A filmtörténelem egyik legjobb és legsikeresebb művésze Jack Lemmon kétszeres Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező. Pályafutása alatt számos legendássá vált szereppel gazdagította Hollywoodot, de elsősorban örök barátjával, Walter Matthauval alakított párosának köszönhette sikereit; olyan ismert komédiákban szerepelt a híres duó, mint a  Sógorom a zugügyvéd, Furcsa pár,  A szomszéd nője mindig zöldebb, Még zöldebb a szomszéd nője,  stb.. A négy legrangosabb filmfesztivál díját tudhatja magáénak, mely ezidáig egyedülálló!  Több mint 80 mozi- és tévéfilmben, illetve tévésorozatban szerepelt. A filmtörténelem egyik legjobb és legsikeresebb művészeként  ma 10 éve hunyt el.  

John Uhler Lemom  egy bostoni liftben jött a világra 1925. február 8-án.  Jó körülmények között nevelkedett  Négyévesen lépett elõször a színpadra civilben fánkgyáros apjával egy műkedvelő előadáson. Később a rádióban is bemutatkozott, ám sikerei dacára társai savanyúnak csúfolták (neve angolul citromot jelent). Gyermekkorában sokat betegeskedett, ennek ellenére jó tanuló volt.

1947-ben a Harvard Egyetemen szerzett diplomát. A második világháborúban zászlósként szolgált a haditengerészetnél, majd leszerelése után úgy döntött, színész lesz. A következő években az Old Nick szalonban zongorázott New Yorkban, ezenkívül rádiós szappanoperákban lépett fel, majd később a televízió foglalkoztatta színészként. 1953-ban debütált a Broadway-n, ahol feltűnően nagy sikereket aratott. 1954-ben kapta meg első filmszerepét: Veled is meg kell történnie 

Egy évvel később már a Mr. Roberts Pulver zászlósáért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.  Ez egyedülálló debütálás volt Hollywood film történetében.

Ezután többnyire ismeretlen szerepek következtek ( Mondvacsinált cowboy (1958.) Boszorkányos szerelem  (1958.)  , Vonat, szerelem és homár (1959.)  , egészen 1959-ig; amikor is fergeteges sikert arat Billy Wilder Van, aki forrón szereti című filmjében  Marilyn Monroe és Tony Curtis partnereként. Jerry/Daphne szerepéért Golden Globe-díjat és BAFTA-díjat kapott.

Ezt követően Lemmon több Billy Wilder-film főszereplője volt. A Legénylakás  (1960.) főszerepéért újfent jelölte az akadémia, s 1962-ben ismét megkapta a Golden Globe-díjat. A filmben tragikomikus jellemet formált meg a mindenki által kihasznált, kissé gyámoltalan biztosítási tisztviselő szerepében.

    

A  Míg tart a bor és friss a rózsa (1962.) című filmdráma főszerepe után ismét Billy Wilder-film következett, a ma már klasszikus vigjáték Shirley MacLaine-nel  a címszerepben, az Irma, te édes (1963.)

1966-ban a színész neve gyakorlatilag összeforrt Walter Matthauéval, akivel a Sógorom a zugügyvéd  című filmben arattak nagy sikert és elindították a következő évtizedek nagy sikerű komédiázásait. A két színész amolyan modern Stan és Pan párost alkotott, és sikereik elsősorban a könnyed szórakoztatás műfajában voltak.

 

Következő közös sikerfilmjük  a Furcsa pár (1969.), melyben parádés játékuk ma már klasszikusnak mondható.

 

Lemmon 1971-ben belekóstolt a rendezésbe, s a Csakazértis nagypapa   (Kotch) címszerepét Matthaura bízta, aki Oscar-jelölést kapott játékáért.

1972-ben két könnyed vígjáték következett, az Avanti!  és a Közelharc férfiak és nők között, majd 1974-ban Lemmon beírta magát a filmtörténelem nagykönyvébe, hiszen a Mentsük meg a tigrist! című filmdrámában nyújtott alakításáért másodszor nyerte el az Oscar-díjat. 

 

1974-ben a Szenzáció!   c. filmben ismét Matthauval láthattuk, 1977-ben egy katasztrófafilmben tűnik fel; az Airport '77-ben  egy utasszállítógép kapitányát alakítja Burt Lancaster társaságában.

