Mi van ma?

___________________________________________________________________

Életének 84. évében hosszan tartó betegség után 2014. április 4-én, pénteken elhunyt Szabó Gyula Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze.

____________________________________________________________

Buga Jakab szerepében vált egy csapásra az ország kedvencévé. Hangját a színházba csak alkalmanként járó közönség is minden bizonnyal felismeri. Doktor Bubó , Frakk , Columbo - mind az ő hangján vált maradandóvá, de nemzedékek egész sora nőtt fel a Magyar népmesék című sorozaton. Szabó Gyulát természetesen nem ismertebb szinkronszerepei miatt választották maguk közé a nemzet halhatatlanjai: több mint ötvenévnyi színházi pályafutása során közel hatvan darabban láthattuk főbb szerepben.

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész ma 81 éve, 1930. július 15-én született Kunszentmártonban, a család kilencedik gyermekeként. Már fiatalon ministrált és igét tanult, ugyanis pap szeretett volna lenni - aztán mégis inkább Thália papja lett, de csak jelentős kerülővel.

A második világháború után került Budapestre, ahol édesapja nyomására előbb szakmát tanult a Csonka János Gépgyárban, közben felvették a Zeneakadémiára, de mivel a gyárban három műszakban kellett dolgoznia, felhagyott a zenei tanulmányokkal. Az inasévek alatt, az iskola önképzőkörében diáktársaival megtanulták Az ember tragédiája két színének dialógusait, ezért jutalmul jegyet kaptak a Nemzeti Színház előadására. Ez az élmény döntő lökést adott neki ahhoz, hogy színész legyen.

Mint fiatal munkás is nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett néhány társával együtt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Voltaképpen nem is gondolta egészen komolyan, mégis megtörtént a hihetetlen: első nekifutásra felvették, méghozzá olyan időszakban, amikor a 12 ezer jelentkezőből 48 főt vettek fel.

1954-ben, friss diplomával a kezében a Petőfi Színházhoz szerződött. Első szerepe Boka figurája volt a Pál utcai fiúkban. majd a Jókai Színház tagja lett. Évtizedekig vezető színésze volt a Thália Színháznak, ahol emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. A Thália megszűnése után tagja volt a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is, ezután a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz kötötte szerződés.

Az Ifjú szívvel (1953.) című film után főszerepet játszott Zsigmond Vilmos vizsgafilmjében, a A földben (1955.)

93 évesen meghalt Jancsó Miklós, cannes-i díjas és kétszeres Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró. A Hvg.hu értesülését Jancsó Nyika, a rendező fia erősítette meg.

A 90. születésnapjára készült poszttal emlékezem rá. Nyugodjon békében!

Ma ünnepli kilencvenedik születésnapját a világhírű kétszeres Kossuth-díjas filmrendező Jancsó Miklós.

1921. szeptember 27-én Vácott született. Rövidesen Székesfehérvárra költöztek. Egy évet román kétnyelvű elemibe járta, mivel családja Erdélyből származott. 1931-től a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban tanult, s az itt uralkodó szabad szellem későbbi pályájának egyik meghatározó élménye lett. Itt ismerkedett meg a népi irodalom képviselőinek munkáival. Érettségi után a pécsi jogi egyetemre iratkozott be, de diplomát Kolozsvárott szerzett 1944-ben.

1944 augusztusában szüleivel visszatért Magyarországra. Bejelentkezett az ügyvédi kamarába, de jogi munkát már nem végzett. 1945 tavaszán szovjet hadifogságba került, s Leningrádba, majd Raivolába vitték. A fogságban a tüdeje súlyosan megbetegedett, így rövid idő múlva hazaengedték. 1946 őszén már Budapesten volt.

1950-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán szerzett diplomát. Ezután a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárba került, az ezt követő nyolc évben híradó- és dokumentumfilmeket rendezett.

1949. december 21-én házasságot kötött Wowesznyi Katalin táncsosnővel. A házasságból két gyermek született: 1952-ben Jancsó Nyika (ifj. Jancsó Miklós) és 1955-ben Jancsó Babus (Jancsó Katalin). Wowesznyi Katalintól elvált, majd 1958-ban feleségül vette Mészáros Márta filmrendezőnőt. Jancsó adoptálta Mészáros Márta előző házasságából született fiát, Zoltánt. Együtt nevelték három gyermeküket, de közös gyerekük nem született.

1958-ban elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól az évtől állandó alkotótársa lett egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig.

