Major Tamás nevét hol rajongva, hol rettegve ejtették ki színésztársai, nevezték mágusnak és a Nemzeti Színház teljhatalmú urának is, akinek kényétől-kedvétől színészek százainak múlt a sorsa.

Művészi munkáját csapongó ötletgazdaság, állandó megújulási készség, a színház iránti szenvedélyes szeretet jellemezte. Majorban nem volt különválasztható a színész, a rendező, a színészpedagógus, a versmondó, és mindez összefüggött közéleti tevékenységével, elkötelezett baloldaliságával. Ő volt a magyar színháztörténet leghosszabb ideig regnáló, szinte korlátlan hatalommal rendelkező kultúrpolitikusa. Megbízatását egyfajta pártfeladatnak tekintette, mert a színházigazgatáshoz valójában nem értett. 1945-ben,  35 évesen lett a Nemzeti Színház igazgatója, s tizenhét évvel később, 1962-ben váltották le. Ezután főrendezője lett a színháznak, de befolyása a hetvenes évek végéig mit sem csökkent.

Major azt vallotta, színházat csak dühösen lehet csinálni, a legjobbakkal kell dolgozni, és a legjobbat létrehozni. Igazi színházcsináló volt, akinek nevéhez legendás alakítások, emlékezetes rendezések fűződnek. Ellentmondásos figurája máig megosztja a művésztársadalmat. Kiismerhetetlennek tartották, talán ezért hitték el sokan, hogy Horty Miklós törvénytelen fia.

Voltak, akik csodálták, voltak, akik szívesen eltávolították volna a színházi életből. Azt azonban senki sem vitatta, hogy amikor 25 évvel ezelőtt, 1986. április 13-án Budapesten meghalt, a magyar színházművészet korszakos alakja távozott.

A kétszeres Kossuth-díjas (1948., 1955.) Kiváló művész (1950.) színész, rendező, színigazgató Újpesten, 1910. január 26-án  született.  A Színművészeti Akadémián 1930-ban nyert oklevelet, és 1931-ben a Nemzeti Színház szerződtette. Főiskolásként már 1928-ban színpadra léphetett a Blaha Lujza téren, ahol epizodistaként hamar feltűnt, de ez nem elégítette ki ambícióit. Édesanyja Majorné Papp Mariska a hatalmi elittel kialakított szoros kapcsolatát kihasználva igyekezett fia szakmai előrejutását elősegíteni: így lett meghatározó szerepe Major Tamásnak a Nemzeti Színház ifjúsági előadásainak létrehozásában. A családi háttér azonban nem akadályozta meg a fiatal színészt abban, hogy baloldali esteken szavaljon. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban.

Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, az 1982-ben alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Volt országgyűlési képviselő (1949-1953. és 1958-1971.) és magas beosztású pártfunkcionárius (1957-1966).

 Színházi működése korszakos a magyar színházi életben.

Talán a legnevezetesebb alakítása Molière Tartuffe-je, melyet évtizedeken át játszott. Sikert aratott Luciferként (Madách Imre: Az ember tragédiája), Shakespeare-darabokban (Jago, Caliban, Hamlet), s Brecht Puntilla úr és szolgája, Matti című színjátékának címszerepében.

 

A Döglött aknákban Major egy „reakciós elemet” alakít, aki idegösszeomlással kórházba kerül. A szomszéd ágyon azonban a személyi kultusz éveinek rettegett kiskirálya fekszik (Kállai Ferenc), politikai szócsatáik pedig nem segítik elő a gyógyulásukat. A darabot 1982-ben rögzítették a Katona József Színházban.

1983. október 28-án mutatta be a Katona József Színház Spiró György  Az imposztor című komédiáját. A darab Major Tamás számára készült (és bizonyos értelemben róla szól), aki halála előtt nem sokkal eljátszotta a főszerepet. A rendező Zsámbéki Gábor volt.

 

 Első filmszerepe A szűz és  gödölye (1941.)  után még több, mint 40 filmben játszott.

A tizedes meg a többiek (1965.)

 

A helység kalapácsa (1965.)

 

Fekete macska (1972,) 

Népszerűségét számos rádiós és televíziós kabarészerep fokozta. A hatvanas-hetvenes években egy kétszemélyes kabarésorozatban szerepelt Psota Irénnel a következő szereposztásban: Major Tamás – Jenő; Psota Irén – Lujza. Ebben Lujza híreket olvasott fel az újságból, amit Jenő megpróbált neki elmagyarázni, miközben Lujza összekeverte a különböző híreket és a magyarázatot is. A "Jenő, azt írja az újság..." kezdetű mondat innen vált emlékezetessé.

Szuggesztív, egyéni előadásmódú versmondó, különösen József Attila írásainak értő szívű tolmácsolója volt.

 

"Még hivatásos néptribun korában sem vette magára a hordószónokok komolykodó álarcát. Megőrizte játékos emberi arcát. Rendezőként is színész maradt: alkotói tiszteletlenséggel röhögött bele a tragédiába. A népművészet felől hozta magával a játék zabolátlan örömét. Plebejus illetlenséggel játszott színházat. S minél értékesebb – előkelőbb klasszikushoz fordult, annál illetlenebbül viselkedett. Politikusként is megmaradt színésznek. Minden felszólalását produkcióval zárta. A hivatalos közegben is megragadta az alkalmat a mutatványra, föllépésre. Mélységesen mély komolytalansága tette persze ezeket a lényegében nem ünnepi alkalmakat valóban ünnepivé. Hivatalos ünnepből emberi ünneppé változtatva.”

 

Major Tamás a közeljövőben a tévében:

 
Volpone - M1, 2011-04-13 21:35; M2, 2011-04-14 01:25
Széchenyi meggyilkoltatása - M2, 2011-04-17 15:50; M2, 2011-04-18 02:35