Mi van ma?

Ha a 20. század legismertebb komikusait kellene felsorolnia az embernek, egy francia művész neve biztosan a listán lenne: ő nem más, mint Louis de Funès, s a francia színészért még halála után is rengetegen rajongana k. Bár a gumiarcú híresség több mint negyed évszázada halott, kacagtató filmjei - Horgász a pácban, Fantomas, A St. Tropez-i csendőr - örökre őrzik zseniális karakterformáló képességét.

A francia filmművészet egyik legnagyobb komikusa ma 28 éve halt meg. Egy régi sevillai nemesi család leszármazottjaként 1914. július 31-én Courbevoie városkában született. Különös érzéke volt a zenéhez, a rajzhoz és a mókázáshoz, a tanulás kevésbé izgatta. Színészi karrierje nehézkesen indult - eleinte nem nagyon tudott elhelyezkedni, így kényszerből bárzongoristaként kereste a kenyerét. (A második világháború kitörésekor a Pigalle egyik bárjának zongoristája volt.) Ennek persze később filmjeiben is hasznát vette, ráadásul második feleségét, Jeanne Augustine Barthélémyt is így ismerte meg.

Végül mégiscsak sikerült kisebb szerepekkel felhívnia magára a színházlátogató közönség figyelmét, és az ötvenes években már egyre-másra kapta a mozis lehetőségeket. Az 1958-as Horgász a pácban első sikerfilmje volt.

"Vállalom magamat, mások döntsék el, mennyit vállalnak belőlem"

85 évvel ezelőtt 1926. január 26-án született Budapesten a színészlegenda, a régi vágású, mindig elegáns, bölcs humorú, talpig úriember Mensáros László. Aki csak egyszer látta, az is emlékszik homlokának ráncolására, kezének legyintésére, és arra a jellegzetes hangra, melyen és ahogy megszólalt. Ahogy prózában és dalban egyaránt átütött személyisége, talán nem is lenne mástól elképzelhető.

1946-ban a Színész Akadémián kezdte meg tanulmányait, Csak 1952-ben diplomázott. Pályáját két ízben - 1949-1951, ill. 1958-1961 között - szakította meg politikai okból történt bebörtönzése.

Illegális határátlépés szándéka miatt letöltött börtönbüntetés és a színiakadémiáról történő kizárása után a teljesen taccsvonalra került színész(jelölt)et Görgey Gábor bevitte statisztálni a Nemzeti Színházba. Itt Szörényi Éva segítette a fiatal Mensárost, akiben nem mindennapi tehetséget fedezett fel. Ő járta ki, hogy Téry Árpád szerződtethesse Mensárost a debreceni színházhoz. Így 1952-1957 között a debreceni Csokonai Színház tagja lett. Itt több nagy drámai szerepet játszott el: Hamlet, Ármány és szerelem (Ezzel a darabbal szerepelt a Csokonai Színház 1954-ben a vidéki szíházak budapesti találkozóján. Az előadás végén Örkényi Évát és Mensáros Lászlót részesítették olyan tapsorkánban részesítették a pesti nézõk, amihez hasonlót csak Honthy Hanna szokott kapni.)

(Zárójelben egy személyes emlék: sohse felejtem el, hogy - akkor még Debrecenben laktunk - nagyon kicsi koromban édesanyám egyszer azzal jött haza, hogy a színházban egy csodálatos darabot látott, egy csodálatos színésszel. S amíg elmesélte, mit látott - a darab az Ármány és szerelem volt, s a színészt Mensáros Lászlónak hívták -, a könnyei folytak. Megdöbbentem, mert talán addig nem is láttam őt sírni. Nem értettem: mi az a színház, kik és mit játszanak ott, ki az a Mensáros. Talán ez az élmény, ez a kíváncsiság indított el, hogy tini koromban a Csokonai Színház, majd később a pesti színházak nézője, rajongója lettem.)

Mensáros László első filmje a Hannibál tanár úr volt. (1956.)

