Mi van ma?

A ma 70 éve elhunyt Kabos Gyula (eredeti családi neve Kann) Budapesten született 1887. március 19-én. Atyja, Kann Zsigmond ügynök, édesanyja Meister Róza pedig háztartásbeli. Hatan voltak testvérek. Három leány és három fiú, akik közül ő volt a leggyorsabb észjárású, a legrátermettebb és egyúttal a legérzékenyebb is, akiről valósággal lerítt, hogy entellektüelnek született. Nem csoda, hogy a család szeme fénye, mindene volt. A családban ő képvisete az értelmiséget, s így kellő tisztelettel övezték.

"...hűségesen látogattam a Szidi néni iskoláját, a szüleim tudta és belegyezése nélkül. De sikerrel. A sikertől nem voltam meglepve. Már az iskolában is oly sikerem volt, hogy csak komikusnak lehettem jó. Sokat röhögtek a gyerekek az ugratásaimon. Borzasztó komolyan tudtam vicceket csinálni. Ha például valamelyik fiú nem tudott felelni, én felálltam, és a tanárt lehetetlenül hülye kérdésekkel addig tudtam lekötni, míg vége nem lett az órának... Délelőtt a kereskedelmi iskola padjaiban ültem, délután Solymosinál tanultam és este - a vér nem válik vízzé - boksztanfolyamra jártam. Nagyszerűen fejlődtem, és néhány hónap alatt a legjobb bokszoló lettem. Amikor tökéletesen kiképeztem magam a bokszolásban, elszöktem Pestről. Kunszentmártonba utaztam, ahol Gáspár Jenő színtársulatához szerződtem. Egész kunszentmártoni szereplésemből csak arra emlékszem, hogy apám három héten át, amíg ott színészkedtem, minden második nap lenézett hozzám, és mindig elvert. Azt hiszem, édesapám bérletet váltott a vonatra csak azért, hogy kényszerűen tétlen ökleit rajtam gyakorolja. Kunszentmártonból visszajöttem Pestre, és elvégeztem a Solymosi-iskolát, azután elszerződtem Szabadkára. Operettben léptem föl, táncoskomikus voltam..." - írta magáról.

Első színpadi fellépése még diákkorában, statisztaként történt a Népszínház színpadán. Egy operettben, a kínai menyegző jelenete lámpavivőjeként elvéti nagy izgalmában a lépést, és a zenekari árokban köt ki. A zene abbamaradt, mert a brácsásra esett. "... így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek - tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat" - írta. (Néhány héttel a 15. születésnapja után kerül sor erre a rosszul sikerült helyzetgyakorlatra.)

Hadaró és dadogó beszéddel, eszköztelen játékkal, félszeg mozdulatokkal, groteszk mimikával teremtett figuráját számos, 1931-1938 között készült film is őrzi. Talán az egyik legismertebb és legtöbbet játszott korai magyar filmvígjáték a Hyppolit a lakáj (1931.)

Albert Györgyi halálhíre egy egész országot rázott meg. A negyvennégy éves újságíró akkor hagyott maga mögött mindent és mindenkit, amikor erre a legkevésbé lehetett számítani. Utolsó napját televíziós interjúkkal töltötte, jókedvűen. Aznapi utolsó interjúja előtt hazafelé tartott, amikor egy taxiban infarktust kapott, és meghalt.

"A hihetetlen empátia készsége mindenképpen magával ragadó: teljesen mindegy, hogy politikussal, táncművésszel, íróval, sportolóval vagy akármilyen műfajban szereplő egyénnel beszélgetett, maximálisan azonosult az ő életével, sorsával. Nem erre a világra született: műveltsége, intelligenciája, messze meghaladta a korát" - vélekedett róla Medveczky Ilona táncosnő.

Albert Györgyi 1964. május 9-én született Budapesten Albert József és Szabó Róza Anna gyermekeként. 1981 és 1982 között a nigériai Lagosi Egyetemen tanult, 1982 és 1987 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen angol-történelem szakra járt. 1989-ben végzett a MÚOSZ Újságíró Iskolájában.

1987 és 1989 között a Magyar Rádió Külföldi Adások Főszerkesztőségén az angol szekcióban dolgozott, az ifjúsági osztályon az Ötödik sebesség és a Reggeli csúcs szerkesztő-műsorvezetője volt. Később a Petőfi Rádió külső szerkesztő-műsorvezetője, majd a Calypso Rádió műsorvezetője lett.

