A filmtörténet egyik legtragikusabb gyilkosságát Charles Manson szektája követte el 1969 augusztusában. A gyönyörűszép Sharon Tate Roman Polanskitól volt nyolc hónapos terhes, 1969. augusztus 8-án már csak két hét választotta el a szüléstől. Barátaival vacsorázott, este 10 után értek haza. Másnap, 9-én reggel reggel találták meg őket, Sharon Tate testén tizenhat késszúrás volt, ebből öt önmagában is halálos.  Nyakán kötél, ami összekötötte jóbarátjával és egykori udvarlójával, Jay Sebringgel. További három halott volt még a helyszínen, kettőt a ház előtt találtak meg a gyepen, őket szintén leszúrták, egyet pedig egy kocsiban főbelőve. Charles Mansont halálra ítélték, de büntetését életfogytiglanra változtatták, még mindig ül, 2012-ben helyezhetik először feltételesen szabadlábra.

Sharon Marie Tate Dallasban született 1943. január 24-én. Már hat hónapos korában szépségversenyt nyert. Édesapja, Paul Tate az Egyesült Államok hadseregének tisztje volt. Szolgálati ideje alatt többször áthelyezték, a család pedig mindig vele költözött az új állomáshelyre. 16 éves koráig Sharon 6 amerikai városban élt hosszabb-rövidebb ideig. Gyönyörű kamaszlánnyá serdült, akinek szépséget többen elismerő szavakkal illették. Ez bátorságot adott neki ahhoz, hogy 1959-ben benevezzen egy szépségversenyre, amelyet meg is nyert.

1960-ban a család Veronába költözött, s ő a film iránt kezdett érdeklődni. 1961-ben fellépett egy televíziós műsorban, majd statisztaszerepet kapott egy filmben. 1962-ben a család hazautazott. Sharon Los Angelesbe ment, s hétéves szerződést kötött Martin Ransohoff-fal Filmways Inc. igazgatójával, aki 1966-ban lehetőséget biztosított neki egy szerepre Az ördög szeme című  játékfilmben David Niven és David Hemmings partnereként.

Noha nem volt túl sok szövege, mindkét jeles partnere elismerően nyilatkozott róla: David Niven egyenesen „nagy felfedezés”-nek nevezte.

Sharon Londonban maradt, ahol a filmet forgatták, s belevetette magát az éjszakai életbe. Az éjszakai mulatóhelyek egyikében találkozott Roman Polańskival, ám egyáltalán nem voltak elragadtatva egymástól.

Ransohoff Tate népszerűsítésére a játékfilmmel párhuzamosan egy dokumentumfilmet is készíttetett All Eyes on Sharon Tate címmel, melyet Az ördög szemével párhuzamosan kívánt megjelentetni.

Polański akkoriban új filmre készült, melynek Martin Ransohoff volt az egyik producere. A Vámpírok bálja próbafelvétele után Sarah szerepét megkapta Sharon Tate.

 

A filmben egyébként a férfi főszerepet maga Polański játszotta, aki a cselekmény szerint romantikus kapcsolatba kerül a Sharon által megformált Sarah-val. A forgatás előrehaladtával a filmbeli románc valósággá változott, a szerelmes rendező egyre elégedettebb lett színésznőjével, akinek ez önbizalmat adott, ami sokat javított színészi játékán.

A forgatás után Sharon hazautazott az Egyesült Államokba, ahol újabb filmszerep várta. A Don't Make Waves című filmben a magyar származású Tony Curtis és az olasz Claudia Cardinale játszották a főszerepeket. Sharon egy Malibu nevű szereplőt keltett életre, akinek alakját a népszerű Malibu Barbie-baba ihlette.

Sharon a filmben jószerivel csak bikiniben látható, az MGM pedig úgy reklámozta a szerepét, mint „Malibu, a szörf királynője”. A kritikák nem voltak túl kedvezőek, a fogadtatás a közönség részéről sem volt mindent elsöprő, ám az évek múlásával – elsősorban Tate tragédiája miatt –  népszerű film lett.