Ma 65 éves a Kossuth-díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, rendező Bereményi Géza, aki a "nagy generáció" nemzedéke életérzéseinek megszólaltatója. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy minden irodalmi műfajt kipróbált, kiemelkedőek filmjei, színpadi művei, valamint dalszövegei is.

1946. január 25-én Budapesten Vetró Géza néven született, majd nevelőapja után Rozner, 20 éves korától nagyapja iránti tiszteletből Bereményi a neve.

1970-ben az ELTE BTK olasz-magyar szakán végzett. 1971-ig a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat reklámpropagandistája, majd a Pannónia Filmstúdióban szinkrondramaturg. 1978-tól szellemi szabadfoglalkozású. 1995-ben a szolnoki Szigligeti Színházban rendez Schwajda Györggyel. 1997-2006 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban művészeti vezető, 2006-ban a színház örökös tagjává választotta. Cseh Tamás állandó alkotótársa. Négy házasságából két leány- és két fiúgyermeke van.

Érdekes módon, a mai ismert és elismert Bereményi Gézából az író a legkevésbé közkeletű. Pedig 1970-ben debütált íróként A svéd királlyal. Az 1970-es években már drámáit is játsszák (Halmi, vagy a tékozló fiú; Légköbméter /1979./),

A másfél éve halott Cseh Tamás dalai szövegének nagy részét ő írta, mint sok magyar film, többek között Gothár Péter nagyszerű filmje, a Megáll az idő (1981.) forgatókönyvét.

A történelem egyik legmeghatározóbb alakja, kiemelkedő képességű államférfi, szónok, Nobel-díjas író, Winston Churchill ma 46 éve halt meg.

A Marlborough hercegi család tagja, Lord Randolph Henry Spencer Churchill brit pénzügyminiszter, és Jennie Jerome, egy befolyásos bankár lánya gyermekeként, 1874. november 30-án az angliai Oxfordshire-ben található Blenheim Kastélyban (Woodstock) született.

Tanulmányait a londoni Harrow Schoolban kezdte, majd a sandhursti Royal Military College-ben fejezte be.

Nem sokkal édesapja halála után (1895.), az Angol királynő negyedik személyes huszárezredébe sorozták be, majd 1899-ig haditudósítóként dolgozott.

1895-ben Kubából tudósított. Ekkor nyert betekintést a kubai szivarok világába, ezt követően élete végéig hódolt ennek a szenvedélyének.

1900-ban parlamenti képviselőnek választották az Oldham választókörzeti Alsóházba. Nem sok időt töltött el a parlamentben mint konzervatív képviselő, mivel pártján belüli nézeteltérései miatt 1903-ban átpártolt a liberálisokhoz - emiatt sokan komolytalannak, "politikai szélkakasnak" tekintették.

Első kormányzati megbízatását 1905-ben kapta: a gyarmatügyi miniszter helyettese lett. 1910-11 között az Asquith-kormány belügyminisztere volt. 1911-15 között haditengerészeti miniszterként az első világháborúra való felkészülésben vállalt jelentős szerepet; eltökélt szándéka volt, hogy fenntartsa Anglia haditengerészeti fölényét. Az I. világháború kitörésekor megszervezte Antwerpen védelmét, majd a Dardanellák, a mai Törökország fővárosát védő tengeri erődítmények sora ellen indított támadást Gallipolinál, azonban mindkét terve kudarcot vallott: közel 60 ezer angol katona vesztette életét az ütközetek során. Lemondott a haditengerészeti posztról, és 1915. november 18-án, önként a frontra indult.

Az 1944. január 23-án Budapesten született színművész, szinkronszínész Tahi Tóth László művész családból származik. Édesapja festőművész volt, fantasztikus hagyatékát hét gyermek őrzi. A művészet iránti kötődést a gének hordozták, hiszen a festőművész férj és az önképzőkörből színpadra lépett feleség három gyermeke is hivatásos színész lett, közülük Tahi Tóth László a legismertebb.

