Mi van ma?

Közel fél évszázad egyik legmeghatározóbb színésze, Hollywood egyik fenegyereke, Dennis Hopper színészi karrierje során több, mint kétszáz filmben szerepelt, 8 filmet rendezett és négy forgatókönyvet írt.

1936. május 17-én született Kansas államban. Tizenhárom éves korától családjával San Diegóban élt, ahol színészkedést tanult. Tizennyolc évesen Los Angelesbe költözött, ahol azonnal színészként kezdett dolgozni. Tévésorozatok után egy westernben mutatkozott be a filmvásznon, s még húszéves sem volt, amikor szerepet kapott az 1955-ben bemutatott, James Deannel a főszerepben készült  Haragban a világgal (1955.)  , ezt követően az Óriás (1956.)  című filmben. Dean nagy hatással volt a fiatal Hopperre. A forgatás idején jó barátságba keveredett vele, s akinek tragikus halála (1955.) túlságosan is megviselte: az ő mintájára kezdett viselkedni, dührohamai, verekedései miatt feketelistára került, s szerencsésnek érezhette magát, ha B-kategóriás filmekben állhatott kamera elé.

1958-ban a From Hell to Texas  című westernben kapott egy nagyobb lehetőséget Henry Hathaway rendezőtől, azonban nem értették meg egymást,  A Hoppert foglalkoztató Warner Bros kirúgta a színészt, aki ezután évekig nem kapott említésre méltó munkát, de érdekes módon végül Hathaway-nek köszönhette a visszatérést, aki szerepet adott neki az 1965-ös The Sons of Katie Elderben  .

1969-ben, a hippikorszak csúcsán Peter Fondával és Jack Nicholsonnal 400 ezer dollárért elkészítették a Szelíd motorosok című filmet, amelynek Hopper nemcsak egyik főszereplője, hanem forgatókönyvírója és rendezője is volt.

Hopper sok mindent szeretett volna rendezni, csak motoros filmet nem, de Peter Fondával több ötletük közül csak erre találtak finanszírozót. A kritika és a közönség is nagyon jól fogadta a filmet, amely több szempontból is forradalminak számított: egyrészt ez volt az egyik első olyan mainstreambe kerülő alkotás, amely a 60-as évek ellenkultúráját állította a középpontba, másrészt lényegében innen számítható az amerikai független film megszületése.

A számukra is váratlan sikernek köszönhetően a filmre költött pénz százszorosan megtérült, Hoppert pedig forgatókönyvíróként Oscar-díjra jelölték. A legendás road movie divatot teremtett, s Hopper  diadalmenetben tért vissza Hollywoodba.

A folytatás korántsem sikeredett fényesre. Következő rendezése, az  1971-es The Last Movie  hatalmas bukás lett, s karrierje ismét megfeneklett. A kudarcot alkoholba és kábítószerbe fojtotta, őrült krakéler hírébe keveredett. Ilyen karaktert formált meg Coppola Apokalipszis most I-II. című vietnámi háborús filmeposzában is.

Erre az időszakra tehető öt házasságából a második, Michelle Phillipsszel, amely mindössze kilenc napig tartott. Saját bevallása szerint Hopper elsősorban alkoholista volt, töménytelen mennyiségű kokaint csak azért fogyasztott, hogy részegen is funkcionálni tudjon. Ismét eljutott arra a pontra, hogy Amerikában senki sem akart neki szerepet adni, és a 70-es évek második felében csak néhány európai produkcióban tűnt fel.

A következő években Hopper játszott még néhány jelentősebb filmben: 1980-ban a Neil Young egyik dalára épített Out of the Blue  , Rablóhal (1983.) , Az Osterman hétvége (1983.), de aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen összeomlás: amikor a rendőrség meztelenül szedte fel egy mexikói autópályán, maga is belátta, hogy elérkezett az elvonókúra ideje.

A 80-as évek második felére Hopper letette az alkoholt és a drogokat, és 1986-ban eljátszotta máig egyik legismertebb - a vad, pszichopata és mocskos szájú Frank Booth -, testhezálló szerepét David Lynch Kék bársony című filmjében.

Még abban az évben Oscar-díjra jelölték A legjobb dobás  alkoholista középiskolai kosárlabda-edzőjének megformálásáért.

Nyolc év kihagyás után Hopper a rendezéshez is visszatért: 1988-ban mutatták be Színek  című zsarufilmjét, amit 1989-ben a Csapdában  és a Forró nyomon  (1990.)követett. Hopper összesen hét nagyjátékfilmet rendezett, de igazán nem volt elégedett saját rendezői pályájával: "A Színek rendben van, de a Szelíd motorosok után egyszer sem éreztem úgy, hogy sikerült volna megrendeznem azt a filmet, amit igazán szerettem volna". 

Negatív szerepből jutott neki bőven a Kék bársony után is. A főgonoszt formálta meg a 90-es évek egyik legjobb akciófilmjében az 1994-es Féktelenülben  . A Tiszta románcban viszont ő Christian Slater karakán apja, akit cseppet se félemlít meg a fiát kereső szicíliai maffiózó. 

Utolsó szerepei közé tartozott az Elégiában Ben Kingsley költő barátjának a megformálása, aki bölcs tanácsokkal látta el a szerelem kínjaiban vergődő barátját.

Dennis Hopper Oscar-díjat sosem nyert, bár kétszer is jelölték.  Két rendezése is részt vett a cannes-i filmfesztivál versenyében, a Szelíd motorosok, amely elnyerte a legjobb első film díját, és az 1980-as Out of the Blue. Egyszer az Arany Málnát is megkapta, mégpedig a Waterworldben a legrosszabb alakításért a férfi mellékszereplők kategóriájában.