Második játékfilmjében, az Oldás és kötésben (1963.) egy majdnem krisztusi korú (egy híján harminchárom éves), elsőgenerációs értelmiségi szembesülés-történetét meséli el. A film már jelezte, hogy Jancsóval új és eredeti tehetség jelent meg a magyar filmkultúrában

Kétségkívül a XX. századi magyar színjátszás egyik legszebben beszélő, fejedelmi megjelenésű alakja Básti Lajos volt. Neve meghatározott szí­nészi stí­lust jelentett, tökéletes beszédtechnika, visszafogott szí­npadi mozgás, elmélyült karakterformálás, átgondolt játék, s nem utolsó sorban, a megjelenés utánozhatatlan eleganciája jellemezte.

Száz évvel ezelőtt 1911. november 16-án született Keszthelyen. Eredeti neve Berger Lajos volt, első szerepeit még e néven játszotta. Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte, 1930-ban érettségizett a Premontrei Gimnáziumban. Berger Rezső keszthelyi rövidáru-kereskedő fia valójában nem színész akart lenni, hegedülni tanult a helyi cigányprímástól, írónak vagy orvosnak készült (hallgatott is egy szemesztert az egyetemen), de egy véletlen találkozás megváltoztatta elhatározását. Megismerkedett a Keszthelyen nyaraló Mányai Lajos színiakadémiai növendékkel, aki olyan hatással volt rá, hogy ősszel jelentkezett a Színművészeti Akadémiára. Ódry Árpád egyetlen Ady-vers meghallgatása után felvette. 1935-ben szerzett diplomát. Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását.

A különösen szép orgánumú Básti fiatal korában énekes-bonviván szerepekben is bemutatkozott. Társalgási darabokban, operettekben szerepelt, mint fiatal amorózó, bonviván. A harmincas évek filmjeiben is ilyen jellegű szerepeket játszott: 120-as tempó (1937.),

Negyven éve halt meg a magyar rajzfilm "atyja", Macskássy Gyula.

A magyar reklámfilm- és animáció megteremtője 1912. február 4-én a budai Toldy Ferenc utca 50. szám alatt Macskássy János üzletvezető és Manicza Margit varrónő negyedik fiaként született. Összesen hatan voltak testvérek (öt fiú, egy lány), kétévenként születtek. Már iskolás korában kitűnt humorával és rajzkészségével.

A Toldy Reálban érettségizett. Diákkorában mandolinon játszott, ő is tagja volt a családi zenekarnak, amely pl. karácsonykor a többi Macskássynak műsort adott. Azonkívül úszott, korcsolyázott, a futball viszont nem érdekelte. Jól tanult, és persze rajzolt. Filmes ambíciói korán megnyilvánultak, ám a húszas években ennek megvalósítására még egyáltalán nem volt reális lehetőség. 1930-ban érettségizett, és annak ellenére, hogy rajzkészsége nyilvánvaló volt, elhelyezkedni csak az Angol utcai Diana Sósborszesz és Csokoládégyárba tudott. Mint kezdő reklámgrafikus csomagolásterveket készített, amely rajzokat aztán rotaprint technikával nyomtattak ki.

Rajzkészségét Bortnyik Sándornál fejlesztette tovább, majd Berény Róbert volt a mestere. A Bortnyik-Berény iskolában nagy tehetségek találkoztak, és életre szóló szövetségek köttettek. 1930-tól Szénásy Györggyel, Kassowitz Félixszel és Halász Jánossal (John Halas) animációs reklámfilmeket is forgatott. Ez utóbbival a Bajza utcában hamarosan létrehozták a "Coloriton színes reklám trükkfilmek" név alatti egy kis céget. Mintegy 30-40 reklámot készítettek együtt, mintegy 4-5 évig dolgoztak itt.

Két művész nagy egymásra találása, amikor Ilosvay Gusztáv először veszi kezébe a gitárját, hogy elpengesse rajta az első reklámfilmek egyikének - Szerencsés flottás - alapmotívumát.

Őze Lajos, ahogy magát névkártyáján is titulálta, színjátékos volt. Ma 27 éve, 1984. október 21-én 49 éves korában távozott az élők sorából.

Szentesen született 1935. április 27-én, nagyon szegény családban. Alkalmi munkás apja hentesként kezdte, s uránbányászként fejezte be életét, anyja a helyi állami gazdaságban volt szakácsnő, majd gyermeknevelő, cseléd, mindenes. Szülei válása után, tíz évesen nevelőanyához került, aki verte, ekkor kezdett el dadogni. E hibája miatt sem játszótársai, sem barátai nem akadtak, a magányos gyerek az olvasásba menekült. Még halála előtt egy évvel is fölemlegette régi sérelmeit: "Gyermekkorom óta emberkeülő vagyok, mert azt hiszem, az emberek tehetnek róla, hogy kerülöm őket. Nem voltak sokan segítségemre abban a nagyon érzékeny korban, amikor gyerek voltam."

