Mi van ma?

A ma 49 éves Jon Bon Joviról az embernek általában a nyolcvanas évek jutnak az eszébe, esetleg a kilencvenes évek eleje. Az utóbbi időre inkább az a jellemző, hogy az együttes néha jelentkezik valami új lemezzel, és az ember egész kellemes érzéssel elcsodálkozik, hogy nahát, ők még mindig megvannak...! A koncertjeiken három generáció képviselői bukkannak fel, akiknek valószínűleg teljesen mást jelentek ugyanazok a számok. A közönségből sokan egy-egy dalt kötnek az életük emlékezetes pillanataihoz, így pedig csak még többet jelent számukra egy dallam, egy sor.

Jon Bon Jovi a New Jersey állambeli Perth Amboy városában 1962. március 2-án látta meg a napvilágot a borbély John Francis Bongiovi, Sr. és a virágkötő Carol Sharkey gyermekeként ifjabb John Francis Bongiovi néven. Két testvére van: Anthony és Matthew. Édesapjának szicíliai és szlovák, míg édesanyjának német és orosz felmenői vannak. Állítása szerint távoli vérrokonság fűzi Frank Sinatra-hoz. A nyarakat Pennsylvaniában töltötte a nagyszüleinél, ezalatt újságkihordóként dolgozott. Tinédzserként kezdetben a St. Joseph Középiskolába járt, New Jersey-ben, később azonban átment a Sayreville War Memorial Középiskolába.

Kamaszkorának javát az iskola helyett barátjával, David Bryan Rashbaummal együtt rock & roll zenéléssel és énekléssel töltötte helyi zenekarokban. Vele alapította meg első együttesüket, az Atlantic City Expressway-t (a New Jersey-i autópálya után elnevezve), mellyel New Jersey klubjaiban léptek fel. Sok időt töltött az unokatestvére, Tony Bongiovi tulajdonában álló, híres New Yorki hangfelvétel-készítő stúdióban, ahol takarítói munkája mellett lehetősége nyílt demók készítésére is ismert zenészek együttműködésével.

1980-ban a Csillagok háborúja filmhez kapcsolódó Christmas in the Stars: The Star Wars Christmas Album című karácsonyi lemez egyik dalához készítette élete első profi hangfelvételét énekesként

1983-ban Sayreville-ben rockegyüttest alapított Bon Jovi néven. Az együttes 1984. január 14-én adta ki első, bemutatkozó albumát, a Bon Jovit. Aranylemez lett belőle. A Runaway című dal volt a banda első Top 40-es slágere .

125 éve (Röchlarn, 1986. március 1.) született Oskar Kokoschka osztrák festő, grafikus, drámaíró és költő, az expresszionizmus mestere.

18 évesen ösztöndíjat kapott a bécsi iparművészeti iskolába, ahol rajzot, litográfiát és könyvkötészetet tanult, esténként pedig órákat adott. A bécsi iparművészeti stúdió megbízásából képeslapokat s könyvborítókat készített. Valójában festeni szeretett volna, de anyagi okokból ideje nagy részét iparművészettel töltötte.

Adolf Loos bécsi építész felfigyelt korai képeire, és megrendelésekkel segítette karrierjét. Kokoschka eleinte főleg tájképeket festett, melyek vibráló vonalvezetése és színhasználata későbbi munkáinak is egyik jellegzetessége maradt.

Személyesen ismerte a fin de siecle valamennyi művészeti nagyságát, és tagja lett a Wiener Werkstätte elnevezésű szerveződésnek. Ekkoriban kezdődött írói pályája: színdarabjai, köztük a Gyilkos és Az asszonyok reménysége (1910.) az expresszionista dráma előfutárai voltak. Ez utóbbiból Hindemith írt operát. Színdarabjai akkora botrányt kavartak, hogy elbocsátották tanári állásából.

Korai festményei Gustav Klimt, a dekoratív a szecesszió hatását mutatják, ám hamar szakít a divatos irányzattal, és önálló formanyelvet teremt a német expresszionista stílus keretein belül.

Egy évig Berlinben élt, itt rendezték meg első kiállítását a Der Sturm galériában. Kandinszkij, Klee és Marc művei mellett állították ki képeit. 1911-ben a festő visszaköltözött Bécsbe, újra elfoglalta tanári állását az iparművészeti iskolán, és beleszeretett Gustav Mahler özvegyébe, Alma Maria Mahler-Werfelbe. Kettős arcképet festett magukról (1912.), és A vihar című művén is ketten láthatók.

