Mi van ma?

Joan Baez mexikói származású amerikai énekesnő 1941. január 9-én született New Yorkban.

A folkénekesek királynője ma 70 éves. Édesapja fizikatanár, édesanyja drámatörténetet adott elő az egyetemen. Családja felmenő ágaiban miniszterek is akadtak. A bostoni egyetemen tanult gitározni, alapos de nem virtuóz gitártudásra tett szert. A folkzenével 1958 körül kezdett komolyabban foglalkozni. Kitűnő énekhangját akusztikus gitárjának játékával kísérte. Először kávéházakban dermesztette meg a levegőt csodálatos hangjáva. Első jelentős fellépése 1959-ben a legendás Newport Folk Festivalon volt. Tehetségére a Vanguard cég figyelt fel, és hamarosan megtalálták a kapcsolatot egymással.

A szerződés megkötése után nemsokára megjelent első lemeze (1960.), amely az énekesnő nevét viseli. Ezen a korongon található a We Shall Overcome című szám, amely mondanivalója miatt a baloldali ifjúság himnusza lett. 1963-ban óriási tüntetés volt Washingtonban; a lelkes tömeg a We Shall Overcome-ot énekelte.

Elvis Presley (Topleo, 1935. január 8. - 1977. augusztus 16.) amerikai énekes, zenész és színész 76 évvel ezelőtt született. Egy kor jelképe, hatása az őt követő nemzedékre - s nemcsak a zenészekre - óriási.

Nem ő volt a legelső rock and roll-sztár, de népszerűsége felülmúlta a műfaj valamennyi királyáét. Az amerikai álom megtestesítője volt.

Elvis három éves kora óta a Tennessee állambeli Memphisben élt. Gyerekkorában sokat csúfolták érdekes hajviselete miatt, melyet már akkor "belőve" hordott. 12 évesen kapta első gitárját édesanyjától.

A helyi gospel együttesekben énekelt és egy alkalmi lemezfelvétel ügyében betévedt Sam Phillips Sun stúdiójába, ahol annak jószimatú főnöke 1954. július 5-én lemezre vette a That's All Right Mama című dalt. Megjelenését a rocktörténészek egy része kikiáltotta a rock and roll születésnapjának.

A felvételnél közreműködő zenészek, Scotty Moore (gitár) és Bill Black (basszusgitár) Elvis kíséretében turnéra indultak. További Sun kislemezek stabilizálták az énekes sikerét, akinek ezek az első felvételei mindenképpen a rockzene gyöngyszeneinek számítanak (Good Rockin Tonight , Mystery Train ) s akit "Colonel" Tom Parker menedzselt a továbbiakban. Az ő közreműködésével kötötték meg 1955-ben az RCA Victor Recordsszal azt a negyvezezer dolláros szerződést, amely Elvis Presley országos sikerét és világkarrierjét elíndította.

1956 nyarán jelent meg a Heartbreak Hotel című felvétele, amely új fejezetet nyitott a rock történetében.

83 éve született Bacsó Péter (Kassa, 1928. január 6. -Budapest, 2009. március 11.) A tanú Kossuth-díjas rendezője.

Polgári családban nevelkedett. Anyjától, Palotai Boris írónőtől a szépérzéket, a kultúra iránti fogékonyságot örökölte. A család a negyvenes évek elején költözött Budapestre. Először színházrendezőnek készült (1946-ban sikeresen felvételezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára), majd átiratkozott a filmes szakra.

1950-ben kapta kézhez rendezői diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Fehér Imrével, Makk Károllyal, Kovács Andrással együtt. Azonnal dramaturgi állást kapott a Filmgyártó Nemzeti Vállalatnál (a későbbi Hunnia Filmstúdiónál).

A dramaturg-státusban tevékenykedő Bacsó fáradhatatlanul ír, átalakít, szórja az ötleteket, nem marad ki szinte semmiből. Keze nyoma felfedezhető az azóta persze devalválódott filmeken. Részese lett a magyar film újjászületésének, forgatókönyvíróként a legsikeresebb Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmjében volt.

Nemzedéktársaihoz hasonlóan ő is merész, éles művekkel vette ki részét a hatvanas évek magyar "új hullámából", mégis ritkán említik e korszak vezéregyéniségei között.

Már alig várta a pillanatot, hogy végre rendezhessen. A mélyvízbe 1963-ban került: a Nyáron egyszerű (1963.) fiatalok hétköznapjait örökítette meg kedves, bár helyenként dadogó közvetlenséggel, oldott hangvétellel, derűs epizódokban. Később is gyakran választott fiatalokat hősnek. A két főszereplő egy fiatal szerelmespár volt, akiket amatőr szereplők játszottak.

Brecht óta a német nyelvterület világszerte legsikeresebb drámaírója, Friedrich Dürrenmatt (Konolfingen - Svájc), 1921. január 5. - Neuchâtel, 1990. december 14.) ma lenne 90 éves

Nagyapja, apja is protestáns pap volt. A gimnáziumot Bernben végezte. Tanulmányait a zürichi egyetemen folytatta. Egy szemeszter elvégzése után a berni egyetemre ment (filozófiát, filológiát és teológiát hallgatott), amit 1945-ben, a végzettség megszerzése nélkül otthagyott.

