Mi van ma?

83 éve született Bacsó Péter (Kassa, 1928. január 6. -Budapest, 2009. március 11.) A tanú Kossuth-díjas rendezője.

Polgári családban nevelkedett. Anyjától, Palotai Boris írónőtől a szépérzéket, a kultúra iránti fogékonyságot örökölte. A család a negyvenes évek elején költözött Budapestre. Először színházrendezőnek készült (1946-ban sikeresen felvételezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára), majd átiratkozott a filmes szakra.

1950-ben kapta kézhez rendezői diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Fehér Imrével, Makk Károllyal, Kovács Andrással együtt. Azonnal dramaturgi állást kapott a Filmgyártó Nemzeti Vállalatnál (a későbbi Hunnia Filmstúdiónál).

A dramaturg-státusban tevékenykedő Bacsó fáradhatatlanul ír, átalakít, szórja az ötleteket, nem marad ki szinte semmiből. Keze nyoma felfedezhető az azóta persze devalválódott filmeken. Részese lett a magyar film újjászületésének, forgatókönyvíróként a legsikeresebb Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmjében volt.

Nemzedéktársaihoz hasonlóan ő is merész, éles művekkel vette ki részét a hatvanas évek magyar "új hullámából", mégis ritkán említik e korszak vezéregyéniségei között.

Már alig várta a pillanatot, hogy végre rendezhessen. A mélyvízbe 1963-ban került: a Nyáron egyszerű (1963.) fiatalok hétköznapjait örökítette meg kedves, bár helyenként dadogó közvetlenséggel, oldott hangvétellel, derűs epizódokban. Később is gyakran választott fiatalokat hősnek. A két főszereplő egy fiatal szerelmespár volt, akiket amatőr szereplők játszottak.

Brecht óta a német nyelvterület világszerte legsikeresebb drámaírója, Friedrich Dürrenmatt (Konolfingen - Svájc), 1921. január 5. - Neuchâtel, 1990. december 14.) ma lenne 90 éves

Nagyapja, apja is protestáns pap volt. A gimnáziumot Bernben végezte. Tanulmányait a zürichi egyetemen folytatta. Egy szemeszter elvégzése után a berni egyetemre ment (filozófiát, filológiát és teológiát hallgatott), amit 1945-ben, a végzettség megszerzése nélkül otthagyott.

Az áhítatos szellemben nevelkedő Dürrenmatt mindvégig afféle szabad szellemű vallásos ember maradt, aki életművében sajátosan ötvözte az egzisztencialista filozórfiát és a protestáns teológiát. Franz Kafka, Arthur Schopenhauer és Friedrich Nietzsche művei mellett Arisztophanész és az antik görög és római tragédiák voltak a kedvenc olvasmányai.

A zürichi Weltwoche rajzolója, grafikusa, színikritikusa lett. A kritikák drámaelemzései figyelmét egyre inkább a dramaturgia felé fordították. Néhány új szempontot felvető drámaelméleti tanulmány után 26 éves korában maga is megpróbálkozott a drámaírással.

A kezdeti évek anyagilag nem hoztak sikert a fiatal írónak. 1946-ban feleségül vette Lotti Geissler színésznőt, és Bázelbe költöztek. 1947-ben született fia, Peter, majd két évvel később Barbara, 1951-ben pedig Ruth nevű lányuk. Hogy megélhetésüket biztosítsa, színikritikákat írt, ám ez nem volt elegendő a ház fenntartásához, így átköltöztek Schernelzbe, anyósához, majd Ligerzbe, végül vettek egy házat Neuchâtelben, ahol haláláig élt. Miután 1983-ban felesége, Lotti meghalt, feleségül vette Charlotte Kerr színésznőt, aki a színészi munka mellett színházi újságíróként is dolgozott, illetve segített Dürrenmatt kései műveinek sajtó alá rendezésében.

Az R.E.M. azon kevés együttes közé tartozik, amelyik képes volt úgy eljutni a csúcsra, hogy nem adták be a derekukat, nem hódoltak meg a divatnak, hanem inkább ők teremtették azt. Az R.E.M. nélkül nehéz elképzelni az az elmúlt évtizedek alt-rock, indie-rock és a főiskolai-rock mozgalmait .

