Mi van ma?

A 192 cm magas, körülbelül 150 kilós Bud Spencer közel 110 filmet készített. Generációk nőttek fel rekeszizmot nem kímélő filmjein. Mégis, saját elmondása szerint nem tartja magát színésznek. A sportban elért eredményeire sokkal büszkébb, mint a filmjeire.

Nápolyban született 1929. október 31-én, eredetileg Carlo Pedersoli néven. A Bud-ot, az egyik kedvenc sörmárkája - Budweiser - neveként vette fel, a Spencer név pedig kedvenc színészére, Spencer Tracyre utal. Állítólag mókásnak találta, hogy termete ellenére "bud" (rügy) néven hívják.

Nyolcévesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ahonnan aztán Rómába igazolt, amikor a család 1940-ben elköltözött a fővárosba. Tanulmányi eredményei egészen kimagaslóak voltak, ötévesen volt elsős, majd az ötödik osztályt átugorva került hatosztályos gimnáziumba. Ezután a római egyetem vegyészkara következett, (mindössze 16 évesen vált az egyetem hallgatójává), tanulmányait azonban meg kellett szakítania, mert a család 1947-ben elhagyta Olaszországot és Brazíliába költözött. Másfél év múlva hazaköltözött, jogi karon folytatta az egyetemet és a sportolást. 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel. Még ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal 4. helyezést ért el az Európa-bajnokságon. Részt vett két olimpián (Helsinki - az olasz úszóválogatottal, Melbourne - olasz vizilabdacsapat). Utolsó vízilabda-mérkőzését a Kárpáti György és Gyarmati Dezső fémjelezte magyar válogatott ellen vívta.

Első (szöveg nélküli) filmszerepe a Quo Vadis című filmben 1951-ben volt mint Nero császár (Peter Ustinov) testőre.

Első tengeren túli szerződése (Isten megbocsát, én nem! - 1968.) bírta rá, hogy felhagyjon sportolói pályafutásával és költözzön át Amerikába, 1967-ben. Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg szakállát és alkotta meg, majd vette fel a Bud Spencer művésznevet. Ez a verhetetlen Bud Spencer-Terence Hill páros első közös filmje. Inkább spagettiwestern, a szúrós tekintetű Bud Spencerrel és a búsan cigarettázó Terence Hill-lel. És megtörténik a lehetetlen is: a páros csúnyán összeveri egymást egy vízparti jelenetben. A trilógia másik két darabja: A Pirinyó, a Behemót és a Jófiú (1968.), Akik csizmában halnak meg (1969.).

Negyven éve halt meg a magyar rajzfilm "atyja", Macskássy Gyula.

A magyar reklámfilm- és animáció megteremtője 1912. február 4-én a budai Toldy Ferenc utca 50. szám alatt Macskássy János üzletvezető és Manicza Margit varrónő negyedik fiaként született. Összesen hatan voltak testvérek (öt fiú, egy lány), kétévenként születtek. Már iskolás korában kitűnt humorával és rajzkészségével.

A Toldy Reálban érettségizett. Diákkorában mandolinon játszott, ő is tagja volt a családi zenekarnak, amely pl. karácsonykor a többi Macskássynak műsort adott. Azonkívül úszott, korcsolyázott, a futball viszont nem érdekelte. Jól tanult, és persze rajzolt. Filmes ambíciói korán megnyilvánultak, ám a húszas években ennek megvalósítására még egyáltalán nem volt reális lehetőség. 1930-ban érettségizett, és annak ellenére, hogy rajzkészsége nyilvánvaló volt, elhelyezkedni csak az Angol utcai Diana Sósborszesz és Csokoládégyárba tudott. Mint kezdő reklámgrafikus csomagolásterveket készített, amely rajzokat aztán rotaprint technikával nyomtattak ki.

