Ma ünnepli 78. születésnapját Little Richard (eredeti nevén Richard Wayne Penniman, sz. 1932. december 5.), amerikai énekes, dalszerző és zongorista, a rock and roll történetének egyik legnagyobb alakja.

Koldusszegény, vallásos fekete családban született a Georgia állambeli Macon városában. Apja vándorprédikátor volt, ő templomi gospel-kórusban kezdett énekelni, de hamar megszökött és felcsapott vándorszínésznek. Sikertelen dzsessz- és blues-énekesként folytatta, és hiába nyert meg 18 évesen egy tehetségkutató versenyt, a nagy áttörés akkor elmaradt. Visszatért szülővárosába, ahol napközben egy konyhán mosogatott, este pedig egy bárban szórakoztatta a nagyérdeműt. Egy helyi énekes szárnyai alá vette, a szakmai tanácsok mellett felpomádézta a fiatalember haját, kifestette arcát és csiricsáré ruhákba öltöztette, hogy már megjelenésével is feltűnést keltsen.

1955-ben küldött egy demófelvételt egy kiadónak, ahol adtak neki egy esélyt. A dolog nagyon halványan ment, amíg Richard be nem gerjedt és nem túl szalonképes szöveggel rögtönözni nem kezdett. A "tisztított" szövegű szám Tutti Frutti címen jelent meg, és új csillag született.

A közönség imádta a különc kinézetű, féktelen énekest, aki a zongorán állva vagy fekve verte a billentyűket, üvöltötte dalait. Két éven át telt házas turnék, filmek követték egymást, amihez csak nyúlt, sláger lett. E korszakának terméke a Good Golly Miss Molly, a Lucille, a Long Tall Sally, a Ready Teddy, a Baby Face, szinte mindegyiket azóta is folyamatosan feldolgozzák.

   

Long Tall Sally                                          Good Golly Miss Molly,

Lucille                                                          Ready Teddy

Karrierjének csúcspontja az 1950-es években volt, a rhytm & bluest ötvözte a boogi-woogie-val, olykor jazz és gospel elemekkel átitatva, ez volt a rock and roll kialakulásának egyik kulcsmozzanata.  A drogok és a kimerítő koncertezések hatására hamar kiégett. 1957-ben váratlanul megtért és egy turné közben otthagyta a showbizniszt. Évekig prédikátorként szolgált a Hetednapi Adventista Egyházban, a zenével nem szakított, de csak gospelt énekelt, természetesen lényegesen kisebb sikerrel.

A hatvanas évek közepén tért vissza régi műfajához, azóta egymás mellett futnak gospel- és rockfelvételei. Ekkor azonban már nem ünnepelték, változott a zene és a közönség ízlése is. Turnézott a Rolling Stonesszal, zenekarának gitárosát pedig rövid ideig úgy hívták, hogy Jimi Hendrix.

Az érdeklődést a nosztalgiahullám keltette fel ismét iránta. 1972-ben a Wembley-stadionban adott nagysikerű koncertet, fellépett Bill Clinton elnöki beiktatásán, az atlantai olimpia záróünnepélyén, és 1986-ban az első körben került be a rock and roll halhatatlanjai közé.

Több film is megörökítette előadói készségét (és nárcizmusát), ezek közül kiemelkedik az 1973-as nagy londoni Rock and Roll veterán koncert filmje, Peter Clifton rendezésében, amit nálunk Régi idők rock-zenéje címen mutattak be és az 1987-es Keith Richards produkciójában készült Chuck Berry-film, a Hail! Hail! Rock and Roll, amelyet a Johnny B.Goode szerzőjének 60. születésnapja alkalmából készült koncerten vettek fel.

Tiszteletére 1964-ben az Illés-együttes dalt írt Little Richard címmel.

A 90-es évek végén Little Richard a másik két vén csonttal, Jerry Lee Lewis-szal és Chuck Berry-vel világturnéra indult, 1998 nyarán a Kisstadionban nálunk is felléptek, és határozottan ő volt a legjobb formában hármuk közül