Ma 20 éve, 1991. január 16-án az amerikai, a brit és szövetséges légierők több hullámban támadtak iraki célpontokat. Ezzel a légitámadással vette kezdetét a Sivatagi Vihar (Desert Storm) nevű hadművelet. Ez volt a NATO fennállásának legelső fegyveres beavatkozása.
A mindössze kétmillió lakosú Kuvait 1961-ben vált függetlenné Iraktól. Amikor nem volt hajlandó hozzájárulni a az iráni háború költségeihez, 1990 augusztus 2-án Huszein lerohanta Kuvaitot.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte megszállást, és szankciókkal sújtotta Irakot. Hosszas sikertelen diplomáciai tárgyalások után 1990. november 29-én ultimátumban szólította fel Szaddam Huszeint, hogy 1991. január 15-ig vonja vissza csapatait. Egyben felhatalmazta a nemzetközi koalíciót, hogy "bármilyen szükséges eszközzel" kényszerítsék ki az iraki együttműködést. A több százezres koalíció vezetését Norman Schwarzkopf amerikai tábornokra bízták.
Az akció amerikai idő szerint este 7 órakor kezdődött (helyi idő: hajnali 3 óra), iraki és kuvaiti célpontok ellen. George H. W. Bush pár órával a támadás megindulása után a médiában is bejelentette a légitámadást.
Ez volt az első háború, melyet a világ élőben láthatott a CNN segítségével.
A légi hadművelet 34 napig tartott a , - a légierő és a haditengerészet légi kötelékei és rakétái bevetésével. Válaszul a szövetségesek támadására Irak 1991. január 17-én Scud rakétákat lő ki az izraeli Tel Avivra és Haifára. Izrael bejelenti, hogy nem tervez válaszcsapást, tökéletesen megbízik a Scudok semlegesítésére gyorsan felállított amerikai Patriot rakéta kilövőkben.
A háborúk történetének során először vetnek be cirkálórakétákat, amelyeket a Perzsa- öbölben úszó hadihajókról lőttek ki. A rájuk erősített kamerák képeit pedig tévék sugározzák világszerte.
A szövetséges repülők a következő hat hét alatt 116 ezer bevetésen vesznek részt, és megközelítőleg 85 ezer tonna bombát dobnak iraki katonai bázisokra, repterekre, hidakra, kormányzati épületekre, erőművekre és kommunikációs központokra.
A szövetségesek bevetéseinek szaporodásával megnőtt a civil áldozatok száma is. A legsúlyosabb tragédia 1991. február 13-án történt, amikor amerikai gépek lebombáznak egy iraki gyermektápszerüzemet, amelynek rendeltetéséről ellenmondásos hírek érkeznek. A Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának elnöke, Colin Powell azt állította, biztosak abbam, hogy az üzemben biológiai fegyvereket állítanak elő. Valójában a lakosok óvóhelyként használták, így a bombázások legalább 315 embert öltek meg, köztük 130 gyermeket. Eközben Huszein továbbfolytatta az iraki és kuvaiti lakosok élőpajzsként való alkalmazását gyárak és katonai létesítmények körül.
Az öt hétig tartó légitámadások után 1991. február 24-én a szövetségesek egy összehangolt légi, szárazföldi és tengeri támadást indítottak Irak ellen. A Perzsa-öbölnél állomásozó amerikai vezetésű nemzetközi csapatok megkezdték a támadást iraki és kuvaiti célpontok ellen. Irak 545 ezer fős hadseregével 26 ország 690 ezer katonája állt szemben, köztük több mint 425 ezer amerikai.
A szárazföldi csapatok több ponton kezdték meg az inváziót a szaúdi határon, a Bászrát Kuvaittal összekötő autópályát pedig lezárták, hogy elvágják az iraki hadsereg utánpótlását. A támadásban szaúdi csapatok is részt vettek. A szövetségesek lebombázták az autópályán menekülő páncélosokat. A támadásban több ezer ember vesztette életét, ezért ez a hely a "halál sztrádájaként" vált ismertté. Alig száz órán belül a szárazföldi hadsereg eldöntötte a háború kimenetelét. A visszavonuló irakiak több száz olajkutat gyújtottak fel. Jelentések szerint csak a szárazföldi hadműveletek során 25-30 ezer iraki vesztette életét.
Február 26-án a harcok teljesen véget érnek és mivel az amerikai csapatok megtorpannak, Szaddam Huszein hatalmát nem döntik meg. Irak bejelentette, hogy kivonja csapatait Kuvaitból, de továbbra sem fogadta el az ENSZ-határozatokat.
1991. február 27-én idősebb George Bush bejelentette, hogy másnap hajnali 4- től tűzszünetet hirdet. A szövetségesek addigra már több tízezer iraki katonát ejtettek foglyul, akik nagy része éhezett. Amerikai becslések szerint körülbelül 150 ezer iraki katona dezertált a háború alatt. Kuvaitban és Irakban február 28-ra végleg befejeződtek a hadi cselekmények és Irak elfogadta az ENSZ határozatait
Március 2-án az ENSZ BT elfogadta a tűzszünet feltételeire tett javaslatokat. A határozat előírta, hogy le kell mondania Kuvaitról, be kell számolnia vegyi és biológiai fegyvereiről. Továbbá szabadon kell engednie a külföldi foglyokat, és anyagi és erkölcsi felelősséget kell vállalnia a Kuvait elfoglalásakor okozott károkért. Az iraki vezetők Szaddám Huszein távollétében aláírták az amerikaiak előtt a tűzszüneti megállapodást a szafwani támaszponton.
A kegyetlen körülmények között összesen 100-120 ezer iraki és 343 szövetséges katona valamint 5-15 ezer iraki és 2-5 ezer kuvaiti civil vesztette életét. Az irakiak veszteségét 60 ezer és 200 ezer közöttire teszik.
Az ideggáz elleni tucatnyi injekció hatására az amerikai, angol és utóbb a francia katonáknál is jelentkező állandó kimerültség, fejfájás, memóriazavar, végtagfájdalmak, rendkívüli abnormalitásokkal születő utódok összefoglaló neve „Öböl háborús szindróma” lett.
Ez a huszonegy napig tartó háború addig elképzelhetetlen környezeti károkat is okozott: Kuvaitban 727 olajkút állt lángokban és 500 millió liter olaj folyt a tengerbe, visszafordíthatatlan károkat okozva Szaúd-Arábia tengervíz sótalanító berendezéseiben és ivóvíz készletében.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ráadás
Utolsó kommentek