Mi van ma?

A 91 éve született Aristotelis "Telly" Savalas amerikai színészt, énekest a nyalókás detektív, Kojak figurájával azonosítják.

Görög emigránsok gyermekeként 1922. január 21-én született az USA-ban Aristotle Savalas néven. Édesapja étteremtulajdonos, édesanyja pedig művész. Amikor a Sewanhaka gimnáziumba belépett, csak görögül tudott beszélni, de 1940-ben amikor érettségizett, már angolul is tudott kommunikálni. Az érettségi után beállt vizimentőnek, de miután egy embert nem tudott megmenteni, kilépett. A II. világháborúban teljesített szolgálata után a Columbia Egyetemen angolt, rádiózást és pszichológiát tanult. 1948-ban diplomázott, majd újságíróként helyezkedett el az ABC Newsnál, ahol hírszerkesztőként dolgozott.

Színészi karrierje harmincas évei közepén kezdődött - először a televízióban bukkant fel: tévés műsorokban és sorozatokban szerepelt. Itt fedezte fel Burt Lancaster. Idővel a vásznon is megjelent. Első szerepei között volt a Cape Fear (A rettegés foka 1962.) eredeti verziója Gregory Peck főszereplésével, és Az alcatrazi madárember (1962.), amiért Savalast 1963-ban a legjobb mellékszereplő kategóriájában Oscarra jelölték.

Imázsában a 70-es években radikális változtatást hajtott végre, fejét kopaszra borotválta, és elvállalta minden idők egyik legsikeresebb és legnézettebb televíziós krimisorozatának, az 1973-78-ig futó Kojaknek a címszerepét, amiért Emmy-díjat (1974.) és két Golden Globe-díjat is (1975., 1976.) elnyert.

A Kojak c. filmsorozat főcíme (1973.) A Kojak c. filmsorozat főcíme (1977.)

"Az életben minden csoda, csak fel kell ismernünk".

Az Oscar-díjas olasz filmrendező és forgatókönyvíró, Frederico Fellini méltán vált a filmtörténet egyik legmeghatározóbb alakjává. A határtalan képzelőerővel és bájos humorral megáldott művész hamisítatnul olaszos filmjeivel négy Oscar-díjat nyert, és megkapta az Amerikai Filmakadémia életműdíját is.

91 évvel ezelőtt, 1920. január 20-án született az olaszországi Rimini városban. Már kisgyerekként elbűvölte őt a cirkusz varázslatos világa, de még annál is jobban a mozi, és szívesen készített karikatúrákat a vásznon látott filmsztárokról. Otthon bábszínházat játszott, melyhez maga varrta meg a jelmezeket, ő írta a dialógusokat, és játszotta a darab összes szerepét. Mindezek meghatározták későbbi filmes pályafutását.

Élelmiszerkereskedő apja "tisztességes szakmát" szánt neki, azt szerette volna, ha kereskedőnek, ügyvédnek vagy mérnöknek áll. Édesanyja ezzel szemben papnak vagy jogásznak látta volna szívesen. Fellini azonban érettségi után újságíró lett.

Kiváló rajztehetségének köszönhetően előbb egy vicclapnál, majd egy római újságnál kapott állást, és éttermekben, kávéházakban készített portrékat. Képregényeket is rajzolt, dolgozott a rádiónak, és gegman volt a filmgyárban.

1943-ban ismerkedett meg Giuletta Masinával, aki rádiósorozatának egyik címszerepét kapta meg. 1943. október 23-án összeházasodtak, s - a rendező félrelépései ellenére - 50 éven át elválaszthatatlan házas- és alkotótársak maradtak.

Amikor 1944 júniusában az amerikaiak elfoglalták Rómát, nem volt munka a filmiparban, így Fellini néhány barátjával megnyitotta a Vidám Arcok Boltját: az amerikai katonákról rajzoltak képregénybe illő karikatúrákat, melyeket jó pénzért eladtak nekik.

1944-től maga is írt forgatókönyveket, és Roberto Rossellinivel is összebarátkozott, kinek 1944 és 1953 között csaknem minden filmjében közreműködött. A közös munka és barátságuk hatására döntött úgy, hogy ő maga is filmrendező lesz, és ekkor alakult ki a hétköznapi élet és az egyén problémái iránti érdeklődése is.