1967 márciusában újabb szerződést kapott, ezúttal főszerepre. A Babák völgye minden idők egyik legsikeresebb irodalmi bestsellerje volt az Egyesült Államokban. Még el sem kezdődött a forgatás, a tervezett film máris óriási nyilvánosságot kapott. A film fogadtatása mégis kedvezőtlen volt. Alapvetően a negatív kritikák domináltak, s noha némelyik kritikus igyekezett árnyaltabban értékelni, kiemelni a pozitívumokat is, az összkép azonban ezekben az írásokban is inkább elmarasztaló volt. Ezek után némileg meglepő, hogy néhány hónappal később Tate-et az alakításáért a legígéretesebb fiatal színésznőnek járó Golden Globe-díjra jelölték.

1967 vége felé Tate és Polański Londonba mentek, ahol állandó szereplői lettek a médiának. Sharonról a modern nő egyik megtestesítőjeként írtak. 1968. január 20-án nagy nyilvánosság mellett házasságot kötöttek Chelsea-ben. A fiatal házasok Los Angelesbe helyezték át a székhelyüket. Hamarosan a társasági élet középpontjába kerültek.  A Polański-ház szinte mindig tele volt idegenekkel, ám ez Sharont nem zavarta, úgy gondolta, mindez új életformájuk szerves része. 1968 vége felé Sharon teherbe esett.

Következő filmje, a Bontóbrigád (1969.)  egyértelmű siker volt. Immár Sharon játékáról is elismerően írtak.

 

Sharon következő filmjének ismét egy vígjátékot választott. A magyar származású Nicholas Gessner rendezésében készült film egyik vonzereje a színésznő számára az volt, hogy Orson Welles partnere lehetett. 1969 márciusában Tate Olaszországba utazott a 12+1  forgatására. A film bemutatóját már nem élte meg.

1969. július 20-án visszatért Los Angelesbe. Úgy tervezték, hogy a szülésre Polański is hazamegy. 1969. augusztus 8-án Sharont már csak két hét választotta el a szüléstől. Mind türelmetlenebbül várta haza a férjét Londonból. Polański délután telefonált. Mivel péntek volt, hétfőre jelezte az érkezését.

Hónapokkal később tudta meg a világ, mi is történt valójában az 1969. augusztus 8-ról 9-re virradó éjjel a Tate-villában.

Az édesapa, Paul Tate a gyilkosság után leszerelt. Hippinek öltözve kezdett nyomozásba, hogy lánya gyilkosainak nyomára bukkanjon, ám nem ért el eredményt. Ritkán lépett a nyilvánosság elé, de feleségével részt vett minden meghallgatási eljáráson. Később beadványokat írt a hatóságoknak, melyekben elítélte a feltételes szabadlábra helyezés gyakorlatát.

Roman Polański élete legboldogabb időszakának nevezte a Sharonnal töltött éveket, ám képtelen volt megtartani bármit is, ami erre a szomorú eseményre emlékeztette. Eladta az ingatlanjait, majd Európába települt át.

 

 

A Cielo Drive 10050 alatti házat 1994-ben lebontották, és új épületet emeltek a helyére. A házat azonban nagyon sokáig még áron alul sem lehetett értékesíteni. Általánossá vált az a vélemény, hogy 1969. augusztus 9-re virradó éjszakán a gyilkosok valójában az addig ártalmatlan és tiszta hippimozgalmat is megölték.

 

A 26 évesen meggyilkolt Sharon Tate filmjei ma már kultikus alkotásoknak számítanak. Az Egyesült Államokban nemcsak színésznőként emlékeznek rá, hanem az ártatlan áldozatok szimbólumát is látják benne.

 

 

Sharon Tate a közeljövőben a tévében:


12+1 - FilmMúzeum, 2011-08-12 15:45, 2011-08-13 10:15