A zenész, énekes-dalszövegíró, aktivista, színész Sting mint szólóénekes és mint a The Police énekese több, mint 100 millió lemezt adott el és 16 Grammy-díjat nyert. Oscar-díjra kétszer is jelölték a Legjobb Dal kategóriában. Fiatalos külsejét korábban futással, mostanában jógával őrzi, szenvedélyes sakkjátékos, íróként önéletrajzát jegyzi.

Gordon Matthew Thomas Sumner néven született 1951. oktber 2-án Wallsendben, Anglia északi részén. Édesanyja - Audry Cowell - még három gyereket szült Gordon után.

Apja - Ernest Sumner - tejesember volt Newcastle városában, így kiskorában hajnalonként ő is a tejet hordta. Legjobb "barátja" már ekkor egy ütött-kopott gitár volt. Sumner már nagyon fiatalon tudta, hogy zenész akar lenni. Estéit, hétvégéit és a vakációit azzal töltötte, hogy képezze magát zenei téren. 17 évesen a Princess Cruise nevű luxushajón pincérkedett és esténként énekelt.

A Szent Cuthbert Gimnázium után a warwicki egyetemre járt, amit egy év után otthagyott. A zene ugyanis sokkal jobban érdekelte a tanulásnál. Mindig úgy érezte, egyszer majd így tud elmenekülni a szegénységből. Volt kalauz, adóhivatalnok, árokásó, idővel az Észak-Angliai Tanítóképző Főiskolára járt, s 1974-ben diplomás irodalomtanár lett. Két évig egy kis bányászfaluban tanított. Az itteni tapasztalatok inspirálták két The Police-sláger megírására: a Don't Stand So Close To Me és a Roxanne megírására. Az órái után helyi dzsessz-együttesekben bőgőzött, ekkoriban kapta a Sting (fullánk) nevet, mert kedvenc fellépő ruhájában, egy fekete-sárga csíkos pulóverben úgy nézett ki, mint egy mérges darázs.

A Frederico Fellini által rendezett Az édes élet (1960.) az egész világon kultuszfilmnek számít, Anita Ekberg híres Trevi-kútbeli jelenete több popkulturális alkotásban köszön vissza. Az alkotók közül ma már csak a film óta folyamatosan Rómában élő, ma 80 éves Anita Ekberg él.

Kerstin Anita Marianne Ekberg Malmőben született 1931. szeptember 29-én és nőtt fel. Népes családja nem dúskált az anyagi javakban. Nyolc testvére közül ő volt a hatodik és a legidősebb lány. Anita előnyös külső adottságait kamatoztatva próbált kitörni a szegénységből: tizenéves korában már divatmodellként dolgozott. 1950-ben részt vett a Miss Malmö szépségversenyen, majd a Miss Svédország versenyen is, amit megnyert. Ezután benevezett a Miss Universe versenyre, az Egyesült Államokban. Nem győzött, de mégis nyert: bár egy szót sem beszélt angolul, döntős lett és a Universal Studios-tól filmszerződést kapott. .Először az excentrikus milliárdos, Howard Hughes vette pártfogásába, aki azt ajánlotta neki, változtassa meg orrát, fogait és fura nevét. Ekberg az utolsó kérésre nemet mondott, érvelése szerint vagy híres lesz, és akkor az emberek megtanulják nevének kiejtését, vagy nem lesz az, akkor pedig az egész nem számít.

1953-tól a Universal stúdióhoz kerüve, dráma, beszéd, lovagló, vívó és táncórákat kellett volna vennie. Ekberg a tanulást, a stúdió pedig egy idő után őt nem vette komolyan.

Az 1950-es évek közepén, a több filmstúdió is ajánlott munkát számára. Mintegy húsz filmet forgatott, ezek többsége méltán elfeledett, azt se sokan tudják, hogy az 1955-ös Véres sikátor egy mellékszerepéért (érdekes módon kínai nőt alakított) Golden Globe-díjat kapott.

Ugyanebben az évben forgatta a Művészpánik (1955.) című musicalt , majd a Zarak (1956.), , a Háború és béke és a Hollywood or Bust (1956.) következett.

A filmtörténet legendás színészeit ma is körbelengi valamiféle áhitat. És hiába járt el felettük az idő, ma is sármosnak tűnnek. Van bennük valamilyen - kissé megfoghatatlan - erő, hit és persze tehetség. Igaz bálványok - voltak - ők. És közéjük tartozott a ma három éve elhunyt Paul Newman is. Igen jóképű férfi volt, s áthatóan búzavirágkék szeme (ez a legendás szemszín - hogy-hogy nem - már korai, fekete-fehér filmjein is felismerhető) hamarosan afféle védjegyévé vagy márkajelévé vált. Színészként, emberként nem lehetett nem szeretni.