Első filmjét, A varieté fényeit 1950-ben Alberto Lattuadával együtt rendezte . A már egyedül készített A fehér sejk (1951.) a szórakoztatóipar hamis mítoszát leplezte le, a sok önéletrajzi elemet tartalmazó A bikaborjak (1953.) pedig a vidéki ifjak felszínes életformáját mutatta be, mély együttérzéssel. A film Arany Oroszlán díjat nyert a Velencei Filmfesztiválon.

A nemzetközi elismerést - Oscar-díj - azonban 1954-ben az Országúton című alkotás hozta meg számára.

A varieté fényei forgatásán figyelt fel Fellini egy különös artistapárra, és lejegyezte velük kapcsolatos gondolatait. Carlo Ponti producer vállalta el a film finanszírozását. Giulietta Masina szerepeltetését azonban csak úgy hagyta jóvá, ha a két férfi főszerepet amerikai színészek kapják. Fellini nem tiltakozott, mivel Anthony Quinn és Richard Basehart megfeleltek a figurákról alkotott elképzeléseinek.

Ma 47 éves Nicolas Cage (eredeti neve Nicolas Kim Coppola; Long Beach, 1964. január 7.) Oscar-díjas színész, rendező, producer.

August Coppola és Joy Vogelsang fia, és a hollywoodi rendező, Francis Ford Coppola unokaöccse. Miután számos filmben szerepelt, Cage úgy döntött, hogy nem használja családnevét, mert kényelmetlen volt a híres nagybácsi unokaöccseként feltűnni.

Cage akkor döntötte el, hogy színész lesz, amikor megnézte James Dean alakítását az Édentől keletre c. filmben, s hasonlóságot érzett Dean filmbeli alakjával, aki állandóan az apjának igyekezett megfelelni. Cage ezután iratkozott be a Young Conservatory-ba (a San Francisco-i American Conservatory Theatre egyik része, ahol egy nyáron át tanult).

Miután 12 éves korában Cage szülei elváltak, apjával élt San Franciscoban, ahol a válás előtti nyarakat Francis bácsikájával töltötte. A nagybácsijával és Sofia nagynénjével töltött nyarakat legszebb emlékeiként őrzi.

Nehezen hihető, de Cage -t a középiskolában kiközösítették társai, - túl félénk volt, hogy kapcsolatot létesítsen a lányokkal - különösen, ha olyan szerepekkel azonosítjuk, mint amilyeneket a Szikla és az Álarc c. akciófilmekben játszott.

Mel Gibson (Peekskill, 1956. január 3.) karrierje rendíthetetlenül vagy inkább rettenthetetlenül ívelt felé. Miközben színészként és rendezőként egyre több sikert ért el, botrányaival újra és újra a bulvárlapok címlapján találta magát.

11 testvére körül hatodik gyereként jött napvilágra. Szülei: Hutton és Ann Gibson. 12 éves korában költözött az ausztráliai Sydneybe (Ann Gibson szülővárosába), miután édesapja, egy vasúti jelzőőr munkahelyi balesetet szenvedett. A költözésük másik oka az volt, hogy elkerüljék az idősebb Gibson-fiúk bevonulását a vietnámi háborúba. Melt beíratták egy katolikus iskolába, ahol társai folyton gúnyolták amerikai kiejtéséért, ezért az ifjonc átment lázadóba: ivott, dohányzott és káromkodással bosszantotta tanárait.

Mel Gibson leérettségizett, majd a legkülönfélébb szakmákat - szakácstól kezdve az újságíróig - akarta választani, de miután a nővére jelentkezett a National Institute of Dramatic Artra, a New South Wales Egyetemre, ő is ki akarta próbálni a színészmesterséget.

Diplomáját a Sidney-i National Institute of Dramatic Arts színinövendékeként szerezte. Drámai színészként többek közt Az ügynök halálában lépett a világot jelentő deszkákra.

Egyetemi tanulmányai alatt kezdődött el Gibson filmes karrierje a Summer City (1976.) c. filmmel. Szerencséjére, George Miller rendező látta az alakítását, és meghívta a Mad Max címszerepére való meghallgatásra a dél-ausztráliai State Theatre Companyhoz.

A ma 56 éves, kétszeres Oscar-díjas Denzel Washington 1954. december 28-án született a New York állambeli Mount Vernon városában.

