Mi van ma?

A filmtörténet legendás színészeit ma is körbelengi valamiféle áhitat. És hiába járt el felettük az idő, ma is sármosnak tűnnek. Van bennük valamilyen - kissé megfoghatatlan - erő, hit és persze tehetség. Igaz bálványok - voltak - ők. És közéjük tartozott a ma három éve elhunyt Paul Newman is. Igen jóképű férfi volt, s áthatóan búzavirágkék szeme (ez a legendás szemszín - hogy-hogy nem - már korai, fekete-fehér filmjein is felismerhető) hamarosan afféle védjegyévé vagy márkajelévé vált. Színészként, emberként nem lehetett nem szeretni.

1925. január 26-án született az ohiói Clevelandben. Apja félig, anyja teljesen magyar volt. 18 évesen, a második világháború idején pilóta szeretett volna lenni, de színvaksága miatt elutasították. ezért rádiósként fogta az éter jeleit a Csendes-óceánt átszelő torpedóbombázókon. A háború után az eredetileg tanári pályára készülő Paul befejezte a Yale egyetemen az angol-közgazdász szakot. Egy évvel később New Yorkba költözött, Ekkor került be a kor legkiválóbb New York-i színiiskolájába, Lee Strasberg Actor's Studiójába, ahol kitanulta a színészmesterséget, és ahol mindenki számára egyértelmű volt, hogy Newman hatalmas érzelmi skálával, visszafogott játékstílussal még sokra viszi.

Karrierjét színpadi színészként kezdte a Broadway deszkáin. Első jelentős szerepei a Picnic, a The Desperate Hours és Az ifjúság édes madara voltak. utóbbinak a későbbi filmváltozatában (1962.) is ő alakította a főszerepet.

A napjainkban is tündöklően szép Sophia Loren még a régi korok filmcsillagai közé tartozik, ám csillaga még annyi év elteltével is fényesen ragyog. Két évvel ezelőtt nyilatkozata szerint nem a sebészkésnek köszönheti, hogy idős korában csodásan fest, hanem annak, hogy a férfiak szemében ma is látja a vágyat, ha ránéznek.

Sofia Villani Scicolone néven, törvénytelen gyermekként született Rómában 1934. szeptember 20-án, s csak későbbi férje tanácsára változtatott nevén. Anyja Romilda Villani, apja Riccardo Scicolone. A férfi elhagyta az állapotos Romildát, de aztán mégis nevére vette a gyereket, és egy időre visszatért hozzájuk. Nápoly szegénynegyedében nőtt fel. Tizenöt éves korára a gyufaszálnak csúfolt kislányból hosszú lábú, dúskeblű bakfis lett, és egy szépségversenyen "megváltotta" vasútjegyét Róma, a siker és a csillogás felé. 1950-ben az egész család felköltözött a fővárosba. A céltudatos mama kivette Sophiát az iskolából, és állandó statiszta állást szerzett neki a Cinecittá filmstúdióban.

Itt ismerkedett meg az akkor 40 éves Carlo Pontival, akivel végül kalandos körülmények között keltek egybe. (Loren már fiatal lányként rajongott a híres amerikai sztárért, Cary Grantért, aki gálánsan felajánlotta, hogy segít Sophiának az angol nyelv gyakorlásában. Munkakapcsolatuk szerelemmé mélyült. A színésznőt kételyek gyötörték: szerette Pontit, hálás volt a férfi támogatásáért, de a producer nős volt. Loren és Grant újabb filmet forgattak együtt, és románcuk kezdett kiteljesedni. A független Cary megkérte szépséges partnernője kezét. Ponti ekkor gyors cselekvésre szánta el magát: Mexikóban sikerült elválnia, és 1957. szeptember 17-én mexikói törvények szerint nőül vette Sophiát. Az olasz törvények szerint viszont a házasság érvénytelen volt, a hazai sajtó pedig kíméletlen támadásokat intézett a házaspár ellen. Cary Grant azonban tökéletes lovagként viselkedett, és élete végéig Sophia egyik legjobb barátja maradt. Mikor Loren és Ponti visszatértek Olaszországba, kénytelenek voltak külön lakásban élni. Házasságukat 1962-ben érvénytelenítették, majd négy év múlva ismét egybekeltek.)

