"Amikor megöregszik az ember, három dolog változik: az egyik, hogy romlik a memóriája..., a másik kettőre nem emlékszem"

  

 

 

Ma lenne 96 éves Sir Norman Wisdom angol komikus, filmszínész, énekes, dalszerző. Mozgáskultúrája artistát megszégyenítő volt, nagyszerűen énekelt – a „music hall” műfaj utolsó nagy alakjának tartották – mimikájából pedig minden bizonnyal még Jim Carrey is tanult.

Az 1915. február 4-én, Londonban született Wisdom szegény családból származott, így hamar dolgoznia kellett. Paddingtonban nőtt fel, nagy szegénységben. Amikor apja ivott, agresszívvé vált, Normant gyakran megverte. Kilenc éves korában anyjuk elhagyta a családot, apjuk pedig a munkája miatt néha hetekre eltűnt. Ilyenkor a bátyjával  magukra maradtak, gyakran loptak élelmiszert, hogy életben maradjanak, az iskolába mezítláb jártak. Amikor nevelőszülőkhöz kerültek, Norman és Fred bérmunkát vállalt, hogy a gyámszülőknek fizetni tudjanak. 11 éves korában megszökött, és kifutófiú lett egy zöldségesnél. 13 éves korában abbahagyta az iskolát. A legváltozatosabb munkákat vállalta el, egyebek közt a Lipton teavállalatnál volt lótifuti, de egy Buenos Aires-i hajón is dolgozott kabinosként.

A zenével a hadseregben ismerkedett meg. Egy tinédzserekből verbuvált zenekar tagjaként került Indiába, ahol 11 hangszeren tanult meg játszani. Egy alkalommal, amikor a hadseregben egy gyakorlat során a bokszolást imitálták, Norman rájött, hogy tehetsége van mások megnevettetésére. Ezután kezdett el dolgozni azon, hogy zenész és színpadi előadó legyen.

Amikor 1946-ban leszerelt a brit hadseregtől, már előadóművészként kezdte meg karrierjét a londoni West End színpadain. A negyvenes években elkezdett a tévének is dolgozni, a film világába pedig az ötvenes években kóstolt bele. Az áttörést az 1953-as Botrány az áruházban hozta meg számára, mely alakításáért a BAFTA "legígéretesebb frissen debütáló a mozivásznon" díját nyerte el. 

A következő filmjében - A pillanat embere (1953.) - egy kistisztviselőt játszott, akiből botcsinálta diplomata lett.

Norman Pitkin csetlő-botló figuráját az ötvenes-hatvanas években fejlesztette tökélyre, olyan filmekkel, mint az Én és a gengszter (1958.) vagy az Én és a tábornok (1962.).

     

Pitkin több filmjében is szembesült az orvosi ellátás áldásaival, a Ne hagyd magad, Pitkinben (1963.) ő maga is átvedlik botcsinálta fogorvossá, nővérkévé (fiúnak sem egy Adonisz, hát még nőnek...), védence, egy szomorú, magányos kislány kedvéért még mentőgyakorlat és orvosi kísérlet szenvedő alanya is lesz, miközben első ízben jelenik meg vele a mozi történetében a „bohócdoktor" gondolata.

 

A burleszksztárok hagyományait folytató Pitkin-figura hazánkban is igen kedvelt:

a fent említetteken kívül az  Ellopták a hangomat (1959.)  , a Matróz a rakétában (1960.), Pitkin és a tejhatalmúak  ,  a Riporterek gyöngye   .

1966-ban Wisdom az Egyesült Államokba költözött, és a Broadway-en ért el sikereket (például egy Tony-jelölést). Később visszatért Nagy-Britanniába, ahol a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években végig dolgozott. 

Drámai szerepekben is megmutatkozott, amikor a Broadway színházaiban játszott, és olyan televíziós munkákban vett részt, mint a Going Gently (1981.), amiben egy rákban haldokló beteget alakított - erről számos kritikus elismerően írt.

2000-ben  lovagi címet kapott II. Erzsébet brit uralkodótól.

Kilencvenéves korában, 2005-ben ment nyugdíjba. 

2006-ban szívritmuszavara miatt pacemakert kapott, de még ezután is dolgozott: 2007-ben egy Expresso című kisfilmben vállalt szerepet , 2008-ban, több mint 92 évesen pedig – akkor már mint az Abbotswood Idősek Otthona lakója – egy róla szóló dokumentumfilmbe (Wonderland: The Secret Life Of Norman Wisdom) is belevágott. 

Norman Wisdom Albániában nemzeti hősnek számított, hiszen a Pitkin-filmek voltak az egyedüli nyugati vígjátékok, amiket a diktatúra évtizedei alatt az albánok láthattak. Amikor 1994-ben Albániába látogatott, rajongók hada köszöntötte, sőt még az elnök is fogadta az idős színészt.

A 2000-es évek elején még rendszeresen fellépett egy-ember-show-ival, csupán élete utolsó hat hónapjában vett rajta erőt az öregség, a betegség. 95 éves korában, 2010. október 4-én halt meg az abbotswoodi gondozóházban, Man-szigetén. Nicholas nevű fia és lánya, Jacqueline gyászolja. 

Pályafutása során csaknem húsz filmben és több mint harminc televíziós sorozatban felbukkant. De a sztárt Charlie Chaplin is sokra becsülte, a kedvenc bohócának nevezte, sőt őt nevezte meg egyetlen komolyabb riválisaként is.