A Képző és Iparművészeti Gimnázium elvégzése után Várkonyi Zoltán osztályában végezte el a Színművészeti Főiskolát, s rögtön a Vígszínházhoz került, melynek azóta is tagja. Számtalan emlékezetes alakítással örvendeztette meg a közönséget, miközben több mint tucat magyar filmben is főszerepet játszott. A színész felesége Kárászi Szilvia zongoraművész.

Tahi Tóth László Érdemes Művész, Jászai Mari-díjas, színpadon, filmen, tévében a legváltozatosabb fő-, mellék- és epizódszerepekben láthattuk.

Abban a régi, legendás Popfesztiválban ő játszotta Józsefet.

A huszadik század második felének egyik legjelentősebb magyar énekes-dalszerzője, egy nemzedék igazodási pontja, Cseh Tamás 68 évvel ezelőtt, 1943. január 22-én született Budapesten .

Tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tordason élt, a középiskolát már a fővárosban, az Apáczai Csere János Gimnáziumban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Ezt követően, 1967-74-ig rajzot tanított egy budapesti általános iskolában.

1970 óta Bereményi Gézával közös dalok szerzője és előadója. Cseh és Bereményi a hatvanas évek legvégétől, a kulturális élet "féllegális" színterein - lakásokon, házibulikban, az Egyetemi Színpadon, a Huszonötödik Színházban - tűntek fel összetéveszthetetlen hangulatú dalaikkal, amelyek egyébként a kor zenei divatjának a legkevésbé sem feleltek meg sem akkor, sem később. 1972 és 1977 között a Huszonötödik Színház tagja, 1977 és 1978 között az Új Tükör Pinceklubban és az Egyetemi Színpadon tart önálló dalesteket. 1982 és 1998 között a Katona József Színház tagja volt. 1998-tól a Bárka Színház társulatának tagja.

1977-ben jelent meg az első Cseh Tamás lemez Bereményi Géza dalszövegeivel, Másik Jánossal közös előadásban: ez volt a Levél nővéremnek.

A 91 éve született Aristotelis "Telly" Savalas amerikai színészt, énekest a nyalókás detektív, Kojak figurájával azonosítják.

Görög emigránsok gyermekeként 1922. január 21-én született az USA-ban Aristotle Savalas néven. Édesapja étteremtulajdonos, édesanyja pedig művész. Amikor a Sewanhaka gimnáziumba belépett, csak görögül tudott beszélni, de 1940-ben amikor érettségizett, már angolul is tudott kommunikálni. Az érettségi után beállt vizimentőnek, de miután egy embert nem tudott megmenteni, kilépett. A II. világháborúban teljesített szolgálata után a Columbia Egyetemen angolt, rádiózást és pszichológiát tanult. 1948-ban diplomázott, majd újságíróként helyezkedett el az ABC Newsnál, ahol hírszerkesztőként dolgozott.

Színészi karrierje harmincas évei közepén kezdődött - először a televízióban bukkant fel: tévés műsorokban és sorozatokban szerepelt. Itt fedezte fel Burt Lancaster. Idővel a vásznon is megjelent. Első szerepei között volt a Cape Fear (A rettegés foka 1962.) eredeti verziója Gregory Peck főszereplésével, és Az alcatrazi madárember (1962.), amiért Savalast 1963-ban a legjobb mellékszereplő kategóriájában Oscarra jelölték.

Imázsában a 70-es években radikális változtatást hajtott végre, fejét kopaszra borotválta, és elvállalta minden idők egyik legsikeresebb és legnézettebb televíziós krimisorozatának, az 1973-78-ig futó Kojaknek a címszerepét, amiért Emmy-díjat (1974.) és két Golden Globe-díjat is (1975., 1976.) elnyert.

A Kojak c. filmsorozat főcíme (1973.) A Kojak c. filmsorozat főcíme (1977.)

"Az életben minden csoda, csak fel kell ismernünk".

Az Oscar-díjas olasz filmrendező és forgatókönyvíró, Frederico Fellini méltán vált a filmtörténet egyik legmeghatározóbb alakjává. A határtalan képzelőerővel és bájos humorral megáldott művész hamisítatnul olaszos filmjeivel négy Oscar-díjat nyert, és megkapta az Amerikai Filmakadémia életműdíját is.

