Mi van ma?

Francis Ford Coppola A Keresztapa trilógia és az Apokalipszis most című filmjeivel már életében legendává vált.

A többszörös Oscar-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer 72 évvel ezelőtt, 1939. április 7-én Detroitban született, de New York-ban nőtt fel. Kiskorában gyermekbénulása hosszabb ideig ágyhoz kötötte, az olvasás és a tévé maradt egyetlen szórakozása. Tízévesen forgatta apja kamerájával első "filmjét". Édesapja zeneszerző, aki A Keresztapa első részében zongoristát alakított, de a filmzene komponálásában is részt vett. Édesanyja színésznő volt. Ilyen családi háttérrel nem meglepő, hogy Coppola dráma tagozaton szerzett diplomát és a filmezés felé orientálódott.

Diplomamunkáját a filmgyártás témaköréből írta. Ezután néhány év gyakornokoskodás következett. Első önálló filmjét 1963-ban készítette Dementia 13 címmel . A horror-thriller határán egyensúlyozó film nem aratott komolyabb sikert, a fiatal Coppola ekkor még inkább forgatókönyvíróként és producerként jeleskedett.

Hat év múlva a mai napig egyik legjobb barátjával és kollégájával, George Lucasszal egy független filmgyártó céget alapított Los Angelesben. Együttműködésükből sok film és elismerés született. Emellett közös erővel igyekeztek támogatni a fiatal tehetségeket is.

1969-ben készült Az esőemberek , egy év múlva A tábornok című film , melynek forgatókönyvéért Coppola 1971-ben Oscar-díjat kapott. Innentől a folytatás filmtörténet: Coppolának véletlenül a kezébe akadt Mario Puzo regénye a Corleone családról, megnyerte a főszerepekre Marlon Brandot és Al Pacinót és 1972-ben leforgatta minden idők leghíresebb maffiafilmjét, a legendás A Keresztapa trilógia első részét. A filmet, amiből máig idéznek, amelyben egyesek szerint benne van a válasz a világ összes kérdésére, és amelyet annyian próbáltak utánozni azóta is.

Tini, polgári nevén Bródy János Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró a magyar kultúrtörténet meghatározó alakja 65 éve, 1946. április 5-én született Budapesten, Bródy András és Vajna Márta gyermekeként.

A hatvanas évek beatkultúrájának egyik sztárjává vált, afféle szószólóvá. Diplomáciai érzéke, intelligenciája komoly segítséget jelentett kimondani a tegnap még kimondhatatlant. Többnyire Szörényi Levente zenéire írt szövegei slágerek és kortörténeti dokumentumok egyszerre: Amikor én még kissrác voltam, Good Bye London, Little Richard, Sárga rózsa. Nagy gyakorlatra tesz szert, miként lehet a cenzúra sáncai mögé juttatni "ártatlannak" látszó sorait.

A zenekarok feloszlottak, átalakultak, de Bródy János folyamatosan képes volt önmagát adni és gitárral a kezében, mint a hétköznapok krónikása járta az országot, ironikus mosollyal idézve a reménytelen szerelem és a beteljesült csalódás közti rövid átmeneti boldogságot, vígasztalva a meg nem valósult álmaikból ébredő szorongókat.

Ma ünnepli 65. születésnapját Spiró György Kossuth-díjas író, költő, irodalomtörténész. 1946. április 4-én született Budapesten. Apja mérnök, anyja színésznő volt. Magyar-orosz-szerb-horvát szakon diplomázott az ELTE Bölcsészkarán 1970-ben, illetve 1972-ben. Az Újságíró Főiskolán szociológus-diplomát szerez 1972-ben.

1970-71-ben a Magyar Rádióban újságíró-gyakornok. 1971 és 75 között a Corvina Kiadó szerkesztője. 1975-től három évig ösztöndíjas aspiráns. Az MTA kelet-európai kutatócsoportjának, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársa. 1978-tól a világirodalmi tanszéken, 1991-től az esztétika tanszéken tanít. 1981-ben kandidátus, 1997-ben habilitált professzor. Az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense.

A Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg először 1974-ben Kerengő című regényét. Első nagyregénye az Az Ikszek szintén a kiadó gondozásában jelent meg 1981-ben. A következő évben drámakötete A békecsászár címmel (négy drámát tartalmazott) jelent meg.

Spiró György több mint egy évtizedig asztalfióknak írta színdarabjait. Saját bevallása szerint dühében vetette papírra Kerengő című regényét, mert rájött, idehaza drámaírással nem lehet rangot szerezni. 1983. október 28-án mutatta be a Budapesti Katona József Színház Az imposztor című komédiáját. A mű előzménye az író Az Ikszek című regénye. A darab Major Tamás számára készült (és bizonyos értelemben róla szól), aki halála előtt nem sokkal eljátszotta a főszerepet. A rendező Zsámbéki Gábor volt. Ötven alkalommal került színre. Az író eddigi pályafutása során ezzel a darabbal aratta élete első közönségsikerét.

A népszerű amerikai filmszínész, Kurt Russell 1951. március 17-én, 60 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot az amerikai Springfieldben.

Szülei Louise Julia táncosnő és Bing Russell színész. Russell a 60-as évek közepén végzett a Thousand Oaks középiskolában Kaliforniában. Karrierjét a fiatalon, a 60-as évek elején kezdte. Számos televíziós sorozat alkalmi szereplője volt, majd a Disney stúdiónál dolgozott (tíz éves szerződést kötött a Walt Disney társasággal) többek között a The Barefoot Executive és az Utánam, fiúk! című családi filmekben. Meghallgatáson volt a Csillagok háborúja Han Solo szerepére, amit Harrison Ford kapott meg végül.

A 70-es évek közepén felhagyott a filmezéssel, hogy régi álmát megvalósítva profi baseballjátékosként keresse kenyerét. A sors azonban másként akarta, egy vállsérülés nyomán fel kellett adnia sportkarrierjét, pedig a texasi liga vezető ütőjátékosa volt.

1979-ben az Elvis című filmmel tért vissza. Főszerepéért Emmy-díjra jelölték. Bár a filmben nem ő énekelte fel a dalokat - Ronnie McDowell country énekes énekelt -, az 1994-ben készült Forrest Gump című filmben ő kölcsönözte Elvis Presley hangját. Ekkor először, a következő évtizedben több alkalommal dolgozott John Carpenterrel.

Elvis Presley többször is Russell pályájának része volt. Azon kívül, hogy gyerekszínészként feltűnt A világkiállításon történt című Elvis-musicalben, az Carpenter rendezte Elvis c. filmben, majd 1994-ben a Forrest Gump című filmben ő volt Elvis Presley hangja, majd 2001-ben a Milliókért a pokolba című filmben egy ál-Elvist alakít, aki egy las vegasi kaszinórablásban vesz részt.

A ma 71 éves Bernardo Bertolucci a huszadik század olasz filmgyártásának meghatározó, kiemelkedő alakja. A flesh back technika tökéletesítője, merészségének és egyéni képi látásmódjának köszönhetően maradandót hagyott a filmművészet számára, még ha a köztudat számára elsősorban Az utolsó tangó Párizsban, valamint Oscar-díjakkal elhalmozott Az utolsó császár rendezőjeként marad meg az emlékezetekben.

Bernardo Bertolucci 1940. március 16-án született Pármában. Apja Attilio Bertolucci neves költő. A kis Bernardo egy vidéki iskolába járt 11 éves koráig, amikor - 1952-ben - Rómába költöztek. Ott járt gimnáziumba, majd beiratkozott az egyetemre, de abbahagyta, mert akkor már jobban érdekelte szülővárosának szellemi légköre. Apjához hasonlóan elkezd verseket írni, 1962-ben kiadott egy verseskötetet, de ezzel költői pályáját be is fejezte. Apja filmkritikus is volt, fia vele járt moziba, ahol későbbi pályafutásához megfelelő táptalajt kapott.

