A 80-as évek egyik legjelentősebb  magyar férfi filmszínésze Eperjes Károly tanár szülők gyermekeként született 1954. február 17-én a Fertő-tó melletti Hegykő községben.

Két nagybátyja pap volt, így szóba került, hogy ő is az lesz. Ám a Jóisten olyan szépnek teremtette a hölgyeket, hogy érezte, ebből balhé lenne. Nem lett pap, ami valljuk be, nagy szerencse.

Az érettségi után Székesfehérváron számítástechnikai műszerészként dolgozott , és a Videotonban focizott, de nem volt igazán elégedett az életével. Egy este a városban bolyongva meglátott egy plakátot, a helyi színjátszó körbe kerestek jelentkezőket, ahová Eperjes, ismert becenevén Szamóca is felvételizett.

Itt ismerkedett meg beszédtanárával, Montagh Imrével, aki elsőként figyelt fel a tehetségére, és arra buzdította, hogy jelentkezzen a főiskolára. Igen ám, de Eperjes a Gyógypedagógiai Főiskola logopédus szakára adta be a lapját. Hónapok teltek el, amíg tisztázták, hogy a tanár úr a Színház- és Filmművészeti Főiskolára gondolt.

Amikor elkezdte a főiskolát, már 27 éves volt, de ugyanolyan lelkesen veti bele magát a tanulásba, mint 18 éves osztálytársai. 1980-ban szerez diplomát. A főiskola elvégzése után – Major Tamás és Székely Gábor tanítványa volt – 1980-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte pályáját. 1981-től a Nemzeti Színház tagja, majd 1982-tól a Katona József Színház színésze volt. 1987-ben rövid ideig a Radnóti Színpadhoz szerződött. 1988-től szabadfoglalkozású színész. 1993-tól a Művész Színház, Thália Színházban lép fel, 2000-től az Új Színházhoz szerződik. Jelenleg a veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója, s egyszerre több darabban játszik.

A filmes szakma igen korán felfigyelt széles repertoárjára és jellegzetes beszédmódjára. Első filmszerepét Fábry Péter Nyom nélkül című alkotásában kapta 1982-ben, azóta ötvennél több filmet forgatott. Első igazán emlékezetes szerepét Feleki Kamill oldalán alakította Gárdos Péter Uramisten című filmjében (1984.), melyben egy ifjú artistát játszik, aki a mester egykori világszámára pályázik. Együttműködése Bereményi Gézával 1985-ben A tanítványok című filmmel kezdődött, és a mai napig töretlen. A legnagyobb sikert az Eldorádó (1988.) című filmmel aratták, melyben Eperjes Monorit, a robosztus piackirályt játssza, aki mindenre hajlandó a családjáért az 50-es években.

Bereményi (A tanítványok, Eldorádó, A turné, a sok vitát kiváltó Széchenyi-film A Hídember) mellett olyan jeles filmrendezőkkel dolgozott együtt pályáján, mint András Ferenc (A nagy generáció).

 

Szabó István (Redl ezredes, Hanussen), Tímár Péter (Csapd le, csacsi!  , 6:3, avagy játszd újra Tutti!  ).

Jelenleg a Márai Sándor Kaland c. művéből készülő filmben forgat.

Kvalitásait a szakma több rangos kitüntetéssel honorálta már - négyszer nyerte el a Filmszemle díját a legjobb férfi főszereplő kategóriában, Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas művész, aki a Chicagói Filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díjat is megkapta 1985-ben, és akit Európa-díjra jelöltek 1989-ben. A Bubik István-díj kuratóriumának tagja. Örökös tag a magyar televízió Halhatatlanok Társulatában (2009.)

 

Talán a  legnagyobb színházi sikere a Hetvenkedő katona, amiért a III. Világszínházi Találkozón (Kairó) megkapta a legjobb férfi színész díját és különdíját, a darab pedig a legjobb előadás díját. De emlékezetes alakítása volt a Tartuffe-ben és a Kakukkfészekben is.
Eperjes, amellett, hogy valóban fanatikus, szenvedélyes természet, művészként és emberként is öntörvényű. Két gyermek édesapja, mélyen hívő katolikus, sportőrült (de különösen a fociért rajong), a Fidesz régi támogatója, Orbán Viktor miniszterelnök régi barátja,  Gyakran vállal  közéleti szereplést, legszívesebben a hit kérdéseiről, és saját hitének megéléséről beszél.  Az abortuszellenes mozgalom szószólója. Az 1994-es országgyűlési választásokon a Fidesz országos listáján indult, ahonnan országgyűlési mandátumot szerzett, de egy hónapra rá lemondott.