Mi van ma?

Húsz éve, 1991. március 18-án halt meg Bánky Vilma, a némafilm korszakának egyik legnagyobb hollywoodi sztárja.

Koncsics Vilma néven 1898. január 9-én a Tolna megyei Nagydorogon született. Édesapja, Bánky Koncsics János tisztviselő, később szerényen élő pesti rendőrőrmester. Édesanyja Ulbert Katalin színésznő. Vilma születése után nem sokkal Budapestre kerül a család, az édesapa áthelyeztetése miatt.

A Práter utca egy csendes házában élnek bátyjával, Gyulával és húgával. Iskolai tanulmányait az Egressy úti Polgári Iskolájának leányosztályában végzi négy esztendőn keresztül. Mint ahogy az osztálytársak visszaemlékeznek: "a IV/b osztály harmadik padjában ült Koncsics Vilma, a kis szőke Gretchenfrizurás, halk szavú leányka." Vilma az iskolában működő önképző kör kapcsán érez magában először elhivatottságot a színészi pálya iránt.

A polgári iskola után a kereskedelmibe iratkozik be, majd tisztviselőként dolgozik. A kis pesti gépírólány egy délután elhatározza, hogy órákat vesz filmjátszásból. Munka mellett szerzett filmszínésznői képesítést a Bolváry Géza és Mattyasovszky Ilona által vezetett Star Filmiskolában.

126 évvel ezelőtt született Salamon Béla (Saly Béla, Beregrákos, 1885. március 4.) a 20. század közepének egyik legismertebb magyar komikusa, a túlélni iparkodó-ügyeskedő budapesti kisember alakjának klasszikus alakítója színpadon és a filmvásznon. Ma már nem sokan tudják, hogy az ő nevéhez fűződnek az olyan szállóigék, mint a "Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni!" (Pomócsi marad), vagy a "Lepsénynél még megvolt!"

Édesapja a szegények életét éli, s végigdolgozza a napokat azért, hogy családjának meglegyen a betevő falatja. Kis üzletében a Munkácsról hozott hordónyi petróleummal, vagy éppen egy ládányi cukorral, kocsikenőccsel, vagy kősóval kereskedik. Egy munkácsi árubeszerző út hozza a kislegény első színházi emlékét, ugyanis egy alkalommal az apa a gyermek nagy könyörgésére magával viszi őt Munkácsra, ahol éppen egy cirkusz szórakoztatja a közönséget. Itt lát életében először színészt.

Hatéves korában már Berettyószentmártonban él szüleivel és testvéreivel, s innen jár be a tőlük 3 kilométernyire lévő újfalusi elemi iskolába.

Öt elemit végez el, azután Pali bátyja Pestre viszi őt, hogy majd orvosnak tanuljon. Pesten a Wesselényi utcában működő izraelita polgári iskola tanulója lesz, ahol padtársa egy Kann Gyula nevű fiú, akiből később Kabos Gyulaként lesz ismert, ragyogó színész. A két állandóan "marháskodó" jómadár az osztályt szórakoztatja az órák alatt. Később inas lesz egy textilkereskedőnél. Salamon csomagok kézbesítőjeként többször sodródik a Nemzeti Színház színpadának közelébe, s itt teljesen rabul ejti a színház világa, a színpad, a színészek és az előadások. Barátai rábeszélik, hogy jelentkezzen valamelyik színháznál. Így jelenik meg egy napon a Rákóczi úti Trocadero mulatóban, ahol kisegítő színészként játszhatott. Ezentúl nappal kereskedősegédként dolgozik, este pedig színpadon komédiázik.

Anyagi csőd, és sok kudarc után 1921-ben Salamon a meginduló Emke Kabaré állandó tagjává szegődik. A kabaré bezárása után, 1922-ban az Apolló Kabaréban kerül színre Szőke Szakáll Vonósnégyes c. egyfelvonásos bohózata. Kirobbanó sikert arat a bohózat, és több mint 50 éven keresztül elnyűhetetlen darabja marad a magyar kabaré világának.

Ő maga erről 1925-ben így beszél: "Sok-sok csalódás, sok kisebb nagyobb emelkedések után észrevettek, és a "Vonósnégyes" című bohózatban befutottam. Azt mondják, új komikusi tehetség tűnt fel! Az én voltam, az én harmincnyolc éves fejemmel..."

A 80-as évek egyik legjelentősebb magyar férfi filmszínésze Eperjes Károly tanár szülők gyermekeként született 1954. február 17-én a Fertő-tó melletti Hegykő községben.