1883. február 28-án jöttem erre a világra és azóta a majomi gőg, az embertelen gyűlölködés, a megrendítő butaság, a vérengzés, az öldöklés szörnyű évtizedein át rémüldözve, elképedten, megdöbbenve, megundorodva attól a szörnytől, akit embernek hívnak - a fajtámból - és az átélt rémségektől haladok a sír felé, ahová nem sokára meg fogok érkezni.

Ha nem remélném, ha nem hinném, hogy az Ember mégis csak észre tér és a most felnövő nemzedéknek könnyebb lesz elviselni földi létét - kivégezném gyermekeim, akiket én kényszerítettem a világra, önkezemmel vetnék véget életemnek.

Ezenkívül színész voltam.

Mindig képességeim legjavából igyekeztem adni. Ezzel szemben munkámért szükségleteim szerint vettem el a pénzt. Viszont a pénzt, amit munkámért elvettem, szétosztottam az utolsó fillérig azok között, akik arra igényt tarthattak, vagy rászorultak. Ötven évig dolgoztam és egy percig sem dolgoztattam. Ötvenéves munkám alatt volt nehány sikerült percem, ami kárpótolt a sok szenvedésért, amelyben részem volt.

Szerettem a mesterségemet, de ami körülötte volt, abba belelépni sem szerettem.
Szerettem Jézus Krisztus szavait és hittem, hogy a lélek a legnagyobb érték s hogy a lelket megmenteni többet ér, mint az egész világot megnyerni.

Szörnyű gondok között hagyom el az életet, amely nem sok gondtalan percet engedélyezett nekem.

A gyermekeimre gondolok.

Sírfeliratom legyen:

"Az Emberek veszedelmes közelségében éltem meglehetősen hosszú ideig. - Most talán biztonságban vagyok."

Somlay Artur

Renata Scotto 77 évvel ezelőtt, 1934. február 24-én született Savonában (Olaszország). Tanulmányait mezzoszopránként kezdte, majd szopránként megtalálta igazi hangját.

Színpadi játékáról tanulmányokat lehetne írni; egy-egy gesztussal, mozgással vagy arcjátékkal mindent el tud mondani a színpadi alak pillanatnyi helyzetéről, lelkiállapotáról vagy konfliktusáról. Mindehhez csodálatosan meleg, kiegyenlített és tökéletes technikával megszólaló énekhang járul.

1952-ben, 18 évesen debütált Milánóban Violettaként Verdi Traviata c. operájában. 1953-ban felvették a világhírű Milánói Scalaban Alfredo Catalani La Wally c. operájának szerepére . Az akkor már befutott Mario del Monacóval énekelt.

Scotto a legnagyobb áttörést 1957-ben érte el az Edinburgh-iFesztiválon Vincenzo Bellini kétfelvonásos operájában Az alvajáróban . (Maria Callastól vette át Amina szerepét.) Az előadás nagy siker volt, a 23 éves Scotto nemzetközi hírnévre tett szert. 1961-ben lépett színpadra ismét Aminaként a velencei La Fenice Színházban.

1960-ban Mimiként debütált a Bohémélet c. operában a Chicago-i Lyric Operában. Ugyanebben az évben férjhez ment a hegedűs Lorenzo Anselmihez. Egy fiúk és egy lányuk született.

A Veronai Arénához 1961-től állandó szerződés kötötte, ahol 1981-ben rendezésében mutatták be a Pillangókisasszonyt.

A New York-i Metropolitanben először 1965-ben lépett fel a Pillangókisasszony címszerepében .

Ma ünnepli 75. születésnapját a közmondásosan kevés szavú, zárkózott Bodor Ádám Kossuth- és József Attila-díjas író.

1936. február 22-én Kolozsvárott született református, felső-középosztálybeli családban. Édesanyja, a székely Tóháti Ida felmenői között számos tisztviselőt találunk. Bankigazgató édesapját, a mérsékelten konzervatív, hívő, nagy tekintélyű Bodor Bertalant 1944-ben a budapesti székhelyű Országos Pénzintézeti Központ és a Pesti Takarékpénztár és Hitelbank élére helyezték. A háború után meghívták a debreceni kormányba, de a család inkább visszatelepült Kolozsvárra.

Kolozsvárott a kommunista hatalomátvétel után a családra a nélkülözés évtizedei vártak. A koros apát koholt vádak alapján elítélték a Márton Áron-féle politikai perben, és csak 1955-ben engedték szabadon. Magát Bodor Ádámot, a Református Kollégium diákját 16 éves korában, 1952-ben államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték és letartóztatták. A szamosújvári politikai börtönben tartották fogva két évig. Társaival együtt egyikük állami kitüntetésben részesülő apjának közbenjárására szabadult. Szabadulása után volt gyári munkás, majd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanult. A diploma megszerzése után dolgozott a kolozsvári egyházkerületi levéltárban, majd egy fordító-másoló irodában.