1925. január 26-án született az ohiói Clevelandben. Apja félig, anyja teljesen magyar volt. 18 évesen, a második világháború idején pilóta szeretett volna lenni, de színvaksága miatt elutasították. ezért rádiósként fogta az éter jeleit a Csendes-óceánt átszelő torpedóbombázókon. A háború után az eredetileg tanári pályára készülő Paul befejezte a Yale egyetemen az angol-közgazdász szakot. Egy évvel később New Yorkba költözött, Ekkor került be a kor legkiválóbb New York-i színiiskolájába, Lee Strasberg Actor's Studiójába, ahol kitanulta a színészmesterséget, és ahol mindenki számára egyértelmű volt, hogy Newman hatalmas érzelmi skálával, visszafogott játékstílussal még sokra viszi.

Karrierjét színpadi színészként kezdte a Broadway deszkáin. Első jelentős szerepei a Picnic, a The Desperate Hours és Az ifjúság édes madara voltak. utóbbinak a későbbi filmváltozatában (1962.) is ő alakította a főszerepet.

A napjainkban is tündöklően szép Sophia Loren még a régi korok filmcsillagai közé tartozik, ám csillaga még annyi év elteltével is fényesen ragyog. Két évvel ezelőtt nyilatkozata szerint nem a sebészkésnek köszönheti, hogy idős korában csodásan fest, hanem annak, hogy a férfiak szemében ma is látja a vágyat, ha ránéznek.

Sofia Villani Scicolone néven, törvénytelen gyermekként született Rómában 1934. szeptember 20-án, s csak későbbi férje tanácsára változtatott nevén. Anyja Romilda Villani, apja Riccardo Scicolone. A férfi elhagyta az állapotos Romildát, de aztán mégis nevére vette a gyereket, és egy időre visszatért hozzájuk. Nápoly szegénynegyedében nőtt fel. Tizenöt éves korára a gyufaszálnak csúfolt kislányból hosszú lábú, dúskeblű bakfis lett, és egy szépségversenyen "megváltotta" vasútjegyét Róma, a siker és a csillogás felé. 1950-ben az egész család felköltözött a fővárosba. A céltudatos mama kivette Sophiát az iskolából, és állandó statiszta állást szerzett neki a Cinecittá filmstúdióban.

Itt ismerkedett meg az akkor 40 éves Carlo Pontival, akivel végül kalandos körülmények között keltek egybe. (Loren már fiatal lányként rajongott a híres amerikai sztárért, Cary Grantért, aki gálánsan felajánlotta, hogy segít Sophiának az angol nyelv gyakorlásában. Munkakapcsolatuk szerelemmé mélyült. A színésznőt kételyek gyötörték: szerette Pontit, hálás volt a férfi támogatásáért, de a producer nős volt. Loren és Grant újabb filmet forgattak együtt, és románcuk kezdett kiteljesedni. A független Cary megkérte szépséges partnernője kezét. Ponti ekkor gyors cselekvésre szánta el magát: Mexikóban sikerült elválnia, és 1957. szeptember 17-én mexikói törvények szerint nőül vette Sophiát. Az olasz törvények szerint viszont a házasság érvénytelen volt, a hazai sajtó pedig kíméletlen támadásokat intézett a házaspár ellen. Cary Grant azonban tökéletes lovagként viselkedett, és élete végéig Sophia egyik legjobb barátja maradt. Mikor Loren és Ponti visszatértek Olaszországba, kénytelenek voltak külön lakásban élni. Házasságukat 1962-ben érvénytelenítették, majd négy év múlva ismét egybekeltek.)

Sophia első főszerepe az Aida (1953.) volt.

Jimi Hendrix, a 20. századi gitárfenomén 27 évesen halt meg, akárcsak Brian Jones, Janis Joplin, Jim Morrison és Kurt Cobain. Nemhogy családja, semmilyen állandó kapcsolata nem volt soha. Röviddel halála előtt azt nyilatkozta egy riporternek: "Én már régóta halott vagyok, nem hiszem, hogy megérem a 28-at." Hendrixet két hónappal 28. születésnapja előtt, ma 41 éve, 1970. szeptember 18-án kora reggel holtan találták Londonban, a Samarkand Hotel alagsorában. A szerencsétlen fiú vélhetőleg az alkohollal együtt fogyasztott altató hatására, saját hányásába fulladt bele.

