Mi van ma?

Tíz évvel ezelőtt halt meg Sinkovits Imre A tizedes meg a többiek című film népszerű főszereplője.

A Kossuth-díjas művész, a Nemzet Színésze 1928. szeptember 21-én született Kispesten.   Apja vendéglős volt. A gazdasági válság a 30-as években tönkretette a családi vállalkozást, nehéz időszak következett, de amikor Sinkovits Imre az Árpád Gimnáziumba került, apja már az Ilkovics étterem főpincéreként dolgozott. A gimnáziumban cserkész lett, és elmondása szerint ez sok mindenre megtanította. A leventemozgalomban is részt vett a II. világháború idején, de a cserkészet jobban vonzotta.

A háború alatt kármegfigyelő volt a margitszigeti víztoronyban és a szemlőhegyi víztározónál, majd a család Somogy megyébe költözött Horvátnádaljára, rokonokhoz. Ott hadimunkára fogták, lövészárkot ásott. Háromszor is megszökött az orosz fogság elől, mígnem véget ért a háború. A gimnáziumot 1945-ben folytatta, majd két év múlva leérettségizett. A cserkészek színjátszó előadásainak hatására jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben diplomázott. Olyan mesterektől tanulhatott, mint Somlay Artúr, Bajor Gizi, Makláry Zoltán, Kiss Manyi.

Még ebben az évben a Nemzeti Színházhoz szerződött (korábban a Belvárosi Színházban és az Ifjúsági Színházban már játszott), és feleségül vette Gombos Katalint, aki szintén a színészpályát választotta. Tehetségére hamar felfigyelt a közönség és a színikritikusok is. Olyan szerepekben tűnt fel, mint Kurrah a Csongor és Tündéből, Fortinbras a Hamletből vagy Caius Cassius a Julius Caesarból. Egyre jelentősebb szerepeket kapott, 1964-ben már ő játszotta Ádámot az Ember tragédiájában, egy másik Madách-darabban, a Mózesben pedig a címszerepet kapta. Az utóbbi drámában több mint 700 alkalommal láthatta a közönség.

1956. október 23-án sok más színésztársával együtt Sinkovits is csatlakozott a Műegyetem diákjainak kezdeményezéséhez, a Petőfi-szobornál elszavalta a Nemzeti dalt, amely a forradalom egyik jellegzetes momentumainak egyikévé vált.  Mivel a forradalom leverése után nem volt hajlandó "önkritikát gyakorolni", fizetését a felére csökkentették, a színházon kívüli szereplésektől eltiltották. Két éven át egy műanyagipari szövetkezetnek készített gyerekjátékokat, de ezt is rossz néven vették, mondván, hogy tüntetésképpen csinálja. 1958-ban aztán az angyalföldi József Attila Színházhoz irányították, innen 1963-ban hívta vissza Major Tamás a Nemzetibe. Itt többek között Németh László és Sütő András darabjaiban kapott szerepet. Egész élete során a Nemzeti Színház tagja volt, ezt az öt évet kivéve.

Összesen több mint 50 filmben játszott, igen sokszor főszerepet. 1949-ben forgatta első filmjét, az Úttörőket, melyet soha nem mutatnak be. A  Rákóczi hadnagya (1953.) és a Gábor diák  (1955.) után az 1956-ban forgatott Szakadék és A csodacsatár című filmben (rendező Keleti Márton) játszott.

 1960-tól évente két filmben is szerepelt. Első jelentős főszerepét a Két félidő a pokolban (1961.) c. filmben játszotta.

 Szintén főszerepet játszott a Legenda a vonaton (1962.) c. Rényi Tamás filmben.

1965-ben Keleti Márton rendezésében egyik legfontosabb és legemlékezetesebb alakítását nyújtotta A tizedes meg a többiek című vígjátékban, Molnár tizedes szerepében.

1967-ben két filmben is játszott: az Egy szerelem három éjszakája c. filmben  a három királyok egyikét, Gáspárt játszotta,  Az özvegy és a százados c. filmben   pedig a századost.

 Várkonyi Zoltán 1968-ban filmesítette meg Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét, melyben Sinkovits Imre kapta Dobó István szerepét. . 

Szintén emlékezetes Örkény Tóték című regényének adaptációjában, az Isten hozta, őrnagy úr! című filmben (1969.) nyújtott alakítása.

Sokan szívesen emlékeznek utolsó két filmjére, a Retúr  címűre (1996.), amelyikben Agárdy Gáborral, Bárdy Györggyel, Kibédi Ervinnel és Gera Zoltánnal körbevonatozzák az országot. A fiatalabb korosztály az Egri csillagok mellett a Honfoglalás című filmben (1996.) láthatta Álmos megformálójaként.

Pályája derekán a drámai szerepek mellett feltűnt kabaréjelenetekben is.

Szinkronszerepei közül kiemelkedik Anthony Quinn vagy éppen a Hupikék Törpikék Törpapája  hangjának kölcsönzése. Ez a két szinkronszerep tökéletesen passzol alkatához és az évek hosszú sora alatt kialakult személyiségéhez, karakteréhez: igazi bölcs volt, egy „nagy öreg”, aki iránt a tisztelet egyértelmű volt minden korosztály számára.

Halála előtt alig fél nappal a Magyar Színházban lépett fel, Vörösmarty Csongor és Tünde című darabjában játotta a Tudós szerepét. Azon az estén légszomjjal küszködött, szemmel láthatóan nem volt jól, alig tudott színpadra lépni. Kozák András vezette kézen fogva a színpadig, de minden erejét megfeszítve tette dolgát. Az előadás után a színpadról lejövet az öltőzőig is alig tudott elmenni, ereje elhagyta. Néhány óra múlva 2001. január 18-án  otthonában éri a halál.

Testvére, Sinkó László remek karakterszínész. Sinkovits Imrének két gyermeke született, Marianne, valamint András. Mindkettő hivatása a színészet.

Pályafutása alatt szinte minden állami kitüntetést megkapott:

Jászai Mari-díj (1955., 1962.), Filmkritikusok díja (1961., 1965.), Kossuth-díj (1966.), Érdemes művész (1970.), Kiváló művész (1974.), Kazinczy-díj (1983.), a Nemzeti Színház örökös tagja (1989.), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1992.), Magyar Örökség-díj (1996), Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997.), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, polgári tagozat (1998), Sík Ferenc-emlékgyűrű (1998.), a Nemzet Színésze (2000.).

Közeljövőben a tévében:

Retúr - DUNA TV, 2011-01-18 21:00
Egri csillagok - FilmMúzeum, 2011-01-22 13:55; 2011-01-23 10:55