Rajzkészségét Bortnyik Sándornál fejlesztette tovább, majd Berény Róbert volt a mestere. A Bortnyik-Berény iskolában nagy tehetségek találkoztak, és életre szóló szövetségek köttettek. 1930-tól Szénásy Györggyel, Kassowitz Félixszel és Halász Jánossal (John Halas) animációs reklámfilmeket is forgatott. Ez utóbbival a Bajza utcában hamarosan létrehozták a "Coloriton színes reklám trükkfilmek" név alatti egy kis céget. Mintegy 30-40 reklámot készítettek együtt, mintegy 4-5 évig dolgoztak itt.

Két művész nagy egymásra találása, amikor Ilosvay Gusztáv először veszi kezébe a gitárját, hogy elpengesse rajta az első reklámfilmek egyikének - Szerencsés flottás - alapmotívumát.

Ma lenne 80 éves Annie Girardot a hatvanas-hetvenes évek francia filmjeinek meghatározó és rendkívül népszerű alakja. Neve vonzotta a közönséget, vibráló, temperamentumos, élénk eszű, csipetnyi humorral is megfűszerezett asszonyfigurái még ma is népszerűek.

A franciák egyik kedvence 1931. október 25-én született Párizsban, a filmvásznon Édesanyjához hasonlóan ápolónak tanult, ám végül a színészet mellett döntött . Húszévesen iratozott be a párizsi Conservatoire színész szakára. Diplomáját 1954-ben kapta meg. Tanulmányai végeztével a Comédie Francaise szerződtette, a társulatnak három évig volt tagja.

Szerepelt szerelmi drámában, pszichokrimiben és vígjátékokban is.

1955-ben a Tizenhárman az asztalnál című filmmel mutatkozott be. Öt évvel később legismertebb szerepét - Nadia, a prostituált - játszotta el Luchino Visconti a (1960.) Rocco és fivérei című klasszikus filmjében. Nadia szépsége éket ver a két testvér, Rocco és Simone közé, megőrjíti és egymás ellen fordítja a fivéreket.

Őze Lajos, ahogy magát névkártyáján is titulálta, színjátékos volt. Ma 27 éve, 1984. október 21-én 49 éves korában távozott az élők sorából.

Szentesen született 1935. április 27-én, nagyon szegény családban. Alkalmi munkás apja hentesként kezdte, s uránbányászként fejezte be életét, anyja a helyi állami gazdaságban volt szakácsnő, majd gyermeknevelő, cseléd, mindenes. Szülei válása után, tíz évesen nevelőanyához került, aki verte, ekkor kezdett el dadogni. E hibája miatt sem játszótársai, sem barátai nem akadtak, a magányos gyerek az olvasásba menekült. Még halála előtt egy évvel is fölemlegette régi sérelmeit: "Gyermekkorom óta emberkeülő vagyok, mert azt hiszem, az emberek tehetnek róla, hogy kerülöm őket. Nem voltak sokan segítségemre abban a nagyon érzékeny korban, amikor gyerek voltam."

A növénytermesztő szakmunkásképzőben (1949-1952.) szerencséjére akadt egy nagyszerű tanárnő (Dr. Sári Ilona), aki a szünetben feleltette, hogy a többiek ne nevessék ki, aki irodalmi színpadot szervezett a kollégistáknak, színdarabrészleteket tanított be nekik, szavalni tanította őket. Őze a gyógyulást a nótázásnak is köszönhette, a nagyapjától tanult dalok dúdolása felszabadította gátlásait - olyannyira, hogy verseket kezdett mondani. Hamarosan kitűnt osztálytársai közül egyéni értelmezésű versmondásával. Nem skandált, nem is hadart, mint a tanulók többsége, hanem szabad utat engedett a benne halmozódó feszültségnek.

Érettségi után bejutott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára ahol Gellért Endre vezette a főtanszakot. A kiváló színészpedagógus felfigyelt tehetségére, s délutánonként órákat foglalkozott vele külön. 1956-ban megszerezte diplomáját. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt.