John Michel Stipe (Decatur, 1960. január 4.), az együttes frontembere ma 50 éves. Apja katona volt, ezért gyermekkorában sokat utaztak, éltek Németországban is. Egyetemi tanulmányait az amerikai University of Georgián végezte, festészetet és fényképészetet tanult. Itt ismerkedett meg 1980-ban az R.E.M. későbbi tagjaival, Mike Millsszel, Peter Buckkal és Bill Berryvel. Amatőr körülmények között, garázsban kezdtek el játszani, eleinte feldolgozásokat. Az együttes azóta is aktív.

Először némi bizonytalanság volt a név körül, de az első kislemezen már a mostani rövidítés szerepelt. Az R.E.M. név (a Rapid Eye Movement, az alvás egyik fázisának tudományos rövidítése) állítólag a szótár véletlenszerű felcsapásával keletkezett.

Első kislemezük, a Radio Free Europe 1981-ben jelent meg mindössze ezer példányban, de a kezdő együttes bekerült a Village Voice év végi összesítésébe is.

Mel Gibson (Peekskill, 1956. január 3.) karrierje rendíthetetlenül vagy inkább rettenthetetlenül ívelt felé. Miközben színészként és rendezőként egyre több sikert ért el, botrányaival újra és újra a bulvárlapok címlapján találta magát.

11 testvére körül hatodik gyereként jött napvilágra. Szülei: Hutton és Ann Gibson. 12 éves korában költözött az ausztráliai Sydneybe (Ann Gibson szülővárosába), miután édesapja, egy vasúti jelzőőr munkahelyi balesetet szenvedett. A költözésük másik oka az volt, hogy elkerüljék az idősebb Gibson-fiúk bevonulását a vietnámi háborúba. Melt beíratták egy katolikus iskolába, ahol társai folyton gúnyolták amerikai kiejtéséért, ezért az ifjonc átment lázadóba: ivott, dohányzott és káromkodással bosszantotta tanárait.

Mel Gibson leérettségizett, majd a legkülönfélébb szakmákat - szakácstól kezdve az újságíróig - akarta választani, de miután a nővére jelentkezett a National Institute of Dramatic Artra, a New South Wales Egyetemre, ő is ki akarta próbálni a színészmesterséget.

Diplomáját a Sidney-i National Institute of Dramatic Arts színinövendékeként szerezte. Drámai színészként többek közt Az ügynök halálában lépett a világot jelentő deszkákra.

Egyetemi tanulmányai alatt kezdődött el Gibson filmes karrierje a Summer City (1976.) c. filmmel. Szerencséjére, George Miller rendező látta az alakítását, és meghívta a Mad Max címszerepére való meghallgatásra a dél-ausztráliai State Theatre Companyhoz.

Zámbó Jimmy (Eredeti neve: Zámbó Imre - Budapest, 1958. január 20. - Budapest, 2001. január 2.) Budapesten született. Zenei vénája már gyermekkorában megmutatkozott, testvéreivel (György, Tihamér, Árpád, Marietta) zenélt előbb otthon a család zongoráján, később pedig a Magyar Rádió gyermekkórusában zenéltek, énekeltek. A zenei általános iskola elvégzése után zenei gimnáziumban érettségizett. Később a konzervatórium jazz tanszakán végzett.

1975-ben 17 évesen szerezte meg az ORI előadóművészi engedélyt, amellyel teljes jogú művészként működhetett. 1977-1982 között éjszakai bárokban, lokálokban lépett fel.

Pályafutását 1982-től kezdődően négy éven keresztül Amerikában folytatta. Különféle klubokban lépett fel, a közönség kedvelte és elfogadta a magyar zenészt, aki különleges hangjával estéről-estére színvonalas műsorral szórakoztatta a vendégeket. Nevét a könnyebb idegen nyelvű kiejtés miatt itt változtatta Jimmy-re.

1988-ban visszatért Magyarországra, még ebben az évben Valahol bús dal szól című dalával megnyerte a nemzetközi Interpop fesztivál szerzői és előadói díját.