Erdély vallási és kulturális sokszínűsége, a magyar, a szász és a román kultúra szétválaszthatatlan keveredése, s egyszersmind a közeg kelet-európai letargikussága, szegénysége, kiszolgáltatottsága jelentett meghatározó élményt a későbbi író számára, műveiben részint ezt a kettősséget igyekszik megragadni.

"Illuzionikus látás nélkül nincs művészet."

Gulácsy Lajos, az eredeti tehetségű, tragikus sorsú, víziós festő, a magyar festészet egyik nagy magányos mestere 79 éve halt meg.

1882. október 12-én született egy budapesti dzsentri családban. Egykor nagyberegi főmérnök apja állásának elvesztése után a MÁV napidíjas mérnökeként dolgozott. Édesapja lelkes bíztatása mellett végigrajzolt gyermekkor után egy festményét már gimnazista korában kiállította a Műcsarnok (A szegénység laka). Le sem érettségizett, hanem 1900-ban a Mintarajziskolában (a Képzőművészeti Egyetem elődje) Balló Ede tanítványa lett. Egy év múlva kimaradt, 1902-ben pár hetet Rómában, majd hosszabb időt Firenzében töltött, ahol beiratkozott a Festészeti Akadémiára.

1902-től művei rendszeresen szerepeltek Nemzeti Szalon, 1903-tól a Műcsarnok tárlatain. 1906-ban Párizsba ment, és ettől kezdve gyakran utazgatott, főként Olaszországban.

Ma lenne 87 éves Lee Marvin Oscar-díjas amerikai filmszínész.

1924. február 19-én született New Yorkban. Tehetős családja rokonságban állt Thomas Jefferson és George Washington elnökökkel. Nehezen kezelhető gyermek volt, ezért számtalan iskolából eltanácsolták.A középiskolát a Szent Leo-i kollégiumban végezte el, de rossz magaviselete miatt nem tanulhatott tovább. Abbahagyta a tanulást és beállt a hadseregbe. Részt vett a második világháború csendes-óceáni harcaiban, súlyosan megsebesült és kitüntetéssel (Bíbor Szív) szerelt le.

Ezután alkalmi munkákból élt. Éppen a vécétartályt szerelte egy kis színházban, amikor egy gyengélkedő színész helyettesítésére kérték. Marvin megtalálta életcélját: színiiskolát végzett, s megindult karrierje.

1950-ben Hollywoodba költözött, ahol több filmszerepet is kapott. Ezek többsége háborús, vagy westernfilm volt. Markáns, erőteljes, sőt erőszakos, olykor brutális figurákat személyesített meg. Nemcsak játszott háborús, gengszter- és westernfilmekben játszott (néha még a rendezőket is segítette, hogy az adott embereknek, hogy kell beállniuk, vagy, hogy milyen típusú ruhát kell felvenniük), de szerepelt vígjátékokban is.

1953-ban Marlon Brando oldalán szerepelt A vad (1954.) című "motoros filmben", s bár a forgatás előtt nem tudott motorozni, néhány hét alatt olyan szintre jutott, hogy neves sivatagi motorversenyeken indult.

A 80-as évek egyik legjelentősebb magyar férfi filmszínésze Eperjes Károly tanár szülők gyermekeként született 1954. február 17-én a Fertő-tó melletti Hegykő községben.

Két nagybátyja pap volt, így szóba került, hogy ő is az lesz. Ám a Jóisten olyan szépnek teremtette a hölgyeket, hogy érezte, ebből balhé lenne. Nem lett pap, ami valljuk be, nagy szerencse.

Az érettségi után Székesfehérváron számítástechnikai műszerészként dolgozott , és a Videotonban focizott, de nem volt igazán elégedett az életével. Egy este a városban bolyongva meglátott egy plakátot, a helyi színjátszó körbe kerestek jelentkezőket, ahová Eperjes, ismert becenevén Szamóca is felvételizett.

Itt ismerkedett meg beszédtanárával, Montagh Imrével, aki elsőként figyelt fel a tehetségére, és arra buzdította, hogy jelentkezzen a főiskolára. Igen ám, de Eperjes a Gyógypedagógiai Főiskola logopédus szakára adta be a lapját. Hónapok teltek el, amíg tisztázták, hogy a tanár úr a Színház- és Filmművészeti Főiskolára gondolt.