A növénytermesztő szakmunkásképzőben (1949-1952.) szerencséjére akadt egy nagyszerű tanárnő (Dr. Sári Ilona), aki a szünetben feleltette, hogy a többiek ne nevessék ki, aki irodalmi színpadot szervezett a kollégistáknak, színdarabrészleteket tanított be nekik, szavalni tanította őket. Őze a gyógyulást a nótázásnak is köszönhette, a nagyapjától tanult dalok dúdolása felszabadította gátlásait - olyannyira, hogy verseket kezdett mondani. Hamarosan kitűnt osztálytársai közül egyéni értelmezésű versmondásával. Nem skandált, nem is hadart, mint a tanulók többsége, hanem szabad utat engedett a benne halmozódó feszültségnek.

Érettségi után bejutott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára ahol Gellért Endre vezette a főtanszakot. A kiváló színészpedagógus felfigyelt tehetségére, s délutánonként órákat foglalkozott vele külön. 1956-ban megszerezte diplomáját. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt.

Az egész ország ismerte a becenevét: ő volt a Kutya, illetve a Kutyu. A Nemzet Színésze, a magyar színházművészet egyik legismertebb karakterszínészeként főként epizódszerepeket alakító Raksányi Gellért 1925. július 19-én Raksányi Árpád és Durkó Margit fiaként született Szigetváron. Dunántúli családból származik, melynek nemessége a XIII. századból datálódik. Felmenői értelmiségiek, a közélet jeles szereplői, ő viszont színész lett, minden akadály ellenére.

1947-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, végül a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, ötvenhárom éven keresztül megszakítás nélkül itt játszott, 1989-től a társulat örökös tagjaként.

Átélte a 20. századi magyar színjátszás keserveit és örömeit. Mellőzték és ünnepelték. "1944-ben léptem először színpadra... Rumlis világ volt, bomba robbant az előadás alatt. Aztán egy kis sérüléssel, egy kis fogolytáborral megúsztam, elindult az élet, színészóriásokkal hozott össze a sors a Nemzeti Színházban".

Jó pályakezdés után zord idők jártak rá, tehetségéhez méltatlan szerepeket kapott. De mint "előadásmentő", kitűnő memóriájú színész, hozzájutott egy-egy neki való figurához is.

Több mint ötven filmben és televíziós produkcióban szerepelt. Felejthetetlen alakítása a türelmes és a munkájára büszke gondnoka, Kutya úr (tisztességes nevén Hegyi Bernát) a Szomszédok című tévéfilmsorozatban. Raksányi, aki ekkor már igazi színészlegendának számított, saját becenevén szerepelhetett a sorozatban

Buga Jakab szerepében vált egy csapásra az ország kedvencévé. Hangját a színházba csak alkalmanként járó közönség is minden bizonnyal felismeri. Doktor Bubó , Frakk , Columbo - mind az ő hangján vált maradandóvá, de nemzedékek egész sora nőtt fel a Magyar népmesék című sorozaton. Szabó Gyulát természetesen nem ismertebb szinkronszerepei miatt választották maguk közé a nemzet halhatatlanjai: több mint ötvenévnyi színházi pályafutása során közel hatvan darabban láthattuk főbb szerepben.

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész ma 81 éve, 1930. július 15-én született Kunszentmártonban, a család kilencedik gyermekeként. Már fiatalon ministrált és igét tanult, ugyanis pap szeretett volna lenni - aztán mégis inkább Thália papja lett, de csak jelentős kerülővel.

A második világháború után került Budapestre, ahol édesapja nyomására előbb szakmát tanult a Csonka János Gépgyárban, közben felvették a Zeneakadémiára, de mivel a gyárban három műszakban kellett dolgoznia, felhagyott a zenei tanulmányokkal. Az inasévek alatt, az iskola önképzőkörében diáktársaival megtanulták Az ember tragédiája két színének dialógusait, ezért jutalmul jegyet kaptak a Nemzeti Színház előadására. Ez az élmény döntő lökést adott neki ahhoz, hogy színész legyen.

Mint fiatal munkás is nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett néhány társával együtt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Voltaképpen nem is gondolta egészen komolyan, mégis megtörtént a hihetetlen: első nekifutásra felvették, méghozzá olyan időszakban, amikor a 12 ezer jelentkezőből 48 főt vettek fel.

1954-ben, friss diplomával a kezében a Petőfi Színházhoz szerződött. Első szerepe Boka figurája volt a Pál utcai fiúkban. majd a Jókai Színház tagja lett. Évtizedekig vezető színésze volt a Thália Színháznak, ahol emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. A Thália megszűnése után tagja volt a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is, ezután a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz kötötte szerződés.

