Ma  112 éve született Páger Antal (Makó 1899. január 29.) egy hétgyermekes csizmadiamester családjában.

Téniként becézte édesanyja még gyerekkorában, és ez a Téni becenév megmaradt öregkoráig, főképp szűk családja körében, és a hozzá emberileg némiképp közelebb kerülő kollégák számára. Neve már idősebb korára is fogalommá válik, a kvalitás és a céltudatosság, szakmaszeretet fogalmának minősítő jelzőjévé.

Az apa szigorú, rabiátus ember volt, fia művészi hajlamai iránt nem mutatott megértést. Előbb a festegető fiú állványát töri össze, később pedig kölcsön kapott hegedűt töri szét a gyerek fején. "...és ezzel széttört mindent, talán hegedűművész is lehettem volna, ha hagynak tanulni." - mondta később Páger. (Az ő kérésére illesztették be ezt a jelenetet felidézve a Hattyúdal (1963.) c. filmbe.  Talán ez az egyik legnevezetesebb filmbeli alalkítása. A filmben felhangzik  egy afféle igazi "Págeres" dal, a Tamburás dala, ami egyben a magyar filmtörténet egyik örökzöld slágere lett azóta. Tamburás, a fátyoloshangú vén kópé, aki elpusztíthatatlan jókedvével még a buldózereket is meghátrálásra készteti.)

 

Az érettségit követően Pestre megy továbbtanulni. Az elhatározását finanszírozandó lakatossegédként dolgozik, majd aratómunkásnak áll, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az orvosi karon nincs már hely, így a jogi karra iratkozik be. Az évnyitóig visszautazik Makóra, ahol szórakozásból részt vesz néhány műkedvelő előadáson. Az egyik előadást követően felkeresi a székesfehérvári színház titkára, és felajánlja, menjen el Fehérvárra színésznek. Páger megtudakolja, mit fizetnek (2000 korona). Az összeg hallatán kiszámítja, hogy sem végzős jogászként, sem máshogy ekkora összeget keresni becsülettel nem tud, így hát, bár ő akkor ezt az elfoglaltságot ideiglenesnek gondolja, vállalja a szerepeket. "... első időkben semmi vonzást nem éreztem a színpadhoz és csak a pénz kötött oda. Üresnek és léhának éreztem a rivalda világát és bizony, azóta sokszor megbántam, hogy színész lettem, mert úgy érzem, más pályán is elértem volna sikereket." Néhány hét múlva már Fehérváron énekli a Sybill Petrovját. Akkoriban főképp tenor hangú énekes-táncos komikus szerepeket kap.

1917-ben bevonul katonának. Közel két esztendőn át harcol a fronton, és a front közelben. Hazatérte után nem sokkal, 1919-ben, visszakerül társulatához Székesfehérvárra (1919-1922.), majd játszik Kecskeméten (1922-24.), Pécsett (1924-25.). Nagyváradon egy évadon keresztül, az 1925-26-os évben, majd 1926-1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Mindvégig táncos-komikus, és bonviván szerepeket alakítva.

Szegedről Beöthy László hívja 1931-ben Budapestre, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban tölt el egy-egy munkával teli évadot. Nem kell sok időt várni és a pesti színházak egymással vetélkedve ajánlják fel a jobbnál jobb szerepeket Págernek. Ő a férfiszínészek közt az egyik, akinek a szerepeltetése maga a biztos siker.

A színházi szerepek mellett kedvelté vált a filmszakmában is. 1932-ben lép először a felvevőgép elé az Ítél a Balaton című filmben, Csortos Gyula partnereként.  Ezt követte   Kabos Gyulával és Dajka Margittal a "Piri mindent tud" című film egyik főszerepe, ám a film óriási bukás. Úgy gondolja, hogy többé már senkinek nem kell a filmszakmában. Ám még kb. kétszáz filmet, tévéjátékot forgat élete során. Az 1944 előtti filmek egyik legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike.

Barátságos arcot kérek (1934.)

"A férfi mind őrült" (1937.) 

Megsokasodott filmszerepei közepette végzi színpadi feladatait is. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszereti a filmszakma, s a közönség kedvencévé is válik, így egyre több filmes feladatot kap. Jávor Pál mellett talán ő volt az egyetlen férfiszínész, akinek pusztán személyére a rendezők biztos filmsikert tudtak alapozni.

          Az ember néha téved (1937.)                             Rozmaring (1938.)

1934-1937 között a Belvárosi Színház tagja , de vállal fellépést közben a Művész és a Magyar Színházban, s a Budai Színkörben is. 1937-39 között a Vígszínház tagja, azután már nem vállal tagságot, hanem inkább szerepekre szerződik, amely jobban megfelel szerény, visszahúzódó, befelé forduló, de öntudatos egyéniségéhez. A Nemzeti, Belvárosi, Andrássy úti, és az Új Magyar Színházban vállal feladatokat.

Életének egy korai szakaszában találkozik Komár Juliska színész kollégájával egy színpadi fellépés során.  A színpadi találkozás szerelemmé érik idővel, majd házasság lesz belőle. Páger családot alapít. A budai Orbán-hegyen, a Tamás utcában villát vásárol maguknak. 1940-ben megszületik Judit nevű leánya, majd 1942-ben pedig Júlia, az édesanya keresztnevét örökölve.