Ki ne ismerné Roger Moore-t az Ivanhoe, Az Angyal, a Minden lében két kanál főszereplőjét, a vonzó angol úriember megtestesítőjét, a minden allűrtől mentes világsztárt! Négy házasság, három gyerek, rengeteg filmszerep (több mint 60 filmben és tévésorozatban szerepelt). Egy filmsztár, aki arra a legbüszkébb, hogy évi egy dollárt keres az UNESCO nagyköveteként, aki alig talál embert, akire rosszat mondjon, aki kellő alázattal kezeli saját tehetségét és sikereit.

84 éve 1927. október 14-én született egy londoni külvárosban szerény családi körülmények közé. Egyetlen gyermek volt a családban, apja George Moore rendőr volt, édesanyja Lillian háztartásbeli. 15 évesen festői ambíciókkal jelentkezett egy művészeti iskolába, majd grafikus-animátorként került kapcsolatba a filmmel.

A 40-es évek során statisztaként kezdte a színészi pályát Cambridge-ben, miután a Royal Academy of Drama (Királyi Drámai Művészeti Főiskola) kurzusán végzett. 1945-ben a tiszti iskola elvégzése után a brit hadsereg szórakoztatóegységének hadnagyaként a Szórakoztató Szolgálat színésze lett. A durhami egyetemre is járt, de sosem diplomázott le.

1952-től Hollywoodban filmezett a MGM-mel kötött szerződésnek köszönhetően. Kezdő színészként alig-alig tudott megélni. Első, korai házasságát az anyagi létbizonytalanság jellemezte a leginkább. Lépésről lépésre, szerepről szerepre, lassan épült fel a karrierje

Élete első főszerepe a 15 részes angol kalandfilm sorozat, az Ivanhoe (1958-1959.) volt. 1956-tól a BBC tv-sztárja.

Első jelentősebb filmszerepe az 1954-ben Elisabeth Taylor főszereplésével bemutatott Amikor utoljára láttam Párizst című filmben volt. Talán legismertebb szerepe Az Angyal című tv-filmsorozatban a mindig megnyerő, sármos kalandor, Simon Templar. A sorozat epizódjait 1962-től 1969-ig forgatták. Ettől kezdve világsztárként kezeli a közönség és a producerek is.

A világ talán legismertebb szuperhősét megformáló színész, a 195 centiméter magas Christopher Reeve 1952. szeptember 25-én New Yorkban született Franklin D'Olier Reeve, író, tudós és Barbara Pitney Lamb újságírónő gyermekeként. Egy fiútestvére volt. 1956-ban szülei elváltak. Az édesanya újból házasodott, s a két fiúval New Jersey-be költözött. Itt mindkét fiú magániskolába került (Princeton Day School). Christopher mind tanulmányi, mind sportteljesítményével is kitűnt társai közül. Szerepelt a becsület listán, kiválóan baseballozott, futballozott, teniszezett és hokizott.

Már tízévesen színpadon játszott. Számos fiatal jelölt közül beválogatták a The Yeomen of the Guard-ba. 1968-ban elfogadta a gyakornoki állást a Williamstown Színházi Fesztiválon Williamstownban, Massachusettsben. Miután befejezte a Princeton Day School-t 1970 júniusában, Boothbay-ben, Maine-ben játszott színdarabokban, és eltervezte, hogy New Yorkba megy munkát keresni egy színházban. Ehelyett édesanyja tanácsát megfogadva főiskolára ment. 1974-ben kapta meg diplomáját a Cornellen. A Love of Life című tv-sorozatban vállalt szerepet, mert szüksége volt a pénzre. Ben Harpert alakította, aki bűnöző és többnejű volt. Augusztustól a szereplő kezdett egyre népszerűbbé válni, így a show nézettsége az egekig emelkedett. Reeve nem volt már többé névtelen, ismeretlen színész.

Legismertebb filmszerepe az 1978-as Superman, amelyet több folytatás is követett. A filmben többek között szerepelt még Marlon Brando és Gene Hackman is. A szerepet Reeve 200 jelentkező közül nyerte el. Alakításáért 1979-ben BAFTA-díjat kapott.