Két nagybátyja pap volt, így szóba került, hogy ő is az lesz. Ám a Jóisten olyan szépnek teremtette a hölgyeket, hogy érezte, ebből balhé lenne. Nem lett pap, ami valljuk be, nagy szerencse.

Az érettségi után Székesfehérváron számítástechnikai műszerészként dolgozott , és a Videotonban focizott, de nem volt igazán elégedett az életével. Egy este a városban bolyongva meglátott egy plakátot, a helyi színjátszó körbe kerestek jelentkezőket, ahová Eperjes, ismert becenevén Szamóca is felvételizett.

Itt ismerkedett meg beszédtanárával, Montagh Imrével, aki elsőként figyelt fel a tehetségére, és arra buzdította, hogy jelentkezzen a főiskolára. Igen ám, de Eperjes a Gyógypedagógiai Főiskola logopédus szakára adta be a lapját. Hónapok teltek el, amíg tisztázták, hogy a tanár úr a Színház- és Filmművészeti Főiskolára gondolt.

Amikor elkezdte a főiskolát, már 27 éves volt, de ugyanolyan lelkesen veti bele magát a tanulásba, mint 18 éves osztálytársai. 1980-ban szerez diplomát. A főiskola elvégzése után - Major Tamás és Székely Gábor tanítványa volt - 1980-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte pályáját. 1981-től a Nemzeti Színház tagja, majd 1982-tól a Katona József Színház színésze volt. 1987-ben rövid ideig a Radnóti Színpadhoz szerződött. 1988-től szabadfoglalkozású színész. 1993-tól a Művész Színház, Thália Színházban lép fel, 2000-től az Új Színházhoz szerződik. Jelenleg a veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója, s egyszerre több darabban játszik.

A filmes szakma igen korán felfigyelt széles repertoárjára és jellegzetes beszédmódjára. Első filmszerepét Fábry Péter Nyom nélkül című alkotásában kapta 1982-ben, azóta ötvennél több filmet forgatott. Első igazán emlékezetes szerepét Feleki Kamill oldalán alakította Gárdos Péter Uramisten című filmjében (1984.), melyben egy ifjú artistát játszik, aki a mester egykori világszámára pályázik. Együttműködése Bereményi Gézával 1985-ben A tanítványok című filmmel kezdődött, és a mai napig töretlen. A legnagyobb sikert az Eldorádó (1988.) című filmmel aratták, melyben Eperjes Monorit, a robosztus piackirályt játssza, aki mindenre hajlandó a családjáért az 50-es években.

Kézdy György színművész, a Szomszédok c. tévésorozat népszerű szereplője ma 75 éve született Budapesten. (1936. február 14.)

A Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész pályafutását 1962-ben a debreceni Csokonai Színház társulatában kezdte. 1967-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1977-től a kecskeméti Katona József Színház, 1978-tól 1983-ig a Népszínház, majd a Nemzeti Színház társulatának tagja volt. 1983-tól 1987-ig a Mafilm társulatához tartozott, s a Játékszín előadásaiban játszott. 1987-1992 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1993-tól a veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja volt. Jelenleg szabadfoglalkozású színész.

Vendégművészként igen sok helyen megfordult, játszott pl. a Gyulai Várszínház, az Egyetemi Színpad, az Operett Színház, a Kolibri Színház, a Madách Kamaraszínház, az Örkény István Színház, Játékszín előadásaiban.

1954. A színművész érettségi vizsgájának az éve. Akkor mutatták be Az ember tragédiáját a Madách Gimnáziumban, ami élete egyik meghatározó élménye lett. Imádott iskolába járni, mert helyette ők "színházat csináltak". "Mindenki az egész darabot tudta természetesen, és abból idézgetve beszélgettünk. Mert ez egy olyan darab, hogy ebből beszélgetni is lehet. Versmondóként indultam a pályámon, szavalóversenyeket nyertem" - emlékezett vissza egy interjúban.

Moór Marianna, Jászai- és Kossuth-díjas színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja ma 68 éve született.

1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Szinetár Miklós osztályában. Tanulmányai végeztével a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1969-től a Nemzeti Színház, 1984-től a Madách Színház tagja volt. 1992-től ismét a Nemzeti Színház társulatának művésze, 2000-től a Pesti Magyar Színház tagja.

Pályája sikerekben gazdag. Szép szerepek színházban, filmen (34 filmben játszott), televízióban.