15 éves korában 16 mm-es kamerával készített egy 10 perces gyerekfilmet A sikló címmel, amelyet továbbiak követtek. Alig 20 évesen együtt dolgozhatott Pier Paolo Pasolinivel. Ekkor vált fogadott apjává a neves olasz rendező, Pasolini, aki nagy hatással volt későbbi filmes pályájára. A csóró sikere után Antonio Cervi producer megvette Pasolini egy ötletét, és a forgatókönyv megírására megkérte Sergio Cittit és Bertoluccit. Pasolini végül nem vállalta a forgatást és az ő tanácsára az ifjú Bernardo kapta meg a rendezői pálcát. Így született meg első filmje, A kaszás (1962.).

Ma lenne 89 éves Pier Paolo Pasolini, a XX. századi olasz és az európai kultúra egyik legnagyobb formátumú, életében s halála óta mindmáig egyik legvitatottabb alakja (Bologna, 1922. március 5. - Ostia,1975. november 2.).

Mint regényíró, filmrendező, publicista és költő minduntalan a társadalom tűréshatárait feszegette. Hihetetlen aktivitással végzett munkájával mondja ki és vágja szemünkbe a tabukat, melyeket nemhogy elfogadni nem tudunk, de még beszélni sem vagyunk hajlandók róluk. Vállalt homoszexualitása gyakran regényei témája lett: az igazi, beteljesült lelki szerelem azonban csak utópiaként jelent meg nála, érzelmeit súlyos vallásos és morális bűntudat kísérte. Fiúfigurái a végletekig kiszolgáltatottak, megkínzottak, minden szabadságuktól és méltóságuktól megfosztottak: ahogy ő mondta, szabadságunk csak halálunk megválasztásában áll.

A művész apja Carlo Pasolini gyalogsági hadnagy, Ravennai család sarja, aki vagyonukat eltékozolta. Anyja Suzanna Colussi a Friuli Casarsa della Malizia-beli tanítónő. Apját állandóan más katonai állomáshelyre irányítják, ezért a család állandóan költözik. Gyerekként kezd verset írni. Cremonában végzi a gimnáziumot.

Szüleivel való bonyolult kapcsolata egész életére rányomja a bélyegét. Fasiszta érzelmű apjához sosem érezte közel magát, anyjával viszont legendásan szeretetteli volt a kapcsolata. Élete egyik meghatározó tragédiája volt öccse, Guido tragikus halála: a Wehrmacht ellen partizánként harcoló 18 éves ifjút jugoszláv partizánok ölték meg 1945-ben, tévedésből.

Bolognában jár egyetemre, ahogy ő fogalmaz "egy középszerű és fasiszta egyetemre". Apját 1942-ben Kenyában börtönbe zárják, így a család a Friuli tartomány egyik kisvárosában, Casarsába menekül el. Itt publikálja saját költségén A halott énekei című első verseskötetét, melyet friuli nyelven írt. 1943-ban Livornóban katonai szolgálatait tölti, ahonnan szeptember 8-án megszökik. 1945- ben bölcsész doktorátust szerez Bolognában. 1945 és 1949 között , Casarsában, egy középiskolában tanított. 1947- ben belép az olasz kommunista pártba. Mivel sok mindenben nem egyezik a véleménye a pártvezetéssel, 1949-ben kiskorúak megrontása vádjával kizárják a pártból, és tanári állásából is eltávolítják. Ekkor édesannyával együtt Rómába menekül.

1950-ben érkezik Rómába, ahol évekig tartó nélkülözés után az Utcakölykök című regény hozza meg számára az ismertséget (a sikert és a botrányt) 1955-ben.

Kezdetben csak asszisztál a filmforgatásokon, 1960-tól saját játék- és dokumentumfilmjeit készíti, de emellett színdarabot, verset, regényt ír, politizál, véleményt mond, provokál. 1961-ben, harminckilenc évesen rendezi első filmjét, A csórót. A római külvárosban talál rá a hozzá hasonlóan más, számkivetett hősökre, akik csak törvényszegéssel tudják kifejezni tiltakozásukat a minden autentikus értéket elpusztító korabeli olasz társadalom ellen.

