Mi van ma?

Ma ünnepli 50. születésnapját Mácsai Pál (Budapest, 1961. március 31.) Jászai Mari-díjas színész, rendező, Érdemes Művész színész, rendező.

A magyar művészeti élet egyik legsokoldalúbb előadó- és alkotó művésze, akiről az utóbbi években kiderült, hogy csapatot is tud irányítani. A volt Madách Kamarából ő hozta létre igazgatóként az egyik legszínvonalasabb fővárosi teátrumot, az Örkény István Színházat.

Művészcsalád gyermekeként született, édesapja Mácsai István festőművész volt. János testvére zenetörténész. Első nyilvános fellépése kilencéves korában a rádió Harsona és kürtszó című műsorában volt. Bár iskolás évei alatt ő volt az osztály bohóca, aki a többieket szórakoztatta, sokáig nem készült színésznek. Gimnazista korában aztán felvették az országos hírű Pince Színház tagjai közé, és ettől kezdve semmi más nem érdekelte, csak a színház. .

1980-ban vették fel a Színművészeti Főiskolára (bár illemből beadta az ELTE BTK-ra is a jelentkezési lapját), ahol 1984-ben szerzett színész diplomát. Már főiskolás korában megismerték nevét: kétosztálytársával, Funtek Frigyessel és Hirtling Istvánnal olyan hármast alkottak, akikre odafigyelt nem csak a szakma, hanem a közönség is.

A rock-korszak egyik leginkább megbecsült és legnagyobb hatású gitárosa, akit egyedülálló módon háromszor is beiktattak a Rock and Roll Hall of Fame-be, Eric Clapton ma 66 éves.

1945. március 30-án született Ripley-ben, az Egyesült Királyságban. A nagyszüleinél nőtt fel, abban a hitben, hogy ők a szülei, anyja pedig a nővére. Később anyja Kanadába költözött, fia pedig egyedül maradt nagyszüleivel. Eric mindezt kilenc évesen tudta meg; e bonyolult családi háttér élete egyik meghatározó momentuma lett.

Clapton saját bevallása szerint elég rossz gyerek volt. A gimnáziumot a surbitoni Hollyfield Schoolban végezte el. Első munkahelyén postásként dolgozott. A blues már egész fiatalon megérintette; 13. születésnapjára kapott egy akusztikus gitárt, amin tanár nélkül tanult játszani, de majdnem feladta. Önéletrajzából tudjuk, hogy példaképe volt Big Bill Broonzy, akitől a technikát próbálta ellesni, akárcsak Jimmy Reedtől. Az iskolában csatlakozott a Roostershez, emlékei szerint aprócska zenekar volt, felszerelés nélkül.

Azután következett a Yardbirds, a brit rhythm and blues egyik első fecskéje, amelyben megízlelte, milyen dolog is minden áldott este zenélni. Ebben az időszakban érdemelte ki a "Slowhand" azaz "Lassúkezű" nevet. (Amellett, hogy ironikusan utal a stílusára - onnan ered, ahogyan a gitárja húrjait cseréli.)

A For Your Love azonban a vég kezdete volt számomra - írja önéletrajzában. Clapton mélyen elkötelezte magát a blues iránt és nem volt ínyére a Yardbirds új, popos hangzása. Nem látta, hogyan lehetne tovább folytatni megalkuvás nélkül - indokolta "menekülését" a már sikeres csapatból.

Thália legrakoncátlanabb tüneményének nevezték: Tündér és boszorkány volt egy személyben. Tüneményes tehetség, egyszeri és megismételhetetlen, színész zseni Olyan természetességgel játszotta el szerepeit, mint ahogy más levegőt vesz.

Ma 40 éve halt meg Kiss Manyi komika, tragika, táncos operett szubrett, kupléénekesnő, kabarettista, jellemszínésznő, artista, parasztszínésznő, és maliciózusan megformált színésznő-színésznő.

Ő maga Zágont nevezte szülőfalujának, valójában Magyarlónán született száz évvel ezelőtt, 1911. március 11-én. Nyolchetes korában került a székelyföldi városba. 1925-ben a sepsiszentgyörgyi gimnázium befejezése után a kolozsvári konzervatóriumban és Izsó Miklós színiiskolájában tanult, 15 évesen egy vizsgaelőadásán fedezte fel és szerződtette a kolozsvári színház direktora. Szubrettként itt szép sikereket aratott. Később,

1928-ban a Sebestyén Mihály színházigazgató Miskolcra csábította, ahol operett mellett prózai darabokban is játszott. Itt látta meg Móricz Zsigmond a Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. darabban, s úgy látta, Kiss Manyi még sokra viszi.

