Mi van ma?

Harmincöt esztedeje halt meg Agatha Christie a detektívregény műfajának királynője, Hercule Poirot és Miss Marple "szülőanyja", minden idők egyik legsikeresebb írója.

Az irodalom talán legnagyobb "tömeggyilkosa" összesen 147 kisregény, 15 dráma, és 90 regény szerzője, de publikált Mary Westmacott néven is. Csak az angol nyelvű Christie-kiadásokból másfél milliárd példány kelt el, világszerte további egymilliárd, ezt csak a Biblia és Shakespeare múlja felül. Írásait több mint 45 nyelvre fordították le, az Egérfogót 45 országban mutatták be.

Agatha Mary Clarissa Miller 1890. szeptember 15-én született Ashfieldben (Anglia). Iskolába nem járt, otthon apja  (Frederick Alvah Miller) számtanra, anyja (Clara Boehme) és nővére, Madge pedig a humán tárgyakra oktatták. Ötéves korára megtanult olvasni, és élénk képzelőereje is korán megmutatkozott: előbb a Cicákról, majd egy ölebcsaládról, végül az iskoláról és az ott tanuló lányokról kiagyalt történeteit játszotta el. Tizenegy éves korában pedig nyomtatásban is megjelent egy verse. Még ebben az évben elveszítette édesapját, ami után a család anyagi helyzete szűkösebbé vált. Az akkoriban „kötelező” párizsi lányintézetben való nevelést viszont megengedhették maguknak: itt Agatha a rajz és főként az éneklés felé kacsingatott, azonban egyikben sem bizonyult kiemelkedően tehetségesnek.

Első novelláját egy influenzából való gyógyulása alatt írta, amely A szépség háza (The House of Beauty) címet viselte, és később átdolgozott formában, Az álmok háza címmel 1926 januárjában jelent meg. Ezután Mack Miller, később Nathaniel Miller álnév alatt szerzett novellákat, majd megszületett első regénye, a Hó a sivatagban (Snow Upon the Desert).

Közben  Egyiptomban töltött tél hónapjai alatt a társasági életbe is bevezették, s több kérő és egy eljegyzés után 1912 őszén megismerkedett Archibald Christie pilótávaval, akivel 1914. december 24-én házasságot kötöttek. 

Az első világháború alatt Agatha segédápolóként, majd a gyógyszertár laboratóriumában dolgozott, ahol kiismerte a későbbi regényeiben fontos szerepet kapó különféle méregfajtákat. Ekkor kezdte el papírra vetni első detektívregényét, amely hosszas huzavona után végül 1920-ban a Bodley Head kiadónál jelent meg A titokzatos stylesi eset címmel. A regénnyel egy időben „született meg” a zseniális belga nyomozó, Hercule Poirot, akinek alakja további 32 könyvben és 55 novellában tér vissza.

A háború befejezése után férjével Londonba költöztek. A pár viszonylag szolid életet élt, Agatha gyorsírást és könyvelést tanult, aztán 1919. augusztus 5-én világra jött Rosalind Margaret Clarissa.

A második regény, A titkos ellenfél írásába férje biztatására, a bizonytalan anyagi helyzetük megoldása miatt kezdett bele. Tommy és Tuppence nyomozópáros itt lép először az olvasók elé, és szerelmük is ezen könyv lapjain bontakozik ki. A könyvben egy-két mondat erejéig megemlítik Japp főfelügyelőt, akit minden Agatha Christie olvasó a Poirot-történetekből ismer.

Ettől kezdve folyamatosan jelentek meg kaland- és detektívtörténetei, és a siker végre az anyagi elismerést is magával hozta. Sunningdale-ben házat vásároltak, ahol jó körülmények között, de egyre laposabb házasságban éltek: Agatha magányos és nyugtalan volt, férjén pedig egyre inkább eluralkodott a golfszenvedély.

Az 1926-os év fontos fordulópont mind az írónő magánéletében, mind karrierjében: ekkor jelent meg a nagy port kavaró Az Ackroyd-gyilkosság című regénye a Collins kiadónál, amivel Agatha Christie végérvényesen a krimiirodalom halhatatlanjai közé került.

Elveszítette viszont édesanyját, ráadásul férje bejelentette: beleszeretett egy nőbe, és el akar válni. Mindezek együttesen vezettek élete legrejtélyesebb epizódjához. December 3-án éjjel tizenegy óra tájékán kocsiba ült, és eltűnt a házból. Másnap reggel autóját üresen találták meg Newsland Cornernél. Az eset széles nyilvánosságot kapott, a vezető újságok címoldalon számoltak be a híres írónő eltűnéséről, elméleteket gyártottak, látnokokat vontak be a nyomozásba, a családot riporterek és fotósok zaklatták. Végül december 14-én a Harrogate Hydro Hotelben találtak rá, ahol már másfél hete lakott Mrs. Theresa Neele álnéven. Amnéziás volt, az autóban valószínűleg agyrázkódás érte. A sajtó ekkor mutatott erőszakossága bizonyára hatással volt arra, hogy az elkövetkező évtizedekben tartózkodott az interjúktól és amennyire tehette, elzárkózott a nyilvánosságtól. Maga Agatha egyébként soha nem beszélt az eltűnéséről.

Archie-val végülis elváltak, az alkotói válságon pedig sógora segítségével jutott túl, akivel korábban már elkészült novellákból összeállították A titokzatos Négyes című regényt. 1928 őszén Bagdadba utazott az Orient és a Taurus Expresszel, Urban részt vett Leonard Woolley ásatásain. Beleszeretett a helybe, és elhatározta, mindenképp visszatér.

