"Bacsó Péter számos nagyszerű filmet készített, leghíresebb munkája, A tanú a mindennapok folklórjának a része lett: a mai napig idézgetnek belőle, és egy újságot (Magyar Narancs) is a szatíra egyik felejthetetlen poénjáról neveztek el"

 

 

 

 

83 éve született Bacsó Péter (Kassa, 1928. január 6. –Budapest, 2009. március 11.) A tanú Kossuth-díjas rendezője.

Polgári családban nevelkedett. Anyjától, Palotai Boris írónőtől a szépérzéket, a kultúra iránti fogékonyságot örökölte.  A család a negyvenes évek elején költözött Budapestre. Először színházrendezőnek készült (1946-ban  sikeresen felvételezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára), majd átiratkozott a filmes szakra. 

1950-ben kapta kézhez rendezői diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán  Fehér Imrével, Makk Károllyal, Kovács Andrással együtt. Azonnal dramaturgi állást kapott a Filmgyártó Nemzeti Vállalatnál (a későbbi Hunnia Filmstúdiónál).

A dramaturg-státusban tevékenykedő Bacsó fáradhatatlanul ír, átalakít, szórja az ötleteket, nem marad ki szinte semmiből. Keze nyoma felfedezhető az azóta persze devalválódott filmeken. Részese lett a magyar film újjászületésének, forgatókönyvíróként a legsikeresebb Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmjében volt.

Nemzedéktársaihoz hasonlóan ő is merész, éles művekkel vette ki részét a hatvanas évek magyar "új hullámából", mégis ritkán említik e korszak vezéregyéniségei között.

Már alig várta a pillanatot, hogy végre rendezhessen. A mélyvízbe 1963-ban került: a Nyáron egyszerű (1963.) fiatalok hétköznapjait örökítette meg  kedves, bár helyenként dadogó közvetlenséggel, oldott hangvétellel, derűs epizódokban. Később is gyakran választott fiatalokat hősnek. A két főszereplő egy fiatal szerelmespár volt, akiket amatőr szereplők játszottak. 

 

Hasonló témájú volt a Szerelmes biciklisták  (1965.), a Nyár a hegyen (1967.) (a film 1968-ban elnyerte a San Sebastian-i filmfesztivál Ezüst Kagyló díját). mintegy előkészítve a komorabb hangvételű, a fiatalok öngyilkossági hajlamának mozgatórugóit kutató Fejlövést (1967.), amely  meghozta számára az igazi kiugrást. A  Forró vizet a kopaszra! (1972.) c. filmje az akkor még kevéssé ismert Steven Spielberg Párbaj című thrillerét maga mögé utasítva - 1972-ben a Taorminai Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját kapta.

Igazi hangjára, a szatírára a hatvanas évek végén készült munkáiban talált rá. Az 1969-es A tanú, amely a koncepciós perek dermesztő világát ábrázolta tragikomikus felfogásban, tíz évig porosodott dobozában. A sokáig csak zárt vetítéseken bemutatott alkotás végül óriási sikert aratott és a mai napig kultuszfilmnek számít. Bacsó Péter számára a "feloldozást" A tanú 1981-es cannes-i sikere jelentette. A szatíra folytatását Pelikán gátőr rendszerváltás utáni kalandjaival Megint tanú címmel 1994-ben forgatta.
    

A hetvenes években érdeklődése aktuálpolitikai kérdések felé fordult: Kitörés (1970.), Jelenidő (1971.), Harmadik nekifutás (1973.). A szatirikus hangvétel folytatódik az Ereszd el a szakállamat (1975.), a Ki beszél itt szerelemről (1979.) című alkotásaiban.

Az ötvenes évek személyi kultuszának szatirikus megjelenítése a Te rongyos élet (1983.), a Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája (1988)., a Sztálin menyasszonya (1990.).

Az egyén és a történelem viszonyával foglalkozott a Hány az óra, vekker úr? (1985.) című filmben.

A kilencvenes évek Magyarországának kaotikus állapotairól szól a Balekok és banditák, Karády Katalin életének állít emléket a Hamvadó cigarettavég (2001). A De kik azok a Lumnitzer nővérek?  című vígjátékát, amelynek főszereplője két étteremkritikus, a 2006-os filmszemlén mutatták be.
    

A 2009-es, 40. filmszemle játékfilmjei között versenyzett Majdnem szűz című munkája, amelyet forgatókönyvíróként is jegyzett, és amelyet nem sokkal 80. születésnapja után mutattak be. Az intézeti lány prostitúcióból való kitöréséről szóló film főszerepéért Ubrankovics Júlia megkapta a filmszemle legjobb színésznőnek járó díját, Bacsó Péter pedig életműdíjat kapott.

Bacsó a hatvanas évek végétől a Dialóg Stúdió helyettes vezetője, majd 1982-es nyugdíjba vonulásáig vezetője volt, s több mint ötven éve oktatott. Tevékenységét 1972-ben érdemes művész, 1983-ban kiváló művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. 1998 óta volt birtokosa a Magyar Köztársaság középkeresztjének, 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere lett, 2006-ban a Budapest Díszpolgára elismerésben részesült, 2008-ban megkapta a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját és a Hazám-díjat. Félévszázados munkásságáról 2007 novemberében jelent meg a Bacsó Filmkönyv című kötet.

Megkerülhetetlen és sokoldalú munkásságot hagyott itt a 81 éves korában elment rendező, azonban minden száraz adatnál, díjnyertes filmcímnél többet árul el az a beszéd, amit a 2009-es filmszemlén mondott a Kongresszusi Központban, amikor átvette az elismerést.


 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Bacsó Péter film a közeljövőben a tévében:

Majdnem szűz - HBO, 2011-01-14 02:10