A magyar humor legzseniálisabb figurája, az ország egyik legnépszerűbb parodistája, énekes és színész, író és táncos, már-már egy új műfaj megteremtője Hofi Géza (eredeti neve Hoffmann Géza) ma kilenc éve halt meg.

Budapesten született 1936. július 2-án. Édesanyja Szabó Magdolna a Budapesti Konzervgyárban művezető. Valószínűleg tőle örökölte kitűnő zenei hallását. Édesapja Hoffmann Lajos, a Budapesti Dohánybeváltó üzem csoportvezetője, tőle a humorérzékét kapta. Húga Hoffmann Katalin, aki matematika-fizika szakos középiskolai tanár. Általános iskolai tanulmányait a kőbányai Maglódi úti iskolában végezte. Gimnáziumi éveinek nyári szüneteit a Kőbányai Téglagyárban munkával töltötte, ahol bekapcsolódott a Drasche színjátszó csoport munkájába. Jászai András (Jászai Mari leszármazottja) foglalkozott vele és készítette fel amatőr szerepeire.

1955-ben érettségizett a Széchenyi István Gimnáziumban, és háromszor felvételizett a Színművészeti Főiskolára, de nem vették fel, egyedül Básti Lajos engedte át az első rostákon. Ascher Oszkár mindig szavalatot kért tőle, ami neki soha nem sikerült. Említette, hogy a paródia neki jobban megy, mire Ascher úgy válaszolt, hogy ahhoz meg ő nem ért. Így Hofi a Kőbányai Porcelángyárban lett porcelánfestő, és beiratkozott Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájába, ahol 1960-ban végzett. 1957–1959 között Jászberényben katona (írnok). 1959-ben feleségül veszi Vnoucek Margitot, akivel 36 évig élnek boldog házasságban.

1960-ban Szendrő József rövid beszélgetés után színházába, a Csokonai Színházba hívja Debrecenbe , és ott nevének átkeresztelése után (Hofi Géza) 1960. szeptember 1-jétől színészként szerződteti. Gyakran megy a környék kultúrházaiba haknizni – népszerűsége egyre nő. 1963-tól az Országos Rendező Iroda (ORI) műsoraival járja az országot, vállal fellépéseket Budapesten és vidéken kultúrházakban és vendéglátóipari egységekben. A számait maga írja, a zenét is ő állítja össze. 1964-ben a televízió Utánzók Klubja című műsorában lép fel a maga által írt Armstrong-paródiával, de a rendkívűli tehetség mégsem arat átütő sikert.

Fellép az Emke, a Savoy, a Béke Szálló Kupolatermében. Egyre ismertebb, egyre népszerűbb, egyre sikeresebb, mégis hiába kilincsel a Vidám Színpadon és a Kamara Varietében, nem szerződtetik.

1967-ben Siófokon a Halló! Itt Balaton! című műsorban megjelenik a nagy kettős Hofi-Koós. Későbbi számtalan sikeres előadásuk egyike a Macskaduett, melyből a Megalkuvó macskák címmel  Nepp József animációs filmet készített (1977.).

1969-től vendégművészként lép fel a a Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpad Mai vendégeink című műsorban. Felfigyel rá Marton Frigyes, aki a Magyar Rádió (Kossuth) szilveszteri műsorában fellépteti Fesztivál vízió című magánszámával, ami az akkoriban sikeres Táncdalfesztivál paródiája. Ezzel a műsorral végre sztár lett.

Még ebben az évben a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek 1982-ig volt tagja. 1970 áprilisában a kabaréművészetben nyújtott alakításáért Jászai Mari-díjat vehetett át.

Megjelenik Első menet (1970.) című lemeze, majd a Zeneműkiadó Vállalat gondozásában megjelenteti Ó! Igen! (1972.) címen összeállított albumát. Estjei hangfelvételen jelentek meg, sokuk aranylemez lett.

1971. március 3-án a Mikroszkóp Színpad bemutatja az Aki néző akar lenni című műsorát, amelyben  szerepléséről úgy nyilatkoznak, hogy új jelenség, egyszemélyes színház, ötletvásár és paródiaparádé. A televízió szilveszeteri műsorában (1971.) Rózsa Sándor-paródiát ad elő,.

A Mikroszkóp Színpadon a Tiszta vizet a fejekbe című műsorban a Kádár-paródiát adja elő. A Magyar Televízió hosszú huza-vona után három év múlva (1974.) műsorra tűzi.


1976-ban a Magyar Televízió szilveszteri műsorában a Még mindig aktuális című jelenetével szerepelt. 1977-ben megkapta érte a tv elnökségének nívódíját . Ugyanebben az évben Érdemes Művész lett.

Éles politikai kritikái miatt megfigyelték, erre előadásain gyakran utalt. A rendszerváltás előtt tevékenységéről a csehszlovák kommunista titkosszolgálat is jelentett. Abban a bizonyos csíkos pizsamában, a hetvenes évek végén Hofi neglizsében szórakoztatta a nagyérdeműt. Ahogy illik, a fürdőköpeny alól kilógott a pizsamanadrág, ő pedig a legendává vált szavait mondta az öltönyös közönségnek: Te haver, figyejjé! Képzeld el! Csak az igazat mondta. Ő megtehette a Kádár-rendszerben, mert az emberek szerették.

1983-ban Ádám Ottó szerződtette a Madách Kamara Színházhoz, ahol saját szövegével és dramaturgiájával állt a közönség elé. 2002. április 7-ig – az utolsó fellépéséig – a Madách Kamarában tartotta önálló, egész estét betöltő, mindig pótszékes előadásait.

A Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta sikerrel, 1987 októberétől az Élelem bére c. estjét ennél is többször.

 

 

A televízió 1983-as szilveszteri adásában a Nevezz csak Cucinak! című magánszámával szerepelt.

1988-ban Kiváló Művész díjjal tüntették ki.  1990 júniusában infarktust kapott és csak 1991. április 1-jén tért vissza a színpadra.

1995-ben Déryné-díjjal tüntetik ki, amit csak színésznők kaphatnak. Ő az egyetlen férfi, aki megkapta. Márciusban elveszíti feleségét, aki hosszú betegség után hunyt el. Májusban elkezdődik a szemműtétek sora, s csak a következő év márciusában lép újra színpadra.

60. születésnapja alkalmából – művészi pályája elismeréséül –, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapja. 1997-ben a Halhatatlanok Társulata örökös tagjának választják. Megjelenik Pusszantás mindenkinek című lemeze.

1997-ben a Madách Kamara Színházban játszott Élelem bére eléri az 1100. előadást, ahol aranygyűrűvel ajándékozzák meg.

1998-ban veszi át Göncz Árpádtól, a Magyar Köztársaság elnökétől a Kossuth-díjat.

2000 márciusában ismét megházasodott. Feleségül vette Kövér Ildikót, aki az elmúlt évtized minden megpróbáltatásán (családi tragédia, betegségek, műtétek) önzetlen, emberi kapcsolattal segítette át a művészt, művészi sikereihez biztosította a harmonikus családi hátteret.

 

 

2002. április 7-én játszott utoljára a Madách Kamara Színház színpadán. 2002. április 10-én, hajnalban, álmában érte a halál.