Az áhítatos szellemben nevelkedő Dürrenmatt mindvégig afféle szabad szellemű vallásos ember maradt, aki életművében sajátosan ötvözte az egzisztencialista filozórfiát és a protestáns teológiát. Franz Kafka, Arthur Schopenhauer és Friedrich Nietzsche művei mellett Arisztophanész és az antik görög és római tragédiák voltak a kedvenc olvasmányai.

A zürichi Weltwoche rajzolója, grafikusa, színikritikusa lett. A kritikák drámaelemzései figyelmét egyre inkább a dramaturgia felé fordították. Néhány új szempontot felvető drámaelméleti tanulmány után 26 éves korában maga is megpróbálkozott a drámaírással.

A kezdeti évek anyagilag nem hoztak sikert a fiatal írónak. 1946-ban feleségül vette Lotti Geissler színésznőt, és Bázelbe költöztek. 1947-ben született fia, Peter, majd két évvel később Barbara, 1951-ben pedig Ruth nevű lányuk. Hogy megélhetésüket biztosítsa, színikritikákat írt, ám ez nem volt elegendő a ház fenntartásához, így átköltöztek Schernelzbe, anyósához, majd Ligerzbe, végül vettek egy házat Neuchâtelben, ahol haláláig élt. Miután 1983-ban felesége, Lotti meghalt, feleségül vette Charlotte Kerr színésznőt, aki a színészi munka mellett színházi újságíróként is dolgozott, illetve segített Dürrenmatt kései műveinek sajtó alá rendezésében.

Harminchárom évvel ezelőtt, 88 éves korában halt meg Sir Charles Spencer Chaplin (London, 1889. április 16. - Vevey, Svájc, 1977. december 25.). Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a 20. század legnagyobb nevettetője volt.

Anyai nagyanyja roma származású , szülei kabaréénekesek voltak. Apja Charlie születése után elhagyta családjukat. Chaplin hányatott gyermekkora nagy szegénységben, nyomorban, éhezéssel és sok szenvedéssel telt el. Rengeteget nélkülözött, sokat kóborolt az utcán. Iskolába keveset járt, 13 éves korában alig tudott írni és olvasni. Volt kifutó, újságárus, nyomdász, készített játékokat stb., hogy valamiképpen fenn tudja magát tartani. Az iskolában is kitűnt színészi adottságaival. Tízévesen színpadon játszott, s már akkor rögtönzéssel nevettette meg a közönséget (például a Hamupipőkében egy macskát alakított, s egy fánál úgy emelte fel a lábát, mintha kutya lett volna). Később a 8 Lancashire fiú nzevű tánccsoporttal járta az országot. Több sikeres szereplés után bekerült Fred Karno pantomimtársulatába, mellyel kétéves amerikai turnén is részt vett - számára meghatározó hatással.

Mack Sennett, egy neves amerikai producer, 1913-ban meghívta a Keystone Filmgyárba. Első némafilmjében a Chaplin, az újságíróban (Making a Living) egy monoklis szélhámost játszott.

85 éves Makk Károly (Berettyóújfalu, 1925. december 23.), a modern magyar film egyik legjelentősebb rendezője. Több mint fél évszázados pályafutása alatt eddig 22 nagyjátékfilmet s 12 televíziós filmet készített, melyek között van remekmű, korszakos film, tisztes iparos munka, sima bukás és kínos tévedés, van betiltott film, bérmunka, társrendezés, koprodukció.

Szülei mozisok, alig húszévesen, 1944 nyarán már a Hunnia Filmgyárban hordja a kávét. Gertler Viktor első asszisztense éveken át. A 23 évesen betiltott első filmje az Úttörők című (eltűnt).

Az ötvenes évek elején Fábri Zoltán (Életjel) és Várkonyi Zoltán (Simon Menyhért születése) veszi maga mellé társrendezőnek.

Makk Károly rendezői bemutatkozása (1954. még harmincéves sem múlt), igazi első filmje, a Szigligeti Ede vígjátékából készült Liliomfi, melyben Darvas Iván másfél órára milliókkal felejteti el, hogy hol is élnek.

Negyvkét évvel ezelőtt, 1968. december 21-én indult az Apollo-8, fedélzetén Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders űrhajósokkal, akik az emberek közül először pillanthatták meg saját szemükkel a Hold túlsó oldalát.

Az Apollo-8-at sokáig a holdkomp első emberrel történő kipróbálásának szánták, de az űrverseny üteme mást diktált: a Szovjetunió által a Holdhoz küldött Zond nevű automatikus űrhajók azt sugallták az amerikaiaknak, hogy az ellenfél hamarosan embert küld a Holdhoz, ráadásul a holdkomp (LM) elkészülte több hónapos késésben volt. Az oroszok megelőzése mindenek előtt álló feladat volt, ezért a NASA merész elhatározást hozott, ami szerint a holdkomp Föld körüli pályán történő kipróbálását elhalasztották és egy terven kívüli utat iktattak be, melyen az űrhajónak el kellett repülnie a Holdig és vissza.