Johnny Allen Hendrix 1942. november 27-én látta meg a napvilágot Seattle-ben (USA). Jimi apai nagyanyja Nora Rose Moore, egy cseroki indián és egy mulatt nő lánya volt. Jimi nagyon közel állt a nagyanyjához, aki arra nevelte, hogy büszke legyen indián őseire. Édesapja, Al épp akkor kapta meg katonai behívóját, amikor Jimi édesanyja, Lucille megtudta, hogy várandós. Három nappal az esküvő után Al bevonult a frontra, így csak három év múlva találkozhatott először fiával. Hazatérését követően a gyerek nevét James Marshallra változtatta, mert úgy gondolta, a fiú eredeti neve Lucille háborús szeretőjére utal. Szülei egy darabig együtt maradtak, ám további négy gyermekük súlyos születési rendellenességekkel és betegségekkel látott napvilágot. Végül 1951-ben édesanyja otthagyta a családot, és elvált. A bíróság a 9 éves Jimit apjának ítélte, a többi, sérült testvére azonban nevelőotthonba került. Dorbézoló anyját túlzott italozása következtében májzsugorodás miatt kétszer kellett kórházba szállítani, majd 1958-ban leszakadt a lépe, és meghalt.

Jimit a szegénység és az elutasítottság félénk, érzékeny és zavart gyermekké tette. Gitározni autodidakta módon tanult meg, balkezes lévén a gitárját fordítva húrozta fel. Első koncertjét egy névtelen zenekarral egy zsinagóga alagsorában adta, ahonnan túlzottan vad stílusa miatt kirúgták. A középiskolát családi körülményei ellenére jó eredménnyel fejezte be. 1961-ben autólopáson kapták, a kétéves börtönbüntetését katonai szolgálatra válthatta be. Felettesei szerint azonban csapnivaló katona volt, a legalapvetőbb dolgokat is csak felügyelettel lehetett rábízni. Egy évvel később elbocsátották.

1962 novemberében Hendrix részt vett élete első stúdiófelvételén, de vad és kiforratlan stílusa miatt a végső változaton nem szerepelhetett. 1964 januárjában a Harlembe költözött, ahol megismerkedett későbbi barátnőjével, Lithofayne "Fayne" Pridgeonnal. 1965-ben lehetőséget kapott Little Richard kísérőzenekaránál, a The Upsettersnél. Bár Hendrix bálványozta Richardot, gyakran került vele összetűzésbe pontatlansága, öltözködése és színpadi bohóckodásai miatt. Egy rövid időre innen is kiszállt Ike és Tina Turner zenekarához csatlakozva, de vad szólói miatt innen is kirúgták. Zenélt még Frank Zappával is, aki megmutatta neki a gitár használatát.

1966 -ban Chas Chandler, a The Animals basszusgitárosa épp otthagyni készült zenekarát, és olyan zenészt keresett, akinek a producere lehet, magával vitte Angliába, s segített neki megalakítani zenekarát, a The Jimi Hendrix Experience-t. Első kislemeze a Hey Joe volt.

A ma 59 éves Mickey Rourke Philip Andre Rourke néven született 1952. szeptember 16-án Schenectadyban, New York Államban. Édesapja Philip Andre Rourke amatőr testépítő volt, elhagyta a családot, amikor Mickey még csak 6 éves volt. A válás után édesanyja, Ann feleségül ment Eugen Addis rendőrtiszthez, akinek 5 gyermeke volt. A házasságkötést követően az egész család Floridába költözött.

Fiatal korában Mickey minden enerigáit a sportba ölte. Önvédelmi órákat vette a Boys Club of Miaimiban, ahol megtanult bokszolni és eldöntötte, hogy ezzel szeretne foglalkozni. 12 éves korában nyerte meg az első boxmeccsét. Később abban a híres 5th Street Gym nevű box klubban gyakorolt, ahol maga Muhammad Ali is kezdte a karrierjét. Egy szerencsétlen kimenetelű meccs során Mickey agyrázkódást szenvedett, majd 1971-ben a Florida Golden Gloves elnevezésű bajnokságon újra megsérült, ezúttal olyan mértékben, hogy az orvosok egy évre eltiltották a sporttól. Boksz-karrierje során 20 győztes meccset tudhatott maga mögött, ebből 17-et KO-val nyert.