"Egy olyan ember megalázottságát és nyomorult emberi állapotát akartam bemutatni, aki a római borgate mocsarában él. Éreztem és tudtam, hogy ebben a megalázottságban van valami szent... és Bach zenéje segített abban, hogy a nagyközönséggel megismertessem szándékaimat. A megváltás mégoly halvány és csalóka reményét kizárólag a halál jelentheti" a lopásból és utcalány-élettársa kizsákmányolásából élő ifjú főhős számára, aki szorgalmasan dolgozó öccsét hergelendő még dicsekszik is munkátlan függetlenségével és elzülleszti az életében felbukkanó tiszta nőt." - vallja Pasolini.

Ma ünnepli 75. születésnapját a közmondásosan kevés szavú, zárkózott Bodor Ádám Kossuth- és József Attila-díjas író.

1936. február 22-én Kolozsvárott született református, felső-középosztálybeli családban. Édesanyja, a székely Tóháti Ida felmenői között számos tisztviselőt találunk. Bankigazgató édesapját, a mérsékelten konzervatív, hívő, nagy tekintélyű Bodor Bertalant 1944-ben a budapesti székhelyű Országos Pénzintézeti Központ és a Pesti Takarékpénztár és Hitelbank élére helyezték. A háború után meghívták a debreceni kormányba, de a család inkább visszatelepült Kolozsvárra.

Kolozsvárott a kommunista hatalomátvétel után a családra a nélkülözés évtizedei vártak. A koros apát koholt vádak alapján elítélték a Márton Áron-féle politikai perben, és csak 1955-ben engedték szabadon. Magát Bodor Ádámot, a Református Kollégium diákját 16 éves korában, 1952-ben államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték és letartóztatták. A szamosújvári politikai börtönben tartották fogva két évig. Társaival együtt egyikük állami kitüntetésben részesülő apjának közbenjárására szabadult. Szabadulása után volt gyári munkás, majd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanult. A diploma megszerzése után dolgozott a kolozsvári egyházkerületi levéltárban, majd egy fordító-másoló irodában.

Erdély vallási és kulturális sokszínűsége, a magyar, a szász és a román kultúra szétválaszthatatlan keveredése, s egyszersmind a közeg kelet-európai letargikussága, szegénysége, kiszolgáltatottsága jelentett meghatározó élményt a későbbi író számára, műveiben részint ezt a kettősséget igyekszik megragadni.

Ma 89 éves Göncz Árpád, a harmadik köztársaság első elnöke (1990-2000.). Munkásságáról talán a legtöbbet az mond, hogy azóta sem volt egy politikus sem olyan népszerű, mint ő, aki etalon a mindenkori utóda számára.

1922. február 10-én született Budapesten. Édesapja Göncz Lajos magánalkalmazott. Édesanyja Heiman Ilona. Szülei meghaltak, testvére nem volt. Felesége Göntér Mária Zsuzsanna, akivel 1946-ban kötött házasságot, szociális munkásként dolgozott. Általános és középiskoláit a fővárosban végezte. 1939-ben érettségizett a Werbőczy István Reálgimnáziumban. ("Nem szerettem a Werbőczyt, mélységesen korrupt iskola volt. Én jeles tanuló voltam, de a győri Ágyúgyár főrészvényesének a fia is természetesen jeles tanuló lett, az akkori kultuszállamtitkár fia pedig szintén előtérben állt. Egy másik állami főtisztviselő gyereke volt a főstréber. Utáltam azt az iskolát, főleg, mikor jöttek a zsidótörvények".)

Érettségi után a Országos Földhitelintézetben tisztviselőként dolgozott, mellette jogot tanult. 1944-ben szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen a jogi végzettséget és a doktori címet. ("Azért mentem jogásznak, mert ez volt az egyetlen olyan egyetem, amit egy szegény értelmiségi család gyermeke a család számára elviselhetetlen anyagi terhelés nélkül elvégezhetett.")