1968. december 21. reggelére tűzték ki az indulást. Az Apollo-8-nak kettős feladatot szántak. Kiváncsiak voltak arra, hogy tényleg képes-e a hordozóeszköz eljuttatni az űrhajót a Holdhoz, valamint a holdűrhajó tényleg képes-e manőverezni a holdközi térségben, majd Hold körüli pályára állni. A másik feladata az volt az Apollo-8 utasainak, hogy a későbbi leszálló küldetések számára kiválasztott lehetséges leszállóhelyeket, valamint a Földről sohasem látható túlsó oldal jellegzetességeit kellett fényképeznie.

Az Apollo 8 keleti parti idő szerint reggel 8 órakor indult el 240 ezer mérföldes útjára. Lovell úgy emlékezett vissza arra a pillanatra, amikor a földi atmoszférát elhagyva kilőtték az űrhajót "transzlunáris útra", mintha egy alagútban utaznának, amelynek hátsó ablakából egyre kisebbnek látszik annak bejárata - a Föld.

Amerika első emberes Saturn V startjára többszázezer néző volt kíváncsi. A rakéta nem is okozott csalódást, rendben Föld körüli pályára gyorsította az űrhajót. Másfél Föld körüli fordulat erejéig még parkolópályán keringett az Apollo-8 (amely idő alatt rendszerellenőrzéseket futtattak végig az űrhajósok), majd ezután kapták meg a történelmi parancsot: - Indíthatjátok a TLI-t. (Trans Lunar Ignition - Hold irányú hajtóműindítás).

Chopin legavatottabb tolmácsolója, a lengyel származású amerikai zongorista Arthur Rubinstein 1982. december 20-án, ma 28 éve halt meg.

1887. január 28-án született Lódzban, az akkori Oroszország területén. Szó szerint egyszerre kezdett beszélni és zongorázni: a hisztériára egész életében hajlamos fiúcska hároméves korában kezdett a billentyűkkel ismerkedni, s nagyjából ekkor mondta ki az első szavakat is. Zongoratanulmányait szülővárosában és Varsóban kezdte. Első koncertjét hétévesen adta.

1900-tól Berlinben tanult tovább, zongorára Barth, elméletre Max Bruch és Robert Kahn tanította.

Tizenhat évesen már a Berlini Filharmonikusokkal lépett fel, egy évvel később Párizs ünnepelte. Párizsban megismerkedett Ravellel, Dukas-val, és a szerző jelenlétében játszotta el Saint-Saens második zongoraversenyét. A koncertről írott kritika nem is csodagyereknek, hanem érett muzsikusnak nevezte a tizenhat éves zongoristát.

Hosszas keresgélés után sem találtam meg A konyak világnapjának (december 12.) mibenlétét. Aztán ráakadtam erre a cikkre, s feladtam a keresést én is. Mégsem akarok szó nélkül elmenni mellette vagy helyette a pálinkáról írni, ha már egyszer ma van a konyak világnapja (valószínű, csak az ünneplés kedvéért tartják), ezért összeszedtem a konyakkal (pontosabban: a cognackal) kapcsolatos tudnivalókat. Eddig elméletben én is csak annyit tudtam róla, hogy némely gépkocsit vezető jelszava: "Reggel konyak, este konyak, ettől leszünk mozgékonyak".

A Cognac történetének kezdete a XVII. század első harmadára tehető. Franciaországot akkoriban XIII. Lajos és Richelieau bíboros uralta. Az abszolutizmus és a gazdag udvartartás azonban komoly terheket rótt az államkincstárra, így a király a jól bevált trükkhöz, az adóemeléshez folyamodott. Csakhogy a magának mind több jogot követelő parasztság nem vette jó néven az udvar megszorító intézkedéseit.

Charente és a szomszédos Charente-Maritime megye szőlő- és bortermelői megelégelték a rájuk kivetett magas állami jussot: 1636-ban adóenyhítésért folyamodtak. A bor azonban nem kapott kedvezményeket. A földműveseknek ám helyén volt az eszük: a termékeiket ezentúl nem adóköteles borként, hanem párlatként vitték a piacra így hát megszületett a Cognac. Az új, adómentes termék népszerűsége persze országszerte gyorsan növekedett. Az arisztokrácia és a nép egyaránt örömmel fogyasztotta.

1948. december 10-én az ENSZ közgyűlésén elfogadták Az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot. A világ összes országa ratifikálta. Ennek emlékére az ENSZ 1950. december 4-i közgyűlése december 10-ét az emberi jogok napjává nyilvánította

"Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek" - mondja ki az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 1. cikke.

A II. világháború borzalmaitól éppen csak magához térő világban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata volt az első olyan globális közlemény, amelynek megállapításait ma már magától értetődőnek veszünk -- minden emberi lény elidegeníthetetlen méltóságát és egyenlőségét.