Amikor elkezdte a főiskolát, már 27 éves volt, de ugyanolyan lelkesen veti bele magát a tanulásba, mint 18 éves osztálytársai. 1980-ban szerez diplomát. A főiskola elvégzése után - Major Tamás és Székely Gábor tanítványa volt - 1980-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte pályáját. 1981-től a Nemzeti Színház tagja, majd 1982-tól a Katona József Színház színésze volt. 1987-ben rövid ideig a Radnóti Színpadhoz szerződött. 1988-től szabadfoglalkozású színész. 1993-tól a Művész Színház, Thália Színházban lép fel, 2000-től az Új Színházhoz szerződik. Jelenleg a veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója, s egyszerre több darabban játszik.

A filmes szakma igen korán felfigyelt széles repertoárjára és jellegzetes beszédmódjára. Első filmszerepét Fábry Péter Nyom nélkül című alkotásában kapta 1982-ben, azóta ötvennél több filmet forgatott. Első igazán emlékezetes szerepét Feleki Kamill oldalán alakította Gárdos Péter Uramisten című filmjében (1984.), melyben egy ifjú artistát játszik, aki a mester egykori világszámára pályázik. Együttműködése Bereményi Gézával 1985-ben A tanítványok című filmmel kezdődött, és a mai napig töretlen. A legnagyobb sikert az Eldorádó (1988.) című filmmel aratták, melyben Eperjes Monorit, a robosztus piackirályt játssza, aki mindenre hajlandó a családjáért az 50-es években.

Földes László, a zenészlegenda 66 évvel ezelőtt 1945. február 13-án, Újpesten született.

Elemi tanulmányait a Városmajor utcai iskolában végezte, s úgy tűnt, hogy hosszú ideig a kosárlabdázásnak kötelezi el magát, ugyanis tizenöt éven keresztül aktívan sportolt, s olyan csapatokban játszott, mint a Dózsa vagy a BEAC.

Érdeklődésével nem éppen összhangban - szülői ráhatásra - a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolába iratkozott be, de érettségi bizonyítványátel már a veszprémi vegyipari technikumban szerezte meg 1963 nyarán. "Érett" férfiként már nem költözött vissza a szülői házhoz, nagynénjénél lelt menedékre.

Ez év szeptemberében vegyész-technikusként kezdett el dolgozni az Egyesült Izzóban, majd 1964 szeptember elsején behívták Mezőtúrra katonának. Itt hallotta meg az egész életét meghatározó zenét, Willie Dixon The Little Red Roosterét (A kis vörös kakas) a Rolling Stonestól. 1965. augusztus 1-jén szerelt le, majd megkezdte tanulmányait ELTE Bölcsészkarán, magyar- történelem szakon. 1966-ban Máriássy Félix felajánlotta neki, hogy ha megtanul valamilyen verset, felvéteti a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de Hobo visszautasította a lehetőséget. 1968-ban írta meg első dalszövegét Lakájdal címen. Ez a dal az Eötvös Klubban működő Omega zenekart, valamint annak közönségét ócsároló Népszabadságos cikk ellen szól

1968-tól rátalált a film. Bekerült Kovács András Extázis 7-től 10-ig című filmjébe (Tizennegyedik fiú), amelyben a rockról nyilatkozott, és nagy feltűnést keltett az Olympia együttes buliján előadott groteszk "Hobo-táncával" (a filmet 1969-ben mutatták be).

Moór Marianna, Jászai- és Kossuth-díjas színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja ma 68 éve született.

1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Szinetár Miklós osztályában. Tanulmányai végeztével a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1969-től a Nemzeti Színház, 1984-től a Madách Színház tagja volt. 1992-től ismét a Nemzeti Színház társulatának művésze, 2000-től a Pesti Magyar Színház tagja.

Pályája sikerekben gazdag. Szép szerepek színházban, filmen (34 filmben játszott), televízióban.

Kitüntetései: Jászai Mari-dí­j 1969., 1978., Farkas-Ratkó dí­j 1981., SZOT-dí­j 1983., Érdemes művész 1984., Erzsébet-dí­j 1992., A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1993., Kiváló művész 1999., Sí­k Ferenc emlékgyűrű (2001.), Főnix-dí­j (2003.), Kossuth-dí­j (2004.), Pécsi Sándor-díj (2011.)

Moór Mariann nagymama: fiától, Sára Balázstól született unokája már egyetemre jár.

Ranódy László 1957-ben, tizennégy esztendős korában választotta ki A tettes ismeretlen című filmjéhez. Ettől kezdve minden évben forgattott, főleg nyáron, mivel még gimnáziumba járt. Valószínűleg ekkor erősödött meg benne, hogy színésznő lesz. 1958-ben az ismertebb A Szent Péter esernyője c. filmben játszott kisebb szerepet. Az 1963-ben készült Sodrásban c. film egyik főszereplője volt.