91 évvel ezelőtt, 1920. január 20-án született az olaszországi Rimini városban. Már kisgyerekként elbűvölte őt a cirkusz varázslatos világa, de még annál is jobban a mozi, és szívesen készített karikatúrákat a vásznon látott filmsztárokról. Otthon bábszínházat játszott, melyhez maga varrta meg a jelmezeket, ő írta a dialógusokat, és játszotta a darab összes szerepét. Mindezek meghatározták későbbi filmes pályafutását.

Élelmiszerkereskedő apja "tisztességes szakmát" szánt neki, azt szerette volna, ha kereskedőnek, ügyvédnek vagy mérnöknek áll. Édesanyja ezzel szemben papnak vagy jogásznak látta volna szívesen. Fellini azonban érettségi után újságíró lett.

Kiváló rajztehetségének köszönhetően előbb egy vicclapnál, majd egy római újságnál kapott állást, és éttermekben, kávéházakban készített portrékat. Képregényeket is rajzolt, dolgozott a rádiónak, és gegman volt a filmgyárban.

1943-ban ismerkedett meg Giuletta Masinával, aki rádiósorozatának egyik címszerepét kapta meg. 1943. október 23-án összeházasodtak, s - a rendező félrelépései ellenére - 50 éven át elválaszthatatlan házas- és alkotótársak maradtak.

Amikor 1944 júniusában az amerikaiak elfoglalták Rómát, nem volt munka a filmiparban, így Fellini néhány barátjával megnyitotta a Vidám Arcok Boltját: az amerikai katonákról rajzoltak képregénybe illő karikatúrákat, melyeket jó pénzért eladtak nekik.

1944-től maga is írt forgatókönyveket, és Roberto Rossellinivel is összebarátkozott, kinek 1944 és 1953 között csaknem minden filmjében közreműködött. A közös munka és barátságuk hatására döntött úgy, hogy ő maga is filmrendező lesz, és ekkor alakult ki a hétköznapi élet és az egyén problémái iránti érdeklődése is.

Első filmjét, A varieté fényeit 1950-ben Alberto Lattuadával együtt rendezte . A már egyedül készített A fehér sejk (1951.) a szórakoztatóipar hamis mítoszát leplezte le, a sok önéletrajzi elemet tartalmazó A bikaborjak (1953.) pedig a vidéki ifjak felszínes életformáját mutatta be, mély együttérzéssel. A film Arany Oroszlán díjat nyert a Velencei Filmfesztiválon.

A nemzetközi elismerést - Oscar-díj - azonban 1954-ben az Országúton című alkotás hozta meg számára.

A varieté fényei forgatásán figyelt fel Fellini egy különös artistapárra, és lejegyezte velük kapcsolatos gondolatait. Carlo Ponti producer vállalta el a film finanszírozását. Giulietta Masina szerepeltetését azonban csak úgy hagyta jóvá, ha a két férfi főszerepet amerikai színészek kapják. Fellini nem tiltakozott, mivel Anthony Quinn és Richard Basehart megfeleltek a figurákról alkotott elképzeléseinek.

Minden idők legnagyobb fehér blues-énekesnője, Janis Joplin 68 éve, 1943. január 19-én született (Port Arthur, Texas). Olyan őszintén, szenvedélyesen és sodró erővel énekelt bluest, ahogy előtte (és talán utána) senki. Egy sokat idézett mondása szerint koncertjeit úgy élte meg, hogy "szeretkezem 25 ezer emberrel, aztán egyedül megyek haza".

Bár a helyi templomi kórusban énekelt (csengő szoprán hangon), a zene kamaszkoráig másodlagos volt számára. A gimnázium után a Texasi Egyetemen tanult, de nem sokáig bírta a maradi Dél bezártságát, kisstílűségét. Volt emiatt baja elég. Iskoláiban kiközösítették, a főiskolán megválasztották a "legcsúnyább fiúnak", pedig kifejezetten vonzó is tudott lenni.