Rejtő Jenő (született Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery; Budapest, 1905. március 29. - Jevdokovo, Ukrajna, 1943. január 1.) a magyar irodalom egyik legismertebb, legolvasottabb és legnépszerűbb szerzője írt ugyan verset, színdarabot, novellát, útirajzot, bohózatot, filmforgatókönyvet, sőt újságcikkeket is - ami azonban végül halhatatlanná tette, az egy sor utánozhatatlan humorú, álnéven írt "pengős regény" lett.

Ha elhangzik az "Uram, a késemért jöttem!" kezdetű párbeszéd, az ember rávágja: Piszkos Fred, a kapitány! Az elkötelezett Rejtő-rajongók pedig Gorcsev Ivántól a Krokodilig, Fülig Jimmytől Vanek úrig a vissza-visszatérő szereplők részletes személyleírását is gond nélkül sorolják.

Rejtő Jenő 1905. március 29-én született Budapesten egy nyomdai tisztségviselő harmadik fiaként, Reich Jenő néven. Testvéreihez hasonlóan ő is nevet változtatott később, így lett Rejtő Jenő, míg testvérei az Egri és a Révai családnév mellett döntöttek. A későbbi ponyvaírót rosszcsont lurkóként lehetne leginkább jellemezni. Életére sokszor igaz, hogy akár saját regényhőse is lehetett volna: a gimnáziumból például azért rúgták ki, mert felpofozta egyik tanárát, a színészi pályától meg azért kellett búcsút vennie, mert sebesült hordó szerepében a színpadon sikeresen elejtette Törzs Jenőt, az ünnepelt színészt. Az is érdekes tréfája a sorsnak hogy ugyanez a Törzs Jenő játszotta el évekkel később Rejtő Aki mer az nyer operettjének főszerepét 150-szer is az óriási sikernek köszönhetően.

Rejtő a színészi pályával is próbálkozott: 19 évesen vették fel Rákosi Szidi színitanodájába, karrierjének a nagy színész leejtése véget vetett, azonban a színházhoz való vonzalom megmaradt. Berlinbe megy szerencsét próbálni, most már a színfalak másik oldalára, színdarabírást tanulni. Kezdetét veszi az utazás, amiből 2-3 éves vándorlás lesz és Rejtő regényíró munkásságának fő ihletforrása. Tanulmányai mellett lovakat csutakolt és amikor elfogyott a pénze tovább állt Hamburgba. Aztán bejárta Európát: Prága, Bécs, Konstantinápoly, Párizs, bebarangolta Franciaországot, majd Marseille-ben beállt az idegenlégióba. Innen "egy ezredorvos kitüntető jóvoltából és egy megevett fél darab szappan segítségével rövid idő alatt" szabadult és folytatta a csavargást Európában. Aztán egyszercsak Olaszországból "egy hirtelen ötlettől sugallva, minden eddiginél kalandosabb és veszélyesebb útra indult: hazajött Budapestre."

Budapestre való visszatérése után anyagi gondokkal küszködött, több mellékállásban is dolgozott. Álmáról, a színházról nem mondott le, ám a gyerekkori barátja tanácsára elvetette eredeti tervét - egy ötfelvonásos drámát - és bohózatot ír.

Hetevhárom éve, 1937. december 31-én az angliai Port Talbot-ban született az Oscar-díjas angol színész, Anthony Hopkins , aki A bárányok hallgatnak c. filmben megteremtette a filmtörténet legvonzóbb, legintelligensebb és legkegyetlenebb bűnözőjét.

A sztár munkásságát számos rangos díj és jelölés mellett 1993-ban rendhagyó módon ismerték el Angliában. II. Erzsébet királynő ugyanis lovaggá ütötte, azóta a Sir Anthony Hopkins nevet használja.

Szülei, Dick és Muriel pékséget üzemeltettek, és komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy fiúk egy szigorú internátusban tanulhasson. A fiatal Tony azonban nem sokáig koptatta itt az iskolapadot: saját elmondása szerint ki nem állhatta diáktársait, antiszociális volt, és notóriusan hanyagolta tanulmányait. Egyedül zongorázni szeretett. Apja 17 évesen kitette a szűrét, mondván, álljon a maga lábára. Egy év múlva már a cardiffi zene- és drámaiskola ösztöndíjas hallgatója volt. 2 évig tanulta a színészmesterséget, majd 1958-ban behívót kapott: neki is be kellett vonulnia a brit hadseregbe, ahol két évet szolgált.

