Mi van ma?

Rajz János a kitűnő jellemszínész póztalan humorával, közvetlen egyszerűségével és a jellemzés árnyaltságával tűnik ki. Alacsony termet, jellegzetes karcos, rekedtes orgánum, egyszerű színész-eszköztár, remek jellemábrázoló képesség. Rendkívüli, higanyszerűen fürge, már-már akrobatikus mozgáskultúrával is rendelkezett - olyannyira, hogy amikor úgy hozta a sorsa, artistaként is meg tudta keresni kenyerét.

1907. február 13-án, Budapesten született. Színészcsaládból származik, szülei és testvérei is mind-mind színészek voltak. Élete és gyermekkora a Monarchia különböző városaiban telt, szülei vándorlásait követve. Főiskolát nem végzett, eleinte nem is készült színésznek. Artista szeretett volna lenni igazából. 1924-ben, Debrecenben lép fel először színházban, egy - Csajkovszkij muzsikájából összeállított - bécsi operettben, A diadalmas asszonyban.

Később játszott Szegeden, az 1927-28-as évadban ismét Debrecenben, majd más vidéki városban is szerepelt.

1929-30-ban a Király Színházhoz szerződött. A sokat áhított Pestre ment, de csalódott, mert a nagyszerű kiugrás elmaradt, ráadásul a következő szezon sem ígért neki való feladatot. Így, gyermekkori álmát beteljesítve, vidéket járó artistának szegődött. Ott vált vérévé igazán a tehetség és a tudás mellett, a tréning tisztelete. Három évig működött mint artista.

1945-öt követően, és szép, termékeny, lelkes szegedi színészévek után első jelentősebb szerepe 1951-52-ben a fővárosi Vígszínház színpadán A peleskei nótárius című színdarab táncoskomikus főszerepe. Utána jött a nagy, és már talán nem nagyon várt fordulat. Major Tamás felfedezi, és szerződteti a Nemzeti Színházhoz. Közel három évtized kemény és szakadatlan felkészülése után - egyetlen szaltóval - a színművészet csúcsaira került, s ettől kezdve 1976-ig, nyugdíjazásáig az ország első társulatának tagja maradt.

Bár filmeken csak 1953-tól szerepelt, élete során mégis 86 játékfilmben, rövidfilmben és később tévéfilmben vállal szerepet. Legnagyobb filmsikere az ő főszereplésével játszódó Dollárpapa.

Az egész ország ismerte a becenevét: ő volt a Kutya, illetve a Kutyu. A Nemzet Színésze, a magyar színházművészet egyik legismertebb karakterszínészeként főként epizódszerepeket alakító Raksányi Gellért 1925. július 19-én Raksányi Árpád és Durkó Margit fiaként született Szigetváron. Dunántúli családból származik, melynek nemessége a XIII. századból datálódik. Felmenői értelmiségiek, a közélet jeles szereplői, ő viszont színész lett, minden akadály ellenére.

1947-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, végül a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, ötvenhárom éven keresztül megszakítás nélkül itt játszott, 1989-től a társulat örökös tagjaként.

Átélte a 20. századi magyar színjátszás keserveit és örömeit. Mellőzték és ünnepelték. "1944-ben léptem először színpadra... Rumlis világ volt, bomba robbant az előadás alatt. Aztán egy kis sérüléssel, egy kis fogolytáborral megúsztam, elindult az élet, színészóriásokkal hozott össze a sors a Nemzeti Színházban".

Jó pályakezdés után zord idők jártak rá, tehetségéhez méltatlan szerepeket kapott. De mint "előadásmentő", kitűnő memóriájú színész, hozzájutott egy-egy neki való figurához is.

Több mint ötven filmben és televíziós produkcióban szerepelt. Felejthetetlen alakítása a türelmes és a munkájára büszke gondnoka, Kutya úr (tisztességes nevén Hegyi Bernát) a Szomszédok című tévéfilmsorozatban. Raksányi, aki ekkor már igazi színészlegendának számított, saját becenevén szerepelhetett a sorozatban

Donald Sutherland-et az amerikai filmek tették híressé, bár ő maga kanadai. Sajátos külsejének az idő múlása használt: hófehér hajú, vonzó megjelenésű idős úr lett belőle, aki egyforma erővel képes megjeleníteni rokonszenvesen kedves és hátborzongatóan ellenszenves, sőt beteges figurákat. A születési év homályban hagyása primadonna-szokás - lehet, hogy idén már a 77. születésnapját ünnepli - a rendelkezésre álló források egy része szerint ugyanis 1934-ben született.

