Ma is kevés olyan magyar tévénéző akad, aki ne emlékezne a Ványadt bácsi című, hatalmas sikerű Csehov-paródiára. Az ötpercenként elrebegett sóhajjal: "Hej, ha az én galambocskám, Galuska Galagonyovics ezt megérhette volna!" - a dadust játszó Szemes Mari lejátszotta a színről a többi szereplőt, beleértve még a Ványadt bácsit alakító Alfonzót is.

Szemes Mari 1932. május 7-én született a ma Szlovákiához tartozó Sasváron. A Színház és Filmművészeti Főiskolán Gellért Endre tanítványa volt, 1952-ben kapta meg a diplomáját olyan nagy formátumú művészekkel együtt, mint Berek Kati, Váradi Hédi, Hacser Józsa, Horváth Teri, Buss Gyula és Szénási Ernő.

Első szerződése a Madách Színházhoz kötötte, majd Szegeden játszott. 1954-ben egy évadon keresztül a Petőfi Színházban lépett fel, ezután huszonkilenc évig volt a budapesti József Attila Színház vezető művésze. 1984-ben átszerződött a Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja maradt.

Fejes Endre: Rozsdatemető), Lovasnét (Csurka István: Nagytakarítás), Gondos Esztert (Tamási Áron: Énekes madár), Angliai Erzsébetet (Robert Bolt: Éljen a királynő), Saroltot (Szörényi-Bródy: István, a király).

1949-ben állt először felvevőgép elé. Számos magyar filmben szerepelt, volt cselédlány (A harangok Rómába mentek, 1958.), munkásasszony (Égrenyíló ablak, 1959.), Baloghné a Kár a benzinért (1964.) című vígjátékban.

Egyik legemlékezetesebb alakítása Iboly, az átkozódó cigányasszony volt Mihályfi Imre 1985-ben forgatott Átok és szerelem című zenés tévéjátékában.

A humora is kitűnő volt.

Művészi munkáját számos rangos kitüntetéssel ismerték el. Két alkalommal kapott Jászai Mari-díjat (1960., 1970.), 1979-ben kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg.

Hosszan tartó, súlyos betegségben ötvenhat évesen hunyt el Budapesten, 1988. december 10-én.

Koppány Zsolt: CÁRNŐ A RAKPARTON Szemes Mari