1971-ben szerezte meg az érettségit a Miami Beach Senior High Schoolban, és a színészi karrierje is innen indult: elvállalt egy kisebb szerepet az egyik iskolai színdarabban. Később, amikor kénytelen volt feladni sportolói terveit, egy barátja beszélt neki a saját darabjáról és arról, hogy az egyik főszereplő kiszállt, annak a helyére keres valakit. Rourke elvállalta a szerepet. Sikerein felbuzdulva kölcsönkért 400 dollárt a nővérétől és New Yorkba ment, hogy magán órákat vegyen egy dráma tanártól.

Mickey élete első filmszerepét Spielgberg 1941 című filmjében kapta. Karrierje kezdetén többnyire tévéfilmekben szerepelt. 1982-ben játszott Az étkezde című filmben, amely azóta kultuszfilmmé nőlte ki magát. A filmet Barry Levinson rendezte, aki jól ismert az Esőember című film rendezéséért. Kiváló alakításáért Mickey Rourke-t a Filmkritikusok Nemzeti Társasága a legjobb mellékszereplő címmel tüntette ki.

Az ötszörös Grammy-díjas, két Ivor Novello-díjat nyert Amy Winehouse nevét az elmúlt hat-hét évben tanulta meg a zenére odafigyelő világ. Az izgalmas küllemű, tehetséges énekesnő 1983. szeptember 14-én született Észak-Londonban. Szülei zenekedvelők, a jazz és általában a fekete zene a család kedvence. Édesapja, Mitchell Winehouse taxisofõr, édesanyja, Janis gyógyszerész, testvére, az 1980-as születésű Alex. Az énekesnő Southgate külvárosában nőtt fel, és Ashmole iskolában tanult.

10 éves korában amatőr R&B bandát alapított, melyet 'Sweet n sour"-nak (Édes és savanyú) nevezett el. A csapatot a "kis zsidó Salt-n-Pepa"-ként jellemezte. 12 éves korábanbeíratkozott a Sylvia Young Színitanodába, de állítólag nem tudott érvényesülni és 14 évesen piercinget rakatott az orrába. Később a BRIT Schoolban tanult Selhurstban, Croydonban.

Winehouse elsõ gitárját 13 évesen kapta. 16 éves korára tökéletesre fejlesztette énekhangját miután soul-énekes barátja, Tyler James elküldte a demófelvételt egy ügynökségnek. Amyre nagy hatással voltak a jazz, a funky, és a soul nagyjai, mint például Ray Charles, Frank Sinatra, Nina Simone stb..

2003 végén debütált Frank című albumával, amelyről később azt nyilatkozta, csak 80%-ban érzi magáénak, ugyanis a kiadó nyomására olyan dalokat is bele kellett tennie, amelyeket nem kedvelt.

Ma lenne 80 éves a magyar színházművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége Latinovits Zoltán. 1931. szeptember 9-én Budapesten született. Édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Apja, Latinovits Oszkár délvidéki földbirtokos, fia születése után egy nappal elhagyta a családot, a szülők hamarosan el is váltak.Édesanyja később újra férjhez ment Frenreisz Károly belgyógyászhoz, ebből a házasságból született Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész. Latinovits Zoltán Budapesten érettségizett 1949-ben a Szent Imre Gimnáziumban, kitűnő eredménnyel. Ezután asztalostanonc lett, majd hídépítő munkás. Szeretett sportolni, 1952-tõl NB I-es tartalék-játékos volt a Haladás SE kosárlabdacsapatában, és kiválóan vitorlázott.

Színi pályafutását a gimnáziumi évek alatt kezdte, később Lehotay Árpádnál és Galamb Sándornál tanult színjátszást. Sárközi György Dózsa című drámájának gimnáziumi önképzőköri előadásán Latinovits is fellépett, s noha csak egy epizódszerepet játszott, mégis felfigyelt rá a nézőtéren helyet foglaló Bajor Gizi. Ma már legenda, hogy az előadás után azt mondta a tizennyolc éves fiúnak: magának feltétlenül színésznek kell lennie. 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanult, diplomáját 1956-ban kapta meg. Diplomás építészmérnökként szerződött a debreceni Csokonai Színházhoz. 1956 és 1959 között játszott a debreceni Csokonai Színházban. 1959-től 1961-ig a Miskolci Nemzeti Színházban, majd 1961-ben és 1962-ben ismét Debrecenben játszott. 1962-1966-ig a Vígszínház társulatához tartozott. 1966 és 1968 között a Thália Színház tagja volt. 1969-től 1971-ig ismét a Vígszínházban játszott.

Ezután a fővárosban gyakorlatilag bojkottra ítélték, 1971 őszétõl a Veszprémi Petõfi Színháznál dolgozott. 1973-1975 között az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló irodalmi műsorokkal lépett fel.