Donald McNicol Sutherland Dorothy Isobel és Frederick McLae Sutherland gyermekeként született 1935. (?) július 17-én a New Brunswick tartománybeli Saint Johnban. 14 évesen rádiós lemezlovas volt, de nem készült színésznek. Tanulmányait Victoria College-ban és a Torontói Egyetemen végezte mérnök szakon. (Itt találkozott első feleségével Lois Hardwickkal. Házasságuk 1959-től 1966-ig tartott.)

Az egyetemen fedezte fel magában a színészet iránti vonzalmat, így belépett az intézmény színjátszó csoportjába. Az elismerő vélemények végleg a színjátszás felé fordították: először a londoni Királyi Zene- és Drámaművészeti Akadémiára akart beiratkozni, de ott 193 centis magassága és nem túl megnyerő arcberendezése miatt elutasították. A nagyra nőtt színészpalánta repertoárszínházaknál kezdett dolgozni, s epizódszerepeket kapott televíziós sorozatokban.

A filmvásznon 1964-ben mutatkozott be az Élőhalott kastélya című olasz horrorfilmben. Kettős szerepe - egy fiatal katonát és egy öreg boszorkányt játszott - meggyőzte a rendezőket és foglalkoztatni kezdték (pld. Kinyírlak drágám, Fanatic, A Bedford incidens -1965. stb).

1967-ben jött A piszkos tizenkettő és vele az ismertség. Robert Aldrich rendező egy retardált gyilkos szerepét bízta rá a nagy sikerű háborús filmben.

Eredményesen bokszolt, fuvolázott, kiváló táncos, koreográfus, sőt tanárember: saját maga tanítja be a világban turnézó hat csoportját, miközben egy másodperc alatt 35 koppanást produkál tánc közben, kifejezetten neki készült mesteri cipőivel, amiből évente 100 párat elkoptat 40 millió dollárra biztosított lábával.

Michael Flatley Chicagóban, a Southwest Side-on ma 53 éve, 1958. július 16-án jött világra. Szülei (County Sligo, County Carlow) Írországban éltek, majd 1947-ben emigráltak az Államokba. Michaelnek négy testvére volt: Annie, Patrick, Eliza és Tomasina. Apja sikeres építkezési vállalkozó volt. Mivel az egész család nagyon muzikális volt, Flatley az édesapja kívánságára tanult fuvolázni. Ezzel a hangszerrel nyert el számtalan kitüntetést, többek között az Írország fuvola bajnoka címet is. Miután többször vérző orral tért haza, édesapja a bokszolásra buzdította. 17 évesen Amateur Championship bokszversenyen a 135 fontos súlycsoportban első lett.

Első tánclépéseit négy éves korában a táncbajnok nagymamájától, Hannah Ryantől tanulta, aki abban az időben az ír táncok éltáncosnője volt. A család nyomására - kicsit túlkorosan, 11 évesen - iratkozott be a tánciskolába. A helyzettel csak azért békélt meg, mert számtalan csinos lánnyal köthetett ismeretséget.

Tanulmányaiban rohamos előrehaladásról tett tanúságot, tizenhét évesen első amerikaiként győzött az ír tánc-világbajnokságon. Ekkorra már kiválóan játszott a hagyományos ír fuvolán is, amely a kelta legendák szerint varázserővel bír, megidézi a szellemeket, tündéreket, manókat. Érettségi után tánciskolát nyitott, de a tanításnál jobban vonzotta a színpad.

A nyolcvanas években a híres Chieftains együttessel turnézott, ekkor alakult ki egyéni stílusa: a hagyományos kötöttségekkel szakítva karját is mozgatta, s jelentősen gyorsított a lépéseken. 1993-ban fellépett a Dublinban megrendezett Spirit of Mayo fesztiválon. Fellépése után a show producerei megbízták őt az 1994-es Eurovíziós Dalfesztivál átvezető előadásainak megszervezésével.

1994-ban az Eurovíziós dalfesztivál szünetében hétperces, kelta népzenére alapozott előadással mutatkozhatott be.

Buga Jakab szerepében vált egy csapásra az ország kedvencévé. Hangját a színházba csak alkalmanként járó közönség is minden bizonnyal felismeri. Doktor Bubó , Frakk , Columbo - mind az ő hangján vált maradandóvá, de nemzedékek egész sora nőtt fel a Magyar népmesék című sorozaton. Szabó Gyulát természetesen nem ismertebb szinkronszerepei miatt választották maguk közé a nemzet halhatatlanjai: több mint ötvenévnyi színházi pályafutása során közel hatvan darabban láthattuk főbb szerepben.

