Mi van ma?

A '60-as évek elején kezdett filmezni a ma 70 éves Franco Nero. Előnyös megjelenése, kitűnő fizikai adottságai figyelemre méltó jellemábrázoló képességgel párosultak, ezért az évtizedek során a legkülönbözőbb műfajú filmekben foglalkoztatták.

Eredeti neve: Francesco Giuseppe Sparanero 1941. november 23-án született pármai népes család gyermekekeként: öt testvére van. Szülei egyszerű, vidéki emberek voltak. Édesapja rendőr, a mama háztartásbeli, akik nagy anyagi nehézségek között nevelték a népes családot. Franko színészet iránti vonzalma hamar megmutatkozott, már hatévesen színpadon állt. Milánóban járt esti egyetemre kereskedelmi szakra, napközben pedig a helyi Elektromos Műveknél dolgozott és éjszakai klubokban énekelt.

Jövedelmét azzal egészítette ki, hogy az akkortájt divatos fényképregények (fotoromanza) egyik modellje volt. A művészetek iránt fogékony fiatalember félbehagyta egyetemi tanulmányait, hogy színészetet tanuljon a Piccolo Theatre-ben. Rómában a Cinecittà filmstúdióban próbált szerencsét, ahol az első filmszerep 1963-ban talált rá, az áttörésre azonban még három évet kellett várnia.

1964-ben Rómába költözött. A fényképregényekben való közreműködésének köszönhetően kisebb filmszerepekhez jutott. A sármos, kék szemű színész rövid ideig könyvelőként is dolgozott, ám végül a filmszínészi pálya vonzóbbnak bizonyult a bonyolult számsoroknál.

A '60-as évek közepén a Cinecittàban forgatták A Biblia című monumentális alkotást a tekintélyes amerikai John Huston rendezésében, aki az ismeretlen színészre bízta Ábel szerepét. A látványos filmben a nagy sztárok - Richard Harris, Ava Gardner, Peter O'Toole - ellenére a kritikusok a bemutató után egymást licitálták túl a lesújtó jelzők halmozásában, a "szép meséskönyv" minősítés már dicséretnek számított.

Nero a bukásból levonta a megfelelő következtetéseket: mindenekelőtt azt, hogy aki tartós sikereket szeretne elérni ezen a pályán, annak minél szélesebb skálán kell játszania, valamint folyamatosan tovább kell képeznie magát, nem elegendő az előnyös külsőre építeni egy hosszú távra tervezett karriert. Ennek jegyében kezdett például az angol nyelv elsajátításába, hogy a nemzetközi produkciókban is szerepekhez juthasson.

Nevét az 1966-ban készült Django című spagettiwestern tette nemzetközileg is ismertté. Corbucci filmjében Nero játssza a címszerepet, a bosszúálló magányos idegent, aki egy koporsót vonszol maga után, melyben fegyverét rejtegeti.

A Queen együttest a dalokon túl Freddie Mercury, az 1970-es, '80-as évek egyik legnagyobb sztárjának és legsikeresebb előadójának karizmatikus elő­adásai tették világhírűvé. Annak ellenére, hogy természetes hangja a bariton volt, a legtöbb dalt tenorban adta elő a közel négy oktáv hangterjedelmű énekes. Koncertjeiken rendszeresen "gitározott" a mik­rofonállvánnyal, énekpárbajt vívott a közönséggel, vagy épp rávette rajongóit, hogy a refrént nélküle énekeljék el. Szexuálisan túlfűtött színpadi mozgása pedig egyenesen megigézte az orientációjának titkát évtizedekig nem ismerő gyengébb nemet.

Freddie Mercury Farrokh Bulsara néven született 1946. szeptember 5-én a zanzibári Stone Townban, párszi indiai szülők gyermekeként. Szülei Bomi és Jer Bulsara Zanzibárba vándoroltak ki azért, hogy apja megtarthassa pénztárosi munkáját a Brit Kolóniai Hivatalban. Nővérét Kashmirának hívják. Családnevüket a vallás indiai fő központjáról, Bulsarról eredeztették. A kis Farrokh szüleitől távol, a bombay-i Szent Péter bentlakásos fiúiskolában nevelkedett, ahol több sportágban is jeleskedett. Itt vette fel a Freddie becenevet, és itt alapította meg zongoristaként első zenekarát (The Hectics) . Ezt követően a szintén indiai Szűz Mária Középiskolában érettségizett, majd hazarepült Zanzibárba. Ám az 1964-es zanzibári forradalom elől a brit hivatalt képviselő családnak Londonba kellett távoznia, ahol Freddie művészetet tanult, és grafikus designer diplomát szerzett.