1939-től (már egyetemista korától) 1946-ig a miniszterelnök szellemi-politikai örökségét vállaló Teleki Pál Munkaközösség tagja, s kapcsolatban állt baloldali, főként a népi írók eszmei befolyása alatt álló értelmiségi csoportokkal.

1944-ben, az ország német megszállása idején, ifjúsági vonalon bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, és a Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics Mihály Zászlóalja tagjaként részt vett a fegyveres ellenállásban. 1944 karácsonyán a csendőrök megsebesítették.

1945 tavaszán belépett a Független Kisgazdapártba (FKGP). 1946-tól 1948-ig a párt fizetett alkalmazottja és a Nemzedék c. hetilap felelős szerkesztője. ("Először ugyan azt akarták, hogy legyek képviselő. Istenáldotta naivitásomra vall, hogy azt mondtam, én erre még nem vagyok kellően felkészülve, ehhez többet kell tudni. Valószínűleg ezért maradtam életben.")

Az FKGP szétverése után, 1948-ban állás nélkül maradt. (Őt is bevitték a "katonapolitikára", ahol három hétig tartották fogva, folyamatos kihallgatásokkal. (A Katonapolitikai Osztály a HM-ben működött Pálffy György vezetésével. 1949-ben besorolták az ÁVH-hoz.)

KLIKK A KÉPRE! 2011. január 09.

Harmincöt esztedeje halt meg Agatha Christie a detektívregény műfajának királynője, Hercule Poirot és Miss Marple "szülőanyja", minden idők egyik legsikeresebb írója.

Az irodalom talán legnagyobb "tömeggyilkosa" összesen 147 kisregény, 15 dráma, és 90 regény szerzője, de publikált Mary Westmacott néven is. Csak az angol nyelvű Christie-kiadásokból másfél milliárd példány kelt el, világszerte további egymilliárd, ezt csak a Biblia és Shakespeare múlja felül. Írásait több mint 45 nyelvre fordították le, az Egérfogót 45 országban mutatták be.

Agatha Mary Clarissa Miller 1890. szeptember 15-én született Ashfieldben (Anglia). Iskolába nem járt, otthon apja (Frederick Alvah Miller) számtanra, anyja (Clara Boehme) és nővére, Madge pedig a humán tárgyakra oktatták. Ötéves korára megtanult olvasni, és élénk képzelőereje is korán megmutatkozott: előbb a Cicákról, majd egy ölebcsaládról, végül az iskoláról és az ott tanuló lányokról kiagyalt történeteit játszotta el. Tizenegy éves korában pedig nyomtatásban is megjelent egy verse. Még ebben az évben elveszítette édesapját, ami után a család anyagi helyzete szűkösebbé vált. Az akkoriban "kötelező" párizsi lányintézetben való nevelést viszont megengedhették maguknak: itt Agatha a rajz és főként az éneklés felé kacsingatott, azonban egyikben sem bizonyult kiemelkedően tehetségesnek.

Első novelláját egy influenzából való gyógyulása alatt írta, amely A szépség háza (The House of Beauty) címet viselte, és később átdolgozott formában, Az álmok háza címmel 1926 januárjában jelent meg. Ezután Mack Miller, később Nathaniel Miller álnév alatt szerzett novellákat, majd megszületett első regénye, a Hó a sivatagban (Snow Upon the Desert).

Közben Egyiptomban töltött tél hónapjai alatt a társasági életbe is bevezették, s több kérő és egy eljegyzés után 1912 őszén megismerkedett Archibald Christie pilótávaval, akivel 1914. december 24-én házasságot kötöttek.

Az első világháború alatt Agatha segédápolóként, majd a gyógyszertár laboratóriumában dolgozott, ahol kiismerte a későbbi regényeiben fontos szerepet kapó különféle méregfajtákat. Ekkor kezdte el papírra vetni első detektívregényét, amely hosszas huzavona után végül 1920-ban a Bodley Head kiadónál jelent meg A titokzatos stylesi eset címmel. A regénnyel egy időben "született meg" a zseniális belga nyomozó, Hercule Poirot, akinek alakja további 32 könyvben és 55 novellában tér vissza.