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész ma 81 éve, 1930. július 15-én született Kunszentmártonban, a család kilencedik gyermekeként. Már fiatalon ministrált és igét tanult, ugyanis pap szeretett volna lenni - aztán mégis inkább Thália papja lett, de csak jelentős kerülővel.

A második világháború után került Budapestre, ahol édesapja nyomására előbb szakmát tanult a Csonka János Gépgyárban, közben felvették a Zeneakadémiára, de mivel a gyárban három műszakban kellett dolgoznia, felhagyott a zenei tanulmányokkal. Az inasévek alatt, az iskola önképzőkörében diáktársaival megtanulták Az ember tragédiája két színének dialógusait, ezért jutalmul jegyet kaptak a Nemzeti Színház előadására. Ez az élmény döntő lökést adott neki ahhoz, hogy színész legyen.

Mint fiatal munkás is nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett néhány társával együtt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Voltaképpen nem is gondolta egészen komolyan, mégis megtörtént a hihetetlen: első nekifutásra felvették, méghozzá olyan időszakban, amikor a 12 ezer jelentkezőből 48 főt vettek fel.

1954-ben, friss diplomával a kezében a Petőfi Színházhoz szerződött. Első szerepe Boka figurája volt a Pál utcai fiúkban. majd a Jókai Színház tagja lett. Évtizedekig vezető színésze volt a Thália Színháznak, ahol emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. A Thália megszűnése után tagja volt a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is, ezután a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz kötötte szerződés.

Az Ifjú szívvel (1953.) című film után főszerepet játszott Zsigmond Vilmos vizsgafilmjében, a A földben (1955.)

Bilicsi Tivadar ma harminc éve halt meg. Táncos buffóként kezdte és drámai erejű karakterszínészként fejezte be hat évtizedet átölelő pályafutását. Groteszk báj, humor, emberség áradt alakításaiból. Minden műfajban otthonosan mozgott. Az igazi nagy clownok közé tartozott

Ki ne ismerné a szülői gyengédségtől sugárzó dalát: "Apu, hod med be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?"

Ma 55 éves Tom Hanks, a kétszeres Oscar-díjas színész, producer, író, rendező, minden valószínűség szerint Hollywood legelismertebb és leggazdagabb színészeinek egyike, akinek neve szinte garantálja a kasszasikert. Pályája során Amerika legelismertebb rendezőivel forgatott már.

Amikor az igazi nagy sikert és a második Oscar-díját is meghozó Forrest Gump című filmet játszotta, már 38 éves volt. Ez a film hihetetlenül sok díjat hozott neki; National Board of Review, Golden Globe, Chicagói Filmkritikai Egyesület díját és egy Amerikai Vígjáték-díjat a legjobb színész kategóriában és persze a második Oscar-díjat. A film emellett még két Oscar- díjat zsebelt be.

Syd Barrett teljes nevén: Roger Keith Barrett 1946. január 6-án született Cambridge-ben. Az akkoriban éledező pszichedelikus rock legnagyobb hatású úttörője lett, 1965-ben a Pink Floyd kitalálója. Egy zseniális dalszerző, énekes, gitáros. Karrierje csak néhány évig tartott, mielőtt abbahagyta a zenélést és elvonult a nyilvánosság elől.

Barrett iskolai évei alatt ismerkedett meg David Gilmourral, aki gitározni tanítgatta. Apjától kapta első gitárját 14 évesen. (Sok rajongó ebben látja későbbi elmezavarának elsődleges okát, hiszen apja korán elhunyt.)

A '60-as években Cambridge az angol zenei élet egyik kiindulópontja volt. Syd 14 éves kora óta írt dalokat, gitározgatott, így gyorsan kezdett bandákat alapítgatni is. Többnyire családi házukban próbáltak. Roger Waters is feltűnt náluk, akivel nagyon hosszú barátság alakult ki.

Londonba mentek és együtt béreltek lakást. 1965-ben alapítottak elsőként közösen zenekart Abdabs néven. Ekkoriban már szinte teljesen összeállt a Pink Floyd korai felállása: Syd és Roger mellett ugyanis feltűnt Nick Mason dobos és Richard Wright billentyűs. Syd vezető egyéniség lett, ki meg is osztotta a bandát. 1966-ban változtatták meg a nevüket Barrett javaslatára Pink Floyd Soundra, két nagy blues zenész hatására (Pink Anderson és Floyd Council). Később ebből lett, egyszerűsítve a Pink Floyd. Főleg amerikai R&B dalokat játszottak, de ők pszichedelikus, improvizatív, jazzes rock and roll átiratként, némileg hasonlóan a Beatleshez, némileg pont ellentétes irányba mutatva. Az akkoriban menőnek számító londoni pszichedelikus klubok, köztük az akkor nyíló UFO klub folyamatos vendégei lettek. Saját dalokat is elkezdtek írni, főleg Syd, aki ekkoriban volt igazán elemében.