1929-1932-ig a szegedi közönség is megismerhette Páger Antal partnereként. Itt már igazi díva volt. Szegeden egymásba szerettek egy olasz artistával, Alfredo Ufferinivel, akivel aztán össze is házasodtak, s Manyika csatlakozott a világot járó csoporthoz, sőt ő lett az esténként kilőtt élő ágyúgolyó. A cirkusz világát, a statisztaszerepet azonban nem tudta megszokni, s hazatért.

1934-ban mutatkozott be a budapesti Pódium Írók Kabaréjában, majd 1935-ben mellé szegődött a szerencse, mert a Royal Színházban egy "beugrással" sikerült megalapoznia a fővárosi hírnevét.

A harmincas évek végén a Fővárosi Operettszínházban Latabár Kálmánnal alkottak ellenállhatatlan, közönségcsalogató párost. A Fiatalság-bolondság című Eisemann-operettben Latabár úgy döntött, hogy egyik duettjüket teljes egészében átengedi kolléganőjének: a Jaj, de jó a habos sütemény refrénű dalt aztán az egész ország együtt énekelte Kiss Manyival.

A Kaukázusi krétakör szegény szolgálólányától a Koldusopera Pollyján át Yermáig mindent eljátszhatott. Nem lehetett beskatulyázni, tragédiától a komédiáig mindenben nagyszerűt alakított. A zenés színház világában is otthon van, ének- és tánctudása imponáló. Sanzonokat énekel és kabaréjelenetekben lép fel.

Ugyanakkor ki ne emlékezne a bájos rajzfilm, Frédi és Béni kalandjairól szóló rajzfilm Vilmájának hangjára , a Kukori és Kotkoda című rajzfilmsorozat Kotkodájára, vagy a népszerű Lujza és Jenő c. rádiókabaréra?

A ma 82 éves Psota Irén (Budapest, 1929. március 28. ) a Nemzet Színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő, énekesnő gyermekkorától színészi pályára készült. Eleinte Dávid Irén néven játszott.

A művésznőt igazi jelenségként tartják számon, aki egyszer látta, biztosan nem feledi többé. Mindene jellegzetes. Tehetsége már kisgyerekként is szikrázó volt, mindig és mindenhol színházasdit játszott, ahol énekelt, táncolt, s ahol - az egyszerűség kedvéért - övé volt minden szerep. Nem csoda hát, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kötött ki, amit 1952-ben el is végzett. Még abban az évben leszerződött a Madách Színházhoz.

Több mint 50 filmben nyújtott felejthetetlen alakítást. Többek között: Mese a 12 találatról (1956.)

A háromdimenziós világ paradox ábrázolásának egyik legnagyobb mestere Maurits Cornelis Escher. Művészete, nem mindennapi vizuális fantáziája napjaink számítógépes geometriai transzformációihoz is ötleteket ad. Műveit szemlélve a legtöbbször igen alaposan el kell gondolkodni azon, hogy mit ábrázol a kép, és honnan kell nézni a megjelenített alakzatot ahhoz, hogy épp úgy lássuk, ahogy a művész lerajzolta.

Escher 1898. június 17-én hollandiai Leeuwardenben született. Két bátyjával és szüleivel - George Arnold Escher, Sarah Gleichman Escher - azonban csakhamar Arnhembe költözött maga mögött hagyva a ma múzeumként működő családi házat. Az arnhemi középiskolában tanára, F. W. van der Haagen felfigyelt az ifjú Escher rajztehetségére. Irányításával Escher megtanulta a linómetszés technikáját, ami nagymértékben hozzájárult grafikai készségének kialakításához.

Középiskola után apja tanácsára építészetet kezdett tanulni a haarlemi Építészeti és Díszítő Művészeti Főiskolán, ahol megismerkedett S. J. de Mesquitával. A holland művész tehetségét felismerve építészet helyett grafikai tanulmányokra buzdította Eschert. 1919 és 1922 között Mesquita tanítványaként, akinek erős egyénisége döntően befolyásolta további pályafutását, megtanulta a fametszetkészítés technikáját, s azt hogy hogyan bánjon a fával, mint anyaggal.

Tanulmányai befejeztével, 1922-ben Olaszországba utazott, Ravelloban megismerte későbbi feleségét, a svájci származású Jetta Umikert, akivel 1924-ben Rómában telepedtek le. Két fiuk született, George és Arthur. Az elkövetkező években számos tanulmányutat tett. 1934-ben először Svájcban, Belgiumban majd Spanyolországban telepedett le. Egyre inkább elfordult a minket körülvevő világ, a látható valóság többé-kevésbé direkt módon való ábrázolásától. 1937-ben elkészítette az első lehetetlen valóságot ábrázoló fametszetét Csendélet és utca címmel (1937.).

