Egy színész, akiről soha nem lehetett tudni, mikor tréfál, aki komédiában és drámában egyaránt kiváló volt és a rosszindulat lett a legfőbb védjegye, miközben négy évtizedet töltött a filmek világában. Volt erdész, ökölvívó, a háborúban egy bombázógép rádiósa. Sokarcú színész volt, aki utálta, ha komédiásként skatulyázzák be. Szabadidejében szívesen hallgatott zenét, s énekelt maga is.
A hórihorgas, cammoogó járású, gyűrött arcú, de csibészes tekintetű és dörzspapírhangú Walter Matthau kezdetben cselszövő gazembereket alakított, de idővel rátalált igazi műfajára, a komédiára. Először 1966-ban játszott együtt Jack Lemmonnal, s a Sógorom a zugügyvéd című film meghozta számára a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Ketten tökéletesen kiegészítették egymást: a szolíd, jó természetű Lemmon és a szókimondó ám földhözragadt Matthau. A két színész a munkán kívül is nagyon jó barátok volt. Miután Matthau 2000. július 1-jén - ma tizenegy éve - szívinfarktusban meghalt, barátja, Jack Lemmon többé nem állt kamerák elé.
A legendás páros 1998-ban a Furcsa párban mulattatta ismét a közönséget. A színpadon már kirobbanóan sikeres komédia két elvált férfi közös albérleti kalandjait mesélte el fergeteges humorral.A darabot Neil Simon külön Matthau számára írta, aki sokáig vonakodott a maradi gondolkozású sportriporter szerepét elvállalni, mondván, hogy a szerep túlságosan is közel áll saját énjéhez.
Utolsó kommentek