Sophia első főszerepe az Aida (1953.) volt.

A ma 59 éves Mickey Rourke Philip Andre Rourke néven született 1952. szeptember 16-án Schenectadyban, New York Államban. Édesapja Philip Andre Rourke amatőr testépítő volt, elhagyta a családot, amikor Mickey még csak 6 éves volt. A válás után édesanyja, Ann feleségül ment Eugen Addis rendőrtiszthez, akinek 5 gyermeke volt. A házasságkötést követően az egész család Floridába költözött.

Fiatal korában Mickey minden enerigáit a sportba ölte. Önvédelmi órákat vette a Boys Club of Miaimiban, ahol megtanult bokszolni és eldöntötte, hogy ezzel szeretne foglalkozni. 12 éves korában nyerte meg az első boxmeccsét. Később abban a híres 5th Street Gym nevű box klubban gyakorolt, ahol maga Muhammad Ali is kezdte a karrierjét. Egy szerencsétlen kimenetelű meccs során Mickey agyrázkódást szenvedett, majd 1971-ben a Florida Golden Gloves elnevezésű bajnokságon újra megsérült, ezúttal olyan mértékben, hogy az orvosok egy évre eltiltották a sporttól. Boksz-karrierje során 20 győztes meccset tudhatott maga mögött, ebből 17-et KO-val nyert.

1971-ben szerezte meg az érettségit a Miami Beach Senior High Schoolban, és a színészi karrierje is innen indult: elvállalt egy kisebb szerepet az egyik iskolai színdarabban. Később, amikor kénytelen volt feladni sportolói terveit, egy barátja beszélt neki a saját darabjáról és arról, hogy az egyik főszereplő kiszállt, annak a helyére keres valakit. Rourke elvállalta a szerepet. Sikerein felbuzdulva kölcsönkért 400 dollárt a nővérétől és New Yorkba ment, hogy magán órákat vegyen egy dráma tanártól.

Mickey élete első filmszerepét Spielgberg 1941 című filmjében kapta. Karrierje kezdetén többnyire tévéfilmekben szerepelt. 1982-ben játszott Az étkezde című filmben, amely azóta kultuszfilmmé nőlte ki magát. A filmet Barry Levinson rendezte, aki jól ismert az Esőember című film rendezéséért. Kiváló alakításáért Mickey Rourke-t a Filmkritikusok Nemzeti Társasága a legjobb mellékszereplő címmel tüntette ki.

Az egyik legfantáziadúsabb amerikai rendező David Fincher 1962. augusztus 28-án született Denverben. Gyerekkorában nagy hatással volt rá Paul Newman és Robert Redford filmje, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök. Amikor sikerült megnéznie a filmről készül werket, beleszeretett a rendezésbe. Effektgyártóként közreműködött A jedi visszatérben, a Végtelen történetben és az Indiana Jones és a végzet templomában is, közben reklámfilmek tucatjait rendezte. Kisebb botrányt kavart egy 1984-es rákellenes reklámfilmje, amelyben egy cigiző magzat képét mutatja be.

1987-ben alapította a Proganda stúdiót, ahol videoklipek mellett reklámfilmeket is rendezett. Fincher nagy költségvetésű videókat készített, többek között olyan előadóknak, mint Madonna , Rolling Stones , Iggy Pop , Aerosmith és Sting . Videóinak nagy része belső terekben, általában kopottas falú szobákban játszódik, nem ritka a futurista, klausztrofób környezet, amely színvilágában, álomszerűségében sok szempontból előrevetíti későbbi filmjeinek miliőjét. Expresszív játékainak legjobb példája az 1990-ben készített George Michael Freedom című klipje.

