Bob Dylan  a világ egyik legnépszerűbb és legelismertebb dalszerzője, zenésze és előadója, aki közel 100 millió eladott albummal büszkélkedhet, és karrierjének 5 évtizede óta több ezer fellépésen van túl szerte a világban.

Bob Dylan (eredeti neve: Robert Allen Zimmerman),  70 évvel ezelőtt, 1941. május 24-én született a Minnesota állambeli Duluthban, de gyerekkorának nagyobb részét a Hibbingben töltötte. Nagyszülei Litvániából, Oroszországból és Ukrajnából kivándorolt zsidók voltak, szülei, Abraham Zimmerman és Beatrice Stone a helyi zsidó közösség tagjai voltak. Hétéves koráig Duluthban élt, ekkor apja paralízist kapott. Ezután a család anyja szülővárosába, a közeli Hibbingbe költözött. Dylan itt töltötte gyerekkora hátralevő részét. Legkorábbi ismert felvételét 1956 karácsonyán készítette: két barátjával egy áruház fülkéjében (Carl Perkins, Little Richard)  A középiskolában több zenekart alapított; az első, a The Shadow Blasters hamar feloszlott, de a második, a Golden Chords tartósabbnak bizonyult.  1959-ben rövid turnén vett részt Bobby Vee társaságában, beiratkozott a Minnesotai Egyetemre és Minneapolisba költözött. Érdeklődése a rock and roll iránt alábbhagyott, helyét az amerikai folk vette át, amit általában csak gitárkísérettel játszanak. Gyorsan bekapcsolódott a Dinkytown folkzenei vérkeringésébe.

A legendás folkénekes, Woody Guthrie hatására kezdte önmagát és az igazságot keresni. Új nevet vett fel az angol Dylan Thomas költő tiszteletére, otthagyta az egyetemet és egy szál gitárral New York bohém negyedében kezdett zenélni. Az akkor alig húszesztendős minnesotai fiú  döntő szerepet játszott a hatvanas évek eleji amerikai folk revival kibontakozásában. Miközben Greenwich Village egész folk-kultúráját, a szokásokat, az öltözködést, a beszédmódot, a szófordulatokat és a gesztusokat is ügyesen hasznosította, zseniálisan tudta dalba önteni mindazt, ami korosztályát akkoriban foglalkoztatta.

Első lemeze 1961-ben jelent meg. A társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó dalai -The Times They Are A-Changin'  , Masters of War  , Blowin' In The Wind - egy nemzedék himnuszai lettek.

  

1963-ra Dylan egyre jobban belesodródott a polgárjogi mozgalomba, s olyan eseményeken lépett fel, mint a washingtoni szabadtéri tüntetés, ahol Martin Luther King tartotta „Van egy álmom” kezdetű, híres beszédét (Joan Baezzel énekelte a Chimes of Freedom című dalt).

1963-ban először játszott a Newport Folk Fesztiválon , ahová még ifjú tehetségként érkezett, és sztárként távozott. "A legnagyobb élő folkművész", konferálták fel, s  és az összegyűlt több tízezer fiatal végül mint nemzedéke új hősét és szóvivőjét ünnepelte hosszasan.

Ebben az évben megjelent második albuma, a The Freewheelin' Bob Dylan; s ekkor kezdte megalapozni dalszerzői és énekesi hírnevét. Leggyakrabban protest dalokat adott elő, stílusára még mindig Guthrievolt a legnagyobb hatással, de hamarosan megtalálta igazi önmagát.

    

Élete talán legtermékenyebb és legnagyobb hatású néhány éve alatt társa a mozgalomban, a zenében és a magánéletben is Joan Baez volt.

1965. március 22-én jelent meg ötödik albuma, a Bringing It All Back Home. A legtöbben ezt tartják az első folk-rock albumnak. Ez volt az első albuma, mely bekerült az amerikai Top 10-be: 6. lett. A brit listákon az első helyet érte el.  A Subterranean Homesick Blues lett Dylan első kislemeze, mely felkerült az amerikai listákra: 39. lett.

 

Az 1965-ös Newport Folk Fesztiválon bedugta a gitárját az erősítőbe, és a Paul Butterfield Band tagjaival élete első folk-rock koncertjét adta, s amikor s  néhány számot elektromos gitáron adott elő, rajongói majdnem meglincselték, sokan kiábrándultak az "árulóból"   .

 

Amikor azon a nevezetes napon a fekete bőrdzsekis Dylan a Butterfield Blues Banddel belekezdett a Maggie's Farm című számba, nagy volt a ledermedés.

A Newportban összegyűlt folkrajongó fiatalok tízezrei akkor még nem tudták, hogy mekkorát változtak az idők. Két év leforgása alatt szinte minden valamire való folkzenész elektromos hangszereken játszott a lemezein és a koncertjein. Még azok egy része is, akik Newport alatt és után Dylant oly harsányan és látványosan "leárulózták". 