Számos színészi díj birtokosaként a ma 41 éves Matt Damon az első huszonöt színész között szerepel, akiknek filmjeik a legmagasabb bevételt érték el.

Matthew Paige Damon a massachusettsi Cambridge-ben született 1970. október 8-án Kent Telfer Damon tőzsdeügynök, ingatlanügynök és adóügyi dolgozó, illetve Nancy Carlsson-Paige, a Lesley University kisgyermek-oktató professzorasszonyának fiaként. Damon testvére, Kyle, képzett szobrászművész. A család Matt élete első két évében Newtonban élt, szülei válása után pedig a fiúk édesanyjukkal Cambridge-be költöztek.

Damon, Ben Affleck színész és Howard Zinn történész és író szomszédságában nőtt fel. Cambridge egyetlen nyilvános iskolájában, a Cambridge Rindge and Latin Schoolban tanult, s ezalatt fellépett több színházi produkcióban.

1988-ban végezte el az iskolát, s még ebben az évben a Harvard University hallgatója lett. Egymondatos szerepe volt a Pizzavarázs című filmben. 1992-ben fejezhette volna be itt tanulmányait, azonban a színészet iránti érdeklődése miatt elmaradozott az órákról, majd otthagyta az egyetemet a diploma megszerzése nélkül, hogy Los Angelesben folytathassa színészi pályáját.

Karrierjét a Vágyak csapdájában (1992.) című film indította el.

A ma 70 éve elhunyt Kabos Gyula (eredeti családi neve Kann) Budapesten született 1887. március 19-én. Atyja, Kann Zsigmond ügynök, édesanyja Meister Róza pedig háztartásbeli. Hatan voltak testvérek. Három leány és három fiú, akik közül ő volt a leggyorsabb észjárású, a legrátermettebb és egyúttal a legérzékenyebb is, akiről valósággal lerítt, hogy entellektüelnek született. Nem csoda, hogy a család szeme fénye, mindene volt. A családban ő képvisete az értelmiséget, s így kellő tisztelettel övezték.

"...hűségesen látogattam a Szidi néni iskoláját, a szüleim tudta és belegyezése nélkül. De sikerrel. A sikertől nem voltam meglepve. Már az iskolában is oly sikerem volt, hogy csak komikusnak lehettem jó. Sokat röhögtek a gyerekek az ugratásaimon. Borzasztó komolyan tudtam vicceket csinálni. Ha például valamelyik fiú nem tudott felelni, én felálltam, és a tanárt lehetetlenül hülye kérdésekkel addig tudtam lekötni, míg vége nem lett az órának... Délelőtt a kereskedelmi iskola padjaiban ültem, délután Solymosinál tanultam és este - a vér nem válik vízzé - boksztanfolyamra jártam. Nagyszerűen fejlődtem, és néhány hónap alatt a legjobb bokszoló lettem. Amikor tökéletesen kiképeztem magam a bokszolásban, elszöktem Pestről. Kunszentmártonba utaztam, ahol Gáspár Jenő színtársulatához szerződtem. Egész kunszentmártoni szereplésemből csak arra emlékszem, hogy apám három héten át, amíg ott színészkedtem, minden második nap lenézett hozzám, és mindig elvert. Azt hiszem, édesapám bérletet váltott a vonatra csak azért, hogy kényszerűen tétlen ökleit rajtam gyakorolja. Kunszentmártonból visszajöttem Pestre, és elvégeztem a Solymosi-iskolát, azután elszerződtem Szabadkára. Operettben léptem föl, táncoskomikus voltam..." - írta magáról.

Első színpadi fellépése még diákkorában, statisztaként történt a Népszínház színpadán. Egy operettben, a kínai menyegző jelenete lámpavivőjeként elvéti nagy izgalmában a lépést, és a zenekari árokban köt ki. A zene abbamaradt, mert a brácsásra esett. "... így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek - tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat" - írta. (Néhány héttel a 15. születésnapja után kerül sor erre a rosszul sikerült helyzetgyakorlatra.)