1961-ben egy állami ösztöndíj segítségével már Londonban folytathatta tanulmányait: a Royal Academy of Dramatic Art növendéke lett, ahol 1963-ban végzett ezüst fokozattal. 1960-ban a színészkirály, Laurence Olivier, a Nemzeti Színház akkori igazgatója meghallgatásra hívta be, szerződtette, s két évvel később Hopkins vette át Olivier szerepét Strindberg Haláltáncában.

Befutott, magánélete azonban - elsősorban alkoholizmusa miatt - romokban hevert. Ivászatával és szókimondásával megbotránkoztatta a brit színházbajárók sznob társadalmát, de sok mindent elnéztek neki, mert tehetséges volt. 1969-ben felségül vette Petronella Baker színésznőt, de házassága, amelyből egyetlen lánya, Abigail, született, mindössze négy évig tartott. Egy filmgyári asszisztenssel szövődött következő kapcsolata is hamar veszélybe került, megint csak az alkohol miatt. Az már aztán neki is sok volt, amikor egy átmulatott angliai éjszaka után egy arizonai hotelszobában ébredt. Szakított az itallal, s mint később bevallotta, a színészi munkát csak ettől az időszaktól tudta igazán élvezni. 1973-ban már Jennifer Lynton férje volt, és az alkoholizmust is legyőzte.

Az 1937. április 28-án (al-Audzsa) született politikus, Szaddám Huszein egy személyben volt államfő, a hadsereg főparancsnoka, a Forradalmi Parancsnokság tanácsának elnöke és a Baath párt iraki parancsnokságának titkára és a párt fegyveres szárnyának első embere, miközben három vesztes háború fűződik nevéhez (Irán, Kuvait, illetve az Amerikai Egyesült Államok).

Szaddám egyszerű parasztfiúból küzdötte fel magát először merénylővé, majd vallatótisztté, később politikai orgyilkossá, mielőtt elnök vált belőle. Politikai pályája tulajdonképpen 1957-ben kezdődött, amikor csatlakozott az akkor még illegális Baath párthoz. Egy évvel később letartóztatják, mert megölte sógorát. Hat hónapot tölt börtönben. Az 50-es évek végén már ismét aktív, részt vesz egy Baath-párti puccskísérletben, amelyet azonban levernek és Szaddám Huszein Egyiptomba menekül (1960-ban távollétében halálra ítélik), ahonnan 1963. februárjában tér haza, miután megölik Abdil Karim Kaszemet, az akkori rendszer erős emberét.

1968. júliusában a Baath párt hatalomra jutása nyomán előbb a belbiztonsági erők vezetője. Szaddám vallatótisztként kínozta a politikai ellenfeleket. A kormányzatból azonban hamar kiszorították pártját, és újra az üldöztetés évei jöttek.

Mint politikai orgyilkos félelmetes hírnévre tett szert. Több tisztogató akciót is levezényelt a párton és az államszervezeten belül, míg végül 1979. júliusában megszerezte a hatalmat. Hat nappal azután, hogy elnökké nyilváníttatta magát, 20 vezető párttisztviselőt és katonai parancsnokot öletett meg összeesküvés vádjával. Elnökként túlélt számtalan ellene irányuló puccsot, merényletet, ellenfeleit pedig egyszerűen lelövette vagy kivégeztette. A Dudzsail iraki síita faluban 1982-ben 148 embert öltek meg az iraki biztonsági erők, megtorlásul egy Szaddám Huszein elleni merényletkísérlet miatt.

Aligha van az orosz történelemben ismertebb név, mint az övé, talán csak Rettegett Iván vagy Nagy Péter vetekedhet vele. Életében a tragédia minden eleme összesűrűsödött. "A trón magasságáig emelkedett muzsikkal együtt járt a hatalom, a szex, az intrika, az erőszakos halál, amelyet a Romanov - dinasztia bukása követett" . Ráadásul alig akad még történelmi személyiség, akit már életében annyira imádtak és gyűlöltek volna, mint ezt a szibériai vándorszerzetest. Sokak szemében ő volt a testet öltött gonosz, a démon, akit ki kell irtani a világból - nagyjából ezt a képet őrzi a mai tudatunk is róla.

