Mi van ma?

Charles Bronson neve egyet jelent a Vadnyugattal. Mindenki emlékszik felejthetetlen alakításaira, a távolba meredő tekintetre, a napbarnított vonásokra, szikár termetére. Főleg western hősöket és kemény legényeket alakított. Ma lenne 90 éves.

Charles Dennis Buchinsky néven 1921. november 3-án jött a világra az Egyesült Államok Pennsylvania államában, litván bevándorlók 11. gyermekeként (összesen 15-en voltak testvérek). Igen sanyarú körülmények között tengették életüket. A középiskolát be sem tudta fejezni, mert a család megélhetése érdekében édesapja mellett kellett dolgoznia szénbányászként. Később is kemény fizikai munkával kereste kenyerét. A II. világháborúban katonai szolgálatra jelentkezett, a légierő lövészeként szolgált.

Miután hazatért, bokszolóként, rakodómunkásként és kazánfűtőként dolgozott, majd egy philadelphiai színházi társulathoz szegődött, hogy díszlettervezői ambícióit kiteljesítse. Néhány kisebb szerepet követően pedig színészként kereste a boldogulást.

Az '50-es években vágott neki Hollywoodnak, ahol kezdetben csak kisebb epizódszerepeket bíztak rá. Közben azonban rátalált a művésznevére, melyet a Paramount Pictures filmstúdió egyik bejáratáról, a Bronson Gate-ről kölcsönzött. Az 1954-es Drum Beat című filmben már Charles Bronson néven bukkan fel a stáblistán.

Mozikarrierjét 1952-ben együtt kezdte a később szintén westernszínészként ismertté vált Lee Marvinnal a Most a flottánál vagy! című filmben. Ezt követően hol indiánként (Az apacs harcos - 1954.), hol szláv bevándorlóként, hol szökött fegyencként tűnt fel, rendszerint kiismerhetetlen és kezelhetetlen vagányok szerepében, A fordulópont 1954-ben jött el Bronson életében, amikor felfigyelt rá Tóth Endre, magyar rendező. A Géppuskás Kelly (1958.) című film meghozta az ismertséget is, és a hatvanas években szinte futószalagon szállította a hatalmas bevételt és sikereket fialó mozikat.

A '60-as években vált igazi sztárrá többek között az 1960-ban készült A hét mesterlövész című alkotással.

A napjainkban is tündöklően szép Sophia Loren még a régi korok filmcsillagai közé tartozik, ám csillaga még annyi év elteltével is fényesen ragyog. Két évvel ezelőtt nyilatkozata szerint nem a sebészkésnek köszönheti, hogy idős korában csodásan fest, hanem annak, hogy a férfiak szemében ma is látja a vágyat, ha ránéznek.

Sofia Villani Scicolone néven, törvénytelen gyermekként született Rómában 1934. szeptember 20-án, s csak későbbi férje tanácsára változtatott nevén. Anyja Romilda Villani, apja Riccardo Scicolone. A férfi elhagyta az állapotos Romildát, de aztán mégis nevére vette a gyereket, és egy időre visszatért hozzájuk. Nápoly szegénynegyedében nőtt fel. Tizenöt éves korára a gyufaszálnak csúfolt kislányból hosszú lábú, dúskeblű bakfis lett, és egy szépségversenyen "megváltotta" vasútjegyét Róma, a siker és a csillogás felé. 1950-ben az egész család felköltözött a fővárosba. A céltudatos mama kivette Sophiát az iskolából, és állandó statiszta állást szerzett neki a Cinecittá filmstúdióban.