Hadaró és dadogó beszéddel, eszköztelen játékkal, félszeg mozdulatokkal, groteszk mimikával teremtett figuráját számos, 1931-1938 között készült film is őrzi. Talán az egyik legismertebb és legtöbbet játszott korai magyar filmvígjáték a Hyppolit a lakáj (1931.)

Albert Györgyi halálhíre egy egész országot rázott meg. A negyvennégy éves újságíró akkor hagyott maga mögött mindent és mindenkit, amikor erre a legkevésbé lehetett számítani. Utolsó napját televíziós interjúkkal töltötte, jókedvűen. Aznapi utolsó interjúja előtt hazafelé tartott, amikor egy taxiban infarktust kapott, és meghalt.

"A hihetetlen empátia készsége mindenképpen magával ragadó: teljesen mindegy, hogy politikussal, táncművésszel, íróval, sportolóval vagy akármilyen műfajban szereplő egyénnel beszélgetett, maximálisan azonosult az ő életével, sorsával. Nem erre a világra született: műveltsége, intelligenciája, messze meghaladta a korát" - vélekedett róla Medveczky Ilona táncosnő.

Albert Györgyi 1964. május 9-én született Budapesten Albert József és Szabó Róza Anna gyermekeként. 1981 és 1982 között a nigériai Lagosi Egyetemen tanult, 1982 és 1987 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen angol-történelem szakra járt. 1989-ben végzett a MÚOSZ Újságíró Iskolájában.

1987 és 1989 között a Magyar Rádió Külföldi Adások Főszerkesztőségén az angol szekcióban dolgozott, az ifjúsági osztályon az Ötödik sebesség és a Reggeli csúcs szerkesztő-műsorvezetője volt. Később a Petőfi Rádió külső szerkesztő-műsorvezetője, majd a Calypso Rádió műsorvezetője lett.

A zenész, énekes-dalszövegíró, aktivista, színész Sting mint szólóénekes és mint a The Police énekese több, mint 100 millió lemezt adott el és 16 Grammy-díjat nyert. Oscar-díjra kétszer is jelölték a Legjobb Dal kategóriában. Fiatalos külsejét korábban futással, mostanában jógával őrzi, szenvedélyes sakkjátékos, íróként önéletrajzát jegyzi.

Gordon Matthew Thomas Sumner néven született 1951. oktber 2-án Wallsendben, Anglia északi részén. Édesanyja - Audry Cowell - még három gyereket szült Gordon után.

Apja - Ernest Sumner - tejesember volt Newcastle városában, így kiskorában hajnalonként ő is a tejet hordta. Legjobb "barátja" már ekkor egy ütött-kopott gitár volt. Sumner már nagyon fiatalon tudta, hogy zenész akar lenni. Estéit, hétvégéit és a vakációit azzal töltötte, hogy képezze magát zenei téren. 17 évesen a Princess Cruise nevű luxushajón pincérkedett és esténként énekelt.

A Szent Cuthbert Gimnázium után a warwicki egyetemre járt, amit egy év után otthagyott. A zene ugyanis sokkal jobban érdekelte a tanulásnál. Mindig úgy érezte, egyszer majd így tud elmenekülni a szegénységből. Volt kalauz, adóhivatalnok, árokásó, idővel az Észak-Angliai Tanítóképző Főiskolára járt, s 1974-ben diplomás irodalomtanár lett. Két évig egy kis bányászfaluban tanított. Az itteni tapasztalatok inspirálták két The Police-sláger megírására: a Don't Stand So Close To Me és a Roxanne megírására. Az órái után helyi dzsessz-együttesekben bőgőzött, ekkoriban kapta a Sting (fullánk) nevet, mert kedvenc fellépő ruhájában, egy fekete-sárga csíkos pulóverben úgy nézett ki, mint egy mérges darázs.