Jávor Pál ma 109 éve (1902. január 31.) Aradon  látta meg a napvilágot. Születésekor az édesapa - Jermann Pál - 53, az édesanya alig 17 esztendős. A szülők ekkor még nem házasok, így Jávor keresztlevelére vezetéknévként - édesanyja után - a Spannenberger név kerül.

Az édesapa az Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület pénztárosa, akinek halálakor a fiatalon 3 gyermekével egyedül maradt édesanya gyümölcsüzletet nyit, hogy fiait taníttatni tudja. Pali az aradi reállíceumba jár, majd - az okát nem tudni - tanulmányait Erdélytől távol, Szombathelyen fejezi be. 

Édesanyja vasutasnak szánja, ám a nyugtalan, lázadó fiatalember ambícióit ez nem elégíti ki. Ideje nagy részét az aradi mozikban tölti, és az ott látott Nordisk Film akkori alkotásai csak erősítik akkor már égő vágyát a színészi pálya iránt.

Lézengő aradi életének meghökkentő lépéssel vet véget: 1919-ben kiutasíttatja magát Romániából  azzal a szándékkal, hogy Dániába eljutva a Nordisk Filmtársaságnál szerezzen filmszínészi szerződést. Csak Budapestig jut el, jegyét érvénytelenítették.

A színház és a film világába való bekapcsolódása lehetőségeit keresve jelentkezik az Országos Színművészeti Akadémiára. Miközben gyakorlatilag a hajléktalanok életét éli,  elszántan tanulja a színészmesterség fogásait, Pethes Imrétől és  Szacsvay Imrétől. Jó előmenetelének és szorgalmának köszönhetően Egressy-ösztöndíjban is részesül, de már az első félévben kiesik az Akadémiáról, ennek okát azonban sosem tárta fel. Tanulmányait az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatja, ahol lehetősége van esténként a Várszínházban statisztálni, s így teremti elő létfenntartásának minimális feltételeit.

Úgy tűnik, a szerencse végre nyomába szegődik, amikor Csortos Gyula 1922 nyarán - vizsgaelőadása után - az akkoriban szerveződő Renaissance Színházhoz invitálja. Az első jelentősebb színpadi szerepét 1923 szeptemberében, az új művészeti vezető,  Bárdos Artúr második szezonjában kapja. (Ekkor már a Jávor művésznevet felvette.) Ám hiába hozza "A csodaszarvas" jelentős szerepében a tőle telhető legjobbat, a korabeli kritika mégsem méltatja számottevően játékát. Színpadi mellőzöttségét egyre nehezebben viseli, önbizalma a kezdeti lendületek után cserbenhagyja. Elégedetlenségét csak növeli, hogy vele együtt induló pályatársai - Tőkés Anna, Makláry Zoltán, Somogyi Erzsi - már ismertebbek a hazai színpadokon. Lázadása a következő évadban végül tettlegességbe torkolló konfliktushoz vezet. (Összetűzésbe kerül a színház főtitkárával, akinek fejét a letépett telefonkagylóval "ütögeti".)

Vidékre indul szerencsét próbálni: 1924 nyarától  Székesfehérvárott, Esztergomban, Veszprémben, Kaposváron lép fel. A kisvárosok kedvencévé váló Jávor népszerűsége, s önfejű, lázadó természete okán az őt körülvevő helybéli lump elemek hatása alá kerül, s átmulatott, átitalozott zajos éjszakák szereplőjévé vált a színházon kívüli életében. Ezért az Országos Színészegyesület 1927 tavaszán kizárja őt tagjai sorából.

Ekkor a kispesti, szétesőfélben lévő zugszíntársulathoz csatlakozik. Itt fedezi fel Tarnay Ernő, a Szegedi Városi Színház új direktora, s Szegedre szerződteti. Az  1928-as évadban már a Magyar Színházban kap szerződést. Bár  szerepeket vállalt az Operettszínházban és a Belvárosi Színházban is, de a kiugrás lehetősége elmaradt. Makay Margit  beajánlja őt színházánál, így 1930. július 1-jén aláírja tizenkét hónapra szóló szerződését a Vígszínházzal. A szerződéssel egyidejűleg megkapja Brecht-Weill "Koldusoperá"-jának, ill. a Heltai által átdolgozott változatnak, férfi főszerepét. A várvavárt sikert azonban ez sem hozza meg.

A film mint lehetőség az 1929-es esztendőben, még a Vígszínházhoz való szerződése előtt merül fel Jávor életében, ugyanis ebben az évben megkezdődik Budapesten a Csak egy kislány van a világon (1930.) című némafilm forgatása, melyben Jávor is szerepet kap. Mire azonban a film elkészül, már Magyarországra is betört a hangosfilm. A  Hunnia Filmgyár műtermében az új "csodaszerkezet" segítségével félig-meddig hangossá varázsolják némafilmjüket. Ezután Jávor megkapja az első magyar hangos-, és egyben zenés film, A kék bálvány (1931.) férfifőszerepét. 

 

Az már szinte egyértelmű, hogy a második hazai hangosfilmben, a Hyppolit, a lakájban (1931.) is szerepet kap.