A Led Zeppelin- és Rolling Stones-rajongó, csöndes, félénk fiú ekkor mindenféle alkalmi munkából tartotta fönn magát, míg végül 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Roger Taylorral és Brian May-jel. A banda nevét Queenre, azaz Királynőre változtatta, mely egyébiránt az angol szlengben a transzvesztitákra utaló jelentéstartalommal is bír. Ekkor indult el a Queen sikersorozata.

Első albumaikon Freddie elsősorban keresztény vallási témákat feszegetett. A Great King Rat például arra szólította fel hallgatóit, hogy "ne higgyenek el mindent, ami a Bibliában olvasható", a Liar pedig egy gyóntató pap elutasító magatartását taglalta.

A filmtörténelem egyik legjobb és legsikeresebb művésze Jack Lemmon kétszeres Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező. Pályafutása alatt számos legendássá vált szereppel gazdagította Hollywoodot, de elsősorban örök barátjával, Walter Matthauval alakított párosának köszönhette sikereit; olyan ismert komédiákban szerepelt a híres duó, mint a Sógorom a zugügyvéd, Furcsa pár, A szomszéd nője mindig zöldebb, Még zöldebb a szomszéd nője, stb.. A négy legrangosabb filmfesztivál díját tudhatja magáénak, mely ezidáig egyedülálló! Több mint 80 mozi- és tévéfilmben, illetve tévésorozatban szerepelt. A filmtörténelem egyik legjobb és legsikeresebb művészeként ma 10 éve hunyt el.

John Uhler Lemom egy bostoni liftben jött a világra 1925. február 8-án. Jó körülmények között nevelkedett Négyévesen lépett elõször a színpadra civilben fánkgyáros apjával egy műkedvelő előadáson. Később a rádióban is bemutatkozott, ám sikerei dacára társai savanyúnak csúfolták (neve angolul citromot jelent). Gyermekkorában sokat betegeskedett, ennek ellenére jó tanuló volt.

1947-ben a Harvard Egyetemen szerzett diplomát. A második világháborúban zászlósként szolgált a haditengerészetnél, majd leszerelése után úgy döntött, színész lesz. A következő években az Old Nick szalonban zongorázott New Yorkban, ezenkívül rádiós szappanoperákban lépett fel, majd később a televízió foglalkoztatta színészként. 1953-ban debütált a Broadway-n, ahol feltűnően nagy sikereket aratott. 1954-ben kapta meg első filmszerepét: Veled is meg kell történnie

Egy évvel később már a Mr. Roberts Pulver zászlósáért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Ez egyedülálló debütálás volt Hollywood film történetében.

Zsigmond Vilmos, minden idők legnagyobb hatású operatőreinek egyike. A Steven Spielberggel, Brian de Palmával és Woody Alennel is dolgozó Oscar-díjas operatőr tehetsége mellett keményfejűségének és munkabírásának köszönheti eredményeit. Kompromisszumot nem ismerő keményfejűsége miatt a híre mindig is megelőzte. Woody Allen például azt gondolta róla, még mielőtt először találkoztak volna, hogy Zsigmond Vilmos egy zord magyar óriás, egy igazi hadvezér alkat, aki mellett majd meg sem mer szólalni. Így aztán őszintén meglepődött, amikor egy halk szavú, talpig gentleman rázott vele kezet. Woody Allen szerint Zsigmond Vilmos a világ legjobb operatőre.

Zsigmond Vilmos Szegeden született 81 évvel ezelőtt, 1930. június 16-án. A szegedi Piarista Gimnáziumban tanult, ahol az irodalom volt a kedvenc tantárgya. Amikor egy betegség miatt ágyba kényszerült, Dulovits Jenő A művészi fényképezés című könyvét olvasva elhatározta, hogy fotózással fog foglalkozni, s édesapja fényképezőgépével felfedezte a fotózás gyönyörűségét.

A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán Illés György tanítványaként végzett operatőrként 1955-ben. Vizsgafilmje a Föld volt.

Oszvald Marika Jászai Mari-díjas színésznő, operetténekes már apró lányként is tudta, neki a színpadon van a helye. Sosem képzelt el magának más pályát, mindig is színésznőnek készült. Ő az, aki népszerűvé tette az akrobatikus táncot az operettekben, a többiek gyakran az ő sémáival dolgoznak. Lassan 40 éve hányja a cigánykereket, ma is lemegy spárgába, szaltózik.

Bejárta az egész világot. Fellépett Münchenben, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Izraelben, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban, Ausztráliában, Japánban.