Ezidőtájt teremtette meg kedvenc nyomozója, Miss Jane Marple alakját, akivel először a Gyilkosság a paplakban hasábjain találkozhatunk.

1929-ben, miután visszatért az ásatásra, megismerkedett az osztrák–francia származású régésszel, Max Edgar Lucian Mallowannel, aki ebben az időben még csak 24 éves volt. Együtt tértek vissza Angliába, majd 1930. szeptember 11-én Skóciában összeházasodtak.

1939-ig megosztották életüket Anglia és a Közép-Kelet között, és Agatha mindenhol dolgozott. Az írás mellett azonban a régészetre is jutott ideje, sőt, 1938-ban Tell Brákban és Ságir Bázárban még egy dokumentumfilmet is forgatott az ásatásokról, majd évekkel később Életem címmel emlékeit kötetbe foglalta. Közben házat vásároltak Wallingfordban (Winterbrook House), Londonban (Sheffield Terrace 48.) és Galmptonban (Greenway) is. Ebben az évben jelent meg minden idők legnagyobb sikerű krimije a Tíz kicsi néger, melyet Tíz kicsi indián címmel vetítettek a mozik.

A második világháború alatt ismét egy gyógyszertárban tevékenykedett, bár eredetileg a hírszerzésnél szeretett volna dolgozni fotósként. London bombázása idején a kiszolgáltatottság és a jövőtől való félelem miatt Agatha megírta két híres nyomozója utolsó esetét, a Függöny és a Szunnyadó gyilkosság című regényeket. A kéziratokat előbb egy bankban, majd az Egyesült Államokban helyezte biztonságba, a jogdíjakat pedig lányára illetve férjére hagyta.

1947 tavaszán az anyakirálynő kívánságára rádiójátékot írt, amit aztán színdarabbá dolgozott át. Az egérfogót 1952. november 25-én mutatták be a londoni Ambassador’s Theatre-ben. 1974. március 23-ig itt játszották, ezután átkerült a St Martin’s Theatre-be, ahol azóta is műsoron van. Ez a színháztörténet leghosszabb ideje futó darabja. (2000. december 16-án volt 20.000. előadás. AZ írónő 120. születésnapjának estéjén a 23 ezer 801. előadást tartották meg. Amióta a darab fut, nem kevesebb, mint 382 színész és színésznő állt a színpadon, 116 mérföldnyi inget vasaltak ki, és 415 tonna jégkrémet adtak el. )

Agatha Christie számos művét vitték filmre, némelyet többször is, ezek közül a legismertebb a Gyilkosság az Orient expresszen, a Tíz kicsi néger, a Halál a Níluson. és a színműve alapján készült A vád tanúja (Witness for the Prosecution) Billy Wilder klasszikus filmje, amelyben egy gyilkos utáni bravúros nyomozást kísérünk végig. (A titokzatos Christine Vole volt Marlene Dietrich utolsó nagy szerepe, mielőtt végleg búcsút mondott a filmnek.)

1948-től 1960-ig az ásatások miatt a teleket-tavaszokat az iraki Nimrudban, az esztendő többi részét Angliában töltötték. 1950. április 2-án Nimrudban kezdte el írni önéletrajzi jegyzeteit, az iratot 1965. október 11-én zárta le. Halála után a család kérésére Janet Morgan készítette el életének leghitelesebb leírását.

1960-ban, miután maguk mögött hagyták Nimrudot, angol régészeti iskolák alapítása céljából ázsiai körutat tettek.

Élete utolsó éveiben egészségi állapota megromlott, ápolónő gondozására szorult. Combnyaktörést szenvedett, utolsó könyve, A sors kapuja (1973.) megírása után pedig szívrohamot kapott. Nyolcvanötévesen, 1976. január 12-én Winterbrookban egy megfázást követően, békésen hunyt el. Zártkörű temetésen, Cholsey-ban helyezték örök nyugalomra; a nagyközönség a májusi, Londonban tartott nyilvános gyászistentiszteleten vehetett végső búcsút a krimi királynőjétől.

Agatha Christie sírkövén Sir Edmund Spenser Tüdérkirálynő (The Faerie Queenie) című eposzának egy idézete áll:

Agatha Christie számos kitüntetésben részesült: megválasztották a Detektívregény-írók Klubja elnökének, elismerést vehetett át az irodalomban betöltött szerepéért, fényképét elhelyezték a Nemzeti Portrégalériában, viaszmását a londoni Madame Tussaud panoptikumban. 1971-ben a királynő a Brit Birodalom lovagi rangjával tüntette ki, amivel együtt járt a Dame Agatha megszólítás. (1955-ben fogadta az angol királynő, ezzel gyermekkori álma valósult meg.)

Sikerének titka tulajdonképpen megmagyarázhatatlan: figurái gyakran két lábon járó sztereotípiák, könyvei nem mentesek az előítéletektől és a sznobizmustól. Műveiből hiányzik az erőszak, a szex, talán még a szenvedély is, igaz a megoldás mindig korrekt és logikus. Az olvasó minden információt megkap a rejtély kibogozásához, de szinte mindig téved, annyi a hamis nyom és a blöff. Christie állítása szerint legzseniálisabb gyilkosságait mosogatás közben ötlötte ki, annyira gyűlölte ezt a házimunkát.

Közeljövőben a tévében:

MGM Channel: A vád tanúja 2011. január 16. vasárnap 9:15; 2011. január 17. 02:30