Itt ismerkedett meg az akkor 40 éves Carlo Pontival, akivel végül kalandos körülmények között keltek egybe. (Loren már fiatal lányként rajongott a híres amerikai sztárért, Cary Grantért, aki gálánsan felajánlotta, hogy segít Sophiának az angol nyelv gyakorlásában. Munkakapcsolatuk szerelemmé mélyült. A színésznőt kételyek gyötörték: szerette Pontit, hálás volt a férfi támogatásáért, de a producer nős volt. Loren és Grant újabb filmet forgattak együtt, és románcuk kezdett kiteljesedni. A független Cary megkérte szépséges partnernője kezét. Ponti ekkor gyors cselekvésre szánta el magát: Mexikóban sikerült elválnia, és 1957. szeptember 17-én mexikói törvények szerint nőül vette Sophiát. Az olasz törvények szerint viszont a házasság érvénytelen volt, a hazai sajtó pedig kíméletlen támadásokat intézett a házaspár ellen. Cary Grant azonban tökéletes lovagként viselkedett, és élete végéig Sophia egyik legjobb barátja maradt. Mikor Loren és Ponti visszatértek Olaszországba, kénytelenek voltak külön lakásban élni. Házasságukat 1962-ben érvénytelenítették, majd négy év múlva ismét egybekeltek.)

Sophia első főszerepe az Aida (1953.) volt.

A ma 75 éves Robert Redford oroszlán-szülött módján híres a kitartásáról és az önzetlenségéről. Nehezen ismer magára az Ilyenek voltunk idejéből ráragasztott "Amerika legszebb férfija, a nők bálványa" - képben. Ma már talán nincs akkora hatással a fiatalokra, ám a hatvanashetvenes évek első számú szexszimbóluma volt. Botrányoktól mentes magánélete helyett a kisugárzása és a minőségi választásai révén vált a hollywoodi filmipar egyre meghatározóbb egyéniségévé. Mondhatni: intézménnyé nőtte ki magát a független filmesek támogatójaként, mint a Sundance Filmintézet és fesztivál alapítója.

Charles Robert Redford - baráti körében egyszerűen csak "Bob" - Santa Monicában, 1936. augusztus 18-án született. Egy középosztálybeli, kétgyermekes, skót emigráns családban nőtt fel Kaliforniában. Apja eleinte tejesemberként, majd könyvelőként dolgozott a Standard Oilnál. Édesanyja, Martha Hart a családnak szentelte életét. Volt idő, amikor mindössze egy hajszálon múlott Robert élete, de végül sikerült legyőznie a gyermekparalízist. "Tízéves voltam, amikor egy bénulás után diagnosztizálták a betegséget. Mit ne mondjak, teljesen lesokkolt a hír. Édesanyám tartotta bennem a lelket, mindennap odaült az ágyamhoz, és mindent megtett azért, hogy újra mozogni tudjak. Egy hónap múlva már ismét lábra tudtam állni, majd nem sokkal később teljesen rendbe jöttem - emlékszik vissza Redford.

Édesanyja 1955-ben meghalt, és ő ennek hatására inni kezdett. Bob sosem volt éppen jó tanuló. Dísztárcsalopásai révén inkább a zűrös gyerekek közé tartozott, viszont nagyon jó sportolóként tartották számon. Baseballtehetségének köszönhetően ösztöndíjat nyert a Colorado Egyetemre, ahonnan időleges alkoholizmusa miatt korán kihullott. Miután egyre kiábrándultabb lett az akkori kommersz amerikai életstílustól, hogy életébe színt vigyen, először Amerikát, majd Európát vette a nyakába. Végig egyedül, alkalmi munkákat vállalva járt városról városra. Húszévesen Párizsban, majd Firenzében tanult festészetet, de mivel nem ért el jelentősebb sikereket, hazatért New Yorkba, ahol az Amerikai Színművészeti Akadémia hallgatója lett.

A Broadwayn először a Sunday in New York című darabban láthatta a közönség, majd következett a Mezítláb a parkban, melynek későbbi filmváltozatában (1967.) Jane Fonda volt a partnere. A film hatalmas kritikai és közönségsikert könyvelt el.

Lukács Pál , vagy ahogy a világ ismeri, Paul Lukas 40 éve, 1971. augusztus 16-án halt meg Tangierben (Marokkó).

1891. május 26-án Budapesten született, kereskedelmi pályára készült, de az első világháború kitörése után besorozták, a fronton megsebesült. Leszerelése után beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. 6 hónap elteltével szerződést ajánlanak neki a Kassai Színházban, ahová leszerződik. A szerződése miatt megszakítja színművészeti tanulmányait, amelyet aztán sohasem fejez be. 1918. szeptember 14-én bemutatkozik a Vígszínházban, a Pillangókisasszony Pinkerton-szerepében. A meggyőző játékot szerződés követi, és 1919-ben a Vígszínház tagja lesz.

