek a hatóságokkal, a politikai rendőrséggel.

A színház átépítése éveiben a társulat a megye városaiban, nagyobb falvaiban lépett fel. Volt olyan esztendő, hogy Mensáros 240 tájelőadást játszott, nagy művészi alázattal, fegyelmezetten.

A Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának – alkalmankénti – bemondója lett. Kölcsönkért egy Mambó típusú magnetofont a stúdióból, hazavitte Pillangó utcai lakására. Másnap meglehetősen rossz idegállapotban vitte vissza a készüléket: „egész éjszaka mondtam, mondtam neki az életemet, de még ez a vacak gép sem hallgatott meg!” A szalagok tényleg üresek voltak, nem jól állíthatta vételre a kezdetleges készüléket.

Sűrűn meglátogatta Mensárost Szolnokon Pilinszky János. Egyszer bevitte a költőt a stúdióba is, kérte, hadd mondja stúdiószalagra barátja verseit. (Az ilyesmi akkoriban „vadfelvételnek” számított, súlyos következményei lehettek.) A kétszer húszperces felvétel elkészült, Pilinszky talán túlontúl is alázatosan köszönte meg a jelenlévők „jóságát”, mire Mensáros jelentőségteljesen rászólt: „Sose hálálkodj ennyire, János, ennyi már igazán jár nekünk, együtt vesszük majd át a Kossuth-díjat!” Így is történt, bő másfél évtizeddel később, 1980-ban.

1963 tavaszán barátainak már elmondta, hogy előadóestre készül, saját szerkesztésében. Ezen mindenki meglepődött, aki tudta, hogy debreceni éveiben nyilvánosság előtt nem szeretett verset mondani. Először nem is költemények mondásával, hanem egy Shaw-összeállítással – Győri Ilona volt a partnere – próbálta ki magát pódiumon, nevezetesen az Árkád Irodalmi Kávéházban. Ez akkor már jeles hely volt. Havonta egyszer-kétszer a magyar pódiumművészet, színészet, zene jelességei léptek fel: Básti Lajos, Berek Kati, Neményi Lili, Vujicsics Tihamér, Zsolnai Hédi és mások.

A XX. század – ezt a címet adta Mensáros előadóestjének – ősbemutatója az Árkád Irodalmi Kávéházban volt 1963 tavaszán. Az országos bemutatót Budapesten, az Egyetemi Színpadon tartotta. A szolnoki és a későbbi változat között csak négy helyen volt változás. A fővárosi előadásokat a premiert követő napokban betiltották. Érdekes módon Komlós János, a kor ismert publicistája, humoristája védte meg Mensáros műsorát, így az elindulhatott diadalútjára, több mint 1500 előadást ért meg!

1964–1984 között ismét a Madách Színház tagja volt. 1984-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is vállalt szerepeket mind a Madách Színházban, mind pedig vidéken.

A művész 1956-ban és 1969-ben Jászai Mari-díjat, 1980-ban Kossuth-díjat kapott.

Fájón fiatalon, 67 éves korában halt meg Budapesten, 1993. február 7-én.

Hányszor s hányunknak adott és ad ma is újra és újra reményt, mert „reményteremtő művész” ő – írta róla Ablonczy László.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mensáros László a közeljövőben a tévében:

N. N. A halál angyala - FilmMúzeum, 2011-01-27 16:50 - FilmMúzeum, 2011-01-28 12:10

A béke szigete - DUNA TV, 2011-01-27 21:10