Claudia Schiffer 1970. augusztus 25-én született Rheinbergben, az akkori Nyugat-Németországban. Édesanyja háztartásbeli, édesapja jogász. Gyermekkorában Claudia nem is gondolt arra, hogy egyszer modell lesz. Apja példáján felbuzdulva, jogász szeretett volna lenni, és apja irodájában dolgozni. A középiskolában nem ő számított a legszebb lánynak, szégyellte 182 centis magasságát, és amennyire lehetett, igyekezett kerülni a feltűnést. Claudia szándéka nem teljesült be. 1987. októberében egy barátja születésnapját ünnepelték egy éjszakai klubban, amikor felfigyelt rá a Metropolitan ügynökség vezetője, Michel Levaton, és rávette, hogy elutazzon vele Párizsba, ahol az első próbák után kiderült, hogy egy új csillag született. A rheinbergi kislányt egy csapásra az új Brigitte Bardotként kezdték emlegetni.

Claudia karrierjét az Elle magazin címlaplányaként kezdte. Ezek után hihetetlen gyorsan került fel a többi európai újság címlapjára. Karl Lagerfeld őt választotta ki a Chanel arcának, így még húszéves sem volt, és már szupermodellnek mondhatta magát. A szőke hajú, kék szemű szépséget Amerikában a Guess farmergyár hirdetése tette ismertté - ekkor mondta róla a divatszakma egyik nagyágyúja, hogy Schifferen a farmer is jobban áll, mint más modelleken a Chanel kreációi. Mialatt a Guess magazin reklámhölgyének feladatait látta el, megjelent további 5 amerikai és 7 európai magazin címlapján is.

A kilencvenes évek elején ő volt a legjobban fizetett modell a világon, csupán a Revlon kozmetikai céggel kötött szerződése évi hatmillió dollárral növelte bankszámláját, amelyet ma mintegy 55 millió dollárnyira becsülnek.

1994-ben főszerepet játszott a Richie Rich - Rosszcsont beforr című filmben.

A ma 75 éves Robert Redford oroszlán-szülött módján híres a kitartásáról és az önzetlenségéről. Nehezen ismer magára az Ilyenek voltunk idejéből ráragasztott "Amerika legszebb férfija, a nők bálványa" - képben. Ma már talán nincs akkora hatással a fiatalokra, ám a hatvanashetvenes évek első számú szexszimbóluma volt. Botrányoktól mentes magánélete helyett a kisugárzása és a minőségi választásai révén vált a hollywoodi filmipar egyre meghatározóbb egyéniségévé. Mondhatni: intézménnyé nőtte ki magát a független filmesek támogatójaként, mint a Sundance Filmintézet és fesztivál alapítója.

Charles Robert Redford - baráti körében egyszerűen csak "Bob" - Santa Monicában, 1936. augusztus 18-án született. Egy középosztálybeli, kétgyermekes, skót emigráns családban nőtt fel Kaliforniában. Apja eleinte tejesemberként, majd könyvelőként dolgozott a Standard Oilnál. Édesanyja, Martha Hart a családnak szentelte életét. Volt idő, amikor mindössze egy hajszálon múlott Robert élete, de végül sikerült legyőznie a gyermekparalízist. "Tízéves voltam, amikor egy bénulás után diagnosztizálták a betegséget. Mit ne mondjak, teljesen lesokkolt a hír. Édesanyám tartotta bennem a lelket, mindennap odaült az ágyamhoz, és mindent megtett azért, hogy újra mozogni tudjak. Egy hónap múlva már ismét lábra tudtam állni, majd nem sokkal később teljesen rendbe jöttem - emlékszik vissza Redford.

Édesanyja 1955-ben meghalt, és ő ennek hatására inni kezdett. Bob sosem volt éppen jó tanuló. Dísztárcsalopásai révén inkább a zűrös gyerekek közé tartozott, viszont nagyon jó sportolóként tartották számon. Baseballtehetségének köszönhetően ösztöndíjat nyert a Colorado Egyetemre, ahonnan időleges alkoholizmusa miatt korán kihullott. Miután egyre kiábrándultabb lett az akkori kommersz amerikai életstílustól, hogy életébe színt vigyen, először Amerikát, majd Európát vette a nyakába. Végig egyedül, alkalmi munkákat vállalva járt városról városra. Húszévesen Párizsban, majd Firenzében tanult festészetet, de mivel nem ért el jelentősebb sikereket, hazatért New Yorkba, ahol az Amerikai Színművészeti Akadémia hallgatója lett.

