Mi van ma?

A tragikusan fiatalon elhunyt filmszínész, nemzedéki legenda és minden idők egyik legnagyobb filmsztárja, James Dean 80 évvel ezelőtt, 1931. február 8-án, az  indianai Marionban született. 

Hat éves volt, amikor az egész család Kaliforniába, Santa Monicába költözött, ahol apja fogtechnikusként dolgozott. Itt járt iskolába egészen 1940-ig, amikor édesanyja meghalt. Ekkor édesapja, aki képtelen volt egyedül ellátni, visszavitte Indianába a rokonaihoz, így történt, hogy nagynénje és annak férje egy farmon nevelték fel.

Az általános iskolában sorra nyerte a szavalóversenyeket, ám a középiskolában érdeklődése a sport felé fordult.

Beválogatták az ottani kosárlabda-, illetve baseballcsapatba, még a rúdugrást is kipróbálta. Hamarosan ezekkel is felhagyott, festeni és szobrászkodni kezdett. Fontos volt számára az önkifejezés, úgy gondolta, az alkotásain keresztül talán közelebb kerülhet önmagához. Művei a magányról szóltak. Egyik legismertebb szobra egy arc nélküli alak, melynek az "Én" címet adta.

Amikor tanulmányait befejezte, elhagyta nagybátyja birtokát és Kaliforniába utazott, ahol ismét együtt élhetett édesapjával, illetve annak második feleségével. Előbb a Santa Monica-i Kollégiumba járt, de nem sokkal később Los Angelesbe ment, hogy tanulmányait a Kaliforniai Egyetem (UCLA) színművészeti szakán folytathassa. Az egyetemen háromszázötven jelentkező közül őt választották ki Malcolm szerepére a Machbetben.

1951 januárjában kimaradt az egyetemről, hogy színészként karriert csináljon. Döntése miatt megromlott kapcsolata apjával.  A Coca Cola televíziós csatornánál kezdte, mint statiszta. Barátja és mentora, James Whitmore tanácsára New Yorkba költözött, hogy színészként próbáljon boldogulni. Miközben buszsofőrként kereste kenyerét, szerepelt egy Broadway darabban és több TV-show-ban.       

Tavaly az Egyesült Államokban előkerült egy 1954-ből származó, több perces filmjelenet, amelyen az amerikai társadalom két híressége, James Dean és a későbbi elnök Ronald Reagan együtt szerepel a General Electric Theater című televíziós sorozat The Dark, Dark Hours (Sötét, sötét órák) című epizódjában.

Több meghallgatás után felvételt nyert a hírneves Actors Studio növendékei közé.  1954-ben egy arab gigolót játszott a Broadway-n, ekkor fedezte fel a James Steinbeck Édentől keletre című művének megfilmesítésére készülő Elia Kazan rendező.

Cal Trask, az apai szeretet után sóvárgó fiú szerepe meghozta számára a világhírt. Filmje honoráriumából vásárolt egy Porsche 550 Spyder sportkocsit, hogy hódolhasson másik szenvedélyének, az autóversenyzésnek.

Miközben versenyről-versenyre vándorolt, az Édentől keletre bemutatójával szinte egy időben csatlakozott Nicholas Ray rendezőhöz, aki Új-Mexikóban látott neki következő filmjéhez. A Haragban a világgal című filmben is hasonló féktelen, türelmetlen, ám ezzel együtt szeretni való jellemet formált meg.

Mindkét filmben olyan fiatalokat alakított, akik meg nem értetteknek és elhagyatottaknak érzik magukat, kétségbeesve lázadoznak, és dühvel, cinizmussal reagálnak a nyomasztó, őket korlátok közé szorító környezetre Ez a háború utáni fejlődésben csalódott "lost generation" (elveszett nemzedék) életérzése, amely elfordul a felnőtt nemzedéktől. James Dean úgy formálta meg nyugtalan nemzedéke, az Eisenhower-korszak ifjúságának életérzését, ahogyan arra addig senki sem volt képes. E két film elegendő volt ahhoz, hogy megalapozza a James Dean-kultuszt. 

Megdöbbentő népszerűségét természetesen kihasználta a filmipar, a Warner Brothers még a film forgatása közben megemelte a Haragban a világgal költségvetését, és az addig fekete-fehérben forgatott jeleneteket is színes, szélesvásznú változatban készítették el.  James Dean az "ok nélkül lázadó" kamasz, Jim Stark szerepében stílust teremtett, melynek elengedhetetlen tartozéka lett a koptatott farmer, fehér póló, bakancs, bőrdzseki, vagy piros dzseki, motor, szúrós tekintet.

 
A filmtörténetben később a Zabhegyező és az Úton analógiájaként emlegetett film nyomán a 24 éves egykori indianai farmerfiú mindössze két filmmel a háta mögött a legígéretesebb fiatal sztárok közé emelkedett.

Hét évre szóló szerződést kötött a stúdióval, s Rock Hudson és Elizabeth Taylor mögött a harmadik legjobban fizetett sztárja lett az Óriás (1956.) című filmnek.

Alig több mint egy év, három film: az övé volt az egyik leglátványosabban rövid karrier a filmvilágban, ráadásul a három közül két alakításáért (Édentől keletre, Óriás) Oscar-díjra jelölték, mindkétszer posztumusz, ami a mai napig rekord.

Ha nem forgatott, autóversenyzés töltötte ki idejét. Imádta a gyors sportkocsikat, és ez lett a végzete is. A Porsche 550 Spyderjével benevezett a salinasi autóversenyre.

1955. szeptember 30-án a verseny helyszínére tartott, amikor Paso Robles közelében több mint 115 mérföldes (185 kilométeres) sebességgel belerohant egy útkereszteződésben egy másik autóba. Tragikusan  véget vetve a legragyogóbb és legígéretesebb pályafutásnak Hollywood történetében.

Halála valóságos hisztériát keltett, példátlan gyásszal siratták el, kultuszát ma is ápolják. "A fiatalság magát gyászolta James Dean halálával". Fairmontban temették el, síremlékét többször ellopták, de eddig mindig megkerült. Sírja zarándok hely lett a rajongók és a Dean féle életfilozófia képviselőinek.

Rövid életéről könyvek hosszú sora jelent meg, slágerek tucatjában énekelték meg, halálának 40. évfordulóján, 1995-ben az amerikai posta 325 millió példányban bocsátott ki bélyeget az egykori filmsztár arcképével. Életéről dokumentumfilmek és játékfilmek készültek. A hagyatékát gondozó alap még ma is évente 5 millió dollárral gyarapszik.

James Dean a közeljövőben a tévében:

Óriás - FilmMúzeum, 2011-02-09 16:45