Kitüntetései: Jászai Mari-dí­j 1969., 1978., Farkas-Ratkó dí­j 1981., SZOT-dí­j 1983., Érdemes művész 1984., Erzsébet-dí­j 1992., A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1993., Kiváló művész 1999., Sí­k Ferenc emlékgyűrű (2001.), Főnix-dí­j (2003.), Kossuth-dí­j (2004.), Pécsi Sándor-díj (2011.)

Moór Mariann nagymama: fiától, Sára Balázstól született unokája már egyetemre jár.

Ranódy László 1957-ben, tizennégy esztendős korában választotta ki A tettes ismeretlen című filmjéhez. Ettől kezdve minden évben forgattott, főleg nyáron, mivel még gimnáziumba járt. Valószínűleg ekkor erősödött meg benne, hogy színésznő lesz. 1958-ben az ismertebb A Szent Péter esernyője c. filmben játszott kisebb szerepet. Az 1963-ben készült Sodrásban c. film egyik főszereplője volt.

Jávor Pál ma 109 éve (1902. január 31.) Aradon látta meg a napvilágot. Születésekor az édesapa - Jermann Pál - 53, az édesanya alig 17 esztendős. A szülők ekkor még nem házasok, így Jávor keresztlevelére vezetéknévként - édesanyja után - a Spannenberger név kerül.

Az édesapa az Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület pénztárosa, akinek halálakor a fiatalon 3 gyermekével egyedül maradt édesanya gyümölcsüzletet nyit, hogy fiait taníttatni tudja. Pali az aradi reállíceumba jár, majd - az okát nem tudni - tanulmányait Erdélytől távol, Szombathelyen fejezi be.

Édesanyja vasutasnak szánja, ám a nyugtalan, lázadó fiatalember ambícióit ez nem elégíti ki. Ideje nagy részét az aradi mozikban tölti, és az ott látott Nordisk Film akkori alkotásai csak erősítik akkor már égő vágyát a színészi pálya iránt.

Lézengő aradi életének meghökkentő lépéssel vet véget: 1919-ben kiutasíttatja magát Romániából azzal a szándékkal, hogy Dániába eljutva a Nordisk Filmtársaságnál szerezzen filmszínészi szerződést. Csak Budapestig jut el, jegyét érvénytelenítették.

A színház és a film világába való bekapcsolódása lehetőségeit keresve jelentkezik az Országos Színművészeti Akadémiára. Miközben gyakorlatilag a hajléktalanok életét éli, elszántan tanulja a színészmesterség fogásait, Pethes Imrétől és Szacsvay Imrétől. Jó előmenetelének és szorgalmának köszönhetően Egressy-ösztöndíjban is részesül, de már az első félévben kiesik az Akadémiáról, ennek okát azonban sosem tárta fel. Tanulmányait az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatja, ahol lehetősége van esténként a Várszínházban statisztálni, s így teremti elő létfenntartásának minimális feltételeit.

Ma 112 éve született Páger Antal (Makó 1899. január 29.) egy hétgyermekes csizmadiamester családjában.

Téniként becézte édesanyja még gyerekkorában, és ez a Téni becenév megmaradt öregkoráig, főképp szűk családja körében, és a hozzá emberileg némiképp közelebb kerülő kollégák számára. Neve már idősebb korára is fogalommá válik, a kvalitás és a céltudatosság, szakmaszeretet fogalmának minősítő jelzőjévé.

Az apa szigorú, rabiátus ember volt, fia művészi hajlamai iránt nem mutatott megértést. Előbb a festegető fiú állványát töri össze, később pedig kölcsön kapott hegedűt töri szét a gyerek fején. "...és ezzel széttört mindent, talán hegedűművész is lehettem volna, ha hagynak tanulni." - mondta később Páger. (Az ő kérésére illesztették be ezt a jelenetet felidézve a Hattyúdal (1963.) c. filmbe. Talán ez az egyik legnevezetesebb filmbeli alalkítása. A filmben felhangzik egy afféle igazi "Págeres" dal, a Tamburás dala, ami egyben a magyar filmtörténet egyik örökzöld slágere lett azóta. Tamburás, a fátyoloshangú vén kópé, aki elpusztíthatatlan jókedvével még a buldózereket is meghátrálásra készteti.)

Ha a 20. század legismertebb komikusait kellene felsorolnia az embernek, egy francia művész neve biztosan a listán lenne: ő nem más, mint Louis de Funès, s a francia színészért még halála után is rengetegen rajongana k. Bár a gumiarcú híresség több mint negyed évszázada halott, kacagtató filmjei - Horgász a pácban, Fantomas, A St. Tropez-i csendőr - örökre őrzik zseniális karakterformáló képességét.