Élete akkor került mellékvágányra, amikor a II. világháború előtt részt vett szélsőjobboldali politikai megmozdulásokon, ráadásul az antiszemita propagandafilmnek számító Őrségváltásban is játszott.

1944-ben egyre nagyobb riadalommal szemlélte a front közeledtét.  Miután exponálja magát néhány toborzó gyűlésen a szélsőjobboldal mellett, jobbnak látja, családját mentve, vidékre költözni. Összepakol és villáját, ingóságainak jó részét hátrahagyva, a vas megyei Pornóapáti községbe költözik, inkognitóban.

1944 késő őszén egy rövid pesti utazást követően gyermekeivel együtt autóján elhagyja az országot .

Idehaza távozását és haza nem térését politikai beismerésnek értékelik. Felvetik felelősségét némely II. világháború alatt forgatott filmjének hangvétele miatt. Bizonyos filmeket antiszemita és horthysta propaganda filmnek titulálnak, ezek szereplői, és az alkotóstáb zöme, "tiltó listára" kerül. Másik fő vád Págerrel szemben egy híradófelvétel, amelyen jól láthatóan parolázik a nyilasvezér Szálasival 1944 késő őszén. Páger erről később úgy beszél, hogy rászedték, és becsapottságának felismerése vezetett végleg távozásához, és az ország elhagyására. Állítása szerint sok mindenbe második felesége, Komár Júlia vitte bele, akinek számtalan barátja is volt Szálasi nemzetiszocialista kormányában.

Először Ausztriában él, majd 1948-ban Argentínában telepedik le. Az emigráció 12 évét igen nehezen viseli, szívében ízig-vérig magyar marad. Az akkoriban szerveződő Magyar Színjátszó Társaságot vezeti hét esztendőn át Argentínában. Még az argentin színészek és más emigráns csoportok is csodájára jártak  akkoriban a nívós magyar előadásoknak.

1956 őszére visszatelepül Magyarországra. A hazahívási procedúra másfél évig tartott. Nehezen szánta rá magát a hazatérésre, rettegett a büntetéstől és megaláztatástól. Páger hazatérését segítette az a körülmény is, hogy 1955-ben amnesztiát hirdettek. Egyébként börtön várt volna rá. Hazatérése után a népbíróság is úgy ítélte, semmilyen bűntettet nem követett el.

Kezdetben a Magyar Néphadsereg Színházát (Vígszínház akkori neve), korábbi sikereinek egyik fő helyszínét választja otthonul, s tag lesz ismét. 1957 végén lehetőséget kap  a Sóbálvány professzor szerepére, amelyet a következő évben mutatnak be. (Vita volt arról, hogy Páger kaphat-e ilyen szerepet. Várkonyi Zoltán határozott kiállásának köszönhetően eljátszhatta.)  A film elnyeri 1958-ban a Karlovy Vary filmfesztivál nagydíját. Az itthoni fogadtatás mérsékelt, és ebben Páger személyének is része van.

A Felmegyek a miniszterhez (1962.) filmvígjátékot a XIII. Karlovy Vary Filmfesztiválra is benevezik a magyar hivatalos intézmények. Hazatérését követően először távozhatott az országból, "piros útlevéllel", miután a hivatalos küldöttség beválasztja a kiutazók tagjai sorába.

Egymást érik a közönségsikerek és a szakmai elismerések. Ebben az időszakban készült a  Mici néni két élete Kiss Manyival (1962.).

Múlhatatlan alakítás a Noszty fiú… Tóth Mihálya (1960.)

A Húsz óra (1964.)  hirtelen haragú, indulatos tsz-elnök alakításáért Velencében elnyerte a Cinema Nuovo díját. A Valkay Ákosa. A Kosztolányi-regény, a  Pacsirta (1963.) feldolgozása is hatalmas filmsiker lett. Páger Valkay Ákos alakításáért 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját nyerte el (megosztva Saro Urzival), majd a következő évben – Tolnay Klárival együtt – a magyar filmkritikusok díját is átvehette.

1963-ban lett kiváló művész, 1965-ben Kossuth-díjat kapott.

 A sajtó számára a ritkán megnyilatkozó művész maradt, magánéletéről  sem nagyon tett említést. Dél-Amerikában elkezdett önéletírását abbahagyta, s zároltatta a kiadók előtt is. Újranősült, a nála fiatalabb Szilágyi Beát vette feleségül. Kisebbik lánya, Juliska, Dél-Amerikában maradt, Judit hazaköltöziött Magyarországra. Öt unokája közül három vele élt itthon, kettő külföldön.

Utolsó színpadi szerepe Mrozek Tangójában Eugeniusz alakítása volt.

1986. december 14-én, délután otthon készült az esti előadásra. Ebéd után érzte, hogy hőemelkedése van. Szólt a feleségének,  hogy nem érzi jól magát és aggódik, hogy rendbejöjjön az esti előadásra. Hamarosan felszökött a láza, nem használt a gyógyszeres lázcsillapítás sem. Végül lemondta az esti előadást. Mentővel a Kútvölgyi kórházba szállították. Egy óra múlva meghalt. 87  éves volt.

Kitartásával, szorgalmával, kivételes tehetségével, és elnyűhetetlen munkabírásával, kellő öntudattal, és önbizalommal, és a szükséges mértéktartással szemlélt életútja, tiszteletet érdemel az utókortól mindenkor.

 

Páger Antal film a közeljövőben a tévében:

Iszony - Duna II , 2011-02-04 20:50