Az Ifjú szívvel (1953.) című film után főszerepet játszott Zsigmond Vilmos vizsgafilmjében, a A földben (1955.)

Bilicsi Tivadar ma harminc éve halt meg. Táncos buffóként kezdte és drámai erejű karakterszínészként fejezte be hat évtizedet átölelő pályafutását. Groteszk báj, humor, emberség áradt alakításaiból. Minden műfajban otthonosan mozgott. Az igazi nagy clownok közé tartozott

Ki ne ismerné a szülői gyengédségtől sugárzó dalát: "Apu, hod med be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?"

Bács Ferenc ma 75 éve, 1936. június 19-én Erdélyben, Nagyszebenben született, Kolozsváron nőtt fel. Orvosnak, agysebésznek készült, de két év után félbehagyta tanulmányait a marosvásárhelyi egyetemen, mert úgy érezte, hogy ezen a pályán nem tudná a maximumot nyújtani. Inkább a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színészfőiskolára jelentkezett, ahová rögtön fel is vették. Diplomájának kézhezvétele után az intézmény tanára lett, és a helyi Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött. A színház megbecsült tagja volt, szinte minden este játszott. Egy idő után mégis úgy érezte, más művészi környezetben is ki kell próbálnia magát.

Úgy döntött, hogy áttelepül Magyarországra, ahol a színházon kívül létezik film, tévé, rádió és szinkron is. Kivándorlási kérelmét 1974-ben adta be, útlevelet azonban csak négy év múlva kapott a román hatóságoktól.

"Én nem Erdélyből jöttem el, hanem egy rendszerből, ez nagyon nagy különbség. Van két gyermekem, azt akartam, hogy tudjanak magyar nyelven tovább tanulni olyan szakon, amelyet ők választanak. Magyarországon biztosítva láttam ezt, ott nem. Amikor letelepedtem, elkezdtem dolgozni, jöttek a filmek, a szinkron, a rádió, színház . Szerencsém volt, 25 nagyjátékfilmben szerepeltem, majdnem ugyananynyi televíziós filmben, sokat dolgoztam."

1978-ban kezdte meg családjával magyarországi életét, feleségével, Tanai Bella színésznővel egy évadot töltöttek Miskolcon, egyet pedig Győrben. Ezután hívta Várkonyi Zoltán 1979-ben a Vígszínházhoz. Nyolc évig volt a társulat tagja, 1987-ben a József Attila Színház tagja, majd szabadúszó lett. 1991-ben ismét a tagja a József Attila Színháznak.

1992-1998 között a Nemzeti Színház művésze. 2000-2003 között Sopronban lépett fel, azóta ismét szabadfoglalkozású. A színészet mellett évekig tanított beszédművészetet a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

A népszerűséghez kellemes orgánuma és markáns egyénisége mellett jó megjelenése is hozzájárult. Szerepformálására az emberi méltóság és a visszafogott gesztusok a jellemzők. Több nagy sikerű magyar filmben nyújtott emlékezetes alakítást.

A trombitás (1979.)

Egy lány, aki gyűlölte a fasizmust, ezért kommunista lett. Egy színésznő, aki miután az illegalitásban együtt bujkált Kádár Jánossal, egyszerűen rátörte az ajtót, ha a főtitkár nem ért rá fogadni. Vagy egy olyan pasi, aki cseppet sem titkolta, hogy mikor ki a barátnője, hiába is húzták szájukat prűd elvtársai. Vagy egy öntörvényű színész, aki szinte mindent meg- és elért, amire vágyott. A politikai rendszert, a sikert, a hírnevet, a szerepeket, a szerelmet, a jólétet.

Az apai ágon olasz származású Gobbi Hilda a gimnázium után a putnoki Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe járt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjének gyakornoka volt. 1932-ben jelentkezett a színiakadémiára, ahová elsőre felvették. Még szerencse, hogy zenélni nem kellett - mondta. Együtt járt Major Tamással, akinek anyukája szervezte a Fővárosi Ifjúsági Színpadot. A Horthy rendszer alatti szegénység, és a baloldali barátok hamar egyértelművé tették a fiatal lány számára, hogy neki is helye van a mozgalomban. A Színiakadémia ösztöndíjas növendékeként tanulmányait 1935-ben fejezte be, vizsgaelőadásán a Phaedrát játszotta. A Nemzeti Színház szerződtette, s a társulat tagja volt 25 éven át. 1960 és 1970 között a József Attila Színház, 1971-től 82-ig újra újra a Nemzeti, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház tagja.

Első filmszerepe A kölcsönkért kastélyban volt 1937-ben. A következő évben pedig A hölgy kissé bogaras (1938.) című filmben egy őrült nőt játszott.