Aki látta az Az óceánjáró zongorista legendáját, a Megáll az időt, a Redl ezredes I-II. -t, a Mephistót, A napfény ízét, a Sorstalanságot, az akaratlanul is találkozott már Koltai Lajossal, csak talán nem tud róla.

Ma a legismertebb nemzetközi hírű magyar filmesek egyike. Tíz éve már könyv is megjelent róla (A fény festője Koltai Lajos operatőr), - abban mesélte el, hogyan alakult ki speciális látásmódja. Kiskorában szülei elvitték úszni a Tisza egyik holtágához - ahogy ott nevezték, a Dögtiszához. Egy ideig a parton játszottak, majd szülei elindultak úszni egyet. Ő rögtön követte őket - egészen addig, amíg össze nem csaptak feje felett a hullámok. Egy néni vette észre a partról, ahogy a feje eltűnik a vízben, ő kiabált a szülőknek. Állítólag akkor, a kissé zavaros vízen át úgy látta a világot, a part menti fasort, hogy az mély benyomást tett rá. Képeire ezért jellemzőek az opálos árnyalatok, a sejtelmes, a nézőben mélyen rögzülő hangulatok.

65 évvel ezelőtt (1946. április 2.) Budapesten született. Már a gimnáziumban is amatőr filmes volt, a főiskola előtt a Magyar Televízió segédoperatőreként dolgozott. 1965 és 1970 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát Illés György tanítványaként. Az Agitátorok című filmmel diplomázott, majd 1970-től a Mafilmnél dolgozott. Kezdetben dokumentumfilmeket készített, s három filmben segédoperatőr volt mestere, Illés György mellett.

Thomas Mann azt mondta róla, hogy művészetének lényege a szemében tükröződött. Halk szavú volt, de a zenéje beszélt helyette. Fájdalmas, zaklatott művei előrevetítették a terror uralmát, a második világháború rémét, amely elől neki is menekülnie kellett.

Bartók Béla a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.

Nagyszentmiklóson (ma Sinnicolau Mare, Románia) született 1881. március 25-én. Apja iskolaigazgató volt, a helyi műkedvelő zeneegylet elnöke, anyja tanítónő volt és kiválóan zongorázott. Ötévesen, anyjától kezdett zongorázni tanulni, kilencévesen már komponált, két év múlva nyilvános koncerten adta elő egy saját szerzeményét.

Zenei tanulmányait Nagyváradon, Besztercén, Pozsonyban végezte. Első zongoraleckéit azonban édesanyjától, Voit Paulától kapta. 18 évesen a budapesti Zeneakadémia hallgatója lett, zongora szakon. Ebben az időszakban nagy hatással voltak rá Richard Strauss művei. Némelyiket partitúrából előadva virtuóz zongorajátékával kápráztatta el pesti közönségét. Európa sok városába hívták koncertezni Bécstől Berlinig. Időközben - mint Liszt követője - megkomponálta Kossuth-szimfóniáját is, melyet 1904-ben mutattak be.

Renata Scotto 77 évvel ezelőtt, 1934. február 24-én született Savonában (Olaszország). Tanulmányait mezzoszopránként kezdte, majd szopránként megtalálta igazi hangját.

Színpadi játékáról tanulmányokat lehetne írni; egy-egy gesztussal, mozgással vagy arcjátékkal mindent el tud mondani a színpadi alak pillanatnyi helyzetéről, lelkiállapotáról vagy konfliktusáról. Mindehhez csodálatosan meleg, kiegyenlített és tökéletes technikával megszólaló énekhang járul.

1952-ben, 18 évesen debütált Milánóban Violettaként Verdi Traviata c. operájában. 1953-ban felvették a világhírű Milánói Scalaban Alfredo Catalani La Wally c. operájának szerepére . Az akkor már befutott Mario del Monacóval énekelt.

Scotto a legnagyobb áttörést 1957-ben érte el az Edinburgh-iFesztiválon Vincenzo Bellini kétfelvonásos operájában Az alvajáróban . (Maria Callastól vette át Amina szerepét.) Az előadás nagy siker volt, a 23 éves Scotto nemzetközi hírnévre tett szert. 1961-ben lépett színpadra ismét Aminaként a velencei La Fenice Színházban.

1960-ban Mimiként debütált a Bohémélet c. operában a Chicago-i Lyric Operában. Ugyanebben az évben férjhez ment a hegedűs Lorenzo Anselmihez. Egy fiúk és egy lányuk született.

A Veronai Arénához 1961-től állandó szerződés kötötte, ahol 1981-ben rendezésében mutatták be a Pillangókisasszonyt.

A New York-i Metropolitanben először 1965-ben lépett fel a Pillangókisasszony címszerepében .