A Broadwayn először a Sunday in New York című darabban láthatta a közönség, majd következett a Mezítláb a parkban, melynek későbbi filmváltozatában (1967.) Jane Fonda volt a partnere. A film hatalmas kritikai és közönségsikert könyvelt el.

Robert De Niro ma is Hollywood egyik legkeresettebb sztárja, nem ritka, hogy évente négy-öt filmben is játszik. Számos kitüntetése között van egyebek között a Becsületrend lovagja cím és az Amerikai Filmintézet életműdíja. Minden szerepében a maximális hitelességre törekszik, a legkülönbözőbb karakterekkel képes tökéletesen eggyé válni.

68 évvel ezelőtt, 1943. augusztus 17-én született egy New York-i művészcsaládban. Anyja, Virginia Admiral festőművész volt, apja, Robert pedig festő, szobrász és költő egy személyben. New York Little Italy negyedében nőtt fel gyakorlatilag félárvaként, miután édesapja elhagyta a családot.

Tízévesen egy iskolai előadáson lépett először színpadra, a Gyáva Oroszlánt alakította az Óz, a csodák csodájában. Ekkoriban a lányok nem érdekelték, szabad idejében jórészt csak füzetes regényeket olvasgatott. Tizenhat évesen már Csehovot játszik és Stella Adler és Lee Strasberg színiiskolájába kerül. A következő években off-Broadway darabokban és TV-reklámokban játszik. Robert De Niro Scorsese filmjei előtt háromszor állt Brian De Palma kamerája elé. Legelső alakítása a Üdvözletekben volt, amit 1968-ben mutattak be. De Niro szintén De Palmával forgatta a Szia Anyu! című filmet.

Lukács Pál , vagy ahogy a világ ismeri, Paul Lukas 40 éve, 1971. augusztus 16-án halt meg Tangierben (Marokkó).

1891. május 26-án Budapesten született, kereskedelmi pályára készült, de az első világháború kitörése után besorozták, a fronton megsebesült. Leszerelése után beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. 6 hónap elteltével szerződést ajánlanak neki a Kassai Színházban, ahová leszerződik. A szerződése miatt megszakítja színművészeti tanulmányait, amelyet aztán sohasem fejez be. 1918. szeptember 14-én bemutatkozik a Vígszínházban, a Pillangókisasszony Pinkerton-szerepében. A meggyőző játékot szerződés követi, és 1919-ben a Vígszínház tagja lesz.

Még kassai színész korában lehetőséghez jut, és filmezni kezd. Az 1920-as évek elején a színpadi munkát tekinti elsődlegesnek, a filmezést másodlagos tevékenységének. Játszik Max Reinhardtnál Berlinben, majd egy évadon keresztül. Magas alakja, érdekes profilja, őszes haja népszerű volt és jól ismert. A férfiak irigyelték, vele álmodtak az asszonyok. Holott az elegáns Lukács Pál nem akart vágyak lovagja lenni. Komoly, higgadt, szerepeinek élő ember volt.

Egyszeri és megismételhetetlen volt, még ha próbálták is reprodulkálni. A szabadságot, a hippimozgalom tabuk és kényszerek nélküli szabad életformáját és felfogását hirdette. A fellépő rockzenészek és a többszázezres közönség között tökéletes volt az összhang. Az önmegvalósítás mellett a békés egymás mellett élést propagálták, amelyet az Allen Ginsberg amerikai költőtől kölcsönzött Flower Power szlogennel reklámoztak. Magyarországon 1970-ben nem is engedték bemutatni a fesztiválról szóló filmet - féltek, hogy vérszemet kap a fiatal nemzedék.