1966-ban fedezte fel őket Andrew King és Peter Jenner producer páros, később Joe Boyd (az UFO klub vezetője) segítségével 1967-ben felvehették első kislemezüket, az Arnold Layne-t. A dalt Syd Barrett írta, A dal címszereplője egy transzvesztita, aki szabadidejében ruhaszárító kötelekről lopkodja a női ruhákat és alsóneműket. Roger Waters szerint Arnold Layne egy valós személyre utal, aki Cambridge-ben ugyanilyen dolgokat tett Barrett és Waters anyjának ruháival. Annak ellenére, hogy bekerült a Top 20-ba, a Radio Londont annyira feldühítette a dal transzvesztita témája, hogy még hivatalos betiltása előtt nyilvánosan bizarrnak és eltévelyedettnek minősített.

A huszadik század zenei életének egyik legjelentősebb újítója, a jazz igazi királya, ki megjelenésével, hangjával és zenei tudásával máig nem talált méltó követőre. A színészként, pop-és jazz előadóként egyaránt kiváló Louis Amstrong (becenevén Satchmo) reszelős, de érzelmes hangját még a zenetörténetileg képzetlenek is könnyedén felismerik a kevésbé ismert felvételeken is.

Armstrong úr 70 szép évet élt, s New York-ban halt meg 40 évvel ezelőtt. Népszerűsége azóta is töretlen, képét még bélyegen is megörökítették. Zenéjét szerte a világon hallani; szinte minden egyes hang, amelyet valaha is lemezre vett újra és újra megjelenik a boltok polcain különböző kiadványokon.

Armstrong belekóstolt Hollywoodba is, és ez a szerelem egész életén keresztül végigkísérte. Menthetetlenül belesodródott a show-bizniszbe, állandóan a legnagyobb sztárokkal és a legnagyobb sztároknak zenélt. 1967-es What a Wonderful World című kislemezével azonban kitörölhetetlenül beírta magát a popzene történelmébe is. A brit slágerlistán első helyig kúszott dal, és közel fél évig le sem lehetett szorítani a listáról. Nagy-Britanniában ezalatt az idő alatt félmillió darabot adtak el a kislemezből, világszerte pedig még egy milliót, ami még ma sem lebecsülendő példányszám.

Gina Lollobrigida az 1950-es '60-as évek világviszonylatban is egyik legnépszerűbb filmcsillaga volt.

Eredetileg Luigina Lollobrigida néven látta meg a napvilágot 84 évvel ezelőtt, 1927. július 4-én az olaszországi Subiaco városában. Fiatal évei Mussolini rezsimje és a második világháború idejére estek. A bútorasztalos apa dolgos feleségével négy leányt nevelt fel nélkülözések közepette. Lollobrigida gyerekkorát a festői szülőfalujában töltötte. Amikor kitört a béke, Gina számára is Rómába vezetett az út, miután a tehetséges vidéki lány ösztöndíjat nyert a Képzőművészeti Akadémiára. Festészetet és szobrászatot tanult, valamint énekórákat is vett.

Szépségét versenyeken, illetve modellkedésben vetette be, többek között Salvador Dalival is dolgozott. 1947-ben jelentkezett a Miss Italy szépségversenyre, ahol harmadik helyezést ért el. Ugyanebben az évben elnyerte a Miss Róma címet,

Bár a talpraesett lány több vasat tartott a tűzben, mégis nem várt módon tett szert az ismertségre. Az utcán szólították le, hogy filmes munkát ajánljanak neki. Ekkoriban tűnt fel a vásznon különféle olasz filmekben. A színésznőpalánta húszéves sem volt, amikor megismerkedett első - s eddig egyetlen - férjével. A nála nyolc évvel idősebb, jugoszláv származású orvoshoz, Milko Skofichoz 1949-ben ment feleségül, aki feladta praxisát, hogy menedzselje Gina filmes karrierjét.

Rövid hollywoodi kitérő után az ötvenes évek első felében forgatta legsikeresebb filmjeit. A René Clair rendezte Királylány a feleségem (1952.) cigánylányaként Gérard Philipe volt partnere. Neki a várva várt nemzetközi elismerést, a divatba pedig ismét a kalandfilmet hozta