A francia filmművészet egyik legnagyobb komikusa ma 28 éve halt meg. Egy régi sevillai nemesi család leszármazottjaként 1914. július 31-én Courbevoie városkában született. Különös érzéke volt a zenéhez, a rajzhoz és a mókázáshoz, a tanulás kevésbé izgatta. Színészi karrierje nehézkesen indult - eleinte nem nagyon tudott elhelyezkedni, így kényszerből bárzongoristaként kereste a kenyerét. (A második világháború kitörésekor a Pigalle egyik bárjának zongoristája volt.) Ennek persze később filmjeiben is hasznát vette, ráadásul második feleségét, Jeanne Augustine Barthélémyt is így ismerte meg.

Végül mégiscsak sikerült kisebb szerepekkel felhívnia magára a színházlátogató közönség figyelmét, és az ötvenes években már egyre-másra kapta a mozis lehetőségeket. Az 1958-as Horgász a pácban első sikerfilmje volt.

"Vállalom magamat, mások döntsék el, mennyit vállalnak belőlem"

85 évvel ezelőtt 1926. január 26-án született Budapesten a színészlegenda, a régi vágású, mindig elegáns, bölcs humorú, talpig úriember Mensáros László. Aki csak egyszer látta, az is emlékszik homlokának ráncolására, kezének legyintésére, és arra a jellegzetes hangra, melyen és ahogy megszólalt. Ahogy prózában és dalban egyaránt átütött személyisége, talán nem is lenne mástól elképzelhető.

1946-ban a Színész Akadémián kezdte meg tanulmányait, Csak 1952-ben diplomázott. Pályáját két ízben - 1949-1951, ill. 1958-1961 között - szakította meg politikai okból történt bebörtönzése.

Illegális határátlépés szándéka miatt letöltött börtönbüntetés és a színiakadémiáról történő kizárása után a teljesen taccsvonalra került színész(jelölt)et Görgey Gábor bevitte statisztálni a Nemzeti Színházba. Itt Szörényi Éva segítette a fiatal Mensárost, akiben nem mindennapi tehetséget fedezett fel. Ő járta ki, hogy Téry Árpád szerződtethesse Mensárost a debreceni színházhoz. Így 1952-1957 között a debreceni Csokonai Színház tagja lett. Itt több nagy drámai szerepet játszott el: Hamlet, Ármány és szerelem (Ezzel a darabbal szerepelt a Csokonai Színház 1954-ben a vidéki szíházak budapesti találkozóján. Az előadás végén Örkényi Évát és Mensáros Lászlót részesítették olyan tapsorkánban részesítették a pesti nézõk, amihez hasonlót csak Honthy Hanna szokott kapni.)

(Zárójelben egy személyes emlék: sohse felejtem el, hogy - akkor még Debrecenben laktunk - nagyon kicsi koromban édesanyám egyszer azzal jött haza, hogy a színházban egy csodálatos darabot látott, egy csodálatos színésszel. S amíg elmesélte, mit látott - a darab az Ármány és szerelem volt, s a színészt Mensáros Lászlónak hívták -, a könnyei folytak. Megdöbbentem, mert talán addig nem is láttam őt sírni. Nem értettem: mi az a színház, kik és mit játszanak ott, ki az a Mensáros. Talán ez az élmény, ez a kíváncsiság indított el, hogy tini koromban a Csokonai Színház, majd később a pesti színházak nézője, rajongója lettem.)

Mensáros László első filmje a Hannibál tanár úr volt. (1956.)

Az 1944. január 23-án Budapesten született színművész, szinkronszínész Tahi Tóth László művész családból származik. Édesapja festőművész volt, fantasztikus hagyatékát hét gyermek őrzi. A művészet iránti kötődést a gének hordozták, hiszen a festőművész férj és az önképzőkörből színpadra lépett feleség három gyermeke is hivatásos színész lett, közülük Tahi Tóth László a legismertebb.

A Képző és Iparművészeti Gimnázium elvégzése után Várkonyi Zoltán osztályában végezte el a Színművészeti Főiskolát, s rögtön a Vígszínházhoz került, melynek azóta is tagja. Számtalan emlékezetes alakítással örvendeztette meg a közönséget, miközben több mint tucat magyar filmben is főszerepet játszott. A színész felesége Kárászi Szilvia zongoraművész.

Tahi Tóth László Érdemes Művész, Jászai Mari-díjas, színpadon, filmen, tévében a legváltozatosabb fő-, mellék- és epizódszerepekben láthattuk.

Abban a régi, legendás Popfesztiválban ő játszotta Józsefet.