1959.  február 3-át a zene halálának napjaként is emlegetik. Ekkor zuhant ugyanis le a Buddy Holly és két zenészt szállító repülőgép az amerikai Iowa államban.

Buddy Holly (eredeti nevén: Charles Hardin Holley) amerikai énekes, dalszerző ma 52 éve,  halt meg. Élt 22 évet.

Negyedik gyerekként született Lubbockban (Texas) 1936. szeptember 7-én.  Édesapja szabó és ruhaeladó volt, nem játszott semmilyen hangszeren, édesanyja viszont muzikális volt. Texas államban mindenkinek becenevet adnak, így kapta a családjától a "Buddy" nevet, melyet művészete során használt. Idősebb testvérei, Larry és Travis tanították meg gitározni. Nővére, Pat duettet énekelt édesanyjával esténként zongora mellett. A család minden vasárnap a helyi baptista templomban énekelt.

11 éves korában Buddy elkezdett zongoraleckéket venni, de hamarosan átváltott elektromos gitárra majd akusztikus gitárra. 1949-ben  találkozott Bob Montgomeryvel, aki szintén gitározott és country zenéket énekelt. Együtt léptek fel, magukat "Buddy and Bob"-nak hívták, fiataloknak játszottak összejöveteleken, valamint a helyi rádióban. Repertoárjuk hagyományos country zene volt, egy kissé megspékelve a saját variációjukkal.  Hamarosan egy basszusgitáros csatlakozott hozzájuk: Larry Welborn, majd Sonny Curtis ritmusgitáros és Jerry Allison dobos is.  Megalakították a "Buddy Holly and the Crickets" vagyis a "Buddy Holly és a Tücskök" nevű formáció.

1957. február 25-én  Norman Petty stúdióban rögzítette "That Will Be the Day" rock verzióját. A szalagot elküldték a Roulette Companynak. Azelőnytelen, "antisztár" kinézete ellenére kivétel nélkül csak Buddyval akartak szerződni a lemezcégek. Holly dalai érdekelték őket, de nem Buddy Holly és a zenekara. Érzékeltették, hogy nem érdekeltek más rockzenei sztárok menedzselésében a náluk leszerződött sztárok.  Buddy ragaszkodott saját énekéhez és zenekarához, a Cricketshez.

Mivel a Deccanál volt az eredeti "That'll Be the Day" joga, így ésszerűtlen volt, hogy Brunswick kiadó részéről Holly a nevével fémjelezze ezt a dalt. Így a lemez 1957 júniusában a " The Crickets" előadói névvel jelent meg. Kezdetben a lemez eladási példányszáma alacsony volt, viszont augusztustól növekedésnek indult és egy hónappal később a legsikeresebb lemeze lett a cégnek.

Petty Normann lett a zenekar managere és producere. Ő ragaszkodott hozzá, hogy a Crickets a Brunswick kiadóval szerződjön le, mint zenekar, míg Buddy Holly a Coral nevű kiadóval szerződjön. Petty megérezte, hogy Buddy Holly lesz a következő csillag a rockzene területén. Ez a stratégiája későbbiekben kétszeres bevételt jelentett számára, és ez vezetett Buddy Holly és őközte az ideiglenes szakításhoz.

A Coral körülbelül ugyanekkor dobta piacra a Buddy Holly nevével jelzett "Words of Love" lemezt. Érdekessége, hogy a "Words Of Love" felvétel a Diamondstól és ennek Boddy Holly féle beat változata három héten keresztül egyszerre volt a piacon.

 
Augusztusban a zenekar keleti turnéra indult, Washingtonba, Baltimore-ba és New York Citybe. Egy hét alatt a The Crickets népszerű lett még a hagyományosan feketék lakta területeken is.

Megjelennek lemezen a Peggy Sue,  az Everyday , majd az Oh Boy!  , a Not Fade Away  melyek már néhány milliós példányszámot értek el.

Folyamatosan turnéztak és írta a számokat, nem volt olyan hónap, hogy vagy Buddy Holly, vagy a Crickets ne szerepelt volna a slágerlistákon.  1958 márciusában Buddy Holly és a Crickets Nagy Britaniában lépett fel.

A zenekar hamarosan az amerikai televíziók kedvence lett: "American Bandstand," "The Arthur Murray Dance Party. Többször is szerepeltek a "The Ed Sullivan Show"-ban, a legismertebb TV műsorban. 

Buddy találkozott a lemezcégnél tett látogatása során egy ott dolgozó Puerto Ricó-i szépséggel, Maria Elena Santiagóval. Néhány hét múlva, 1958. augusztus 15-én az esküvőre is sor került Lubbockban. Az acapulcói nászút után New Yorkban, pontosabban Greenwich Village-ben telepedtek le.

Buddy, nős ember lévén úgymond megkomolyodott, nehezebben viselte az együttes "kicsapongásait". Producerével, Norman Pettyvel sem igazán értették már meg egymást. Októberben szakított vele.

1958 novemberében Buddy Holly és a The Crickets visszatért Lubbockba. Lemezeladásai csökkentek, stílusát megváltoztatta a keményebb rock and rollról egy lágyabb stílusra. Ez a stílus azonban a Cricketsnek nem teszett, ezért Holly szakított a Cricketsszel és visszatért Petty Normannhoz.

Az utolsó Buddy Holly kislemez a It Doesn't Matter Anymore , Raining in My Heart volt, 1959. január 5-én jelent meg. A Coral kiadásában megjelent számok a slágerlistát vezették a haláláig.

1959-ben szóló turnéba kezdett a Tommy Allsup által vezetett háttérzenekarral, a The Winter Dance Tour Party keretében pedig sztárokkal együtt lépett fel. Az egyik állomáson Duluthban (Minnesota) lépett fel a fiatal Bobby Zimmerman, a későbbi Bob Dylan.

Buddy Holly utolsó fellépése a Surf Ballroomban (Iowa) volt 1959. február 2-án. A koncert után Ritchie Valensszel és  JP Richardsonnal gépet béreltek, hogy a következő helyszínre Moorheadba (Minnesota) utazással járó fárasztó buszozást elkerüljék.

1959. február 3-án  a repülőgép erős havazásban szállt fel, és néhány mérfölddel távolabb lezuhant. Mindnyájan  életüket vesztették. Holly váratlan halálát terhes felesége képtelen volt feldolgozni, és nem sokkal később elvetélt.

A The Winter Dance Party koncertsorozat folytatódott. "The show must go on"-mondta a producer.

1978-ban Steve Rach filmet készített életéről The Buddy Holly Story címmel. A zenei feldolgozás kategóriában Oscar-díjat kapott.

Buddy Holly népszerűségéből a mai napig semmit sem veszített, a Rolling Stone magazin pedig 2004-ben minden idők 13. legnagyobb zenészének kiáltotta ki. 

A Beatles ihletőjeként is számon tarthatjuk, hiszen mind John Lennon mind Paul McCartney többször elismerte, sok dalukat a fiatalon meghalt Buddy zenéjének hatására írták. Mindemellett ő volt az, aki elfogadhatóvá tette a „szemüveges-énekes” mivoltát, ezzel is fricskát adva a korábbi évek zenei eszményképeinek.