Elszökött otthonról, ahol jól, de unalmasan élt átlagos családja körében. 1961-től a helybéli mulatókban énekelt, és ekkor kezdődött bensőséges és végzetes kapcsolata is az alkohollal. Kacérkodott a folkzenével és a countryval is, de végül a fekete blues varázsába került, különösen a tragikus sorsú Bessie Smith és a börtönviselt Leadbelly volt rá nagy hatással.

1963-ban San Francisco Haight-Ashbury városrészébe költözött, amely a 60-as évek hippi kultúrájának középpontja volt. 1966-ban tagja lett a hippi-kommuna zenészeiből szerveződött Big Brother And The Holding Company-nak.

Tíz évvel ezelőtt halt meg Sinkovits Imre A tizedes meg a többiek című film népszerű főszereplője.

A Kossuth-díjas művész, a Nemzet Színésze 1928. szeptember 21-én született Kispesten. Apja vendéglős volt. A gazdasági válság a 30-as években tönkretette a családi vállalkozást, nehéz időszak következett, de amikor Sinkovits Imre az Árpád Gimnáziumba került, apja már az Ilkovics étterem főpincéreként dolgozott. A gimnáziumban cserkész lett, és elmondása szerint ez sok mindenre megtanította. A leventemozgalomban is részt vett a II. világháború idején, de a cserkészet jobban vonzotta.

A háború alatt kármegfigyelő volt a margitszigeti víztoronyban és a szemlőhegyi víztározónál, majd a család Somogy megyébe költözött Horvátnádaljára, rokonokhoz. Ott hadimunkára fogták, lövészárkot ásott. Háromszor is megszökött az orosz fogság elől, mígnem véget ért a háború. A gimnáziumot 1945-ben folytatta, majd két év múlva leérettségizett. A cserkészek színjátszó előadásainak hatására jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben diplomázott. Olyan mesterektől tanulhatott, mint Somlay Artúr, Bajor Gizi, Makláry Zoltán, Kiss Manyi.

Még ebben az évben a Nemzeti Színházhoz szerződött (korábban a Belvárosi Színházban és az Ifjúsági Színházban már játszott), és feleségül vette Gombos Katalint, aki szintén a színészpályát választotta. Tehetségére hamar felfigyelt a közönség és a színikritikusok is. Olyan szerepekben tűnt fel, mint Kurrah a Csongor és Tündéből, Fortinbras a Hamletből vagy Caius Cassius a Julius Caesarból. Egyre jelentősebb szerepeket kapott, 1964-ben már ő játszotta Ádámot az Ember tragédiájában, egy másik Madách-darabban, a Mózesben pedig a címszerepet kapta. Az utóbbi drámában több mint 700 alkalommal láthatta a közönség.

1956. október 23-án sok más színésztársával együtt Sinkovits is csatlakozott a Műegyetem diákjainak kezdeményezéséhez, a Petőfi-szobornál elszavalta a Nemzeti dalt, amely a forradalom egyik jellegzetes momentumainak egyikévé vált. Mivel a forradalom leverése után nem volt hajlandó "önkritikát gyakorolni", fizetését a felére csökkentették, a színházon kívüli szereplésektől eltiltották. Két éven át egy műanyagipari szövetkezetnek készített gyerekjátékokat, de ezt is rossz néven vették, mondván, hogy tüntetésképpen csinálja. 1958-ban aztán az angyalföldi József Attila Színházhoz irányították, innen 1963-ban hívta vissza Major Tamás a Nemzetibe. Itt többek között Németh László és Sütő András darabjaiban kapott szerepet. Egész élete során a Nemzeti Színház tagja volt, ezt az öt évet kivéve.

Összesen több mint 50 filmben játszott, igen sokszor főszerepet. 1949-ben forgatta első filmjét, az Úttörőket, melyet soha nem mutatnak be. A Rákóczi hadnagya (1953.) és a Gábor diák (1955.) után az 1956-ban forgatott Szakadék és A csodacsatár című filmben (rendező Keleti Márton) játszott.