A pünkösdista lelkész és fodrász felesége három gyermeket nevelt. Denzel - aki apja keresztnevét kapta, ez pedig az őt felszabadító dr. Denzeltől származott -, már kiskorától kezdve minden héten ott ült a templomban, és csodálta apját, aki olyan hatásosan tudott megszólalni közönség előtt. A fiúcska arról álmodozott, hogy egy nap ő is fellép majd, de inkább színpadon. Hétközben Denzel gyakran megfordult a szépségszalonban, ahol anyja dolgozott és fülelte a pletykákat, melyek persze híres emberek körül forogtak. Amikor 14 éves lett, a dolgok rosszabbra fordultak. A szülők házassága megromlott, Denzelt és nővérét egy bentlakásos iskolába küldték, így kimaradtak a válással járó hercehurcából.

Érettségi után Washington beiratkozott a New York-i Fordham Egyetemre, ahol újságírást tanult, de gyakran fellépett az egyetemi színielőadásain is. Egyre inkább a színészet érdekelte. 1977-ben megszerezte a diplomáját, de nem akart újságíró lenni, hanem csatlakozott az American Conservatory Theaterhez, ahol tovább csiszolgatta színészi képességeit. Tanárait lenyűgözte Denzel talentuma, többen született tehetségnek tartották.

Egy év elteltével önállósította magát. Néhány kisebb filmszerep után beválogatták a St. Elsewhere című, új kórházsorozat szereplői közé. 1982-ben kezdték sugározni a szériát, amely azonnal nézettségi csúcsot döntött, és dr. Philip Chandler szerepében Washington nemcsak a nézők kedvence lett, hanem a kritikai elismerést is kapott. (A VIASAT3 a napokban vetíti a sorozatotot Egy kórház magánélete címmel.)

A majd hat évig játszott sorozat nyári szünetében Denzel több kisebb filmszerepet kapott. Az első moziszerepét 1981-ben játszhatta el Az én fekete fiamban (Carbon Copy) Partnere George Segal volt.

Ezt az 1984-es Katonatörténet követte. A kritikusok azonban csak 1987-ben fedezték fel, miután a Kiálts a szabadságért! című filmben a 70-es években meggyilkolt dél-afrikai diák, Steve Biko emberjogi aktivistát játszotta.

A négyszeres Oscar-díjas (ebből egy Életmű-díj), amerikai filmrendező, producer, a világ legsikeresebb filmjeinek rendezője, a brit birodalom lovagja, Steven Spielberg, 64 évvel ezelőtt, 1946. december 18-án Cincinnatiban született egy elektromérnök és egy zongoraművésznő gyermekeként.

Fiatalkorát az Arizonai Phoenix mellett töltötte. 13 évesen szüleitől kapta meg az első kameráját. Rövidesen elkészítette első kisjátékfilmjét, melynek forgatókönyvét nővére írta, s mellyel díjat nyert. 1965-ben beiratkozott a Kaliforniai Egyetem rendezői szakára, ám három évvel később abbahagyta a tanulmányait. 1968-ban az atlantai filmfesztiválon bemutatták Amblin című kisjátékfilmjét. Minden nap bejárt az Universal Pictures stúdióba dolgozni (valójában nem dolgozott ott). Egyszerűen elfoglalt egy üres íróasztalt, és úgy tett, mintha a cég munkatársa lenne. Hamarosan kapott is egy asszisztensi megbízást.

1969 és 1973 között a Columbo, és még számos sorozat epizódjait rendezte. Rendezett két önálló filmet, melyek közül az egyik - Párbaj (1971.) - még ma is klasszikusnak számít.

1928. november 18-án jelent meg először a filmvásznon Mickey Mouse. Ettől a naptól számítják hivatalosan a rajzfilmfigura születésnapját. A fekete-fehér, csaknem hétperces Steamboat Willie (Willie gőzhajó) című rajzfilmet a New York-i Colony Filmszínházban mutatták be.

Walt Disney először egy Oswald nevű nyulat (Oswald the Lucky Rabbit) álmodott meg, de 1927-ben elvesztette a karakter megfilmesítési jogát. A pereskedés elkerülése érdekében ezért  új figurát kellett  kitalálnia. Így született meg az egér, akit először Mortimernek nevezett el. Disney feleségének azonban jobban tetszett a Miki név, ezért az alkotó hallgatott rá.

Az alakból számtalan kisfilm született, 1932-ben pedig Disney  egy speciális Oscar-díjat (Honorary Awards) kapott  a figura megalkotásáért.