A valóságban sohasem látunk egy utcát ablakon keresztül a képen látható módon. Nem is a megfigyelt környezet valósághű visszaadása itt Escher célja, hanem egy képzeletbeli kép, egy látomás tárgyi világunkba való kivetítése. Nem a grafikai technika feletti tökéletes uralom az elsődleges, hanem egy meghatározott gondolat ábrázolása.

A háború utáni drámaíró nemzedék egyik legnagyobb, világirodalmi mércével értékelhető alakja Tennessee Williams (Thomas Lanier Williams).

Száz évvel ezelőtt a Mississippi államban lévő Columbus városkában született (1911. március 26.). Boldogtalan gyermekéveit itt és még két másik déli államban töltötte. Az agresszív személyiségű kereskedő-utazóügynök édesapa a túlontúl oltalmazó édesanyához húzó beteges-nyápic kisfiút Miss Nancynak hívta. Amikor elérte ötödik évét, Tennessee diftériát kapott, és majdnem két évbe telt mire újra megtanult járni. Közben olvasott és történeteket írogatott.

1919-ben a család St. Louisban telepedett le - visszaemlékezéseiben Williams ezt "tragikus költözés"-nek nevezte - ahol a kisfiút többek között délies akcentusa miatt iskolatársai állandóan csúfolták. Ifjú évei az érzelmi bizonytalanság klasszikus tüneteit mutatják. Az érzékeny, magányos, befelé forduló fiatalember korán az írásba menekült, mely feltehetően életpótlék lett számára. 16 éves korában egy újságtól öt dollárt kapott a "Tud-e egy jó feleség jó pajtás is lenni?" című írásáért. A következő évben megjelent nyomtatásban első novellája "The Vengeance of Nitocris" címmel.

Két St. Louis-i egyetemen is tanult, meglehetősen rendszertelenül; 1938-ban szerzett diplomát az Iowai Egyetemen. Élete folyamán többször kapott idegösszeomlást; depressziói, hipochondriája és alkoholizmusa leküzdésére gyakran remélt segítséget pszichoanalitikus terápiáktól.

1983. február 24-én egy New York-i szállodai szobában halt meg bizarr körülmények között: véletlenül lenyelte egy orvosságosüveg kupakját.

Életében számos díjjal jutalmazták: többek között kétszer kapott Pulitzer-díjat.

Leghíresebb művei: Üvegfigurák (1944.) , A vágy villamosa (1947.), Tetovált rózsa (1950.) , Macska a forró bádogtetőn (1955.), Múlt nyáron hirtelen (1958.), Az ifjúság édes madara (1959.) Az iguána éjszakája (1961.) Legkiemelkedőbb színdarabjait többször is filmre vitték.

Első Pulitzer-díját A vágy villamosa c. drámájáért kapta 1947-ben. A filmváltozatot (1951.) a legendás Elia Kazan rendezte.

Thomas Mann azt mondta róla, hogy művészetének lényege a szemében tükröződött. Halk szavú volt, de a zenéje beszélt helyette. Fájdalmas, zaklatott művei előrevetítették a terror uralmát, a második világháború rémét, amely elől neki is menekülnie kellett.

Bartók Béla a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.

Nagyszentmiklóson (ma Sinnicolau Mare, Románia) született 1881. március 25-én. Apja iskolaigazgató volt, a helyi műkedvelő zeneegylet elnöke, anyja tanítónő volt és kiválóan zongorázott. Ötévesen, anyjától kezdett zongorázni tanulni, kilencévesen már komponált, két év múlva nyilvános koncerten adta elő egy saját szerzeményét.

Zenei tanulmányait Nagyváradon, Besztercén, Pozsonyban végezte. Első zongoraleckéit azonban édesanyjától, Voit Paulától kapta. 18 évesen a budapesti Zeneakadémia hallgatója lett, zongora szakon. Ebben az időszakban nagy hatással voltak rá Richard Strauss művei. Némelyiket partitúrából előadva virtuóz zongorajátékával kápráztatta el pesti közönségét. Európa sok városába hívták koncertezni Bécstől Berlinig. Időközben - mint Liszt követője - megkomponálta Kossuth-szimfóniáját is, melyet 1904-ben mutattak be.

Joseph Barbera amerikai rajzfilmkészítő, producer ma száz éve, 1911. március 24-én született New Yorkban.