Még kassai színész korában lehetőséghez jut, és filmezni kezd. Az 1920-as évek elején a színpadi munkát tekinti elsődlegesnek, a filmezést másodlagos tevékenységének. Játszik Max Reinhardtnál Berlinben, majd egy évadon keresztül. Magas alakja, érdekes profilja, őszes haja népszerű volt és jól ismert. A férfiak irigyelték, vele álmodtak az asszonyok. Holott az elegáns Lukács Pál nem akart vágyak lovagja lenni. Komoly, higgadt, szerepeinek élő ember volt.

Minden idők egyik legikonikusabb, külsejében is legkarakteresebb rendezője Alfred Hitchcock. Neki köszönhetően ismerte meg a filmes világ és a nézőközönség is a feszült izgalmat, a rettegést. Nem pusztán filmjeiről, nem mindennapi személyiségéről, különcségéről is ismert volt.

112 éve Londonban született 1899. augusztus 13-án egy londoni zöldségkereskedő harmadik gyermekeként. Jezsuita nevelőintézetbe járt iskolába. Műszaki rajzolóként kezdte, majd 1920-tól angol némafilmek inzertjeit (feliratait) rajzolta, később fordította és írta is. Hamarosan rendezőasszisztens lett. 1922-ben elkezdte forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be. Ezt követõen egy másik rendezõ helyett fejezte be az Always tell your wife című munkát, amit az első filmjének tekinthetünk.

Izland filmarchívuma a napokban találta meg a The White Shadow című filmjének hat tekercséből az első hármat. A némafilm korszakából - 1923-ból - származó alkotás vélhetően a legrégebbi fennmaradt Hitchcock-mű. A film "vad hangulatú melodráma", két nővérről szól, egyikük angyali teremtés, a másik viszont lelketlen. Vélemények szerint az alkotásból nincs több kópia.

A Nő a nőhöz (1923.) című forgatáson ismerkedett meg Alma Reville-lel, akit 1926. december 2-án feleségül vett. 1928-ban megszületett egyetlen gyermekük, Patrícia.

1925-ben fejezte be első önállóan jegyzett filmjét, az Olaszországban forgatott Gyönyörök kertjét.

Első némafilm-remekműve A titokzatos lakó (1927.), melyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. Bevezette a storyboardot, amit az összes többi filmjében is alkalmazott. A filmben üvegpadlót használt, így az alsó lakásból filmezhette a színész lépéseit.

Antonio Banderas az egyik legismertebb és legnépszerűbb spanyol színész. Az 1980-as évek végén ő volt az európai mozik elsőszámú kedvence. Banderas nem egy alkalommal kijelentette: abszurdnak tartja a "szex-szimbólum" és a "latin szerető" szerepköröket, amelyekbe Hollywoodban sorolták be, olyannyira, hogy szívesen eljátszaná Quasimodót, a Notre Dame púpos toronyőrét.

1960. augusztus 10-én José Antonio Domínguez Bandera néven született Pablo Picasso szülővárosában Malagában.

Apja 40 évig titkosrendőr volt Spanyolországban, anyja tanítónő. Egyetlen testvére van, a két évvel fiatalabb öccse, Francisco Javier. Igazi dél-spanyolországi, középosztálybeli családból valók. A fiatal Antonio Banderas szeretett focizni. Egészen 14 éves koráig arról álmodozott, hogy profi focista lesz, mikor is játék közben eltörte a lábát.

13 évesen látta a Hairt, s a filmben kifejeződő szabadságvágy visszhangra talált a diktatúrában élő kamaszban. Érdeklődni kezdett a színjátszás iránt, tanulni kezdett a helybéli színeszektől. (15 éves volt, amikor hazájában gyökeres változás történt. 40 évnyi teljhatalmú uralkodás után meghalt a spanyol diktátor, Francisco Franco.) Antonio beiratkozott egy színifőiskolára és csatlakozott egy haknizó színjátszó csoporthoz.