 Az évtized végén a mára igazi filmklasszikusnak mondható Kína-szindróma (1979.) című drámában szerepelt Michael Douglas és Jane Fonda mellett. A filmben Lemmon egy atomerőmű mérnökét formálja meg. A legjobb férfi alakításért a Cannes-i filmfesztivál díját , 1980-ban BAFTA- és David di Donatello-díjat kapott.

 

1980-ban a Tisztelgés című film főszerepéért elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfi főszereplőnek járó díját, és az Oscarra is jelölték. 1981-ben ismét együtt komédiázik Matthauval  a Haver, haver  című filmben.

Drámaian hiteles volt az Thomas Hauser regényéből készült Eltűntnek nyilvánítva (1982.)  című filmben. A szerepért megkapta pályafutása nyolcadik Oscar-jelölését is, és a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon ismét a legjobb színésznek választották meg.

A nyolcvanas évek végén gyakorlatilag csak könnyed vígjátékokban vállal szerepet, mint a a Makaróni (1985.)  (a másik főszereplő: Marcello Mastroianni) és az Ilyen az élet  (1986.)  című filmekben. Az évtized végét egy drámával, a Drága papa  című alkotással zárta, melyben együtt játszik az általa támogatott Kevin Spacey-vel.

1991-ben Oliver Stone nagy vihart kavart alkotásában, a JFK - A nyitott dossziéban  tűnik fel, többek közt olyan sztárok mellett, mint Kevin Costner, Tommy Lee Jones, Donald Sutherland és Walter Matthau. 1992-ben egy aprócska szerep erejéig látható az év egyik nagy sikert arató filmjében, A játékosban, ahol saját magát alakítja, és szintén ebben az esztendőben más filmsztárok társaságában volt látható a Glengarry Glen Rossban, melyben egy hitehagyott ingatlanügynököt formált meg olyan sikeresen, hogy megkapta a legjobb színésznek járó díjat a Velencei Filmfesztiválon. Ezzel Lemmon a négy legrangosabb filmfesztivál díját tudhatja magáénak, mely ezidáig egyedülálló!

 

1993-ban Robert Altman Rövidre vágva  című filmmaratonjában  játszott egy sor neves színész társaságában.

Idősen is fergetegesen komédiáztak Walter Matthauval A szomszéd nője mindig zöldebb (1993.) című vígjátékban  melyben a két régi jó barát szomszédokat alakít, akik ott tesznek keresztbe egymásnak, ahol tudnak.

A film sikere után várható volt, hogy jön a folytatás, a  Még zöldebb a szomszéd nője  (1995.) címmel.  A filmben Sophia Loren is feltűnik.

 

1996-ban az Álnokok és elnökök  című filmben, 1997-ben pedig a mára igazi kultuszfilmnek számító Tizenkét dühös ember  tévéfilm-változatában vállalt főszerepet. Ugyanebben az évben ismét Matthauval játszott együtt a  Tengerre, tata!  című vígjátékban.

1998-ban már utoljára szerepeltek együtt a filmvásznon, a korábbi sikerfilmjük folytatásában, a Furcsa pár 2. -ben.

 

1999-ben Lemmon két televíziós produkcióban vállalt munkát; előbb a Majomperben , mely igaz történeten alapul, majd a Leckék az életrőlben, ahol egy halálához közeledő öregembert alakít, aki átadja minden bölcsességét és tudását egy ifjú újságírónak. Az előbbiért Golden Globe-díj, utóbbiért Emmy-díj lett a jutalma. 2000-ben még munkát vállalt a Bagger Vance legendája című filmben mint narrátor. Ezek voltak a színész utolsó munkái, mivel közben barátja, Walter Matthau 2000. július 1-jén elhunyt és emiatt Lemmon többé nem állt a kamerák elé.

 

Jack Lemmont, a  hetvenhat éves filmlegendát 2001. június 27-én második felesége, Felicia Farr és két gyermeke, Chris és Courtney jelenlétében érte a halál egy Los Angeles-i rákklinikán. Örök barátja és kollégája  mellé temették el Kaliforniában.
 

 

Jack Lemmon a közeljövőben a tévében:

Sógorom a zugügyvéd - Viasat3, 2011-06-27 09:15

Airport77  -  Film+, 2011- 07-05 21:00 2011- 07-06 17:20