Az olasz származású fiatalember sok mindennel próbálkozott. Pályáját egy szabó kifutófiújaként kezdte. Ezt követően egy magazinnál próbált rajzművészként elhelyezkedni, majd 1932-ben, a gazdasági válság mélypontján rajzfilmesnek állt. Csatlakozott a Van Beuren Studióhoz, ahol rajzfilmesként és forgatókönyvíróként tevékenykedett.

Legalul kezdte, de 1937-ben már a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónál volt rajzoló. Íróasztalával szemben dolgozott egy egykori mérnök, William Hanna, akivel gyorsan barátságot kötöttek. Barbera inkább a rajzban és a gegek kitalálásában jeleskedett, Hanna erőssége a történet felépítése, a poénok időzítése volt.

A hamarosan elválaszthatatlan duó 1939-ben rendezte első macska-egér filmjét, a Tom és Jerry első részét, a Puss Gets the Bootot, amelyet a stúdió kezdeti ellenállását leküzdve sorozattá fejlesztettek. Hanna és Barbera az elkövetkező 17 évben csakis Tom és Jerry kalandjain dolgozott. A ravasz egér és a lusta macska majd kétszáz epizódon át kergetőzött egymással, a második világháború idején természetesen ők is bevonultak a hadseregbe. A sorozat 14 Oscar-jelölést kapott és ebből hetet el is nyert, ami ebben a műfajban világrekordnak számít.

A megannyi nagyszerű szerep megtestesítője, remek dalok énekese, a Jászai Mari-díjas színművész, Kaszás Attila 1960. március 16-én született Vágsellyén, az akkori Csehszlovákia, ma Szlovákia területén. Syermekkorát Vágfarkasdon töltötte, ahol szülei a helyi iskolában tanítottak. A komáromi Selye János Gimnáziumban végzett, majd 1979-ben felkerült Budapestre a Színház és Filmművészeti Főiskolára, amit 1983-ban végzett el Horvai István és Kapás Dezső tanítványaként.

1984-ben a Vígszínházhoz szerződött, ahol nagyszerű karakterek nagyszerű megszemélyesítője lett. A közönség hamar szívébe zárta a tehetséges, 24 éves fiatalembert. aki szimpatikus, megnyerő stílusát nem csak a színpadnak tartogatta, hanem azon kívül is barátsággal fogadott minden felé irányuló érdeklődést.

A média is fokozatosan fedezte fel magának, miközben egyre több film epizód-mellék- vagy éppen főszerepét kapta meg. Hatalmas sikert aratott a filmvásznon, amikor Gryllus Dorka partnereként szerepelt az Érzékek iskolája (1996.) című filmben, amelynek rendezője Sólyom András volt.

Hatvan éve, 1951. március 22-én halt meg Almásy László Ede Szahara-kutató, felfedező, pilóta és katona, akinek titokzatos alakja ihlette Az angol beteg című nagysikerű filmet.

1895. augusztus 22-én született Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) nemesi, bár nem grófi családban, magyar apától és olasz anyától. Apja, Almásy György nemzetközi hírű Belső-Ázsia-kutató volt, de őt ekkor még a technika, az autók és a repülőgépek világa vonzotta.

Középiskolai tanulmányait Grazban kezdte, de egy szerencsétlen véletlen után (kerékpárjával elütötte a gimnáziumigazgatót) távoznia kellett. Diákévei alatt, 1909-ben egy újságban látott repülőgép után épített egy vitorlázó repülőt, amellyel egy kőbánya faláról elrugaszkodva végzett próbarepülést. 10 métert zuhant, de bordatöréssel és kisebb sebesülésekkel megúszta. 1910-ben egy svájci tüdőszanatóriumban tölt egy évet betegeskedése miatt (10 éves korától dohányzott).

Angliában Eastbourne-ben tanult és itt szerezte meg első pilótaengedélyét is. Az első világháború idején önkéntes pilótaként szolgált az osztrák-magyar légierőben, s több kitüntetést is kapott. A lemondásra kényszerült IV. Károly király rendíthetetlen híve maradt, mindkét királypuccs alkalmával ő vitte autóján Budapestre. Ekkor ragadt rá a grófi cím is, mert az exuralkodó következetesen így szólította.

A húszas évek közepén az osztrák Steyr autógyár szombathelyi képviselője lett, a gyár termékeivel több versenyen diadalmaskodott. 1926-ban az osztrák Steyr-túrakocsik megbízhatóságát bizonyítandó a Nílus mentén egész Szudánig vezetett, s a következő években többször visszatért a sivatagba, olykor csak vadászni..