19 éves korában elhagyta szülővárosát, Malagát és Madridba ment. Másfél évi küzdelmes nyomorgás után kijárt magának egy meghallgatást a nagy hírű Nemzeti Színháznál, ahová fel is vették. A színházban öt évet töltött. Mivel a kezdő fizetése elég kevés volt, ezért többek között pincérként és fotómodellként is dolgozott.

Egy színész ismerőse elvitte a fiatal rendezőt, Pedro Almodóvart a színházba. Almodovar megnézte a színpadon, majd megkérdezte :"Filmhez volna kedved?" Hamar megtalálták a közös hangot, együttmûködésükbõl számos sikerfilm született. Első közös filmjük A szenvedélyek labirintusa (1982.) volt . Némelyik filmjük nagy vitákat váltott ki, például A vágy törvénye (1987.), amelyben Banderas egy meleg férfit alakított.

Donald Sutherland-et az amerikai filmek tették híressé, bár ő maga kanadai. Sajátos külsejének az idő múlása használt: hófehér hajú, vonzó megjelenésű idős úr lett belőle, aki egyforma erővel képes megjeleníteni rokonszenvesen kedves és hátborzongatóan ellenszenves, sőt beteges figurákat. A születési év homályban hagyása primadonna-szokás - lehet, hogy idén már a 77. születésnapját ünnepli - a rendelkezésre álló források egy része szerint ugyanis 1934-ben született.

Donald McNicol Sutherland Dorothy Isobel és Frederick McLae Sutherland gyermekeként született 1935. (?) július 17-én a New Brunswick tartománybeli Saint Johnban. 14 évesen rádiós lemezlovas volt, de nem készült színésznek. Tanulmányait Victoria College-ban és a Torontói Egyetemen végezte mérnök szakon. (Itt találkozott első feleségével Lois Hardwickkal. Házasságuk 1959-től 1966-ig tartott.)

Az egyetemen fedezte fel magában a színészet iránti vonzalmat, így belépett az intézmény színjátszó csoportjába. Az elismerő vélemények végleg a színjátszás felé fordították: először a londoni Királyi Zene- és Drámaművészeti Akadémiára akart beiratkozni, de ott 193 centis magassága és nem túl megnyerő arcberendezése miatt elutasították. A nagyra nőtt színészpalánta repertoárszínházaknál kezdett dolgozni, s epizódszerepeket kapott televíziós sorozatokban.

A filmvásznon 1964-ben mutatkozott be az Élőhalott kastélya című olasz horrorfilmben. Kettős szerepe - egy fiatal katonát és egy öreg boszorkányt játszott - meggyőzte a rendezőket és foglalkoztatni kezdték (pld. Kinyírlak drágám, Fanatic, A Bedford incidens -1965. stb).

1967-ben jött A piszkos tizenkettő és vele az ismertség. Robert Aldrich rendező egy retardált gyilkos szerepét bízta rá a nagy sikerű háborús filmben.

A filmtörténelem egyik legjobb és legsikeresebb művésze Jack Lemmon kétszeres Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező. Pályafutása alatt számos legendássá vált szereppel gazdagította Hollywoodot, de elsősorban örök barátjával, Walter Matthauval alakított párosának köszönhette sikereit; olyan ismert komédiákban szerepelt a híres duó, mint a Sógorom a zugügyvéd, Furcsa pár, A szomszéd nője mindig zöldebb, Még zöldebb a szomszéd nője, stb.. A négy legrangosabb filmfesztivál díját tudhatja magáénak, mely ezidáig egyedülálló! Több mint 80 mozi- és tévéfilmben, illetve tévésorozatban szerepelt. A filmtörténelem egyik legjobb és legsikeresebb művészeként ma 10 éve hunyt el.

John Uhler Lemom egy bostoni liftben jött a világra 1925. február 8-án. Jó körülmények között nevelkedett Négyévesen lépett elõször a színpadra civilben fánkgyáros apjával egy műkedvelő előadáson. Később a rádióban is bemutatkozott, ám sikerei dacára társai savanyúnak csúfolták (neve angolul citromot jelent). Gyermekkorában sokat betegeskedett, ennek ellenére jó tanuló volt.