Az pedig már a sors végtelen szeszélye, hogy Dylannek harminchét (!) évet kellett várnia a "revánsra", hogy 2002 augusztusában ismét tapsvihar kíséretében hagyhassa el a Newport Folk Fesztivált.

1965-ben már más szelek fújtak, és ezt a közhangulat változására oly érzékeny és azt általában remekül kihasználó Dylan is megérezte. Amikor az évi angliai turnéján először hallja az Animals-féle The House Of the Rising Sunt ,  tudta, hogy váltani kell. Rockot kell játszani. 

1965 márciusában  megjelent albuma, a Bringing It All Back Home (Hazahozni mindent) stílusbeli váltás volt.

1965. november 22-én Dylan titokban feleségül vette a korábbi playboy nyuszit, Sara Lownds-t, akitől 1966. január 6-án megszületett első gyermekük, Jesse Byron Dylan. Később, összesen még három gyermekük született: Anna, Samuel, és Jakob. Dylan ezenkívül örökbe fogadta Sara Lownds korábbi házasságából született lányát, Maria Lownds-t. Legfiatalabb közös gyermekük Jakob Dylan az ismert, The Wallflowers nevű banda énekes-dalszerzője lett. 1977 júliusában elváltak, de még évekig jó viszonyban maradtak, tulajdonképpen mind máig.

1966-ban a Like A Rolling Stone lett óriási siker, amit egy évvel korábban Newportban még kifütyültek.  2004-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának listáján az első helyen szerepelt.

 

 

1966 júliusában Dylant motorbaleset érte, és emiatt másfél évre visszavonult a zenéléstől. 1968-tól gyengébb időszak következett; zenéjében és érzelmileg a mélypomtra jutott. Ennek egyik oka az volt, hogy elvált feleségétől, másrészt filmes próbálkozásai is csődöt mondtak. A Renaldo és Clara című filmje megbukott és a kapcsolata is megszűnt a Banddel.

Dylan a hetvenes évek elején lassan összeszedte magát. Jó néhány saját lemezt készített. Az 1969-es Nashville Skyline című lemeze heves vihart kavart.  A politikus tartalmú, közérdekű mondanivalót hordozó dalszövegek helyett egy problémamentesebb világot kínált fel a hallgatóknak. Bár dalai kevésbé voltak politikusak, a haladó elvű ifjúság mellett ezután is kiállt.

 
 

Állandóan változó összetételű zenekarával az 1980-as évek vége óta rendszeresen turnézik. Alkalmanként más zenészekkel is együtt játszott, például Paul Simonnal, Tom Pettyvel és Eric Claptonnal. Bár pályájának középpontjában előadói munkássága és albumai állnak, általában mégis dalszerzői tehetségéért rajonganak.

Pályafutásának 30. évfordulóját hatalmas bulival ünnepelték zenésztársai, akik mind az ő dalait énekelték.

1997-ben életveszélyes szívfertőzéssel került kórházba, de még abban az évben művészileg is feltámadt, három Grammy-díjat kapott Time Out of Mind című albumáért. Összesen mintegy három tucat stúdióalbuma (az utolsó 2009-ben) és tucatnyi élő lemeze jelent meg, s immár hivatalosan is hozzáférhetőek kalózlemezei.

Bob Dylan írta és rögzítette a 2000-es Wonder Boys című filmhez készült dalt (Things Have Changed), melyért mind az Oscar-díjat, mind a Golden Globe-díjat megkapta.

 

Első életrajzi kötete, a Chronicles 2004-ben az egyik legolvasottabb könyv volt, valamint a  életrajzi filmje  A Bob Dylan dosszié (2005.) is  elnyerte a közönség szeretetét.

2006-ban, az akkor 65 éves énekes a legidősebb élő zenész, aki egyből a slágerlista élére került Modern Times című lemezével.

2010-ben Obama elnök művészeti díjjal tüntette ki Bob Dylant, aki - a Fehér Ház indoklása szerint  - "az ifjúkori lázadás és költői érzékenység ikonjává vált"

2011-ben Vietnámban és fél évszázaddal pályafutásának kezdete után Kínában is turnézhatott, igaz a cenzorok kihúzták a műsorból a politikai töltetű dalokat. Magyarországon 1991-ben és 2003-ban lépett fel, rajongói számára feledhetetlen este volt mindkettő.

Dylan afféle modern bárd volt, énekmondó, aki költőként és zeneszerzőként is kiemelkedett a társai közül. Nem csak a felnövekvő korosztály érzéseit, gondolatait szólaltatta meg; szerzeményei egyúttal kordokumentumok, énekelt vallomások, üzenetek és helyzetelemzések voltak, amelyek fokozatosan összefüggő ideológiává, tömegeket befolyásoló eszmerendszerré váltak. Nemcsak szupersztár volt, de a hatvanas évek első felének egyik legbefolyásosabb ideológusa, lázadója, akit 1964-ben az amerikai diákok John F. Kennedy mellett a korszak legmarkánsabb személyiségének tartottak.