Kilencvennégy éve, 1916. december 29-én gyilkolták meg Grigorij Jefimovics Raszputyint, az orosz történelem és a múlt század egyik legellentmondásosabb személyiségét.

Raszputyin kereskedéssel is foglalkozó gazdacsaládban született 1869 táján a szibériai Pokrovszkojéban. Élete első szakaszában apja földjén dolgozott, majd tizenkilenc éves korában megnősült, három gyermeke is született. A félig analfabéta, kicsapongó életű muzsikot közvetlen környezetében megvetően csak "részeges Griská"-nak nevezték. Ifjú apaként - vélhetőleg lopás miatti vezeklésként - három hónapot töltött egy kolostorban. Itt vallásos megvilágosodáson esett át és állítólag csatlakozott a hliszt szektához. Ennek tagjai elvetették az egyházi intézményeket, de fura módon megengedték tagjaiknak, hogy ortodox templomba járjanak. Az üdvözüléshez a bán adta eksztázison, majd az ezt követő bűnbánaton keresztül akartak eljutni, szertartásaik időnként tömeges orgiákba csaptak át.

Raszputyinnak érthetően megtetszett a hlisztek tanítása, buzgó tanuló lett, áhítattal hallgatta a szakadár pópák szónoklatait, és okult belőlük a jövőre nézve. Bizonyos idő elteltével aztán, mint szakképzett szent ember kilépett a kolostor falai közül s országos zarándokútra indult, járt a görögországi Athosz kolostorban és Jeruzsálemben is.

Az országot mosdatlanul, rongyos ruhában járó férfi nevéhez hamarosan csodás gyógyítások és beteljesedett próféciák kapcsolódtak, messzi földről özönlöttek láthatására a hívők. 1905-ben bukkant fel az egyébként is a miszticizmus tüzében égő Szentpéterváron, ahol tárt karokkal fogadták.

A ma 56 éves, kétszeres Oscar-díjas Denzel Washington 1954. december 28-án született a New York állambeli Mount Vernon városában.

A pünkösdista lelkész és fodrász felesége három gyermeket nevelt. Denzel - aki apja keresztnevét kapta, ez pedig az őt felszabadító dr. Denzeltől származott -, már kiskorától kezdve minden héten ott ült a templomban, és csodálta apját, aki olyan hatásosan tudott megszólalni közönség előtt. A fiúcska arról álmodozott, hogy egy nap ő is fellép majd, de inkább színpadon. Hétközben Denzel gyakran megfordult a szépségszalonban, ahol anyja dolgozott és fülelte a pletykákat, melyek persze híres emberek körül forogtak. Amikor 14 éves lett, a dolgok rosszabbra fordultak. A szülők házassága megromlott, Denzelt és nővérét egy bentlakásos iskolába küldték, így kimaradtak a válással járó hercehurcából.

Érettségi után Washington beiratkozott a New York-i Fordham Egyetemre, ahol újságírást tanult, de gyakran fellépett az egyetemi színielőadásain is. Egyre inkább a színészet érdekelte. 1977-ben megszerezte a diplomáját, de nem akart újságíró lenni, hanem csatlakozott az American Conservatory Theaterhez, ahol tovább csiszolgatta színészi képességeit. Tanárait lenyűgözte Denzel talentuma, többen született tehetségnek tartották.

Egy év elteltével önállósította magát. Néhány kisebb filmszerep után beválogatták a St. Elsewhere című, új kórházsorozat szereplői közé. 1982-ben kezdték sugározni a szériát, amely azonnal nézettségi csúcsot döntött, és dr. Philip Chandler szerepében Washington nemcsak a nézők kedvence lett, hanem a kritikai elismerést is kapott. (A VIASAT3 a napokban vetíti a sorozatotot Egy kórház magánélete címmel.)

A majd hat évig játszott sorozat nyári szünetében Denzel több kisebb filmszerepet kapott. Az első moziszerepét 1981-ben játszhatta el Az én fekete fiamban (Carbon Copy) Partnere George Segal volt.

Ezt az 1984-es Katonatörténet követte. A kritikusok azonban csak 1987-ben fedezték fel, miután a Kiálts a szabadságért! című filmben a 70-es években meggyilkolt dél-afrikai diák, Steve Biko emberjogi aktivistát játszotta.