1947-ben a Harvard Egyetemen szerzett diplomát. A második világháborúban zászlósként szolgált a haditengerészetnél, majd leszerelése után úgy döntött, színész lesz. A következő években az Old Nick szalonban zongorázott New Yorkban, ezenkívül rádiós szappanoperákban lépett fel, majd később a televízió foglalkoztatta színészként. 1953-ban debütált a Broadway-n, ahol feltűnően nagy sikereket aratott. 1954-ben kapta meg első filmszerepét: Veled is meg kell történnie

Egy évvel később már a Mr. Roberts Pulver zászlósáért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Ez egyedülálló debütálás volt Hollywood film történetében.

Gregory Peck - Hollywood egyik legszebb és legnépszerűbb férfisztárja, a nők álma, aki legtöbbször a pozitív hős szerepét kapta, de ezekben is összetett jellemábrázoló képességről tett tanúbizonyságot - 8 éve halt meg. Vásznon való megjelelnéséért szerették: magas volt (191 cm), erős és hősies, mindez keveredve a szerepeit átható alapvető becsületességgel. Több mint ötven nagysikerű filmben szerepelt hosszú pályafutása során.

Az ír származású Eldred Gregory Peck La Jollában (Kalifornia) született 1916. április 5-én. Apja gyógyszerész volt San Diego-ban. Szülei 5 éves korában elváltak. Egyedüli gyerek volt, szülei válása után nagymamájához költöztették. Gyerekkorában sosem volt meghitt, biztos családi háttere. Ebből a korszakból leginkább a hétvégi mozizásokra és hűséges kutyájára emlékezett vissza.

10 évesen a katolikus katonai iskolába küldték, a St. John's Military Academyre Los Angelesbe. A nagyanyja meghalt, miközben az iskolába járt és ezután az apja vette át a nevelését.

A középiskola után a Berkeley-n tanult, mikor megfogta őt a szinészet, és elszegődött a New York Neighborhood Playhouse csoporthoz. Nehéz anyagi körülmények között élt, gyakran aludt a Central Parkban. Miután végzett, 1939-ben dolgozott a World's Fairnél, és az NBC-nél, mint idegenvezető a televíziós közvetítéseken. A Broadway-n debütált New Yorkban. Első darabja a The Morning Star volt 1942-ben. Ezután Hollywood következett.

Első filmje az 1944-es Dicsőség napjai . A hirnév a következő filmmel, a szintén 1944-es A mennyország kulcsa című filmmel jött el, mely Oscar-díj jelölést hozott.

A XX. század kiemelkedő államférfija, a kortársai által "Nagy Kommunikátornak" nevezett Ronald Reagan az Egyesült Államok 40. elnöke 93 éves korában, hét évvel ezelőtt halt meg. Amikor először megválasztották elnöknek (1981.), hatvankilenc éves volt, s népszerűségének köszönhetően 1984-ben újraválasztották. Az amerikai elnökök közül ő lépett legidősebb korában hivatalba, és ő az USA legidősebb exelnöke. Csupán három volt amerikai elnök élte meg 90. születésnapját: Adams, Herbert Hoover és Reagan. Elnöksége számunkra a hidegháború végét, a szabadság győzelmét jelenti.

Fontos elismerni a kiállását, amit a magyar szabadság mellett egész életében mutatott. Az volt a véleménye, hogy vissza lehet szorítani a Szovjetuniót, a "Gonosz Birodalmát", mert a szabadság értékesebb, és az emberek a szabadság mellett fognak dönteni. A volt elnök nagyszabású fegyverkezési programot hirdetett elnöksége alatt, amelynek végül nagy szerepe volt a Szovjetunió gazdasági kifulladásában és összeomlásában.

Politikusi pályája előtt filmszínészként dolgozott. 1937-ben jutott el Hollywoodba, ahol hamar felfigyeltek a jóképű fiatalemberre. Színészi tehetsége nem sok volt, de ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy több tucat filmben játsszon, jórészt westernekben, és jórészt jófiúkat. Ekkor alakult ki az a szerepmodell, ami végigkísérte egész életében: a sármos, csibészes figuráé, aki mindig tudja a jó irányt és a helyes megoldást.