 

Az ezután következő tizenöt évben ő lett a magyar filmek első számú férfisztárja, az ügyeletes szívdöglesztő. A film által hamar a hazai filmvilág közkedvelt amorózójává válik, s népszerűségét csak növelik a mozik ez időben másik nagy sztárjával, Kabos Gyulával forgatott további filmjei: a Köszönöm, hogy elgázolt (1935.)  , A csúnya lány (1935.) , az Elnökkisasszony (1935.) , a Nászút féláron (1936.) , a Fizessen nagysád (1937.)  stb. Kabossal egyébként összesen tizenegy filmben játszottak együtt.

Jávor a harmincas évek férfiideálja szerepében tündököl mind a filmvásznon, mind a színpadon, s a magánéletében egyaránt. A népszerűség magánéletét sem kíméli, kíváncsi tekintetek fürkészik lépéseit, szokásait. A siker azonban túl nagy súllyal szakad rá, s hirtelen: a stúdiókban és a színházakban is egyre foglalkoztatottabb Jávor újra az ivással, még ha kevéssel is, próbálja kompenzálni örömmel végzett, mégis rá nehezedő feladatainak terheit. Ingerlékenysége, fokozott robbanékonysága okán összekülönbözik többek között a sajtóval is.  A sokszor zavarosnak ható és hajszolt időszak oldásaként érkezik életébe Landesmann Olga, a gyermekeit egyedül nevelő fiatalasszony, akivel egy előkelő éjszakai mulatóban köt ismeretséget, s a találkozásukból szövődő szerelmet 1934. július 24-én polgári házassággal pecsételik meg.

A '30-as '40-es években valóságos kultuszt teremtett: az elegancia, az udvariasság testet öltött alakja volt, és természetesen nők ezrei rajongtak a - később fogalommá vált - "Jávor-bajusz" és "Jávor-kalap" gazdájáért.

1929 és 1945 között több mint 70 filmben játszott. A sármos szívtipró olyan népszerű filmekben szerepelt, mint A Noszty fiú esete Tóth Marival (1938.) , a Halálos tavasz (1939.),

A szerelem nem szégyen (1940.) , a Dankó Pista (1941.) , az Egy csók és más semmi (1941.) , az Egy tál lencse (1941.) , a Makrancos hölgy (1943.) vagy a Valamit visz a víz (1943.); a vásznon olyan csodás színésznőket ölelhetett, mint Karády Katalin, Szörényi Éva, Tolnay Klári, Muráti Lili, Szeleczky Zita vagy Turay Ida.

 

 

 

1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház tagja volt. Ekkor tört ketté a bonviván, a mindenki Jávor Palijának a karrierje. Nemcsak mesterségében volt felülmúlhatatlan, hanem erkölcsileg is magasra tette a mércét. Gyűlölte a fasizmust, bátran szembeszállt a nyilasokkal, ami miatt többször meghurcolták, megalázták.  Nemcsak a filmvásznon és mulatozás közben volt karakán: nyíltan kimondta, mi a véleménye az 1938-tól dívó politikáról, később pedig a színészkamarában is verte az asztalt, amikor kollégáit letartóztatták vagy elhurcolták. Színházi fizetését szétosztotta a letiltott kollégák között.

1944. március 19-e után ő is üldözött lesz: előbb a színházból, majd a filmgyárból tiltják ki. Október 15-én, a nyilas hatalomátvétel napján sokakkal együtt őt is elfogják. A Gestapo kezébe kerül, és társaival a sopronkőhidai fegyházba szállítják. A „kommunista zsidóbérencnek" bélyegzett Jávort kocsiba zsuppolva Németországba hurcolják. Az amerikai csapatoknak köszönhetően 1945. július 19-én hazatérhetett.

1945-ben a Magyar, 1946-ban a Művész Színházban kapott egy-egy szerepet, de mellőzik. A Nemzeti Színház új vezetője, Major Tamás sem engedi színpadra.

1946-ban féléves amerikai turnéra indult, tizenegy év lett belőle.

Odakinn nem tudott igazán gyökeret verni. Voltak sikerei is, például Molnár Ferenc Liliomjával (ezzel később Izraelben is turnézott), ám hamarosan hakniszerű utakra kényszerült az amerikás magyarok között. A fáma szerint akkor telt be a pohár, amikor egy részeg emigráns pisztollyal kényszerítette, hogy énekelje el a társaságnak az Ég a kunyhó, ropog a nádat.

1957. november 25-én érkezett haza, betegen. Néhányszor fellépett, 1958-ban a Petőfi, 1958-59-ben a Jókai Színházban játszott. Fellépett a Kamara Varietében is, de kétszer meg kellett operálni, és a második műtét után már nem jött ki a kórházból. Mondhatni, a halálos ágyához vitték a minisztérium képviselői az új szerződést a Nemzetihez. Jávor tehát visszakerült szeretett színházához, de már nem léphetett fel benne.

Augusztusban eszméletét veszti, de erős szíve lévén még hat napig él kómában. 1959. augusztus 14-én, a férfikor teljében, ötvennyolcadik életévében végez vele a gyomorrák.

Látványos, színpadias temetése volt Budán, a Farkasréti temetőben. Koporsóját tízezrek fogták közre. A fővárosban megállt a forgalom, az emberek zokogtak és a koporsó után kullogó cigányprímások is szomorúan húzták Jávor legkedvesebb nótáit.

 

 

Jávor Pál a közeljövőben a tévében:

A Noszty fiú esete Tóth Marival - Duna II Autonómia, 2011-02-01 03:15