Talán ha törődtünk volna vele, ha nem akartuk volna egy számára idegen világ elvárásaihoz formálni, ha elég lett volna a meseszép hangja, kristálytiszta muzikalitása, elsöprő tehetsége...

 

 

 

A ’70-es évek egyik legtöbbet foglalkoztatott énekesnője volt, a ’80-as években háttérbe került, majd mintegy másfél évtizedes kihagyás után 1996-tól Magyarország legnagyobb sikerű visszatérését mondhatta magáénak. Sosem volt hajlandó "divatzenét" csinálni, még akkor sem, amikor egyedi stílusára nem volt kereslet. Tehetségét nem aprózta el, mindig minőségi dalokkal állt elő, persze ez azzal is járt, hogy pályafutása nehézkesen indult és sok akadályt kellett legyőznie, szakmailag mintha egy hullámvasúton ült volna.

Hatvanhárom  évvel ezelőtt, 1948. június 22-én  született Cserháti Zsuzsa Budapesten.

10 évig tanult klasszikus balettet, de nem vették fel a Balettintézetbe. A Divatcsarnokba került mint tanuló, 1965-ben kezdett el énekelni . Egy ideig Szécsi Pállal és Payer Andrással lépett fel. Szécsi beajánlotta a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába, és a Szécsi-show szereplőjévé is vált. 1967-1968 között a Rangers, majd a Thomastic együttessel turnézott. Az igazi áttörést az 1972-es Táncdalfesztivál hozta meg számára, amikor a Nem volt ő festő   című dalt elénekelte. Előadói díjat kapott.

Az igazán ismert számai között mégsem gyakran említik meg ezt a dalt, sokkal inkább  a Boldogság, gyere haza (1983.),

 

valamint az 1973-as számai, az Árva fiú és a Tessék választani c. műsorban bemutatott  Kicsi, gyere velem rózsát szedni című dalok ugranak be mindenkinek  neve hallatán.

    

1975-ben fia, Szirtes Krisztián születése "ihlette" meg örökzölddé vált slágerének  előadására. A szövegét eredetileg Kovács Katinak írta Bradányi Iván, de az énekesnő lemondott róla Zsuzsa részére, mivel neki akkor nagyobb szüksége volt rá.

 

 Az Én leszek című dallal nyerte meg az 1978-ban a Tessék választani! versenyt.

Az 1981-es Táncdalfesztiválon énekelte a Boldogság és én c. dalát.

Ezután eltűnt a zenei közéletből, egy televíziós interjúban ennek okát a szakmai féltékenységben vélte fölfedezni, ami körülvette őt. (Valójában egy felkérésre nemet mondott a nagyhatalmú Erdős Péternek.)

 Azonban továbbra is énekelt: külföldön és belföldön egyaránt fellépett. 1979-ben németországi lokálokban lépett fel, majd 1980 a budapesti Moulin Rouge   vezető énekese lett.

 

 

 

1985-ben Gothár Péter Idő van című filmjében láthattuk.

  

A Fészek Klub 1987-es szilveszteri "Szín-házibuliján" együtt énekelt Bessenyei Ferenccel.

Betegség miatt hirtelen jelentős túlsúlyt szedett fel, s ezért visszavonult a színpadtól. Csendesen élt, ahogy ő fogalmazott, időnként „nyomorban és szegénységben”.  Éveken át  szinte semmit nem lehetett róla hallani, mígnem 1996-ban valakinek eszébe nem jutott, hogy újra felkarolja. Addigra a művésznő túlvolt egy súlyos pajzsmirigy-betegségen,  majd kemény munkával leadta a súlyfelesleget. 1996-ban a Hamu és gyémánt című albumával az új generációt is meghódította, élvezte, hogy újra reflektorfénybe került, hisz ez jelentette az életét. Az év énekesnőjévé választották.

 

Boldogan vállalt újra fellépéseket. A Kongresszusi Központban Mennyit ér egy nő... címmel 1997. december 28-án adott nagysikerű koncertet. Ettől kezdve mindenhol telt házak előtt lépett fel. De ez a siker is csak pár évig tartott.

1997-ben  EMeRTon-díjat. '97-ben és '98-ban Arany Zsiráf-díjat kapott,1998- ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.  

 1999-ben megjelent az Adj még a tűzből című albuma. Utolsó lemezét 2002-ben adták ki Add a kezed címmel.

Csakhogy a mellőzöttség éveiben a betegség, az elfeledettség kis híján a mélybe taszította. Most a bizonyítani akarás, a hatalmas siker és az elvárások miatti stresszhelyzetek rányomták bélyegüket egészségi állapotára.  A depresszió nem tágított mellőle. Közvetlen munkatársai is gyakran beszélgettek egymás között arról, hogy valahogyan segíteni kellene Cserhátin, aki egyre inkább elzárkózik barátaitól.

A Száguldás, Porsche, Szerelem  című dalban volt énekestársa Horváth Charlie, aki a Színes Mai Lapnak mondta el: épp három nappal halála előtt ültek össze néhányan, hogy kitalálják, hogyan vidítsák fel a lakásába teljesen begubózó énekesnőt. A megoldással sajnos elkéstek. Cserháti Zsuzsára fia talált rá 2003. július 23-án. A halált egy megrepedt ér okozta, amitől az énekesnő néhány perc alatt elvérzett. 55 éves volt.

 

Cserháti Zsuzsa és Máté Péter elfeledett duettje valamikor a hetvenes évek második felében készülhetett, és a dal mindkettőjük tragédiáját magában hordozta. A szám több volt mint egyszerű táncdal, viszont nem volt elég progresszív ahhoz, hogy szakmai siker legyen. Két szék között a padló. De most itt az idő, hogy rehabilitáljuk a számot.