A világhírű francia sanzonénekes és színész, aki oly feledhetetlenül énekelt A hulló falevelekről, Yves Montand ma húsz éve halt meg.

A Firenzéhez közeli Monsummato Altóban született 1921. október 14-én.  Ivo Livi néven anyakönyvezték a család harmadik gyerekeként. Kétéves volt, amikor munkás szülei a fasizmus elől Franciaországba menekültek. Fiuk Marseille-ben nőtt fel, és már tizenegy éves korától dolgoznia kellett. Volt lapkihordó, kazánkovács, fodrászsegéd és megpróbálkozott a sanzonénekléssel is. A második világháború után a nagyobb lehetőségekkel kecsegtető Párizsba utazott, itt figyelt fel a tehetséges és jóvágású fiatalemberre Edith Piaf. A francia sanzon nagyasszonya rendszeresen foglalkoztatta éjszakai mulatójában, egy idő után gyöngéd szálak is összefűzték őket. 1944-ben a párizsi Moulin Rouge-ban énekeltek  először együtt. Montand a közönség kedvence is lett, és 1946-ban már Marcel Carné Az éjszaka kapui  című filmjében kamera elé is állhatott.

A fordulópontot az 1951-es év jelentette életében: ekkor rendezte meg első párizsi koncertsorozatát, és ekkor kötött házasságot a híres színésznővel, Simone Signoret-val. A frigy nagyot lódított színészi karrierjén. Az ebben az évben rendezett Párizs az Párizs című filmben a Kozma József világhírűvé vált A hulló levelek című sanzont énekelte.

Újszerű sanzonéneklésével, a mélyen emberi előadásmódjával és a színpadon viselt barna nadrágjával és ingével vált ismertté. Montand volt az első, aki szakított a színpadi öltözködés hagyományaival, az öltönnyel, és a nyakkendővel: ingujjban állt ki a színpadra.

A világhírűvé az 1953-ban Henri-Georges Clouzot rendezésében bemutatott A félelem bére című filmmel vált.

 

Bár rendkivül sikeres volt, mint sanzonénekes, de vonzotta a film világa is. Több filmben játszott főszerepet.  Michéle Morgannal Az éjszaka Margitja (1955.) című filmben,  feleségével Simone Signoret-val együtt a Salemi boszorkányok (1957.) című filmben,

    

Franciaország után Amerika filmvásznait is meghódította, akárcsak egy kollegináját, Marilyn Monroe-t, akivel együtt szerepelt a George Cukor rendezte Szeressünk (1960.) című filmben.

 

A színésznő, aki ekkoriban Arthur Miller neje volt, úgy nyilatkozott, hogy életében nem találkozott még olyan vonzó férfival, mint Yves Montand, kivéve Marlon Brando-t és talán a férjét.

Rövid románcuk másik szépséghibája, hogy Montand is nős volt. (Monroe-val való románcáról felesége, Simone Signoret írt Már a nosztalgia sem a régi (La nostalgie n'est plus ce qu'elle était) című visszaemlékezésében. Ám ennek ellenére igazi álompárként emlegették őket, és Simone haláláig kitartottak egymás mellett. Montand egy fellépés felvételén felejthetetlen szavakkal búcsúztatta szerelmét: „szeretném, ha emlékeznél az együtt töltött napokra, amikor édesebb volt az élet és fényesebb a nap. Most ősz van, hullanak a levelek, tudod, hogy én nem felejtek, mert a levelek csak hullanak, oly fájón…”

 Európába visszatérve emlékezetes alakítást nyújtott Alain Resnais A háborúnak vége (1966.) című filmban.

Nézeteit illetően híve volt a második világháborús francia ellenállási mozgalomnak, majd a kommunizmusnak,  Emlékirataiból tudjuk, moszkvai útja során, mint ismert kommunista művész, hogyan próbált kiállni Nagy Imre érdekében. Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás után fokozatosan szakított a párttal, ugyanakkor fontos szerepet játszott olyan filmekben, amelyek diktatórikus rendszerekről szóltak. Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (1969.)

 

 Ostromállapot   (1973.), Vallomás  (1970.). E trilógia harmadik darabját, mely a csehszlovákiai sztálinista pereket idézte, kelet-európai mozik nem játszották.

Montand  hatvanhétévesen új házasságot kötött, a nála majdnem negyven évvel fiatalabb második felesége gyermekkel is megajándékozta.

Utolsó éveiben aktívan filmezett, leginkább bűnügyi karaktereket formált meg, de fiatalkorában már megmutatta, hogy igazából minden műfajban otthon van. Éneklésével pedig ki tudta fejezni a francia nép és rajta keresztül az egész világ fájdalmát és örömét, érzékeltetni tudta az élet humoros jeleneteit. A francia sanzon egyik legnagyobb alakja volt.

Yves Montand nagyon népszerű énekes volt Franciaországon kivül is. Rengetegen vásárolták lemezeit egész Európában, Amerikában, világszerte.

1991 őszén ismét forgatni kezdett, de a filmet nem tudta befejezni, szívroham vitte el nem egészen egy hónappal a 70. születésnapját követően 1991. november 9-én Senlis-ben, Franciaországban. A Père Lachaise temetőben nyugszik felesége mellett.